Nefelejts, 1862. április - 1863. március (4. évfolyam, 1-52. szám)

1862-10-26 / 30. szám

XII a­kik bevádoltak, És szemetet szórtak reám, Énnálam nem bűnösebbek, Ki mindenért őt sajtolom. Mit tehet egy gyönge gyermek? Elhiszi a rágalmakat, Összeteszi kezecskéit, És a szive majd megszakad ! Én vagyok a legbűnösebb! A sors hozzám méltán kemény, Azok engem bántottak csak, A szerelmet üldöztem én. XIII. Mit akartak szerelmünkkel? Azt, hogy vége legyen ! A könyekkel nem gondoltak, Mik kedvesem arczán folytak Egész éjjeleken. KEDVESEM ÜLT Szerelmünk nagy, végtelen volt, A tenger volt maga, S vége lett-e ? Mivé tették ? A könyektől nagyobb lett még, Mint azelőtt vala. XIV Eltilthatják végképen tőlem, Azért őt el nem veszthetem, Megtalálom a levegőben, Melyben sóhaját érezem. Elzárhatják végképen tőlem Azért ott leszek körüle, Álmaimban senki sem köt meg, Akkor összejövök vele. Kivehetik végképen tőlem, Azért enyim lesz örökig. Mélység a szív, ki szállhat abba ? Szivemből ki nem vehetik. DAIXADY GYŐZŐ- 30

Next