Nefelejts, 1865. január-december (7. évfolyam, 1-53. szám)
1865-10-29 / 44. szám
PakkassziS i©vé,a a . . . Tikkasztó hevén a meleg nyárnak, Gondolataim mind veled járnak , Sötét szemed az én hónapom . . . Vészes örvény komor életem, Ne nézz reám, mindegy énnekem! Elég ha szép arczod láthatom. Azért nézem hosszan, sokáig, Örülök, hogy most is elámit Csalfa szemed álnok sugara. Tűz villáma miatt szivemnek, Nyugtod soha többé nem szenved, Soha föl nem rezzensz általa! Legyen szolgád a nagy természet, Legyen virág, gyümölcs mind értted, Tiéd a dicsőség, hatalom! Oh, de titkos, bűvös éjeken, Itt vagy mindig, folyvást énvelem: — Forró könyem értted hullatom. Mint a csillag, csöndes tóba’ fenn: — Ott ég mesés messzeségbe’ fenn — Mégis leszáll, és föl-föllebeg. Néha dörgő felhők födik el, Habját néha szélvész veri fel. Ám elülnek majd az elemek! Ám elülnek majd az elemek. Mindörökké csak én szeretek . . . Ah! szeretlek forrón tégedet. Ez egy ábránd, mi még megmaradt, Ez egyetlen édes gondolat, Mely el nem hagy soha engemet . . . Nem viszonzás átka hasztalan, Ereje a gyűlöletbe’ van. S a csalódás villámára vak. Isten, ember harczol ellene, Ám életem összeforrt vele, S a halál is megtisztítja csak. Zilahy Imre. Z&g supmrf @fr@ssMi& és a skélk tgysiumi. — Elbeszélés. — Irta: Vértesi Arnold. (Folytatás). Nem kell neki ilyen vő. Eddig is csodálkozik, hogy erre csak gondolhatott is. Már ugyan micsoda név az: Krantz? Ő földbirtokos, ő nem fogja unokahúgát, fogadott leányát egy Krantznak adni. Nem bizony! E nyilatkozatban a jó ismerősök ugyan semmi kedvezőt nem láttak Krantz ur részére, de Krantz ur oly szerencsés volt, hogy ebben közeledést és a megújulandó barátság jeleit látta. Az ő gyöngéd lelke általában hajlandó volt mindig sokat látni ott, hol gyakran semmi sem volt. — Tehát Bekéry ur elhagyja annak a rész, hálátlan fiúnak pártját! igy okoskodék magában Krantz úr. — Az szép tőle. Az arra mutat, hogy belátta irántam elkövetett hibáját, ügy van, belátta. Valószínűleg még csak büszkeségből nem akar bocsánatot kérni. A mi Bekéry urnak a Krantz név iránti idegenkedését illeti, azon könnyű segíteni. Krantz ur névváltoztatásért folyamodik s mindjárt választ is magának új nevet: Koszorúsy. No, ez eléggé szép, sőt mondhatni, költői hangzásu név. Fájdalom, reményeiben csalódott. Mikor megérkezett a névváltoztatási engedély . Bekély úr értesült róla, hogy az ő Krantz barátját ezentúl Koszorúsynak nevezik, azt mondta rá, hogy ez is oktondiság; okos ember nem adhat magának olyan nevet: Koszorúsy! A remélt közeledés és kibékülésre tehát semmi lépés sem történt. Koszorúsy úr maga részéről szívesen tett volna lépéseket, ő nem volt valami kegyetlen, haragot tartó férfiú, de félt a visszautasítástól. Különben a jó barátok is hoztak mindig valami hírt, hogy most ezt mondta, most meg azt mondta Bekéry úr, úgy hogy Koszorúsy úr érzékeny szívét mindig újabb és újabb csapások érték, s a seb folyvást vérzett és soha be nem hegedhetett. A névváltoztatást ami illeti, annak mégis lett volna valami következménye, csak hogy egészen más valami, mint amit Krantz úr remélt. Bekéry úr ugyanis eddig bár haragudott a fiatal Krantz Edére, s bár örömest sze-44