Napsugár, 1976 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1976-02-01 / 2. szám
Ez bújhatott volna elő leghamarább, hogy a lábát valamelyik lámpánál melengesse. De nem jött, mert a homályos zugokból nagyon jól megfigyelhettek, amikor leskelődöm. Egy ilyen alkalommal valaki gyorsan benyitott a szobába, mire én akaratlanul meglöktem a rádiót. Erre a törpék kipotyoghattak belőle, mert azontúl nem beszéltek. Először a francia törpe eshetett ki, mert csak franciául nem beszélt a rádió, de csakhamar követte a társát a német törpe, aztán rendre mindenik. Csak nagy bugás maradt utánuk, zúgott a nagy üres skatula, mint a kagyló, ha nincs már benne tengervíz. — Elromlott a rádió — mondták a felnőttek —, a gyerek csinált vele valamit. Holott csak meglöktem, és józan ész szerint akit meglöknek, az annál inkább beszél. Ha mást nem, azt mondja el, hogy meglökték. És megpróbálja tódítani az eseményt, bekeveri Galgóciék gatyás galambjának a megparitytyázását is. Hogy a tettes minél nagyobb kutyaszorítóba kerüljön. Azt vártam, hogy a rádió árulkodni fog reám, amiért kiráztam belőle a törpéket. — El kell hívni a szerelőt — mondták a felnőttek, és üzentek egy mester vagy varázsló után. Az meg is jött, egy kis táskával, csavarhúzóval, hétköznapi eszközökkel. Kotorászott a rádió belsejében, aztán kicserélt egy lámpát. — Holnapra időváltozás kö- vetkezik — szólalt meg a rádió. Pedig én azt vártam, hogy engem fog szidalmazni. Úgy látszik, elsőnek a fájós lábú törpe tért vissza. De hogy ezt a mester miként művelte vagy varázsolta, az ő szakmai titka maradt. A mestert csodáltam, nem a rádiót. Mert a mester a búgó ürességet, a drótokat és a senkinek sem égő lámpákat emberi beszéddel töltötte meg. Már nem is a törpék tűntek volna mesebelinek, hanem a mesterség. Ami a huzalokból éneket varázsol elő. FODOR SÁNDOR: KETYEGŐ MEDVÉK — Megereszkedett az idő — nézett körül február másodikán reggel a Pisti nagyapja. — Későre tavaszodunk. Negyedikes unokája értetlenül pillantott rá. — Dehogyis! Hisz itt a tavasz ! Érzem az illatát! — szimatolt a levegőbe. — Olvad a hó! — Éppen ezért mondom. A medve ilyenkor kidugja barlangjából a fejét, majd visszabújik és alszik még néhány hétig, mert hosszú lesz a tél. De ha így február elején azt tapasztalja, hogy hideg van, akkor nagyot nyújtózik és élelem után indul, mert tudja, hogy közel a tavasz. Ezen még jobban elcsodálkozott Pisti, de nem ért rá kérdezősködni, indulnia kellett az iskolába. Alighogy belépett az osztályba, elújságolta, hogy mit mondott neki ma reggel a nagyapja. — A pionír ne terjesszen babonákat — nézett rá rosszallóan Kerekes Zoli. — Azért se babona — nyelvelt közbe váratlanul a szalmaszőke Ildikó.—Én is hallottam ma reggel, hogy a medve igenis visszabújik, mert olvad a hó. — Na látod? Ugye?! — diadalmaskodott Pisti. — Mondják ezt, csak azt nem értem, miért a melegtől bújik vissza, miért a hidegtől várja a tavaszt? — Mert babonás! — nevetett Zoli. — Vagy azért, mert akkoriban, amikor nagyapáink fiatalok voltak, fordított világ volt, és a medve is visszafelé ketyegett! Olyan ez, mint amikor átszalad az ember előtt egy macska, és azt mondják, nem lesz szerencséje. — Nem hiszem — csóválta a fejét Miska, az osztály legjobb sakkozója. — A macskával, az tényleg babona, butaság, de ebben a medvetörténetben talán mégis van valami igazság. — Az is csak babona! — erősködött Zoli. — Az lehet, de az én nagyapám nem babonás! — sértődött meg Pisti. — Ne cívódjunk, emberek — állt közéjük Miska. — Majd eldönti a tanító néni... Várjatok csak... Gyorsan elővette rajzfüzetét és munkához látott. Egy alvó medvét rajzolt, ám nehogy valaki egérnek, kutyának, vagy éppenséggel vadászó oroszlánnak nézze, ráírta nyomtatott betűkkel: ALVÓ MEDVE, melléje Szintén nyomtatott betűkkel FEBRUÁR 2 - legfölül pedig ezt: KÉPREJTVÉNY. — Tessék megfejteni — állt a belépő tanító néni elé rajzával. A tanító néni nézte-nézte a rajzot, majd elnevette magát. — Azt hiszem, arról van szó, hogy hosszú tél lesz... nem? Egyébként a medve egész télen ki-kijárogat. — Éljen! — tapsolt Pisti. De Zoli se hagyta magát. — Tanító néni, tessék megengedni, hogy mondjak egy találós kérdést: Mit jelent, ha keresztül szalad előttünk egy macska? — Semmit, Zolika. Legfennebb azt, hogy aki megijed tőle, az babonás. De tudjátok mit? Most én következem a találós kérdésekkel. Mi volt mára a lecke? FEBRUÁR 20.