Napút, 2020 (22. évfolyam, 1-10. szám)

2020-03-01 / 2. szám - Keresztszülöttek

/WpÍÁT MIÉRT Biernaczky Szilárd *Évezredek asszonya Részletek egy kéziratos verskötetből (1958-1962) Szeretettel és emlékezésül K. K.-nak Kamaszkoromba, képzelt önma­gamba visszatérni? Amint ezt már nemrégiben a napút hasábjain megír­tam, tizennégytől huszonöt éves koro­mig nagy magyar költő akartam lenni (amikor tizenhat éves voltam, apám írt nekem egy majd 200 oldalas verstant saját használatra, így még hindu vers­mértékekkel is megpróbálkoztam). Tizenhat éves koromtól harminc­éves koromig nagy magyar zeneszer­ző akartam lenne (második gimnazis­taként a konziban is tanulni kezdtem, és Sugár Rezső mester növendéke­ként a hároméves Bartók Szaktanár­képző végén egy bartókos vonós di­­vertimentóval diplomáztam­. Közben felvételt nyertem az ELTE magyar-olasz szakára. Lakits Pál fran­cia irodalmár, akkori minisztériumi főosztályvezető kívánságára a magyart leadtam, olasz szakon kezdtem tanul­ni, és ekkor már italianista (is?) akar­tam lenni. (A magyar szakot később végeztem el...) A Magyar Rádió Népzenei rova­tának egykori szerkesztői, Solymosi János és Máder László a konzis kap­csolatok folytán arra ösztökéltek, hogy havonta mutassak be egy-egy olyan hanglemezt, amely Európán kívüli né­pek zenéjét tartalmazza (1969-től). Majd egy alkalommal a Kodály-tanít­­vány Grabócz Miklós, a rovat vezetője Párizsból hazatérve hozott vagy har­minc afrikai zenei hanglemezt (a ne­vezetes OCORA sorozatból). Behí­vatott, és közölte a maga szokásos stílusában: - Szilárd, te csinálsz ebből nekünk most egy sorozatot... - így született meg a Fekete Afrika zenéjé­ből rádióelőadás-sorozat 40 része... és lett belőle egy életre szóló elköte­leződés Afrikával, amely mind a mai napig meghatározza mindennapjai­mat (sok száz publikáció, könyvek, kiadványok, a Magyar Afrika Tudástár elektronikus könyvtár megalapítása és 3300 művének feltöltése, stb.). De visszatérve a versekre, bizony kamaszként (majd hellyel-közzel ké­sőbb is) sok száz verset írtam, ame­lyekből (kivéve néhány iskolai lapban való közlést) azonban sose tettem közzé egyetlen darabot sem. Néhány súlyosnak értelmezett fiaskó után döntöttem így: egyrészt se a Kortárs, se az Új írás nem válaszolt akkori leveleimre (verses küldeményeimre), majd elküldve zenei témájú versei­met Kodály mesternek, ő sem rea­gált... (ezen maga akkori tanárom, a Kodály-tanítvány Sugár Rezső is értetlenkedett). Most azonban, túllépve minap a 75. évet, elérkezve az öregkori nosz­talgiák határvidékére, mégis úgy dön­töttem, ha volna, lenne olyan fórum, amelyik befogadná, mégiscsak kiad­nék a kezemből néhány rímes vagy rímtelen próbálkozást... Mintegy úgy gondolva saját kamaszkorom érze­lemkifejeződéseire, mint amikor KAF, azaz Kovács András Ferenc (Weöres

Next