Napút, 2020 (22. évfolyam, 1-10. szám)
2020-10-01 / 8. szám - Nemzet a muzsikájában
/ЩНЛТ mint Tóth Aladár vagy Prahács Margit.3 Az elkövetkező évtizedek - „hivatalos" vagy „öncenzúrázott" - Psalmus-értékeléseinek kontrasztjaképpen Ordasi Péter írta le az alábbi, döntő súlyú szavakat: „a Magyar Zsoltár [...] Trianon örök memento"]a, mely „minden igaz lélek előtt igazságot szolgáltat a magyarságnak és reménységet utódainknak".4 Kodály világsikert kivívott alkotása egyébiránt épp e politikai vonatkozás miatt nem hangozhatott föl sem 1929-ben Pozsonyban, sem három évtizedre rá Kolozsvárott." Ők tudták, miről szól a darab. S a Psalmus Hungaricus nem csupán címére nézve mondható valamelyest, előadói apparátusát illetően pedig még feltűnőbben hasonlatosnak Dohnányi imént említett művéhez: a nemzeti ima sem eszmei szempontból, sem pedig zenei világát tekintve nem éppen elhanyagolható előzménye a Magyar Zsoltárnak! Közös vonásuk a nemzeti tragikum alapérzésében fogant, drámai hevületű nyitólendület; a Dohnányi-kompozíció kifejező, markáns kezdőképletének az egész textúrát végigkísérő szerepe összevethető a Psalmus alapmelódiájának szerkezeti funkciójával; szembeötlőek a kétfajta formaelgondolás megfelelései is. (Elmondhatni, ami Dohnányinál még csupán csírájában volt meg, az Kodálynál később tágas felületekké szélesedett.) Mindezek olyan összefüggések, amelyek mellett nem érdemes észrevétlenül tovasiklani. A Psalmus egyszersmind vízválasztó lett az életműben, számos későbbi elágazás kiindulópontjaként, hiszen Kodály alkotásainak jellegzetes műfajspektruma épp a Zsoltár világa nyomán bővült ki a kollektív szellemű vokális kis- és nagyformák, valamint a közösségi hangú zenekari muzsika irányában. De az alaptónust, a kifejezésmód közvetlenségét a mondanivaló tartalmi jellegével és erejével együtt, önmagában is örökölte jó néhány azt követő, nagyszabású kompozíció. S e Psalmus utáni Kodály-művek belső világát immár ugyanúgy a nemzeti fölemelkedés eszmeisége hatotta át, ahogyan a kor megannyi honi „írástudójának" számára is ugyanaz jelentette a központi kérdést akkortájt papírra vetett elmélkedéseikben: e szerzemények apoteózis-hangja zenei eszközökkel hirdette meg a kibontakozás, megújhodás gondolatát a történelmi tragédiák sora után, mint arra már Olsvai Imre népzenekutató is rámutatott.7 Ez sejlik föl a Háry János vagy a Székely fonó díszletei mögül; ugyanez tekinthető a Marosszéki vagy a Galántai táncok legfontosabb művészi üzenetének, melyet a Psalmus megírása után a nemzet legünnepeltebb zeneköltője intézett magához a nemzethez; a sor egészen a grandiózus Páva-variációkig folytatható. Az 1923. november 19-i díszhangverseny harmadik ősbemutatójaként a Táncszvit hasonlóan új típusú, kollektív hang megtestesítőjének bizonyult, s an 5 Lásd erről részletesebben Ordasi Péter dolgozatát: „Igaz vagy, Uram!" / Kodály Zoltán zsoltára. Megjelent: Szeged, A város folyóirata, 19. évfolyam, 12. szám (2007. december), 8-11. Kötetben: Ordasi Péter, Ablak felfelé, Budapest, 2020, 46-53. További idevágó példa gyanánt lásd Bónis Ferenc könyvét: Élet-pálya. Kodály Zoltán, Budapest, 2011, 1914 Ordasi, kiv. m. 5 Uo. 6 Utóbbi tényén az sem változtat lényegesen, hogy a Marosszéki táncok komponálásának ötlete valószínűleg még közvetlenül a Psalmus előtti időszakra nyúlt vissza. 7 A Magyar Kodály Zoltán Társaság 2003. évi Konferenciáján, A Galántai táncok titkos tartalma címmel tartott előadásában.