Nefelejts, 1860. április - 1861. március (2. évfolyam, 1-53. szám)

1861-01-06 / 41. szám

-t 1 495 sem vett, elfogatott, a tömeg által azonban „abasso gli sbirri“ (le a rendőrséggel) kiáltások közt megszabadíttatott. Végre egy felsőbb rendőrhivatalnoknak sikerült a tömeget szép szóval le­csillapítani s eloszlatni. — Váczon a múlt év utolsó napján fáklyászenével tisz­telegtek a látogatásra ideérkezett Bémer László nagyváradi püspök s jeles hazánkfia ő méltóságának. Újév napján pedig a pesti egyetemi dalárda érkezett ide, s a nagytemplomban végzé az egyházi énekeket, ebédre a püspökhöz volt hivatalos, és dél­után ének és szavalati akadémiát rendezett, melyet nagy közön­ség látogatott. Ezen érdekes eseményekről terjedelmes tudósitás fekszik előttünk, melyet azonban hirhalmaz miatt csak jövő szá­munkban közölhetünk. — Külföldön élő hazánkfiai közöl a megyei bizottmá­nyokba ismét többen választattak meg, igy Arad megyében: Klapka György tábornok és Horváth Mihály püspök; Komáromban : P­e­r­c­z­e­l Mór; Sárosban : U­j­h­á­z­y László fő­ispán, Pulszky Ferencz és Kükemezey Mihály. — A debreczeni kaszinó ehó folytán díszmunkák kisorsolásával egybekötött tánczvigalmat rendez Csokonai szob­rára.* A „Pécsi lapok“ példájára a temesvári „Delejty“ is lépé­seket tett, hogy mielőbb mint politikai lap jelenhessen meg. * Czelder Márton ref. lelkész tisztelt munkatársunk a moldvai és oláhországi magyar missio érdekében Bukarestbe megy, hogy a Moldva- és Oláhországban elszórva levő magyar protestánsokat vallási tekintetben renbehozza, s az anyaországi hívek segedelmével ott az egyházak és iskolák alapítását előmoz­dítsa. ígéretét bírjuk, hogy lapunkat onnan levelezéssel fogja érdekesíteni. — A régóta betegeskedő porosz király f. hó 2-dikán Berlinben meghalt. A kormányzó-herczeg mint IV-ik Vilmos azonnal elfoglalta a trónt. * A „Monde“ czímű párisi lap, melyről tudva van, hogy a jezsuiták közlönye, azt a fölfedezést tette, hogy az új államminisz­ter Schmerling összeköttetésben áll Kossutht­al, mint a nápolyi volt miniszter Liborio Romano Garibaldival. Kár a világot—„Mon­­de“-ot — ily hazugságokkal megtölteni. * A Hinné-circusban egy „l’homme mouche“ légyember fogja magát mu­togatni, ki egy kifeszített háló fölött úgy jár fejjel lefelé egy sima padlaton a circus tetején mint akármely légy. Mint nekünk monda, ezt a függőleges fejenjárást Bukarestben tanulta s egypár leeséssel fizette meg a tandíjt. * Az Európa szálloda teremében közelebb Deckner Sarolta k. a. hegedüművésznő adott hangversenyt s különösen tanítómestere Ridley K. egy szerzeményével „Éljen a magyar csárdás“ és a szózat változataival aratott legtöbb tetszést. Deckner k. a. Magyar- és Erdélyországban műuta­­zást készül tenni. * Birchpfeiffer assz. legújabb darabjának czíme: „A h a­t ö­k­­r­ö­s gazda.“ * Berlioz a Rákóczy-nóta átiratáért ezüst koszorúval fog meg­tiszteltetni. — L­ász­­­ó­ Dóri­a asszony a múlt év utolsó napjaiban Z­ade­rn­a k­keburgi udvari énekeshez ment nőül. Színházi és művészeti hírek.­ ­ A nemz. színpadon, mintha minden lelkesedés egé­szen má­sfelé irá­­nyozódott volna, s a színészek most inká­bb mint „hazafiak“ teljesítenék kö­telességüket, sokkal kevesebb újdonsá­g fordul meg mint a téli mozgalmas időszaktól vártuk. Meglehet, az oka ennek az, mert a régi készlet elfogyott, s az új aratás (a drámapályadíjak eredménye) még nincsen a színházi mag­tárban. Hallomás szerint az új pályadarabok közt a drámák az új korhoz méltó szabadsággal vannak írva, s meglátszik hogy a költők tolla egészen az új időktől kapott inspiratiót. A vígjátékpályázat a múlt évekhez képest haladást mutat, a­mennyi­ben most már „telivér“ és „lángész“ nem külön , hanem mindjárt együtt egyszerre jelent meg. Mindenfélét susognak, mit azonban indiscretio volna kibeszélni, csak annyi áll, hogy az idén nem „névtelen“ szerző nyerendi el a jutalmat. Bánja is a „telivér“ szerzője, azért mégis ő uralkodik „Magyaror­szágában. (így hívják a szerkesztése alatt megjelenő jeles politikai lapot.) Az állandó műsorozat legmagasb érdeke a „Szigetvári vértanuk“-ig megy, aztán ismét visszaszáll az „Ördög napló“-jára. Kivételt Dobsa La­jos „V. László“-ja tett, mely a szerző által versekbe öntve mint ,,B­esz­ter­cz­er gr­ó­f“ jelent meg a színen, és a szépszámú közönségnek most is tetszett, mint melegen írt, jó szerkezetű hatásos dráma, melyet ki­vált miután történetünk egyik legtragikaibb esetét tárgyazza, bűn volna a drámai játékrendből kifelejteni. IRODALMI MOZGALMAK. * A nemrég alakult nagykőrösi főiskolai önképző tár­sulat is megérte a kor szavát, s erejéhez képest szeme előtt le­begvén a szeretett haza áldott képe, igyekszik annak jelesei iránt való tiszteletét és háláját nyilvánítani, ennélfogva első nyilvános életjele egy „Széchenyi emlékkönyv“ szerkesztése lesz, melynek tiszta jövedelme a felállítandó országos Széch­enyi-szo­­borra fog szenteltetni. A nemes czél feljogosítja a derék ifja­kat , hogy vállalatuknak pártolását remélhessék a hazafiúi és honleányi körökben. A 10—12 ívre terjedő albumban a társulat tagjain kívül kitűnőbb hazai írók művei is meg fognak jelenni. A május havára ígért mű előfizetési ára­­ írt új pénzben. Az em­lékkönyv szerkesztésével megbízott szerkesztők Rá­cz Miklós és Veress Károly annak idejében nyilvánosan fognak szá­molni. * A „Bukaresti magyar közlöny“ új évtől nagyobb alakban jelenik meg, két hó alatt 5000 piaszter kaueziót lévén köteles le­tenni az eddiginél nagyobb pártolást vár. A nemzetiség, szabad­ság és testvériség igéit lobogtatván szép volna halála is, de éle­te hasznosabb. * Csakhamar közkedvességre vergődött fiatal novellistánk V­a­d­n­a­y Károly „Eszter a szép kardalnoknő“ cz. új regényének I. kötetét épen most adta ki. Mi még ugyan nem láttuk a szép Esztert, de mind­a mellett hogy az énekkarban mozog, mint j­ó családból származott hölgyet, ajánlhatjuk. Idősb testvére a „kis tündér“ kezeskedik róla, hogy a vér nem válik vízzé. * A „Hunnia“ czímű német divatlap igen jól szerkeszt­ve érdekes tartalommal és sok műmelléklettel jelent meg; az utóbbiak azonban meglehet az idő rövidsége miatt kevésbbé si­kerültek. „Omne initium durum.“ — Alkalommal tüzetesebben méltányolandjuk. — Fáy András „Hulló virágok“ czímű munkája már elhagyta a sajtót. Irodalmunk veterán bajnoka ezen művét a hon lelke­s leányainak ajánlotta fel, kik — mint író rövid felajánlá­sában mondja — két ízben adták kegyüknek jelét és borostyán­koszorúval tisztelték meg az aggastyán bajnokot. „Fogadjátok há­lámul — úgymond — késő őszöm „hulló virágait,“ melyek nem­sokára síromra fognak hullani, s legyetek meggyőződve, hogy oda is magammal viendem kedves emléktöket“. A díszesen kiál­lított füzet 3 vígjátékot és 3 beszélyt tartalmaz. Figyelmeztetjük olvasónőinket, miként a kedves „Hulló virágokéra e hónap vé­géig még mindig elfogadtatnak az előfizetések, a kiadó Kozma Vazul nyomdai irodájában (aldunasor, kegyesrendiek épülete.)

Next