Napsugár, 1976 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
nem nyugosznak, amíg az ő sátruk nem lesz a legszebb, legrendesebb az egész táborban. A következő reggel a kürtös meglepődve látta amikor éppen ébresztőt akart fújni, hogy mozgolódás van a „prücskök“-nél. Benézett a sátrukba. Jenei tett-vett a fekvőhelyén. — Hát te miért nem alszol? Még nem volt ébresztő. Jenei elpirult, mint akit rajtakaptak valamin. — Csak... felébredtem... egy kicsit. És Jeneit a következő reggel is ébren találták. — Nem tudtam aludni... A negyedik alkalommal a kürtös szól a táborparancsnoknak: vajon nem beteg az a kis negyedikes, aki reggelenkint mindig ébren van ? A táborparancsnok elbeszélgetett Jenőivel, de látta, nincs ennek az ég világán semmi baja. Hanem amikor a következő reggel már három gyereket találtak ébren a negyedikesek sátrában, a parancsnok odaszólt a kürtösnek: — Holnap reggel költs fel egy negyedórával az ébresztő előtt. Kíváncsi vagyok, miért ébrednek olyan korán a prücskök. Úgy is lett. Tíz perccel ébresztő előtt a parancsnok belesett a sátorba. Három kisfiú — köztük Jenei — már ébren volt a negyedikeseknél, gondosan rendezték, simították a takarót fekvőhelyükön, halkan munkálkodtak, hogy a többieket ne ébresszék fel. Az ebédszünetben a parancsnok félrehívta Jeneit. — Ugye tudod, hogy a pionír mindig az igazat mondja? Akkor hadd hallom, miért keltél minden reggel ébresztő előtt, miért keltek most már hárman is olyan korán ? Jenei elpirult, lesütötte a szemét. — Tetszik tudni... én egy kicsit rendetlen vagyok. Nekem nem elég az a negyedóra a fekvőhelyem rendbetételére, és azt szeretnék, hogy mi is megnyerjük a versenyt, bár egyszer... de ha nem kelek korábban, akkor az én fekvőhelyem miatt nem nyerhetjük... és így van Marcival és Jóskával is... megbeszéltük, hogy korábban kelünk... ezért. Az esti tábortűznél a tábor vezetősége nevében a KISZ titkár, egy tizedikes fiú, ezeket mondta: — Nem tudom, lesz-e olyan reggel, amikor a negyedikesek sátra lesz a legrendesebb, de egy bizonyos : ez a kis pionír (és rendre mutatott) meg a két társa példát mutatott nekünk arról, hogyan kell kezdenünk saját gyöngeségünk ellen, hogyan kell mindent megtennünk — a társaink érdekében. Ezért köszönet és dicséret SZILÁGYI DOMOKOS: JANUÁR Január van, január van, januárban, januárban süt a hó, süt a hó. Éjszakánkint a domboldal felesel a teleholddal, a hideg ríkató.. Január van, január van, havak alatt a határban szunnyadozik a vetés. Fenyvek ágát hó lehúzza, földben szendereg a búza, várja üde ébredés, jár nekik, dicséret a negyedikes pioníroknak ! Már nem emlékszem, a reggeli sorakozónál dicsérték-e meg a negyedikeseket, vagy sem. Talán igen. De azt biztosan tudom, hogy az új tanévben ezért választották meg egyhangúlag Jencit osztagparancsnoknak. ANDRÁSY ZOLTÁN rajtat .