Napsugár, 2000 (44. évfolyam, 507-516. szám)
2000-05-01 / 511. szám
A párizsi Eiffel-torony min A férfidivat a XIX. század eleje óta csak részleteiben változott. Igaz, hogy ma már csak különleges alkalmakkor viselnek öltönyt, annak idején pedig a nap minden percében. Ingujjban - öltöny, zakó, mellény nélkül - még otthon sem igen üldögélhetett az úriember, kalap nélkül pedig illetlenség volt az utcára kimenni. A kivágós férfi babára felöltőt adtunk. A női ruhák egyre kényelmesebbek, lazábbak lettek. Lassan elmaradt a fűző, a szoknyák hossza pedig - sokak megbotránkozására - rövidülni kezd: a 20-as évek közepére már térd fölött végződött, így jártak a múlt század elején délelőttönként a lóversenyre. A jellegzetes vonalvezetésű és színezésű szecessziós díszítőelemek az ékszereken is megmutatkoztak. Bebizonyosodott, hogy a belső szerveket összepréselő fűző viselése igen ártalmas. Mégis, az 1900-as évek elejéig viselése szinte kötelező volt. n Az 1910-es évek “bukj el” szoknyája olyan szűk volt, hogy különleges, fékező harisnyakötőt viseltek hozzá.