Napút, 2002 (4. évfolyam, 1-10. szám)
2002-08-01 / 6. szám - Borgyöngyök
/MotiT BORGYÖNGYÖK mórt, a gyönyört, a bor varázslatát. Murano üveggyárai és a cseh erdő hutái legendás poharakkal szolgálták a bor legendáriumát, minden jobb operában Falstaffok s minden németalföldi vásznon koccintók terpeszkednek, néha egymás térdén, nemcsak egymás zajos, jókedvű, ünneplő vagy csak ünnepélyes társaságában. Nem tudni, hogy a tatárjárások elsöprő rohamaiban a szörnyű vadulás üzemanyaga ital volt-e? Hogy az első világháború szuronyrohamai előtt beletöltöttek némi bátorítót a katonákba, azt még pár évvel ezelőtt is őrizgette az erős szenzációkra szakosodott népi emlékezet. Viszont biztos, hogy ha borközi állapotban sok (finoman fogalmazva) meggondolatlanságot követtek is el őseink, az olyan világmozgató dolgokat, mint a Bastille bevétele vagy a pestbudai március nagyon is józanul, előre megfontoltan vitték végbe. A bor jótékony, vetített „agymennyországai" az álmaink közé tartoznak, a részegség mocsaras mákonya a pokol produkciói közé. A részeg és a disznó társítása ősi felismerés, pontosan olyan finom lét-lelet, mint Omár Khájjám rövid versei, egy muzulmán Shakespeare híres versciklusa. Álomalkotó fajta vagyunk, s ezt nem kis mértékben a bor bizonyította be rólunk. Őrjöngő ördögök tudunk lenni, s ezt is a bor bizonyította be. A Nílus, ez az örök folyam is fegyelmezetten árad akármelyik cingár falurossza megáradó állapotához képest. Ha testünk föld, hát annak igazi vére a borunk. Tóth Tamás Esztétika ínyenceknek Ha elfogadjuk az idealista Platón (i. e. 427-347) és elfogadjuk a platóni idealizmussal szemben álló Platón-tanítvány, Arisztotelész (i. e. 384-322) tanait, miért utasítanánk el az újabb érzékszervek élvezetét? Ha az esztétika tudománya a szép és a jó ismerete, akkor nem csak a hallható és látható világ vizsgálandó. Egy kellemes illat vagy íz nem okoz-e ugyanakkora örömöt, mint egy-egy harmonikus kép vagy egy szép dallam? Korábban az esztétika csak a színházat vizsgálta, mert nem vizsgálhatta az akkor még nem létező filmet. A gondolkodás, ha építő, akkor mindig az út felé halad, vagyis a gondolat haladó. Talán rosszindulatú feltételezés, hogy akik a tudományt vagy a művészetet féltik az újszerűtől, valójában saját eredményeiket féltik. Pedig nem jelent veszélyt az új elismerése, mert a korábbi felfedezések, tudományos munkák nélkül nem létezne a mai korok vívmánya. Márpedig létezik, és ha van, akkor ezeknek a „régi" újításoknak is megvolt, megvan a maguk helye, a maguk haszna. Akik félnek az ismeretlen jövőtől, féltve megszerzett elismeréseiket, nekik csak annyit, hogy „múlt nélkül nincs jövő". Lehet, hogy egyesek futurista ábrándkergetésnek vélik a másként gondolkodók észjárását, ez még nem elégséges ok az elutasításra, ez még nem elég alap a vitának. A vitában érvek-ellenérvek ütköznek, előremutatva a gondolkodás irányába, vagyis a vita haladó szemlélet, a vita épít.