Napút, 2002 (4. évfolyam, 1-10. szám)
2002-08-01 / 6. szám - Borgyöngyök
Cselekszem, igazodva a víz törvényeihez Részlet Pálfy G. Istvánnak ez év tavaszán az író otthonában, Marosvásárhelyen és szülőhelyén, Pusztakamaráson a 75. esztendejébe lépett Sütő Andrással készített Interjúból, amelyet a Duna Televízió Történelmet hazudni nem lehet címmel két részben, augusztus 8-án és 9-én sugárzott (szerkesztett változat). Köszöntjük jubiláló konzulensünket! - Mi történt 1989 és 90 óta, történhettek-e volna másképpen is a folyamatok? - Hát persze, hogyne történhettek volna, hogyha a mi kisebbségi, nemzetiségi szervezkedésünk, a mi politikai küzdelmeink olyanformán alakulnak, fejlődnek, hogy mindig, mindenütt a legfontosabb feladatokra koncentráltunk volna. - Olyan hangos itt a politikai küzdelem, hogy kívülállóként az ember azt gondolná, éppen arra megy el az erő. - Ez csak látszat. Politikai küzdelem alatt én nem csupán annak az úgynevezett politikai elitnek, tehát képviselőknek, szenátoroknak a bukaresti vitatkozásait értem. Politikai küzdelmen azt értem, hogy a közel kétmilliós nemzetiség folytat kollektív politikai küzdelmet. Ehhez szervezettség szükséges, ami nincs meg. Ehhez olyan politikai párt szükséges, ami nincs meg. Ehhez olyan RMDSZ-re lenne szükségünk, amelynek nem csupán a csúcsrégióiban adottak a szervezettség keretei, hanem amelynek le, az utolsó faluig, tanyáig működnek a szervezetei. Ezek nincsenek. Sokan azt mondják, azért nincsenek, mert egy párt van. Ha több lenne, akkor esetleg nagyobb szervezettség lenne. És nagyobb megosztottság. - Ez doktrinér vita. Mindenféle platformok és egyebek vitája egyebet nem hozott nekünk, csupán fölösleges fűrészporrágcsálást. Meddő vitákat és értelmetlen konfliktusokat. Volt egy periódusa az RMDSZ-nek, amikor kezdtek már létrejönni és működésbe lendülni megyei, városi, falusi, még tanyasi szervezetei is. Nagyon rövid ideig tartott. A csúcsrégiók fejetlensége végül is az erőket oly módon gyöngítette, hogy néhány év alatt teljesen elsorvadtak a szervezetek. Pusztakamaráson 26 magyar szavazó képtelen volt megszavazni azt, hogy a református lelkész bejusson a helyi tanácsba. Annyira tájékozatlanok, annyira félelemmel telített emberek, hogy nem mertek magyarra szavazni. - Mitől félnek? - Attól félnek, amitől 20 évvel ezelőtt, 30 évvel és 50 évvel ezelőtt féltek. (...) Ez egy öröklött rettegés, a kisebbségi lét egy formája, amiről általában kevesebbet szoktak beszélni azok, akik a kisebbségi létre ráfogják: ajándék. Mi az, hogy a kisebbségi lét ajándék? Ilyen ostobaságon rágódnak, mert valamikor egy érdemes erdélyi magyar férfi úgy fogalmazott, a kisebbségi létnek egyik ajándéka az, hogy majd megismerik a másik nép kultúráját. Hát a kisebbségi lét nyomorúsága nélkül nem lehet mégis