Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-12-08 / 98. szám

Brassó, 187 Első évi folyam 98. szám. Péntek, december 8. Megjelenik ez a lap heten­­kint kétszer kedden és pénteken. K­a: Egész évre . • 6 ft. — kr. Félévre 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás : Kenyeres Adolf ügyvédi irodája, Nagypiaczon.NEMERE Politikai, közgazdászai­ és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 — 10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvé­tetnek a szerkesztőségben és Römer és Kramner nyom­dájában.­ ­ Felhívás ! Azon­­. olvasóinkat, kik még a múlt fél- és negyedévről az előfizetéssel hátralékban vannak, tisztelettel felkérjük, hogy az ed­dig lefolyt idényre az előfizetési pénzt (negyedévre 1 frt. 50 kr., félévre 3 frt.) mielőbb bekülde­ni ne terheltessenek Brassó, dec­ember 7-én. A jövő év első felében be fognak kö­vetkezni a képviselő-választások. A „Ne­mere“ is, mint a nyilvánosságnak egy, az ország ezen délkeleti részében igen elter­jedt orgánuma, — kötelességnek tartja szint vallani, hogy tudják meg a pártok, melyik számíthat rá, melyik nem. Voltaképen tudhatja eddig is minden­ki, a­ki figyelemmel kísérte működését, s itt következő állításainkról olvasóink min­­denike tehet tanúbizonyságot. Deákpártiak abban az értelem­ben , hogy az osztrákkal kötött kiegyezést minden időkre és minden körülmények közt érvényesnek tartjuk, hogy a törvényhozási többség és a kormány intézkedéseit okve­­tetlenül helyesnek állítsuk, védelmezzük, m­ilyen értelemben Deákpártiak nem vagyunk. De baloldaliak sem vagyunk, ha a baloldaliság azt teszi, hogy minden egyebet félbe­hagyva igyekezzünk megrontani a jó békességet Ausztriával és uralkodónkkal , ha azt teszi, hogy a viszonyokra nem te­kintve okvetetlen felbontani igyekezzünk a 67-ben eszközölt kötést. A két pártot különben ilyen élesen nem is a vezetők, csakis a kisebb művelt­­ségű alsóbb fokú kortesek szokták szembe állítani. Mi ellenkezőleg úgy vagyunk meggyő­ződve, hogy a Tisza — Ghyczi-párt is szem előtt tartja folyvást a haza biztosságának érdekeit, más­felől pedig a függetlenségre, szabadelvű­ségre való törekvésben a Deák­párt is csupán hazafiságától kér tanácsot. Mi tisztelettel vagyunk mindkét emlí­tett párt hazafisága iránt , de fenntartjuk magunknak mindkettővel szemben a bírálat szabadságát. Mint nemrégiben is kifejeztük, a volna legnagyobb megnyugvásunk, ha ez a két nagy párt egymással fegy­vernyugvást kötve együtt­működnék a belreformok terén. Megvan tehát a felelet a föltett kér­désre. Túlhajtott párt­szempontokat nem fo­gadunk el egyik részről sem , de a köz­jóra szolgáló törekvésekben számíthatnánk tehetségünk mértékéig akármelyik. Következőleg a választásoknál nem azt fogjuk nézni, hogy melyik párt nevét vette föl jelvényül valamelyik jelölt, hanem azt, hogy önzetlen hazafiságban, tapasztalásban és tanulmányban melyik tud több kincset vinni a közérdek oltárára. Épen azért akármelyik pártnak meg­nyitjuk lapunkat jelöltjei jó tulajdonságai kitüntetésére, de kortelfogásra, az ellenté­tek szítására egyiknek sem. Akármely párt nevével jelöljenek meg valakit, mi azért még nem leszünk ellen­ségei ; de h­a okunk lesz föltenni, hogy el­veinél fogva, vagy érzelem és tudomány hiányában inkább kárára lesz, hazánk köz­javának,­­ az olyannak ellenségei le­szünk. Ezen vezérelveket azért tartottuk szük­ségesnek körvonalazni, mert annak idejében szólani akarunk a választásokhoz ; addig is, most az előfizetések idején, legyenek tisztában olvasóink elveinkkel. Különben ha magunkat egyéni meg­győződésünk a leghatározottabban kötne is valamely párthoz, — a hazának ezen ré­szén, a hol szász és román nemzetiségek mellett épen nem képez határozott többsé­get a magyar, — polgári bűnnek tartanák a pártoskodás üszkét szitani. Magyarország ezen délkeleti szélének magyarjai előtt azon kötelesség áll, hogy saját nemzetiségüket fenntartsák és mi vél­jék; más nemzetiségű honpolgárokkal ,pil­­­dig úgy osztozzanak jogokban és köteles­ségekben, hogy azokat, őszinte méltányos­ságuk felől meggyőzve nyerjék meg teljes szívvel e hon közös érdekeinek s a szabad­ság szent ügyének előmozdítására. Helyre igazítása a „Hajdani törcsvári uradalom jogi állapotjához“ czimű­, brassói városi közönség neve alatt ki­adott magyarázatoknak. (Folytatás.) Ily homályba merülése a vár jogvi­szonyának nem lehetett befolyás nélkül a hozzá tartozó várközségek lakosságéra is.­­ Hogy az Ulászló király 1508-dik évi levelében említett előfogatos szolgálmányok és más hasonlók, mihelyt a város és vidék a Törcsvára feletti rendelkezést kezéhez ke­rítette, többé nem általuk teljesítettek, ha­nem a várközségekre tétettek át, az önként érthető; de azt bizonyítják a „magyaráza­tok“ 35 lapján 1761-től jobbágyi köteles­ség gyanánt előadott ezen szavak is: „minden héten a kastélyban hivatalát foly­tató porkolábok és darabontok szükségeire egyszer, ha kívántatik többször is virtualo­­kat Brassóból kihozni, úgy egyéb sorspon­­tozásokat is pro exigentia rei praestálni.“ Ehez hasonlólag a vár és határőrök eredeti rendeltetésük ellenére, főképp, miu­tán ők mind polgárzatilag mind egyházilag teljesleg Brassó gyámsága alá estek , idő­folytán több más szolgálmányok is nyo­mattak r­ájuk. Hogy mi módon történtek mind­ezek legvilágosabban előadják ismét maguk a „magyarázatok“ íról 33-dik lapon. Nem kell oda semmi magyarázat. Gyönyörűen látszik onnan, hogy a törcsvári uradalom­hoz tartozott községek lakói előbb a kö­zöttük működött tisztviselőknek, tiszti fize­tésül teljesítettek néma szolgálmányokat, s hogy lett azokból későbbre jobbágyi szol­gálat. — Felhozatik ott ugyanis, hogy a városi esküdt közönség jegyző­könyvéből látható­kig az 1647-dik évben meghatároztatok, mi­szerint a 7 falusiak a hivataloskodó bíró­nak, ki ott a közigazgatást vezette 23 hold­­nyi rozs és busz h­oldnyi árpa földet, a volt bírónak pedig, kinek hivataloskodása alá Törcsvár, Krizba és Apácza tartoztak 20 h­oldnyi rozs és 16 h­oldnyi árpa földet bévetni és learatni tartoztak. 1648 ban meghatároztatik, hogy a ka­pitánynak és ispánynak határozzon a biró bizonyos holdmennyiséget a hétfalusiak­ ál­tal megszántás és learatás végett. Az 1658-dik évben már az h­atározta­­tik, hogy a tanács találjon módot reája, hogy a hétfalusiak csak hozzanak még­is évenként mindenik egy egy szekér fát a ta­nácsházra. 1661-ben pedig a városbiró ál­tal hétfalusiaktól szedett 10 ed már a v­á­­ros számára kezd szedetni. Valóban eddig csak mesének tartottuk azon Apáczán hallott mondát, hogy a ka­­rácsonfa czim alatti jobbágyi szolgálat ere­detileg úgy kezdődött, hogy a községi la­kosok a közöttük működő tisztviselőnek egy-egy szekér karót vittek ajándékai, kert­be használat végett, míg végre az ajándék tartozássa s a karó elfáva nőtte ki a város számára magát , azonban a fennebbiek meg­olvasásakor arról győződtünk meg, hogy gyakran a csekélyeknek látszó egyszerű mondák és hagyományoknak mély alapjuk és messze ható jelentőségük van, s alig sej­tett igazságot fedeznek, így fejlődtek a törcsvári uradalom jog­viszonyai az 1651-dik évig. Ekkor Brassó az Approbata Const. 82-dik titulusa 1-ső articulussa által még szabadabb kezet nyervén, az elkezdett után akadálytalanul haladott czélja felé. Ezen korban még a törcsvári urada­lomhoz tartozó községek lakói, miként a Gróf Betlen Miklós teljesen bevehető hitelű szavai igazolják, meglehetős szabadságot él­veztek. Ő ugyan­is Apáczai Csere Jánosról így ír : „Apáczai János volt Barcza-apáczai szegény, ott minémű s­z­a­b­a­d­s­ág­­g­a­l él­n­e­k, olyan ember gyermeke.“ (Ön­élet­írása 224 lap.) 1761-ben azonban már egy egész se­reg úrbéri szolgálmányokra találunk. Hogy minő joggal jöttek bé nem lehet kimutat­ni, hanem valóban érdekes midőn látjuk, hogy 1492-ben Zewreny Balázs „nobilisnek mondatik, 1647-ben pedig utódait a brassó városi esküdt közönség „jobbágyoknak“ czimezi. 1456-ben László király tiltakozik a Bácsfalu-, Türkös-, Csernátfalu- és Hosszú­­fal­uban a Törcsvári várnagyok által meg­kísértett 10-ed szedés ellen; 1761-ről pedig azt olvassuk : a hét faluban a földes ur egye­dül szedi az egész dezmát, melyet Bács­fn­lu, Csernátfalu és Türkös a türkösi ura­dalmi csűrbe szállít.“ 1498 és 1508 ban a brassaiak pana­szolnak, hogy az általuk évenként teljesí­tet fuvar és más hasonló szolgálatok 60 forintnál többre mennek, 1761-ben pedig a törcsvári uradalom községei jobbágyi szol­

Next