Napút, 2020 (22. évfolyam, 1-10. szám)

2020-05-01 / 4. szám - Zrínyi, Rákóczi

Hanaírás Bene Sándor Többágú modernség Kazinczy és Kölcsey Zrínyi-képe* Ahhoz, hogy valakit fel kelljen és fel lehessen fedezni - mint ahogy Zrínyivel történik a 18. század végén ahhoz először jó alaposan el kell felejteni. Ezt sikerült megoldani a vasvári béke utáni magyar világnak. Akit nem felejtett el az irodalmi hagyomány, és aki 1704-es halála után tulajdonképpen végig jelen van a 18. században, az Gyöngyösi István. Mint inverze a Zrínyi által alkotott heroikus világképnek, Gyöngyösi a maga korának egy nagyon korszerű, kicsit ironikus változatát képviseli.­ Zrínyit mint a Gyöngyösivel szembeni igazi minőségi költői hagyományt, mint az újabb magyar irodalom szimbolikus origópontját a 18. század második felében fedezik fel maguknak újra az irodalmárok. Ebben döntő szerepe van Ráday Gedeon grófnak, aki a péceli kastélyát amolyan irodalmi múzeumként - freskókkal is célozva Zrínyi jelenlétére - rendezte be. S ezek alatt a Zrínyi Sy­­rena-kötetét is ábrázoló képek alatt az akkor fiatal Kazinczy Ferenccel folytatott beszélgetéseket arról, hogy hogyan lehetne megújítani, azaz nem egyszerűen folytatni, hanem szinte újrakezdeni a magyar irodalmat. Kazinczynak innen kelteződik az az ötlete, hogy ki kellene adnia Zrínyi ekkorra már nehezen hoz­záférhető munkáit - s noha csak évtizedekkel később, a terv megvalósul. Cso­konai és mások is próbálkoztak vele - végül azonban valóban ő fogja 1816-ban (1817-es dátummal) Pesten, a Trattner cégnél kiadni Zrínyi költői műveit és „Az török áfium ellen való orvosság"-át. Ebben a hagyományfeltáró munkában nagyon fontos gesztust láthatunk. Kazinczy, aki saját magát és híveit tekinti a magyar irodalmi modernitás megteremtőjének, Zrínyit a modernitás hagyo­mányába úgy emeli be, mint amolyan szimbolikus kezdőpontot, mint egyetlen lehetséges igazi elődöt. A nyelvújítók számára egyszerre mátrix és program­kód, aki saját nyelvújító, idegen irodalmakból és nyelvekből szavakat kölcsönző eljárásával, radikális hagyománytörésével teremtett követendő hagyományt. Ezt a gesztust - úgy tűnik - elfogadja a magyar irodalmi élet, és innen iro­­dalomtörténetileg nézve egyenes vonalú fejlődésnek vélhetnénk, hogy Kazinczy után Kölcsey Ferenc is beleáll ebbe a hagyományba. (Gondoljunk a Zrínyi da­lára, a Zrínyi második énekére, a nemzeti hagyományokban rendkívüli erővel jelen lévő Zrínyi-figurára, aki szintén egy jelképes irodalmi ős. Vagy legalábbis annak látszik.) Ezen az alapon tulajdonképpen fel lehet építeni egy szép, egye­nes vonalú fejlődéstörténeti elbeszélést, ami a 19. századi pozitivista tudo­mányosságon, a komparatisztika megjelenésén, Arany János nagy ,Zrínyi és Tasso" című akadémiai székfoglaló előadásán át vezet a Nyugat nemzedékének . A Kossuth Rádió Gondolat-jel című műsorában 2020. április 19-én Zrínyi életművének utó­életéről folytatott beszélgetés némileg szerkesztett változata. Riporter: házi Hunor.

Next