Napút, 2019 (21. évfolyam, 1-6. szám)
2019-07-01 / 6. szám - Évnapok az esztendőben
a Földről a 19. század közepén tudni lehetett és egyúttal kialakította az egységes földtudomány szemléletét. Kora talán legmeghatározóbb természettudósát világszerte elismerték, így Magyarországon is jelentős tiszteletnek örvendett. A korabeli források és a nem sokkal későbbi, Humboldt születésének 100. évfordulóján (1869) született ünnepi megemlékezések is erről tanúskodnak. De azt is elmondhatjuk a világhírű német természettudósról, hogy ő is rokonszenvezett a magyarokkal. François Sulpice Beudant (1787-1850) francia geológus például Humboldt ösztönzésére járta be 1818-ban a történeti Magyarország vidékeit és publikálta Voyage minéralogique et géologique en Hongrie címmel 1822-ben három (plusz egy atlasz-) kötetben annak földtani leírását. A magyar földtan szempontjából korszakalkotó munkát aztán három év múlva Humboldt anyanyelvére is lefordították. Beudant fő művében többek közt megalkotta a történeti Magyarország első földtani térképét. A magyar közvéleményben csak Humboldt Sándornak emlegetett tudós számos magyar utazóval, tudóssal, tudománypártoló főúrral ismeretségbe került. Köztük elsőként Podmaniczky József bárót (1756-1823), politikust, jeles művészet- és tudománypártoló mecénást kell megemlítenünk, aki maga is több tudománynyal foglalkozott behatóbban. A londoni Royal Society első magyar tagjával (1780) a neves földrajztudós a pozsonyi hegyről nézte az előtte elterülő vidéket, és azt a Mississippi tájékához hasonlította. Humboldt nagyra becsülte Rosty Pál (1830-1874) mexikói tájról készült fotóit is, amelyekből egy sorozatot kapott a készítőjétől ajándékba. Ezeket aztán egy szép nyílt levélben köszönte meg, melyben mindenki pártfogásába ajánlotta a magyar földrajztudóst és fotográfust. Hasonlóan elismerően viszonyult Prónay Gábor báró (1812-1875) akadémikushoz is, aki Vázlatok magyarhon népéletéből című munkáját küldte el neki tisztelete jeléül. Az említetteken kívül elmondható még, hogy az első külföldiek között volt, akik Petőfi költészetét méltatták, és azok egyike is, akik a 1849 utáni magyar emigrációval rendkívüli módon szimpatizáltak. Titokban állított emlékmű. A pesti Múzeumkertben ma is látható, Alexander von Humboldtnak is emléket állító követ olyan ember készíttette, aki személyesen ismerte ezt a kiváló tudóst. Almási Balogh Pál (1794-1867) orvos, nyelvész említette a német természettudósról szóló akadémiai emlékbeszéd Alexander von Humboldt a dolgozószobájában, Eduard Hildebrand 1848-as festménye után készült nyomat (Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi képcsarnok)