Nefelejts, 1872. január-december (14. évfolyam, 1-51. szám)
1872-12-08 / 49. szám
XIV. évfolyam, 49. szám Deczember 8.1872. S (Bársony János barátomnak) Vágyódó sziveddel, mintha csak látnálak, Midőn hangját hallod a bükkök aljának, Hol zöld cserjék között fogoly száll, nyúl csörtet S amint a tikkasztó déli meleg enged, S vigabban kaszálják az illatos rendet, Ajtódon rég ismert vadásztársad zörget. Csakhamar azután mosolygó ég alatt, Hol virágos réten csevegő ér szalad, Felhangzik az ebek vidám csaholása, Közelebb, távolabb füttyök, puffogások, S ha a táj elborul, „hop, hop!“ kiáltások, S az ebeket hivó kürtök harsogása. A lenyugvó nappal ti is haza keltek, S mikor dalt hangoznak a lankák és berkek, Benn a ház udvarán uj öröm vár rátok, Szerető nő fogad, s vezet a szobába, A melynek boldogság van minden zugába’ S mosolygó gyermekek simulnak hozzátok. A jó vacsoránál felpezseg az élet, Uj erőt nyer a test, felvidul a lélek, A tréfák s adomák fűszer gyanánt hatnak, A kicsik boldogok, hogy jelen lehetnek , Figyelve hallgatnak s fennhangon nevetnek, S bár elmúlt órájuk, mégis fennmaradnak. Csak hol e kettő köt tartós szövetséget, A szelíd természet s tiszta családélet, Csak ott ér boldogság s nyugalom bennünket. A városi élet csillogó pompája, Fénye és nyomora s örökös lármája, Hamar túlterheli testünket s lelkünket. Lauka Gusztáv: $ mim ! Regény. J. Irta: Madarassy Klotild. (Folytatás.) 5) Ír Te láttál egy dallam hallásánál környezni, eszméletlenül összeomlani, s nem csordálkozás fölött, mert értetted, hogy vannak a szivnek emlékei, melyek ellen ész és akarat nem mindig egyforma sikerrel küzdenek; snem kérdeztél, hanem vigasztaltál. . . . íj Csak most, évek múlva vagyok képes kirántadi szeretetem és bizalmam csalhatlan (tanujelét adni — ezen emlékirat által. Légy áldott a veled eltöltött szép napok öröméért! Légy áldott gazdag s mégis oly igénytelen szeretetedért! V __ _ __ __ __ __ __ __ ___ A fürdőben együtt eltöltött szép napok ; Salatt megismered férjemet; e szerint már akkor beláthattad, hogy oldala mellett bolt dog nem lehetek. Azt hivom akkor, hogy a fájdalom kelyhét már fenékig kiüritem, noha pedig még hátra voltak legkeserűbb is cseppjei. _ _____________________________________C Elválva tőled, férjemmel hazám fővárárosába érkeztünk. Meg akartam látogatni gyászoló mostohámat, leginkább azonban feledjetetlen atyám sírját, mert drága hamvait szeretett anyáméi mellé, a kedves szülőföld temetkezési helyén, tétettek örök nyugalomra, íj Mostohámat a legkétségbeesettebb hangulatban találtam. Vigasztalhatlan volt, nemcsak fia és férje halála, hanem mint panamíszaiból kitűnt, az elvesztett nagy jövedelem, a letűnt fényes napok miatt is. Öcsém halálaáltal az angol nagynéne hagyatékának tőkéje, — atyám halálával pedig annak évi kamatjai is, — miután a másik testvér, Anna és Judith anyja, ki arra igénynyel birt volt, már előbb elhunyt, — a végrendelet szerint az angol rokonokra visszaszállván, s ő az atyám által még éltében neki biztosított régi kis falusi birtokon kívül egyéb vagyonnal vagy jövedelemmel nem bírva, egy elég kényelmes és gondtalan ugyan, de az előbbi fényűzéshez mérve mindenesetre sokkal szerényebb életmódra lön utalva. Nagy áldozatnak tekintő, hogy többé saját fogatot és külön páholyt nem tarthatott, s hogy fényes nagy lakásból kisebbre, a sok ' cseléd helyett csak néhánynak tartására volt ' szorítva. Tanácsoltuk neki, hogy ne maradjon a fővárosban, hol a kisebb háztartás is több költségbe fog kerülni, mint ha falura vonulva, ott saját házában és gazdaságában nyugodtan él. De ő e javaslatot határozottan visszautasítá, ő nem tud többé, úgymond, a fővároson kívül másutt élni, annyira megszokta annak íráját és szórakozásait; ő nem fogja magátfalun „élve eltemetni“. E szerint elhatározta magát, az özvegy- tartásul neki hagyott birtokot haszonbérbe adni s annak jövedelméből a fővárosban lakni. Ez alkalommal szerényen emlékeztetem s férjemet összekelésünk előtt tett ígéretére, miszerint atyja elhunyta után oda fogja hagyni a katonai pályát. Kértem őt, hogy szánja el magát az általa is több ízben kellemesnek talált falusi életre s kifogadva a mostohám által haszonbérbe adandó birtokot, töltsük el ott napjainkat csendes nyugalomban. Mennyire vágyódtam újra a drága szülőföldön élhetni ama kedves házban, hol