Napsugár, 1966 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

2 . 1­­ / AZ IDŐ AZ EMBER KINCSE Új esztendő virradt hazánkra, ezt köszöntik dolgos mil­liók. A falon függő régi naptár legutolsó lapja is lehull és helyére kerül az új naptár, s megkezdődik újra a lapok hullása, a napok múlása. Ám ezek a napok nem múlnak hiába. Minden új nap kinccsé válik, mert a benne foglalt órákat munkával töltik a dolgos emberek s ezek az órák acéllá, szénné, géppé, kenyérré, szövetté, iskolakönyvvé válnak mindnyájunk hasznára és örömére. A múló idő, melytől nagymama megőszül, apu és anyu is lassan megöregszik, a gyermek pedig előbb csak elsős, aztán egyszer csak ötödikes és szép rendre felnő — gazdagabbá tesz mindnyájunkat. Mert ugye mennyivel többet tud az ember harmadik végén, mint másodikban, s még ennél is mennyivel többet hetedikes korában! Ám az időnek értékké, kinccsé kovácsolása nagyon nehe­zen menne beosztás, tervezés és fegyelem nélkül. Hogy válhat­na kinccsé az osztályban ülő kis fejekben a reggel nyolctól délig eltelő néhány óra, ha a tanító néni nem vigyázna, hogy azzá váljék? Pista egész délelőtt papír­repülőket gyártana, Juci tovább varrná a tegnap megkezdett kézimunkát, Gyuri pedig unalmában fúvócsővel lövöldözne a regényolvasásban elmerülő Péter felé. De az iskola, a tanulás fegyelme bizto­sítja, hogy valóban kinccsé váljék bennetek az idő: azt teszi mindenki, amit tennie kell ennek érdekében, közösen és rendezetten. így áll ez országos méretekben is. Lám csak: egy nap 24 órából áll — hány óra válhat ebből kinccsé az ország ja­vára? Huszonnégy? Nem! Sok millió emberből: apuból, anyuból, testvérből, ismerősből, barátból, én­ből áll a nép. Nyolc-nyolc órát dolgozik mindenki — ez sok milliószor nyolc órát jelent, mely kinccsé válik, mely szocializmussá válik körülöttünk napról napra. Ezt a munkát szervezi és irányítja a Párt. Az időnek megvannak a maga természetes jelzései is: a szívünk dobbanása, a nappalok és éjszakák üteme, az évsza­kok váltakozása — de ezek örök időktől egyforma, semmivel meg nem különböztethető időszakokat jeleznek: egyik pilla­nat olyan, mint a másik, egyik ősz olyan, mint a másik. A dolgozó és harcoló embereknek köszönheti a világ, hogy az idő múlásával az élet is egyre szebb és könnyebb lesz. A történelem egymásra következő korszakai közül egyik sem ugyanolyan, mint a másik. Hosszabbak a pillanatnál, a napnál, az éveknél, az évszázadnál is , de minden dolgos óra része a napnak, minden dolgos nap része az évnek, min­den munkával tele év fontos része az országépítésnek. Erre gondolj, ha azt szeretnéd, hogy a te hasznosan eltöltött órád is közte legyen azoknak a hasznos óráknak, melyek egy nappal gazdagítják ezt a művet.

Next