Napút, 2002 (4. évfolyam, 1-10. szám)

2002-08-01 / 6. szám - Borgyöngyök

AlAplAT Az Egy jelentései A borról írni időszerűtlen. Ma jóformán a bor az egyetlen ter­mék, amely (akár a piacképesség szempontját is figyelem­be véve) lényegében elválaszthatatlan a helytől, ahol szüre­telték. Melyre termőhelye jellemzőbb bélyeget üt, mint ma­ga a fajta. hamvas Béla A bor filozófiája című esszében nemcsak az igazság italának nevezi, hanem fogyasztását is a présházhoz köti: tény, hogy borozni a szőlőben, a hegyen az igazi, hiszen az ilyen alkalmakhoz óhatatlanul kötődik valamiféle meghitt, otthonos hangulat. Másfelől viszont szintén a bor az, amely - eszmetörténeti jelentőségét tekintve - a legegyetemesebb jelkép. Pán, Di­­onüszosz és Bacchus szertartásában csakúgy szerepe van, mint a kereszténységben; mint - Őszi pincézés című versé­ben - Babits kiemeli, a must borrá való átlényegülése önma­gában hordja „a Feltámadás drága titkát". A legegyénibb és legegyetemesebb paradoxona tehát leginkább a borban mu­tatkozik meg, a szőlővel és borral való minden találkozás fel­vet egy kérdést. „A szőlők és borok olyanok - írja Ismét Hamvas -, mint a drágakövek. Az egyetlen Egy jelentései." De mi ezen „egyetlen Egy" jelentése ma, itt, most és hol­nap? A clapút szerzői - alább közölt válaszaikban - ezt a (meglehetősen intim és személyes) kérdést járják körül. "

Next