Napsugár, 1958 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
VIDÁM ÚJ ESZTENDŐ S NÉPDAL • Szívemből kívánom, éljetek sokáig, az emberi nemzet leghosszabb koráig. KÁNYÁDI SÁNDOR: A PATAK Jött a hegyről, lődögélt, s amikor a völgybe ért, lábujjhegyen, lassacskán csörgedezett tétován. Bámészkodott, meg-megállott, sajnálta, hogy a pisztrángok nem jöttek a hegyről véle, s félve gondolt már előre a girbe-gurba jövendőre. Érezte, a kedve fogy. S hát egyszer csak látja, hogy gigágázó lúdcsapat fut felédMbB kis patak ijedtében átszalad® LÁSZLÓFFY ALADÁR ÚJÉVI ÉBRESZTŐ (ÁLOMSZUSZÉKNAK JÓ HANGOSAN KIABÁLNI!) Hoppsza ! Hol a Csiribiri-vár áll, Ahol éppen pirul, párás A frissen sütött, Lapított-ütött ízes pánkó, — Onnan repül, száll a szánkó, Rajta jön az Újesztendő, Kelj fel már, mert ég az erdő, Füstöl a jég, láng a hó, Csokoládé lett a só, Sötétkék a hópehely, És az ördög, mint a tej, A foci félcipődbe fér, A torony fut, mint kis egér, S ló helyett ma húz a bolha, Ha el nem alszol, láttad volna Hogy virágzik ki a tréfa. De most már álomszuszékja, Minden nagy csoda lejárt, Csak te vallottad a kárt Maradt neked ez az ócska Színehagyott lyukaskendő, S ugorj már, mert ég az erdő, Felgyújtotta a napocska, Párás, piros, Mint a zsíros, Lapított-ütött, Frissen sütött, ízes pánkó. Száguldj szánkó ! Csiribiri ! Bumm! — A régi esz-ten-dő, a-miritel — re - pü - le, Ш_ j I ^ i «Híj u~ja ví-dumij esz-ten-dö is-mét vis-szíl jo-ve. \