Nefelejts, 1861. április - 1862. március (3. évfolyam, 1-52. szám)

1862-01-12 / 41. szám

MÜMELIK ÉLETÜJSTK. „.) a­ni ni­á­r fi­a­v­i m­­i­n­t­a­l­a­p­u­n­k a következő rajzokkal. 541—593. Virágedény-burok (3 ábrával). 594. Minta szivartárczára. 595. 596. Himzet minták különféle czélokra (2 ábrával) gy franczia iró L­a­c­y, azt mondja a magyar nemzetről, — egy nemzet sincs Európában, mely a palérozatlanságnak­ és durvaságnak leg­alsóbb lépcsőjéről, a mivelődésnek és kiképzett­ségnek legfelsőbb polczára oly hamar fölemelkedett volna mint a magyar nemzet. Hogy igaza volt a franczia írónak, meggyőződ­hetünk, bár mely oldalról szemle alá veszszük nemze­ti haladásunkat. Nyelv,tudomány, ipar, gazdászat, szépé­­szet, vitézség ? egy vagy más tulajdonát vegyük mér­legbe, szembetűnő korunk haladása, hogy a bölcsészet és száraz elméleti búvárkodásban nem világhírű, ez on­nan van, mert kevés hajlandósággal bír ehhez, de ép oly ottho­nos a józan ítélő tehetségben, és kiviteli erőt, erélyességet tanú­sít a gyakorlati cselekvés mezején Nem annyira tanult mint ter­mészeti észszel bir, meggyőződésül tekints a zsenge gyermekre ki még nem véste nevét az iskola támlájára, mily nyílt arerczaj tekint reád, kérdésedre gondolkozva helyesen felel, vagy ha nem érte mit tőle kérdezél­ gyermeki ártatlanságában, anyjához fordul, ki neki megmagyarázza szavaidat, s honnan van az, hogy a magyarnak gyermeke már ily korán eszélyes ? mert gyerme­két a valódi törzs magyar nő nem zárja el külön osztályba ide­gen cselédre bízva, hanem saját körében neveli, s a gyermek korán eltanulja szüleinek nyílt tekintetét, tartását, beszédmo­dorát, figyelővé és gondolkozóvá lesz, és ez az, mi korán rejti burkából az észt. Jellemze, mint a szittyákról egy legrégibb költő (Ho­merus) mondá: vitézségükön kivül, —erkölcseikre, és szokásaikra nézve, őszinték, egyenes szivüek, példátlan bátorságuak, nagy­lelkűek­, vidámak, szavukat szentül megtartók, sőt a világon legigazságosabbak, fösvénység és dölyf nélküliek valának — ez áll most is rólunk, pedig sok idő lefolyt azóta. Nagy nemzet a magyar e világ földjén, — bár nem kiter­jedt nép, de nagggyá lett előtted, ha erényét kitanulhatod,— a természettől, és törvénytől szabadságra született, a félelem és ijedséget nem ismeri tulajdonául. Vaskényszer leigázhatta ugyan, de nem törheti meg, azért mondják „Nyakas mint a ma­gyar“. Nyilt szívű, mint a tavaszi hajnal, igaz, mint az arany, ha mint az anyai aggodalom , egyenes cseleke­detű mint a napsugár, nyilt szóból ért, azért szokta mondani. Magyarán szólj, nyilt szóból ért a magyar. Csa­ládi körében barátságos, vendégszerető, tetteiben állhatatos és kemény. Politikai hitvallása, hogy a haza törvényes király nél­kül, valamint király haza nélkül nem lehet, jelszava: haljunk a királyért és hazáért! A haza szó édes hangzata előtte, tágul, emelkedik keble, mert honszerelme nagy, tűr érte mindent a mi bántja, kínt, szé­gyent, kínos halált, csak vére gyalázatát nem szenvedi, s mig e tiszta láng ég hazájáért keblében, zúghat bár­merről a szél, renghet föld, hegy és völgy, e hon nem vész el. Büszkesége! hogy magyar, mond a magyarnak, hogy magyar­­ és örvend, keble dagad, nemes érzés pírja gyűl arczán nem szégyenli nevét mint sok más nemzet. Ha vész fenyíti jo-41 697 — 600. Négy rajz alsószoknyák , hímzés). Gol. Himzetminda házi czipőkf­érfiaknak. Uj évi elmélkedés, stb. díszítésére (fehér

Next