Napút, 2008 (10. évfolyam, 2-10. szám)

2008-03-01 / 2. szám - Drámaérintők

AlÁplÁT 8. (Halk zene, énekszó: a Nemzeti dal megzenésített szövege. Baloldalt a szín lassan megvilágosodik. Gertru­dis koronás jelmezében Laborfalvy Róza ül a tükör előtt, letörli arcáról a festéket. Jókai lép be, mellén ko­kárda.) RÓZA Jókai! JÓKAI Köszönöm, Róza. RÓZA Mit köszön? JÓKAI A kokárdát. Amit a mellemre tűzött... Petőfi szerint már tízezren viselik! RÓZA Egy hős - az ne mondjon kö­szönetet. (Fejéről levéve, a székre teszi a koronát.) JÓKAI Hős­­ én? Az idő! (Hirtelen tűzzel.) Azon időket éljük, Róza, melyben minden igazságtalanság szétfoszlik, mint a felhő, s az igaz­ság napja besüti a világot... RÓZA Maga és Petőfi nélkül itt sem­mi se történt volna. (Kibontja a haját, mely vad fürtökben omlik a vállára.) Mondja, hány éves maga? JÓKAI Februárban múltam huszon­három. RÓZA Hihetetlen... Félig gyerek! Honnan vette a Hepean sziget mélységeit? JÓKAI Kegyed olvasta a Hepean szi­getet? RÓZA Azóta mindent elolvasok ma­gától. JÓKAI (bizonytalanul) Hát... Akkor én mennék is... RÓZA Eszébe ne jusson! Mindjárt el­készülök. (Gyors mozdulatokkal a harisnyáját stoppolja.) JÓKAI Gertrudis királynő... a haris­nyáját maga stoppolja? RÓZA Gertrudis a koronáját is ma­ga készíti. Üveggyöngyből, papun­­dekliből. (Kezdi kigombolni jel­mezét.) JÓKAI nem zavarom kegyedet? RÓZA Hátat fordítva nem. Üljön csak le oda és forduljon a fal felé - visz­­sza ne nézzen! Megígéri? (Jókai leül, hátat fordít, zavarában majd­nem ráül a koronára. Róza közben leveti jelmezeit, alsóneműben áll ott.) Mondja, kedves Jókai, volt már maga nővel? JÓKAI (a falat nézi, meg se mozdul) Miért kérdi? RÓZA (melegen) Miért? Talán mert... annyira tartja a szavát. (Odalép Jókai elé.) Ha belepusztulna is - megtartaná, igaz? JÓKAI (fölpattan) Királynőm. (Magá­hoz öleli Rózát.) 9. (Áttűnés: Róza helyén Petőfi áll a fényben) PETŐFI (felajzottan) Marci, ez így nem mehet tovább! Te titkolsz va­lamit előlem! Megváltoztál, de na­gyon, irányomban! JÓKAI Vagy épp ellenkezőleg: te­­ velem szemben. PETŐFI Marci, ezt ne mondd! Mi ket­ten indítottuk el március idusát... Ez örök kötelék! Mi őszinteséggel tartozunk egymásnak. JÓKAI Beszéljünk hát őszintén. Mi panaszod van ellenem? PETŐFI Amióta társszerkesztő va­gyok lapodnál, azóta úton-útfélen hirdeted, hogy az Életképek ha­nyatlásának oka én vagyok... Sok­­felől visszamondták nekem, hogy újabban túlságosan vadul forra­dalminak tartod költeményeimet és... JÓKAI (közbevág) Ez a „sokfelől" - ez nyilván csak Júlia lehetett. PETŐFI (felcsattan) Ha és, ha ő volt? Mi bajod nejemmel? !

Next