Napút, 2002 (4. évfolyam, 1-10. szám)
2002-08-01 / 6. szám - Borgyöngyök
Hetedhét Marek Bierzczyk Pomerol 1989 A címkéje fekete, fényes. Attól függ, honnan esik rá a fény, beesési szögét fejtartásommal változtatom, a rajz hol kitisztul, hol annyira elmosódik, hogy csak az árnyékolt bal sarka látszik; ilyenkor az egész jobb oldala egyetlen sima, fénylő felület. Ha kézbe veszem az üveget és körbeforgatom, előfordul, hogy tükröződik valami a címkén. Biztosan az ujjam, ami csak árnyékot vet a rajz közepére, de a szélén elég tisztán kivehetően elüt a háttér fekete tömegétől, sokkal elmosódottabb az arcom, talán csak távoli ceruzavázlat, olyan homályos, mintha én magam is, leszámítva a címkéhez közelítő szememet, ebből a feketeségből tűnnék elő (szándékosan választottam ezt a színt), mint a rajz újabb háttere; távoli hát ez a jelenlét - ahogy épp csak sejtjük arcunk jelenlétét a bor sötétvörösében, ha a pohár fölé hajolunk. Maga a rajz - finom fehér vonalak fekete háttérrel, olyan vékonyak, mint a kés élével húzott vonalkák a festékbe mártott húsvéti tojáson, olyan finomak, hogy már nem is tudni, tényleg fehérek-e - a címke közepét foglalja el, ezt a helyet a hasonlóan vékony fehér keret is kiemeli. Szőlőskertet ábrázol, hosszú sorokat, amelyek a jobb oldalon még sokáig folytatódnak, el se látunk odáig, a bal oldalon pedig az épületekig, a kerítésekig és a falakig, a templomig, néhány alacsony, a Bordeaux környéki stílusra jellemző, tornyocskákkal díszített présházig tartanak; mögöttük mintha lennének még fák és nyilván újabb épületek is, az égen számos halvány vonal látható, felhők körvonalai, talán nappal van, talán teliholdas éj. A rajz alatt, a címkén ritkán látható megjegyzés, pontos magyarázat: vue de Pomerol, Pomerol látképe. Tehát ez nem szimbolikus illusztráció, ami minden borászati üzemhez illik - gyakran láthatunk ilyeneket a címkéken, ezek a fogalmi általánosság szintjén ábrázolják a szőlőtőkék sorait, háttérben a chateau körvonalaival -, hanem egy konkrét látkép, Pomerol városka. Az egyik leghíresebb ezen a borvidéken, ezért a fekete háttérbe szépen belesimuló aranyszín betűk büszkén mesélhetnek a részletekről. Először - legfölül, stilizált betűkkel - a birtok nevét olvashatjuk: Chateau Trophaud l'Église. Ez nem igazi „vár", hisz nincs sok igazi vár a környéken, biztosan csak egy rendes, méltóságteljes kastély vagy kisebb udvarház, amely joggal használja ezt a nemes titulust. Templom mellett kell elhelyezkednie, innen kapta a neve második részét; az is lehet, hogy a templom mögött húzódó, különböző nagyságú okkersárga kövekből épített falba vágott kiskapu egyenest a szőlősorokra nyílik. Lejjebb már egyszerű betűtípusokat látunk, először jön a helységnév Pomerol, aztán lejjebb már a kép és a magyarázata alatt, kisebb betűkkel a kiváló minőség törvényes garanciája: appelation Pomerol controlée, a származási helyet, a kezdet, a születés forrását számon tartják, szigorúan ellenőrzik és pontosan meghatározzák. Még lejjebb négy szám látható a kor genetikai kódja, nem matematikai természetű rejtjele vagy, ha úgy tetszik, varázsigéje: az évjárat. Az én címkém azt mondja: 1989, és már szinte mindent tudunk, nincs miért aggódnunk, ez a legjobb borkromo