Napút, 2008 (10. évfolyam, 2-10. szám)
2008-03-01 / 2. szám - Drámaérintők
Ai ÁpiÁr JÓKAI Rendetlenség. GIESE So, so. Fejetlenség... Tehát kapsz te rendes ajánlat. Szavak életért. Ha azt mondod: igen, ítélet elmarad. JÓKAI Szabadon engednek? GIESE So, so. Ha mi kapunk tőled néhány szó. Néhány kicsi szó. JÓKAI Ismerjem be, hogy az vagyok, akinek néztek? S már mehetek is? Ennyi lenne az egész? GIESE Nem tied beismerés. Arról, aki mindjárt idejön. (Vigyorog.) Másik vendég. Érted? JÓKAI (már érti, nem válaszol azonnal) Tehát ezt kívánjátok. GIESE Szavadért - élet. Abgemacht? JÓKAI Megpróbálhatom. GIESE Eszed megjött - megkapod élet. (Az asztalra mutat.) És megeszed ebéd. (Ki, a bejárati ajtó becsapódik, sötét.) 11. (Áttűnés: nyikorogva nyílik a bal oldali ajtó. Petőfi alakja, a sötétben maradó arccal. Jókai az ágyon ül, láthatólag már várta Petőfi megjelenését, felpattan.) JÓKAI Tudom, mit akarsz mondani... Hogy én vagyok oka elhidegülésünknek... hogy elengedtük egymás kezét. PETŐFI Fel nem fogod, mennyire megsértettél - hát még, amiket a te Rózád terjesztett rólam! JÓKAI És a te Júliád énrólam? Miket pletykálkodott?? PETŐFI Pilátusként másokra mutogatni... Közben az ellenségre kacsingatni - ez vagy te! Istenem, milyen tiszta ember voltál - és milyen mélyre jutottál! JÓKAI Hogy érted ezt? PETŐFI Még kérded? Belépni a Békepártba? A Habsburgokra kacsingatók közé?? Milyen mélyre jutottál! Mint egy nap, amit a földbe ástak... JÓKAI Akkor most én kérdek valamit, Sándor. PETŐFI Kérdezz! JÓKAI Miért hagytad cserben a pesti népet? PETŐFI Hogy én? JÓKAI Keresztes háborúra hívtátok fel a népet. A főváros előtt vívandó, utolsó leheletig tartó csatára. Aztán - huss - eltűntetek. PETŐFI Én Bem seregéhez csatlakoztam. JÓKAI De Haynau puskalövés nélkül - másodszorra is - megkaphatta Pestet tőletek. PETŐFI Mert Kossuth becsapott engem is, a népet is. JÓKAI Kossuth? PETŐFI Azt mondta nekem: „a főváros környékén vívandó elhatározó csatán" ő maga is jelen lesz, s ha kell, meghal Pest romjai alatt... Utána csendben kiüríttette a várost. Esze ágában sem volt otthagyni a becses fogát. Akárcsak te. JÓKAI Akárcsak én? PETŐFI Te speciel csak április végén másztál elő Debrecenből! Ilyenek vagytok ti mind! Oda ebláboltok, ahol a honmentő irhátok nagyobb biztonságban lehet... De én már Buda bevétele után Lengyelország halálszagát éreztem. JÓKAI A legfontosabb, hogy élsz. PETŐFI Őszintén felelt: örülsz te ennek? JÓKAI Hogy kérdezhetsz ilyet?? PETŐFI Melyikünknek lenne roszszabb végleg visszajönni? Leülni idegen konyhákban, zsíros kenyeret majszolni? Vacogni föld alatti rejtekhelyeken? JÓKAI A svábhegyi nyaralóban... Lenne hely elég. Róza mindkettőnket elrejt.