Napút, 2006 (8. évfolyam, 1-8. szám)

2006-04-01 / 3. szám - Budavár

/JAptir BUDAVAR kék, fedeles üvegpikszisben állott, ki-ki annyit vehetett belőle, amennyit akart. Két krajcárért olyan zömök foszlós kalácsot adott Nyúl néni, hogy ma már há­rom telne ki belőle. Budai diákok, piktorok és filozófusok jártak oda, majd ké­sőbb poéták, írók s egyéb rendetlen péksegédek." A kávémérés valamikor az első világháború vége felé szűnhetett meg: az 1916-os címtárban még szerepel, de az 1922-esben már nem. Ekkorra már Opre Mária vagy Crempeltz Rosalia hasonló kis, családias üzletének is hiába szimatoljuk hűlő illatát, elfogynak a Várból lassacskán mind. Pillantsunk be bú­csúzóul Kárpáti Aurél Budai képeskönyvébe, melynek lapjain megelevenedik előttünk egy - s rajta keresztül talán valamennyi - régi vári kávémérés békés kisvilága. „Két homorúra kopott kőlépcsőn átjuthatunk a szűk, egyablakos helyiség­be, amelynek bizonytalan színű boltozatára műértő kezek szénnel rajzolták rá a boltajtó előtt is ékeskedő három pogányfejet. Itt szolgálja föl mosolygós arccal a két Turner kisasszony a gőzölgő, illatos kávékat, sőt vasárnap a csokoládét is, annak a néhány csendes öreg úrnak, akik évek óta nap-nap után pontosan megjelennek a »Három szerecsen«ben, hogy átlapozzák a Qartenlaube leg­újabb számát, és órákig törjék a fejüket a legnehezebb találós képeken, ame­lyeken hol a vadászt, hol a kutyát kell megkeresni. Leginkább nyugdíjazott mi­niszteri hivatalnokok, levéltári tisztviselők a vendégek, akik mindig jókedvűek. A berendezés nagyon egyszerű, de szinte bántóan tiszta. Ilyen illedelmes és merev rendet csak katonák (őrmestertől lefelé) és öreg kisasszonyok tudnak tartani. [...] Este, mikor meggyújtják a fényes dróton függő petróleum-lámpát, s a ze­nélő óra, amely egy fakó aranykeretes olajnyomású képben van elrejtve, halk spinét-hangon kezd bele egy ábrándos német dalba, az idősebb Turner-kis­­asszony, Agatha az ablakhoz lép, s a félrehúzott függönyt fehér ujjaival gon­dosan visszahajtja, szigorúan ügyelve arra, hogy mind a két oldalra tizenkét ránc jusson. Tinka, a fiatalabb leány, akit Deák Ferenc halála napján tartottak keresztvízre, ilyenkor szorgosan rakosgat a konyhán, ahol bugyborékolva forr a fehér tej, s a cukrostetejű kuglófszeletek aranyként csillognak a lám­pafényben. Hat óra körül megélénkül a kis kávémérés, különösen télen, amikor vastag hósipka borítja a régi ház csúcsos tetejét. Jókedvű, megelégedett arcok hajol­nak a rokokó díszítésű kávéscsészék fölé, s a Turner kisasszonyok főkötőinek bóbitái mintha még fehérebben, tisztábban ragyognának a barátságos ba­rackszínű fénnyel itatott szobában."24 24 Kárpáti Aurél: Budai képeskönyv. Budapest, é. n., „Élet" irodalmi és nyomdai Rt., 44. sKK.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék