Napút, 2020 (22. évfolyam, 1-10. szám)
2020-05-01 / 4. szám - Zrínyi, Rákóczi
/ЩИТ Csokonai lelkesedett a Zriniasért, mégsem gondolt arra, hogy hexameterek helyett, neki is négysarkú tizenkettesekben kellene megénekelnie az Arpadiast. Nem tehette, hiszen a klasszicimus divatja megkövetelte ebben a műnemben az időmértékes verselést. A komikus Dorottya-eposz is jól mutatja, hogy ő a rímes magyar verselésben tudott igazán remekelni. Az epopoeáról közönségesen című, kéziratban maradt tanulmányában részletesen szemlézte az európai irodalomban létrejött eposzok mindenféle nemét. A vitézi epopoeát az Iliásztól kezdve Klopstock (1724-1803) Messiásáig; az általa furcsa epopoeának nevezetteket pedig az ógörög Békaegér harctól kezdve Alessandro Tassoni (1565-1635) Az elragadott vödör (La secchia rapita) című művéig tekintette át, hogy ezek után a maga Dorottyájára fordíthassa a szót. Ennek ismertetését követően szögezte le: „Én Árpád írója akarok lenni, de ha azokat az előgyakorlásokat sem rejtem el nemzetemtől, amelyek Múzsámat a nagyobb próbákra merészítették, talám nem vétek sem magyar literatúránknak, sem Árpádnak, sem önmagamnak becsülete ellen." Csokonai 1803. február 6-án, Debrecenben írta meg az 1799 óta készen levő Dorottyájához az élőbeszédet. Ebben rövidre fogottan ismertette az előbbiekben vázolt, Árpádra való rajzolatának és kritikájának főbb gondolatait. Többek közt kitért az ott vitézinek és furcsának nevezett eposzi formákra is: „Vitézi. Ezt jobban szeretem a bajnokinál a heroicum kitételére, noha nem ragaszkodom belé makacsul. [...] írtam erről az Árpád név alatt írandó epopoeámnak rövid rajzolatában és kritikájában, mely remény nem, nem sokára kijöhet. Addig a tudni kívánó olvasótól egy kevés várakozást kérek. Furcsa. Ez nekem nem annyit tesz, mint comicum. Az Árpádra írott kritikámban ennek az elnevezésnek is okát adom, s kérem, hogy akik benne meg találnak ütközni, függesszék fel addig recensiójukat, míg az említett kritika kézre kerülhet. - Ott az epopoeának tudományát bővebben előadom; most csak arról szólok egy keveset, milyen móddal kívántam légyen ezt a Dorottya nevű furcsa epopoeát formájához alkalmaztatni. Magában a vitézi epopoeában már sok próbát tett hadi dolgokban gyönyörködő nemzetünk, melyek között a belső érdemre nézve legderekabb gróf Zrínyi Miklósnak, ama szerencsétlen vadásznak Adriai tenger Sirenája, melyet vitéz nagyatyjának, a Szigetvárban elesett gróf Zrínyi Miklósnak tetteiről szerzett, és amelyet én, minthogy csak kevés és nem kapható régi rongyos exemplárban lappang a nagyobb könyvtárakban, szándékozom Árpád kidolgozása előtt, históriai és aestheticus commentáriussal kiadni, ha az Isten egészségemnek s csendes életemnek kedvezend. - A közép, vagy bajnoki epopoeában már nem csak próbákat, hanem valósággal szerencsés csinálmányokat is mutathatunk anyai nyelvünkön." Csokonai tehát az Árpádról szóló nagy vállalkozásához szerette volna előkép gyanánt, ráadásul jegyzetekkel is ellátva, kiadni a szigeti eposzt a Syrenakötetből. A Dorottya első kiadása, az imént idézett előszóval, 1804 nyarának elején, Nagyváradon jelent meg. Csokonai 1804. június 14-én Debrecenből írt levelet Kazinczynak, amelyhez 20 példányt mellékelt a nyomdából frissen megérkezett könyvből. Magában a levelében pedig elbeszélte neki egykori, még 1800 májusában Szigetvárott tett látogatását, amikor a vár és a város birtokosánál, ifjabb Tolnai Festetics Lajosnál (1772-1840) vendégeskedve, bejárta