Napút, 2001 (3. évfolyam, 1-10. szám)
2001-12-01 / 10. szám - Hatvan jeles hetvenes
04 Ozsvald Árpád költő (Nemesoroszi, 1932. január 28.) Premesorosziban születtem (ma Szlovákiához tartozik). Az elemi iskola negyedik osztályát szülőfalumban végeztem, majd Csurgóra kerültem a Csokonai Vitéz Mihály református gimnáziumba, ahol mint szegény sorsú parasztgyereket ingyenes tanulónak vettek fel. A háború után a határok újra megváltoztak, és én az Ipoly folyón átszökve folytattam tanulmányaimat Csurgón, és itt is érettségiztem 1950- ben. A soproni erdészeti főiskolára iratkoztam be, de a nyári szünetről már nem térhettem vissza tanulni Magyarországra. Egy ideig az éppen megnyíló elemi iskolában tanítottam otthon, majd 1953-ban beiratkoztam a pozsonyi pedagógiai főiskolára, ahol 1957-ben magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szereztem. Eleinte kiadói szerkesztő, lektor voltam, majd 1956 őszétől a Hét című kulturális képes hetilap szerkesztője és 1960-tól főszerkesztő-helyettese voltam egész 1995-ig, a lap megszűnéséig. Első verseimet az Új Szó és a Fáklya című kulturális havilap közölte. Eddig tizenöt önálló vers- és prózakötetem jelent meg. Számos antológiában is szerepeltem, cseh és szlovák költők verseit fordítottam magyar nyelvre. Szeberényi Zoltán irodalomtörténész írt rólam biográfiát (megjelent a dunaszerdahelyi Map kiadónál 2000-ben), melyben többek között ezeket írja: „Ozsvald Árpád egyike a szlovákiai magyar irodalom legismertebb, legnépszerűbb költőinek. Kulturált verselő, finom hangulatok megőrzője és megformálója. Meghitt, gazdag érzelmi és gondolati telítettségű humanizáló lírát művel. Ha költészetének egészét, a mintegy félezer versből álló lírai életművét tömören jellemezni akarnánk, óhatatlanul valamiféle életigenlő, szelíd és bölcs derűre, értékmegőrző hűségre kellene gondolnunk." Műveimből csak a legjellemzőbb címeket sorolom fel: Földközelben (versek, 1965); A kis postás (ifjúsági regény, 1965); Laterna Magica (versek, 1967); Galambok szállnak feketében (válogatott versek, 1969); Szekerek balladája (versek, 1971); Vadvizek (versek, 1978); Oszlopfő (válogatott versek, 1981); Valahol otthon (versek, 1985); nincsenek szemtanúk (versek, 1992); néger a hóesésben (gyermekversek, 1994); Emlékek útján (irodalmi tanulmányok, 1995); A nagy sási kígyó (válogatott és új versek, 2000). 1968-ban megkaptam a Madách Imre-díjat, 1999-ben az Aranytoll-díjban részesültem. Hobbim a régi magyar könyvek és kéziratok, valamint a római és görög pénzérmék gyűjtése. /