Napút, 2008 (10. évfolyam, 2-10. szám)
2008-03-01 / 2. szám - Drámaérintők
AlÁplÁT 8. (Halk zene, énekszó: a Nemzeti dal megzenésített szövege. Baloldalt a szín lassan megvilágosodik. Gertrudis koronás jelmezében Laborfalvy Róza ül a tükör előtt, letörli arcáról a festéket. Jókai lép be, mellén kokárda.) RÓZA Jókai! JÓKAI Köszönöm, Róza. RÓZA Mit köszön? JÓKAI A kokárdát. Amit a mellemre tűzött... Petőfi szerint már tízezren viselik! RÓZA Egy hős - az ne mondjon köszönetet. (Fejéről levéve, a székre teszi a koronát.) JÓKAI Hős én? Az idő! (Hirtelen tűzzel.) Azon időket éljük, Róza, melyben minden igazságtalanság szétfoszlik, mint a felhő, s az igazság napja besüti a világot... RÓZA Maga és Petőfi nélkül itt semmi se történt volna. (Kibontja a haját, mely vad fürtökben omlik a vállára.) Mondja, hány éves maga? JÓKAI Februárban múltam huszonhárom. RÓZA Hihetetlen... Félig gyerek! Honnan vette a Hepean sziget mélységeit? JÓKAI Kegyed olvasta a Hepean szigetet? RÓZA Azóta mindent elolvasok magától. JÓKAI (bizonytalanul) Hát... Akkor én mennék is... RÓZA Eszébe ne jusson! Mindjárt elkészülök. (Gyors mozdulatokkal a harisnyáját stoppolja.) JÓKAI Gertrudis királynő... a harisnyáját maga stoppolja? RÓZA Gertrudis a koronáját is maga készíti. Üveggyöngyből, papundekliből. (Kezdi kigombolni jelmezét.) JÓKAI nem zavarom kegyedet? RÓZA Hátat fordítva nem. Üljön csak le oda és forduljon a fal felé - viszsza ne nézzen! Megígéri? (Jókai leül, hátat fordít, zavarában majdnem ráül a koronára. Róza közben leveti jelmezeit, alsóneműben áll ott.) Mondja, kedves Jókai, volt már maga nővel? JÓKAI (a falat nézi, meg se mozdul) Miért kérdi? RÓZA (melegen) Miért? Talán mert... annyira tartja a szavát. (Odalép Jókai elé.) Ha belepusztulna is - megtartaná, igaz? JÓKAI (fölpattan) Királynőm. (Magához öleli Rózát.) 9. (Áttűnés: Róza helyén Petőfi áll a fényben) PETŐFI (felajzottan) Marci, ez így nem mehet tovább! Te titkolsz valamit előlem! Megváltoztál, de nagyon, irányomban! JÓKAI Vagy épp ellenkezőleg: te velem szemben. PETŐFI Marci, ezt ne mondd! Mi ketten indítottuk el március idusát... Ez örök kötelék! Mi őszinteséggel tartozunk egymásnak. JÓKAI Beszéljünk hát őszintén. Mi panaszod van ellenem? PETŐFI Amióta társszerkesztő vagyok lapodnál, azóta úton-útfélen hirdeted, hogy az Életképek hanyatlásának oka én vagyok... Sokfelől visszamondták nekem, hogy újabban túlságosan vadul forradalminak tartod költeményeimet és... JÓKAI (közbevág) Ez a „sokfelől" - ez nyilván csak Júlia lehetett. PETŐFI (felcsattan) Ha és, ha ő volt? Mi bajod nejemmel? !