Napsugár, 1993 (37. évfolyam, 433-444. szám)
1993-01-01 / 433. szám
„Tiszteld a költőket, akik veled vannak, bármerre mennél, s több életet adnak neked tulajdon ember életednél.“ Dsida Jenő 170 évvel ezelőtt, Szilveszter éjszakáján született költészetünk csillaga: Petőfi Sándor. Ünnepeljük őt úgy, hogy verseit olvassuk, tanuljuk, szeretjük. ORBÁN Komor, mogorva férfiú Volt Orbán, Bár oly vidám hajnal pirult Az orrán. De hisz mogorva épp azért Volt Orbán, Mert oly vidám hajnal pirult Az orrán. Oka egyébiránt maga Volt Orbán, Hogy oly vidám hajnal pirult Az orrán. Temérdek borfélét ivott Meg Orbán, Vidám hajnal azért pirult Az orrán. AZ ÁLOM Az álom A természetnek legszebb adománya. Megnyílik ekkor vágyunk tartománya, Mit nem lelünk meg ébren a világon. Almában a szegény Nem fázik és nem éhezik, Bíbor ruhába öltözik, S jár szép szobák lágy szőnyegén. Almában a király Nem büntet, nem kegyelmez, nem bírál... Nyugalmat élvez. Almában az ifjú elmegy kedveséhez, Kiért epeszűt tiltott szerelem, S ott olvad égő kebelén. — Almomban én Rabnemzetek bilincsét tördelem! PETŐFI SÁNDOR 1823—1849 „Nincs nála tisztább költő és nagyobb hitű ember. Ő úgy beszél, olyan egyszerűen és érthetően és olyan ragyogással a legfontosabb dolgokról, hogy mi csak dadogva tudjuk elmondani egy törmelékét az ő szavainak. Petőfi: a forradalom és az ifjúság, az emberiség legszebb álma. Aki az ő verseit veszi kezébe, sohase felejtse: ő az út önmagunk és a jövendő felé.“ Juhász Ferenc * * * „El van borítva koszorúkkal. Virágaink legjavát neki vittük, amit a nyár hozott. Nem annyi még, amennyit megérdemelne. De hát termett-e annyi? Nyarat évente csak egyet ad az Isten. Petőfit egyet ezer évre adott.“ Mikszáth Kálmán