Napsugár, 1972 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1972-07-01 / 7. szám
dalmár. Igazi népvezér, a munkások atyja és barátja. Nevét Petőfi Sándor és Kossuth Lajos neve mellé írta a magyar történelem, mint ahogyan a negyvennyolcas-negyvenkilences szabadságharc bukása után a fölakasztandók listájára is Petőfi és Kossuth neve mellé írta Táncsics Mihály nevét az osztrák császár. Mert Táncsics Mihály volt az a lengő szakállú ősz-öregember, aki huszonöt-harminc esztendővel a szabadságharc után, lepedőbe kötött batyuval a hátán házalt a pesti utcán: — Vegyenek könyvet, könyvet vegyenek! De senki se vett. Megmosolyogták s kitértek előle. Talán éppen azok tértek volna ki, akik azon az esős, de mégis ragyogó március tizenötödikén, lelkes ifjakként kikiáltották a sajtószabadságot? Minden bizonnyal nem azok, akiknek Petőfi Sándor a Nemzeti Múzeum lépcsőjén elszavalta a Nemzeti dalt, s akik azután áttódultak Budára s ott dörömböltek az ő budai börtönének kapuján. Majd sarkig tárták a börtönkaput, s őt, az ott raboskodó Táncsics Mihályt vállukra véve vitték ki a börtönből. Nagy éljenzések közepette kocsira ültették. A kocsiból kifogták a lovakat, s maga a pesti nép, az ifjúság húzta át a kocsit Budáról Pestre. Ezt a nagy eseményt PetőfiSándor is megörökítette 15. március 1848 című versében: Nem elég ... most föl Budára, Ott egy író fogva van, S fölmenénk az ős Budába, Fölrepültünk, mint sasok, Terhünktől a vén hegy lába Majdnem összeroskadott. A rab írót oly örömmel , diadallal hozták el, Aminőt ez az öreg hely Mátyás alatt ünnepelt ... „Életem legszebb napja volt"— írta későbben az öreg Táncsics Életpályám című könyvében, visszagondolva arra a dicsőséges márciusi napra. — Életem legszebb napja volt — ezt gondolta bizonyára a saját könyveivel reménytelenül házaló, nyomorgó öreg forradalmár. S már ő mosolygott a járókelőkön. Bölcs ember volt nagyon, aki egy hosszú,nehéz élet árán megtapasztalta: a népnek, a nemzetnek, a hazának önzetlenül kell adnunk egész életünket. A hála, az elismerés az utódok dolga, ami ha késik is, nem múlik. A példás, bátor élet halálunk után is munkálkodik az utódokban. S felejthetetlenné teszi emlékünket.BENE JÓZSEF rajzai