Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-12-08 / 98. szám
Brassó, 187 Első évi folyam 98. szám. Péntek, december 8. Megjelenik ez a lap hetenkint kétszer kedden és pénteken. Ka: Egész évre . • 6 ft. — kr. Félévre 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás : Kenyeres Adolf ügyvédi irodája, Nagypiaczon.NEMERE Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 — 10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kramner nyomdájában. Felhívás ! Azon. olvasóinkat, kik még a múlt fél- és negyedévről az előfizetéssel hátralékban vannak, tisztelettel felkérjük, hogy az eddig lefolyt idényre az előfizetési pénzt (negyedévre 1 frt. 50 kr., félévre 3 frt.) mielőbb beküldeni ne terheltessenek Brassó, december 7-én. A jövő év első felében be fognak következni a képviselő-választások. A „Nemere“ is, mint a nyilvánosságnak egy, az ország ezen délkeleti részében igen elterjedt orgánuma, — kötelességnek tartja szint vallani, hogy tudják meg a pártok, melyik számíthat rá, melyik nem. Voltaképen tudhatja eddig is mindenki, aki figyelemmel kísérte működését, s itt következő állításainkról olvasóink mindenike tehet tanúbizonyságot. Deákpártiak abban az értelemben , hogy az osztrákkal kötött kiegyezést minden időkre és minden körülmények közt érvényesnek tartjuk, hogy a törvényhozási többség és a kormány intézkedéseit okvetetlenül helyesnek állítsuk, védelmezzük, milyen értelemben Deákpártiak nem vagyunk. De baloldaliak sem vagyunk, ha a baloldaliság azt teszi, hogy minden egyebet félbehagyva igyekezzünk megrontani a jó békességet Ausztriával és uralkodónkkal , ha azt teszi, hogy a viszonyokra nem tekintve okvetetlen felbontani igyekezzünk a 67-ben eszközölt kötést. A két pártot különben ilyen élesen nem is a vezetők, csakis a kisebb műveltségű alsóbb fokú kortesek szokták szembe állítani. Mi ellenkezőleg úgy vagyunk meggyőződve, hogy a Tisza — Ghyczi-párt is szem előtt tartja folyvást a haza biztosságának érdekeit, másfelől pedig a függetlenségre, szabadelvűségre való törekvésben a Deákpárt is csupán hazafiságától kér tanácsot. Mi tisztelettel vagyunk mindkét említett párt hazafisága iránt , de fenntartjuk magunknak mindkettővel szemben a bírálat szabadságát. Mint nemrégiben is kifejeztük, a volna legnagyobb megnyugvásunk, ha ez a két nagy párt egymással fegyvernyugvást kötve együttműködnék a belreformok terén. Megvan tehát a felelet a föltett kérdésre. Túlhajtott pártszempontokat nem fogadunk el egyik részről sem , de a közjóra szolgáló törekvésekben számíthatnánk tehetségünk mértékéig akármelyik. Következőleg a választásoknál nem azt fogjuk nézni, hogy melyik párt nevét vette föl jelvényül valamelyik jelölt, hanem azt, hogy önzetlen hazafiságban, tapasztalásban és tanulmányban melyik tud több kincset vinni a közérdek oltárára. Épen azért akármelyik pártnak megnyitjuk lapunkat jelöltjei jó tulajdonságai kitüntetésére, de kortelfogásra, az ellentétek szítására egyiknek sem. Akármely párt nevével jelöljenek meg valakit, mi azért még nem leszünk ellenségei ; de ha okunk lesz föltenni, hogy elveinél fogva, vagy érzelem és tudomány hiányában inkább kárára lesz, hazánk közjavának, az olyannak ellenségei leszünk. Ezen vezérelveket azért tartottuk szükségesnek körvonalazni, mert annak idejében szólani akarunk a választásokhoz ; addig is, most az előfizetések idején, legyenek tisztában olvasóink elveinkkel. Különben ha magunkat egyéni meggyőződésünk a leghatározottabban kötne is valamely párthoz, — a hazának ezen részén, a hol szász és román nemzetiségek mellett épen nem képez határozott többséget a magyar, — polgári bűnnek tartanák a pártoskodás üszkét szitani. Magyarország ezen délkeleti szélének magyarjai előtt azon kötelesség áll, hogy saját nemzetiségüket fenntartsák és mi véljék; más nemzetiségű honpolgárokkal ,pildig úgy osztozzanak jogokban és kötelességekben, hogy azokat, őszinte méltányosságuk felől meggyőzve nyerjék meg teljes szívvel e hon közös érdekeinek s a szabadság szent ügyének előmozdítására. Helyre igazítása a „Hajdani törcsvári uradalom jogi állapotjához“ czimű, brassói városi közönség neve alatt kiadott magyarázatoknak. (Folytatás.) Ily homályba merülése a vár jogviszonyának nem lehetett befolyás nélkül a hozzá tartozó várközségek lakosságéra is. Hogy az Ulászló király 1508-dik évi levelében említett előfogatos szolgálmányok és más hasonlók, mihelyt a város és vidék a Törcsvára feletti rendelkezést kezéhez kerítette, többé nem általuk teljesítettek, hanem a várközségekre tétettek át, az önként érthető; de azt bizonyítják a „magyarázatok“ 35 lapján 1761-től jobbágyi kötelesség gyanánt előadott ezen szavak is: „minden héten a kastélyban hivatalát folytató porkolábok és darabontok szükségeire egyszer, ha kívántatik többször is virtualokat Brassóból kihozni, úgy egyéb sorspontozásokat is pro exigentia rei praestálni.“ Ehez hasonlólag a vár és határőrök eredeti rendeltetésük ellenére, főképp, miután ők mind polgárzatilag mind egyházilag teljesleg Brassó gyámsága alá estek , időfolytán több más szolgálmányok is nyomattak rájuk. Hogy mi módon történtek mindezek legvilágosabban előadják ismét maguk a „magyarázatok“ íról 33-dik lapon. Nem kell oda semmi magyarázat. Gyönyörűen látszik onnan, hogy a törcsvári uradalomhoz tartozott községek lakói előbb a közöttük működött tisztviselőknek, tiszti fizetésül teljesítettek néma szolgálmányokat, s hogy lett azokból későbbre jobbágyi szolgálat. — Felhozatik ott ugyanis, hogy a városi esküdt közönség jegyzőkönyvéből láthatókig az 1647-dik évben meghatároztatok, miszerint a 7 falusiak a hivataloskodó bírónak, ki ott a közigazgatást vezette 23 holdnyi rozs és busz holdnyi árpa földet, a volt bírónak pedig, kinek hivataloskodása alá Törcsvár, Krizba és Apácza tartoztak 20 holdnyi rozs és 16 holdnyi árpa földet bévetni és learatni tartoztak. 1648 ban meghatároztatik, hogy a kapitánynak és ispánynak határozzon a biró bizonyos holdmennyiséget a hétfalusiak által megszántás és learatás végett. Az 1658-dik évben már az határoztatik, hogy a tanács találjon módot reája, hogy a hétfalusiak csak hozzanak mégis évenként mindenik egy egy szekér fát a tanácsházra. 1661-ben pedig a városbiró által hétfalusiaktól szedett 10 ed már a város számára kezd szedetni. Valóban eddig csak mesének tartottuk azon Apáczán hallott mondát, hogy a karácsonfa czim alatti jobbágyi szolgálat eredetileg úgy kezdődött, hogy a községi lakosok a közöttük működő tisztviselőnek egy-egy szekér karót vittek ajándékai, kertbe használat végett, míg végre az ajándék tartozássa s a karó elfáva nőtte ki a város számára magát , azonban a fennebbiek megolvasásakor arról győződtünk meg, hogy gyakran a csekélyeknek látszó egyszerű mondák és hagyományoknak mély alapjuk és messze ható jelentőségük van, s alig sejtett igazságot fedeznek, így fejlődtek a törcsvári uradalom jogviszonyai az 1651-dik évig. Ekkor Brassó az Approbata Const. 82-dik titulusa 1-ső articulussa által még szabadabb kezet nyervén, az elkezdett után akadálytalanul haladott czélja felé. Ezen korban még a törcsvári uradalomhoz tartozó községek lakói, miként a Gróf Betlen Miklós teljesen bevehető hitelű szavai igazolják, meglehetős szabadságot élveztek. Ő ugyanis Apáczai Csere Jánosról így ír : „Apáczai János volt Barcza-apáczai szegény, ott minémű szabadsággal élnek, olyan ember gyermeke.“ (Önéletírása 224 lap.) 1761-ben azonban már egy egész sereg úrbéri szolgálmányokra találunk. Hogy minő joggal jöttek bé nem lehet kimutatni, hanem valóban érdekes midőn látjuk, hogy 1492-ben Zewreny Balázs „nobilisnek mondatik, 1647-ben pedig utódait a brassó városi esküdt közönség „jobbágyoknak“ czimezi. 1456-ben László király tiltakozik a Bácsfalu-, Türkös-, Csernátfalu- és Hosszúfaluban a Törcsvári várnagyok által megkísértett 10-ed szedés ellen; 1761-ről pedig azt olvassuk : a hét faluban a földes ur egyedül szedi az egész dezmát, melyet Bácsfnlu, Csernátfalu és Türkös a türkösi uradalmi csűrbe szállít.“ 1498 és 1508 ban a brassaiak panaszolnak, hogy az általuk évenként teljesítet fuvar és más hasonló szolgálatok 60 forintnál többre mennek, 1761-ben pedig a törcsvári uradalom községei jobbágyi szol