Nefelejts, 1861. április - 1862. március (3. évfolyam, 1-52. szám)
1861-04-07 / 1. szám
HETI NAPTÁR 1861. Április. Katholikus és protestáns naptár Görög-orosz naptár Zsidó-naptár Napkelte nyugta 6. p. o. p. Holdváltozások is Csütörtök Leo pápa Izsák 30 Klimaehi ljar 5 20 6 42 12 Péntek 1. sz. dzs. s. sz. Gyula 31 Hippat2 Nabach 5 18 6 44 13 Szombat Justin vért. Hermeneg1 Április3 30. Sabb 5 16 6 45 Első negyed 14 Vasárnap F. 3 MisericordF. Miseric.3 A 4 Bojd4 Nikonor 5 14 6 47 18-án 8 óra 15 Hétfő Anastasia Neste3 Nicetas5 Böjt. 5 12 6 48 2 perczkor regg. 16 Kedd Ralist vért. Lambert4 József6 Böjt 11. a. elk. b. 5 10 6 49 17 Szerda Rudolf Incze Rezső5 Theodor7 (miatt) 5 8 6 50 Hány hét a világ? Sárosmegyéből írják a „M. D.“-nak: Eperjesen, márcz. 23-án igen érdekes gyűlés volt, a Szinyey-Jekelfalusy Valéria urassz. indítványára létesült megyei jótékony nőegylet ekkor tartván alakító közgyűlését, Sáros legtávolabbi részeiből összesereglett díszes hölgykoszoru részvétele mellett a megyeház termében. Az indítványozó lelkes alispánná, a zöld asztal körül ülő tagoknak az egylet magasztos czélját ékes szónoklattal tolmácsolván, utána az alapszabályok tervezetét olvasták fel, s elsőbben is az egylet pártfogónőjéül gr. Andrássy Györgyné aszszonyt választották meg. Az elnök megválasztása előtt Hodossy- Semsey Éva virágos és gyakorlott nyelven tett indítványa folytán, a karzat harsány éljenzése közt a bájos gyülekezet elnöknek Sz.-Jekelfalusy Valériát egyhangúlag kikiáltotta. Másodelnök Homner-Matheidesz Sarolta lett. A titkári hivatal szerencséjében Kubinyi Aurél részesült. Végül 12 tagú központi bizottmányt — a tizennyolcz járás számára pedig 3—3 alválasztmányi tagot neveztek ki. Minden tag fizet évenkint 10 forintot a pénztárba. Ennek harmadát tőkésítik, két harmadát pedig tüstént kiosztják. Van már 148 tag, három évi kötelezettséggel. Az 1844 óta fönálló városi jótékony nőegylet szintén csatlakozott e nagyobb társulathoz. — Estve a ,,Sasiban a honvédgyámolitó egylet javára fényes hangverseny volt 417 frt bevétellel. Nógrád megye ecsegi választókerülete, szörnyű vérengzéssel fertőztette be , az alkotmányos szabadság választási szent jogát. Ugyanis, mint egy szemtanú írja: kit csak mint magyart érdekel a dolog, a törvény értelmében fegyvertelenül megjelent Bozó féle választókat, a verekedés minden egyéb eszközein kívül még kardokkal sőt puskákkal is fölfegyverkezett Fráter-pártiak még a szavazás elkezdése előtt megtámadták , s azt a választási helyről valódi vandalizmussal verték el. Eddigi tudósítások szerint magában a Bozó Pál pártján evő Dengeteg helységben, 5, mondd öten haltak meg, kik a választáskor még mind ép és egészséges emberek voltak; azonkívül az erdőben több halottat találtak, s többen vannak, kiknek hollétök még mostanáig sem tudatik. A nagyobb sebesültek száma 40—50-re megy. A kiküldött megyei vizsgáló bíróság már kezdette működését. Küküllöböl jelentik a „K. K.”-nek, hogy ott az egész évnegyedi adó befizetésére márcz. 23-tól ápr. 3-ig határidő volt kitűzve. Ezen túl minden faluba egy század katonaságot küldenek, (van honnan) melyet a hátralékosak nemcsak élelmezni, de mindaddig fizetni is tartoznak , míg adójukat megadják. Temesvárról írják a „P. Lloyd“-nak : Mint tudva van, innen Belgrádba tetemes lisztszállítás történik. Múlt héten ily szállítmánynak a baziási állomásról a gőzhajóhoz vitele alkalmával történt, hogy egy zsák kiszakadván, benne liszttel körülvéve salétrommal megtöltött más zsákot találtak. Ez eset folytán aztán az egész szállítmányt megvizsgálták s mintegy 4000 font salétromot lettek hasonló módon elrakva. A feladó és elfogadó ismeretlen személyek, s a szállítás indokát egyátalában nem lehet tudni, mert hisz salétromot inkább ide be lehetne hozni, mint Belgrádba vinni tőlünk !ágráb! A húsvét alkalmával történt zágrábi tüntetésekről a bécsi „Presse“ után a „M. D.“ következő részleteket közöl: A kezdet a Weiss-kávéházban történt, hol márcz. 30-án este egy magastetejü kalapot köpládának tettek. Később a szélső párt emberei a bécsi esti lapok lefoglalását nyugtalanító hírek terjesztésére használták , úgy hogy 8 óra felé nagy tömeg gyűlt a Jelacic-téren székelő rendőrigazgatóság elé s ennek mind a negyvenhat ablakát beverte. Néhány ittasnak állított katona beleelegyedett a dologba ; verekedés támadt; a nép közöl kettőt megsebesítettek és elfogtak, de megint szabadon bocsájtottak. Ezalatt a tömeg lajtorjákkal hosszába fogta az Illicát és felső várost és a sasokat mindenütt leszedte. Legtöbbet a patakba hánytak, egyet a Weiss-kávéházban sárral bekentek és pellengérre állítottak, azután megcsaptak, amíg egy nyolcz emberből álló őrjárat a megcsúfolt állatot jelentéktelen ellenállás után kivette a profánus kezek alól. Este több katona, visszatolásul, egy jegyző házáról levette az ország czimerét, de baj nem lett, hanem a vizsgálat megindult ellenök. Erdélyben a főispánok kineveztettek, és pedig Torda megyében Tisza László, Küküllőben gr. Bethlen Farkas, Hunyadban b. Nopcsa Ferencz, Kolozsban gr. Béldy Ferencz, A.-Fejérben Pogány György , F.-Fejérben Láday Ágoston , B. Szolnokban Veér Farkas, Dobokában b. Bánffy Dániel, Fogaras vidéke főkapitányává Brán János, Udvarhelyszéken főkirálybiróvá Dániel Gábor, Marosszéken gr. Toldalagi Mihály, Háromszéken gr. Kálnoky Dénes, Csikgyergyó és Kászonban Mikó Antal, Aranyosszéken Béldy György. A Dunai fejedelemségekből kiutasított magyarok, számra 200-an, a „Taurus“ franczia gőzösön márcz. 19-én Konstantinápolyba érkeztek. Ők—jegyzi meg a Wand, levelezője — daczára azon sok nélkülözés és hányattatásnak, melyeknek Galacban s más oláh városokban kitéve valának , csak úgy égnek a vágytól, hogy mielőbb magyar légionárius egyenruhát s fegyvert viselhessenek. Gróf Karacsay , Konstantinápolyban lakó s általánosan tisztelt derék honfitársuk, a hajó fedélzetén meglátogatta őket, mely alkalommal a kitünőleg lovagias kinézésű fiatalok (mert ilyenek, és pedig több mint fele volt tanuló) a látogató grófot, sorfalat képezve fogadták s dörgő éljemekkel üdvözölték. Különben — teszi hozzá az említett levelező — az öreg Bosporus előtt nem ismeretlenek e hangok, mert 11 év előtt ezeket kétszerte harsányabban hallotta , jóllehet az akkor éljenzők lelke egészen más hangulattal volt eltelve. Aolából írják, hogy ott a magyar légió ünnepélyesen megülte mart. 14-ét és 15-ét; az előbbi napot, mint Victor Em-