Napút, 2002 (4. évfolyam, 1-10. szám)

2002-08-01 / 6. szám - Borgyöngyök

/MotiT BORGYÖNGYÖK mórt, a gyönyört, a bor varázslatát. Murano üveggyárai és a cseh erdő hutái le­gendás poharakkal szolgálták a bor legendáriumát, minden jobb operában Falstaffok s minden németalföldi vásznon koccintók terpeszkednek, néha egy­más térdén, nemcsak egymás zajos, jókedvű, ünneplő vagy csak ünnepélyes társaságában. Nem tudni, hogy a tatárjárások elsöprő rohamaiban a szörnyű vadulás üzemanyaga ital volt-e? Hogy az első világháború szuronyrohamai előtt bele­­töltöttek némi bátorítót a katonákba, azt még pár évvel ezelőtt is őrizgette az erős szenzációkra szakosodott népi emlékezet. Viszont biztos, hogy ha borkö­zi állapotban sok (finoman fogalmazva) meggondolatlanságot követtek is el őseink, az olyan világmozgató dolgokat, mint a Bastille bevétele vagy a pest­budai március nagyon is józanul, előre megfontoltan vitték végbe. A bor jóté­kony, vetített „agymennyországai" az álmaink közé tartoznak, a részegség mo­csaras mákonya a pokol produkciói közé. A részeg és a disznó társítása ősi fel­ismerés, pontosan olyan finom lét-lelet, mint Omár Khájjám rövid versei, egy muzulmán Shakespeare híres versciklusa. Álomalkotó fajta vagyunk, s ezt nem kis mértékben a bor bizonyította be rólunk. Őrjöngő ördögök tudunk lenni, s ezt is a bor bizonyította be. A Nílus, ez az örök folyam is fegyelmezetten árad akármelyik cingár falurossza megáradó állapotához képest. Ha testünk föld, hát annak igazi vére a borunk. Tóth Tamás Esztétika ínyenceknek Ha elfogadjuk az idealista Platón (i. e. 427-347) és elfogadjuk a platóni idealiz­mussal szemben álló Platón-tanítvány, Arisztotelész (i. e. 384-322) tanait, miért utasítanánk el az újabb érzékszervek élvezetét? Ha az esztétika tudománya a szép és a jó ismerete, akkor nem csak a hallható és látható világ vizsgálandó. Egy kellemes illat vagy íz nem okoz-e ugyanakkora örömöt, mint egy-egy har­monikus kép vagy egy szép dallam? Korábban az esztétika csak a színházat vizsgálta, mert nem vizsgálhatta az akkor még nem létező filmet. A gondolko­dás, ha építő, akkor mindig az út felé halad, vagyis a gondolat haladó. Talán rosszindulatú feltételezés, hogy akik a tudományt vagy a művészetet féltik az új­szerűtől, valójában saját eredményeiket féltik. Pedig nem jelent veszélyt az új el­ismerése, mert a korábbi felfedezések, tudományos munkák nélkül nem létez­ne a mai korok vívmánya. Márpedig létezik, és ha van, akkor ezeknek a „régi" újításoknak is megvolt, megvan a maguk helye, a maguk haszna. Akik félnek az ismeretlen jövőtől, féltve megszerzett elismeréseiket, nekik csak annyit, hogy „múlt nélkül nincs jövő". Lehet, hogy egyesek futurista ábrándkergetésnek vélik a másként gondolkodók észjárását, ez még nem elégséges ok az elutasításra, ez még nem elég alap a vitának. A vitában érvek-ellenérvek ütköznek, előremu­tatva a gondolkodás irányába, vagyis a vita haladó szemlélet, a vita épít.

Next