Napsugár, 1963 (7. évfolyam, 2-12. szám)
1963-02-01 / 2. szám
GRIVICA 1933 1983 februárjában ünnepeljük a grivicai munkások hősi harcának 30. évfordulóját. Ti, akik szabad országban születtetek, akiket a párt és az egész dolgozó nép szerető gondoskodása vesz körül, nehezen tudjátok elképzelni azt a nehéz, nyomorúsággal teli életet, mely a múltban apátioknak és nagyapátioknak jutott osztályrészül. Szegénység, nyomor volt a 30-as években a proletárok élete. 1932—1933-ban már elviselhetetlen lett a gyári munkások és a többi elnyomottak sorsa. A gyárosok lenyomták a béreket, és százával, ezrével bocsátották el a munkásokat. Aki szavát merte emelni ellenük, mehetett az országútra. Ezekben a nehéz időkben a Kommunisták Romániai Pártja újból harcba szólította a munkásokat a kizsákmányolók ellen: a dolgozóknak nincs fegyverük, de van két munkáskezük, az teremt meg mindent, ami az élethez kell. Ha a munkások nem dolgoznak, mérhetetlen kárt okoznak a gyártulajdonosoknak. Álljon tehát meg a munka, senki se dolgozzék, amíg a gyárosok nem teljesítik a munkások követeléseit. A párt hívó szavára az ország munkásnépe harcba indult egy jobb, emberibb életért. Bizottságok alakultak az ország egész területén a harc szervezésére és levezetésére.Legelsők között a vasúti és petróleumipari munkások feleltek a párt hívó szavára. Akcióbizottságok létesültek, a párt Központi Bizottsága a legjobb kommunistákat bízta meg ezek irányításával. Az országos akcióbizottság élén Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs állott. Fáradhatatlanul dolgozott, szervezett, irányított. Részt vett a bukaresti, kolozsvári, iaşi-i, galaci CFR- munkások gyűlésein, erősítette a pártmunkát. A szervezőmunka eredményeként, Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs irányítása mellett az 1933-as év kezdetén sorra megállt a munka az összes ipari nagyvárosok CFR-üzemeiben és a petróleumvidéken, a Prahova-völgyében. A grivicai munkások adták meg a jelt. Február másodikán letették a munkát. Huszonnégyórás sztrájk után az urak megígérték a munkásoknak, hogy követeléseiket teljesítik. Persze, eszükben sem volt, hogy betartsák szavukat. Ellenkezőleg, letartóztattak munkásvezetőket. A párt további sztrájkra szólította a munkásokat, további harcra mozgósított. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtársat február 14-én letartóztatták és még szigorúbb rendelkezéseket vezettek be. A grivicai műhelyekben február 15-én hétezer dolgozó ismét beszüntette a munkát és munkásőrséget szervezett. A párt mozgósította a város többi dolgozóit is, akik együttérzésüket fejezték ki a vasutasokkal. Élelmiszert vittek, melléjük álltak. A kizsákmányolók katonaságot rendeltek ki és megparancsolták, hogy lőjenek a munkásokra. A katonák azonban nem teljesítették a parancsot. Nem lőttek a munkástestvéreikre. Hirtelen a legvadabb csendőralakulatokkal cserélték fel a parancsszegőket. Leitatták őket, és a részeg hordával oszlatták szét a gyárat körülvevő tömeget. Aztán eldördült az első sortesz. Számos sztrájkolót megöltek, megsebesítettek. Behatoltak az üzembe, több mint kétezer munkást börtönbe vetettek, sokat közülük törvényszék elé állítottak. A kommunisták azonban, Gheorghe Gheorghiu- Dej elvtárssal az élükön, bátran álltak az urak bírósága elé és a vádlottakból vádlók lettek. Leleplezték a népnyúzókat. Bilincsbeverten is a munkások igazáért szálltak síkra. Grivicán és az egész ország területén a munkások megmutatták, hogy erősek és a párt vezetésével harcolni tudnak elnyomóik, kizsákmányolóik ellen. Tudták, hogy eljön az idő, mikor a párt vezetésével megsemmisítik az elnyomó osztályt. A harc nem állt meg. A munkások kiontott vére nemhogy eloltotta volna a forradalmi lángot, hanem méginkább szította azt. A dolgozók bíztak a pártban, biztosan tudták, hogy a párt győzelemre viszi őket. Úgy is lett. Ma már teljesen eltűntek hazánkból a kizsákmányolók. A grivicai nyomortanya helyén gyönyörű szép város emelkedik s a dolgozóknak jobb és emberibb élet jutott osztályrészül. Nem folyt hiába a grivicai hősök vére, nem volt hiábavaló a vasutas-és petróleummunkások 1933-as sztrájkja. A grivicai harcok irányítója, a párt, Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárssal az élen ma egész hazánk népét vezeti a szocializmus nagyszerű útján. UNIPAN HELGA rajza V.'iVíí SSA: 95