Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-12-08 / 98. szám

Brassó, 1870. írásod évi folyam 98. szám. Vasárnap,­­közember 8. Megjelenik ez a lap heten­­kint kétszer csötörtökön és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . l­t. 50 kr. A szerkesztő irodája: Nagypiacz 322 szám. Lakása : Bolgárszeg 1425 sz. Politikái, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden iktatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetéseit fölvé­tetnek a szerkesztőségnél. Napi sajtó, nemzetiség­ és közvélemény. A napi sajtó a ténynyé vált civilisatió mindennapi kenyere ; magában foglaló mindazon elemeket, melyek a culturatest, a társadalom rendes egészséges vérkerin­gését előmozdítják; a koriratok azon szellemi táplá­lék, mely mivelt ember asztaláról nem hiányozhatik. A hírlapirodalom mértéke a polgárosultságnak, éltető eleme a művelődésnek és tényezője a morális önál­lóságnak. Az irodalom lépést tart az előre törekvéssel, a folyó­iratok pedig a haladás hírnökei. Használnak min­den fejlődésnek és felhasználnak minden fejlődést; első lakhelyei az ismereteknek, szolgálatukban áll fölény és találmány, részükre működik gőz és villany. A hírla­pok az ipar és kereskedelem mercuriusi sarkszárnyai, a tudomány minervai pajzsa, a művészet apollói lantja s a történelem jupiteri­tássá. A folyó­iratok az esz­mék folyói, mik a világirodalom tengerébe szakadnak. Az újságok az újkor bulletinjei, a koriratok a jelenkor manifestumai az emberiséghez, apostolai a szabadságnak. A nap eszméi felhőkként szállongjak szét, meg­termékenyítvén bérez ormát völgy mélyét, s ismét visz­­szaszivárognak, hogy újból szerteszálljanak. Az eszme, az igazság egy és változatlan, tiszta mint a felhő vize , de megjelenése alakjai különfélék. A napi sajtóban történik az eszmék vegytani processussa, a gondolat­elemek vegyülésének és különválásának harcza. A mivelt nép koriratot szükséges, s a korirat né­pet mivel­ hatásuk viszonyos. A szabad civilizált Hel­­vethonban 7000 emberre esik egy hirlap, ott a nyáj között és eke megett jelenik meg a törekvések és ese­mények hírnöke — s a nép boldog, erkölcsös. A hír­lapi statistika mértéke a nemzet tökély fokának. S hogy állunk mi e tekintetben ? A királyhágón inneni részeknek, hol kivált délkeleten a magyarság min­den érdekei elhanyagolvák, 600,000 magyar mellett 6 politikai s néhány más tartalmú körirata van. Pedig itt­­ a sajtónak nem annyira általán emberi, az összes miveit és mivelőde társadalmi világot szervesen összefűző kosz­­mopolita feladata, hanem nemzeti, hazai hivatása van, mind mindenütt, hol a nemzetnek magának kell még önálló, független körré alakulnia, hogy szilárd tagja le-­­­hessen a világkultura lánczának. S ez a valódi politika, minden hazafias törekvés iránya ; ezen szempontból a napi sajtó állami intézmény, mely az ország polgárait egymáshoz fűzi. Hol a nemzet háboríthatlan fejlődik, hol antagon elemek nem fenyegetik lételét, hol nem kell fegyverben állva építenie a tökélyes­­­ülés templomát, ott a közlés természetes szüksége, a napi események iránti érdeklődés, a közvetlen anyagi érdek elegendő arra, hogy hírlapot életbe léptessen és fentartson, ott a folyóiratok önkénytelen kifolyásai a közönséges kultur­viszonyoknak. De hol a nemzet vagy annak életre való töredéke veszélyeztetve van, ott a haza nemzetének el­­odázhatlan követelése minden hazafihoz, ott minden nem­zettagnak morális kötelessége teljes önzetlen feláldozás­sal közreműködni erősítése s terjesztésére a hazafias napi sajtónak, mely akkor támadó és védő fegyverzet a nemzetiségi harc­ban. Korunk nem kívánja Ivodrus, Decius, Senevola feláldozása, m­­ost nem egyesek elszánt­sága győzi le a balsorsot — a mi hanyatlásunkat, a mi vesztünket csak általános lelkesülés és áldozatkézség, de legalább kivétel nélküli jó­akarat és közreműködés fordíthatja el tőlünk. S a nemzetnek önmaga iránti kö­telessége, töredékének m­esszeszakadt szigetén a napi­sajtót, a hazafiság eme világító tornyát magasra emelni, rajta nemzeti színben lángoló tüzet gyújtani, hogy irányt mutasson a néptengernek elnyeléssel fenyegető hullá­mokkal küzdő pártviharoktól irányt - vetett fajrokonok­nak az egyetértő, erős nyugodalmat kivívott nemzet biztos révpartjához. Rém egy példát mutat a történelem, hogy egy nemzetnek az idők rohama, a körülmények viszontag-­ ságai, a végzet határozata előtt meg kellett magát húz­nia félreeső, nehezen hozzáférhető szigetre, s meny­nyire üdvös és erősítő, ha ott saját tisztán megőrzött, ősi erényben dus rokonokat talál. — Nem kell magya­ráznunk , hogy a Magyarság menhelyét, nyelvünk és­­ önállóságunk oltártü­zének hi őrét, szép bérezés Erdé­lyünket és napi sajtóját értettük a fennebbiekben. A közvélemény és a napi sajtó közti viszonyt al-­­­kalomszerűleg említjük, helyre igazítandók bizonyos helyi óvatlanok ebbeni hely is fon felfogását azért is, mert árthatna a józan közvéleménynek magának. Azt mond­ják: legyen a politikai napi sajtó, kifejezése a közvéle­ménynek,­­ mintha valami divatlapról szóljanának, noha­­ még ez is inkább maga alkotja a divatot, mintsem ál­tala határoztatik. A napi sajtó legyen ugyan delejta, mely tántoríthatlan az igazság sarka a józan elvi köz-­­ meggyőződés felé mutat, de ne induljon minden ha-­­szontalan vashulladék után. Nem szélkakas ám a po­litikai napisajtó, hogy bármely hebehurgyi szélfuvatka szerént igazodjék. A kívül még az is megtörténik, hogy valaki saját egyéni véleményét közvéleménynek tartja: miféle bábeli zavar keletkeznék, ha a napi sajtó minden ilyen közvélemények kifejezője lenni kényte­len volna. De ha a közvélemény csakugyan egészen közös, teljesen általános volna is, abból sem következik, hogy a napi sajtóban kifejezést nyerjen. Mert viszo­­­nyaink közt megesik az is, hogy egyeseknek sikerül, utópiás, badar vagy önző czélzatu véleményüket a nagy tömegre tukmálni. S a hazafias sajtó rabja le­­­gyen az általános ámításnak, legyezője a köztévelynek? ! Sajnos, hogy vannak ily közlönyök nyerészkedés, üzér­kedés vagy hiú dícsvágy szolgálatában — de mi haza­fias sajtóról beszéltünk, melynek feladata az önzetlen honfiúi törekvések irányítása, a felvilágosítás. Valamint a színház csak úgy felel meg nemzeti és művészi hi­vatásának, ha felkelti és neveli a közönségben a hazai nyelv, történelem és erkölcsök iránti érdekeltséget, ha nemesíti, irányítja mítízlését­­— nem pedig hóbortos sze­szélynek, frivol viszketegnek hódolva. Igaz, hogy nem teljesítheti ezen hivatását, ha merev ellentétbe helyezi magát a ferde közízléssel. Törekednie kell, anélkül hogy állását feladná, érintkezési pontokat találni, kö­zeledést eszközölni; ha máskép nem teheti, megindul­hat a helytelen után, hogy magához édesgetvén és szok­tatván a közönséget, azt észrevétlenül a helyes útra te­relje a tökélyesülés felé. S így kell tenni a napisajtó­nak is. Nem arról van szó, hogy minden a helyes iránynyal meg nem egyező eszme elutasítandó, sőt épen tér nyitandó az eszmecserének a fogalmak tisztázása és az igazság felderítésére, mi az irány elv követke­­zetessségének semmikép sincs hátrányára. Sőt a legde­mokratikusabb jellemű lapnak épen aristokratikus jel­leggel kel bírnia a szók eredeti értelme szerint, a­mennyiben a szellem, a hazafiság legjobbjai — aris­­tokratiája— vezéreljék a népet a valódi nemes demokra­tára, az eszme uralmára, a munka szabadságára — a szellemi és anyagi jóllétre. S ebben, mint legszentebb érdekében támogatnia kell a közvéleménynek s a nemzetnek a napi sajtót! Országgyűlés. Decz. 2-iki gyűlés. ELNÖK : a mai ülés napirendjére a házszabályok átvizsgálására kiküldendő bizottság tagjaira beadott sza­vazatok eredményének kihirdetése és a főváros rende­zéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának foly­tatása volt kitűzve. De időközben azon hivatalos érte­sítést vettem, hogy a kormány beadván lemondását, ő felsége ezen lemondást elfogadta, és az új kormány alakításával Szlávy József volt kereskedelmi miniszter urat bízta meg. Egyidejűleg megbízta a volt miniszter urakat, hogy az új kormány alakításáig tárc­áikat ve­zessék. Azt hiszem, ily körülmények közt érdemleges tárgyalásokat folytatni, ülést tartani alig lehetséges. CSERNÁTONY Lajos bemutatja dr. Cseh Károly, a kézdi-orbai kerület képviselőjének megbízó levelét, mely az állandó igazoló bizottsághoz utasittatik. Végül előterjesztetik a szokásos havi kimutatás a függőben maradt tárgyakról. aanssKassacMS жАштй, Századok előtt. Brassai magyar okmányok. Anno 1701. Die 27 Novembri. Ma Bolonnyában az Csorgo kuruczában lakó Szász Szomszédságnak elei, Kupás János Szoszollo, Prásmári Lukács Szomszéd Attya, és az asztalnál lévő böcsületes személyek, az egész Communitással együtt adgyuk tud­tára mindeneknek az kiknek illik. Hogy tudni illik hol mi Controversiánk lévén az Sütő ház iránt, ugyan ezen uczában lévő böcsületes Magyar Szomszédsággal meg egygyezvén, mind a két böcsületes Szomszédság­ban illyenképpen. 1. Midőn fél böjt első Vasárnap az Béker (avagy Sütő) fel szokott állani az böcsületes Szomszédság kö­zött az Sütőért szollani (instálni) elsőben annak az Sütőnek böcsületes Gazdáját talállya meg a Sütöháznak meg szegődése felöl, melly Sütővel (avagy Békerrel) az Gazda beszélgetvén igazitassék mi elünkben, és hogy ha a Sütőt (avagy Bekért) alkalmatosnak itéllyük, mi azon meg egygyezvén, mingyárást az böcsületes Magyar Szomszédságnak tartozzunk tudtára adni, és e kegyel­mek is tartozzanak böcsületes személyeket a mi Szom­széd­ságunkban bocsátani, a melly böcsületes személyek előtt az Sütővel egy gyet értvén, egy más jó akarat­tyábol confirmáltassék. 2. Hogy ha vétni talál az Sütő, akár melly Szom­­szédságbéli Személy ellen is, az két becsületes Szom­szédság egymás consensussából meg büntesse. Gáli Adrás Ur, az Sütő háznak gazdája, ő ke­gyelme maga szabad jó akarattyábol conferált s ígért esztendőnként adni egy véka tiszta búzát az Magyar Szomszédságnak, annak felette egy egy fél veder bort mindenik Szomszédságban az patak tisztítás iránt. Az Sütő (avagy Béker) is tartozzék az böcsületes Magyar Szomszédságban adni egy kalácsot s fél veder bort mint szintén minékünk annuatim. fidem qui Supra Anno dieque supra notato. Actum coram nos. Johann. Budai Pastor Ecclae. Hung. coron. A Andrea Gall., Coron. Anno 1765. Minek utánna itten Bolonyában az Malom utzában, mind az Szász, mind pedig az Magyar betsületes Szomszédságoknak egyenlő el végezett tet­szésekből egy vono­kat épitetett volna fel, tetszet mind az két meg nevezet betsü­letes Szomszédságoknak azon felépitetett kútnak következendő fogyatkozásairól, rom­lásáról, és annak meg­jobbításáról és építéséről is gon­dolkodni, és végezni. Melly szerint egyenlő akarattal végeztetett mind az két részről, illyen állandó és meg­másolhatlan Egyezés, hogy a ki ebben az Szomszéd­ságban magának tulajdon házat veszen, az kútnak to­vább való jó rendben való meg tartására tartozzék de­nar — 50 le tenni. A ki pedig másunnan ezen Szom­szédságban ház bérbe jó lakni denar — 24, egy özvegy Aszszony pedig denar — 6. Azt pediglen illyen Con­ditio­val hogy kiki ide jövetelének első esztendőben meg adni tartozik, annak utánna pedig ha ezen Szomszéd­ságban meg marad, holtig egy esztendőről sem tarto­zik többé. Coram­me Andr. Tarder m. p. Jud. Coron. Michael Wagner Wortm. Hannes Krämer Nachbar Vater. Marti Ceides. Szilágyi János Szoszollo. Коре András Somszéd Attya. Csorik András. Török János. Nagy András.

Next