Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-05-05 / 36. szám
Brassó, 1872. Másod évi folyam 301. szám. Vasárnap, május .1. Megjelenik ez a lap hetenkint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ára: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása: Szinház-utcza 404. szám. Politikai, közgazdászat és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Brassó, május 4. Milyen gyönyörű hónap ez a május, az egész természet díszbe öltözött mint egy szép leány, ki menyegzőre készül. Megrendülnek a madarak, felébredett minden, örömhanggal telik el a világ, a visszatért csalogány versenyben énekli a valódi és fűzfapoétákkal szerelmi dalait , valójában pompás, még Götz János kedves kollegánk is azt írja kalendáriumában „Wonne-Monat“, de ne feledjük a békák gyakogását és a kígyók sziszegését se az összhanghoz, mert ezek is szükségesek. Ezek a kedves reptiliák is új életet nyernek, azonban őrizkedj a varangytól, mert mérges fekéllyel tölt el undok testéből, a kigyónak meg egyenesen fejére lépj, mert ha farkát érinted vissza csavarodik s halálra már. Az igaz, hogy a mi éghajlatunk hidegebb mint a haza legnagyobb része, azért nálunk ezen csúszó mászók csak később fogják fújni mérgüket, de Magyarország déli részén már szépen kifejlődtek. Ha a görög mithológia korában és egy tenger közelében élnénk azt hinnők, hogy a kígyófajok ezen szép példányait Neptun haragja teremté Laokon és fiai pusztulására. Hanem azért most sem fog ártani ha a Laokon család nem dugja be fülét, hanem figyel, és a veszélyt még kora idején igyekszik elhárítani. Miletics drágalátos szép hazánkfia pompás májusi hangon fejtegetett holmi liditő elveket a nagybecskereki gyűlésen. A szerbek Mahomedje, a nemzetiségek és az ellenzék között solidaritást talál, a terb forint az egyik működése a másik czéljait okvetlenül elősegíti. A nagy férfiú ez alkalommal valóban esetlen őszinte volt, mert hogy ő minket jó akaratból figyelmeztetett volna a veszélyre amely fenyeget, azt nem tesszük fel, hanem bizonyára a düh vette el e nemes léleknek eszét. Miletics balpárti tesztel lélekkel, ő úgy szereti azt a magyar ellenzéket, hogy majd megeszi, és ha ez nem ügyel magára, ma holnap gyomrában leszen, hol bizonymegszűnik a szónoklási kedv. De lássuk miként korteskedik Miletics barátunk a balpárt mellett, és miért látja ő üdvösnek, hogy a nemzetiségek ahoz csatlakozzanak ? Miletics az üdvösséget csakis Magyarország szétmállásában és a magyar nemzet bukásában találja, és azért nyíltan így szól: két pálcza több mint egy, azért porozza a szűcs is kettővel a májos bőröket, két ország egyesülve erősebb mint egy magára. Az ellenzék megakarja dönteni az Ausztriával való kiegyezést, nem akar tudni közös ügyről; ez nagyon okos dolog, mert akkor az osztrák alkotmányhű pártiak nem lesznek segítségére a magyaroknak és viszont, lesz ott, és lesz itt a federatió ; az osztrák szlávok felfalják a németeket, a magyarokat meg felfaljuk mi, és a muszka nagy köpenyével betakar mindent. Ebből kiindulva, minden erőből oda kell működni, hogy az ellenzék majoritásra jusson, mert akkor nem messze leszen az ígéret földe, és a manna csak úgy magától fog potyogni az égből. Érdekes az, hogy miként mentegeti Miletics az ellenzéket saját hívei előtt. Az, hogy a magyar ellenzék a nemzetiségek ellen gyakran élesen kikelt, az nem tesz semmit, sőt a kegyes lelkű férfiú azt, miként hajdan Teczel cselekedett, a jövőben elkövetendő ilynemű bűnök alól előre feloldozza. Ez nagyon jó, mond Miletics. Az ellenzéknek fenn kell állam, de nem csak, hanem felül is kell kerülnie, és ez csak úgy történhetik, ha a magyar ellenzékieknek az által, ha a nemzetiségeket egy kissé Acf/UV4r7r7n , Ev V- vl V aLo«. Várjon Ghiczy az ellenzék köztiszteltt öszbajnoka és sok más ellenzéki önzetlen tiszta lelkű jó hazafiak, mit mondanak a Miletics uram okoskodásához? Úgy hisszük, utálattal fordulnak el az ilyen párthivektől, kik nemes hazafias törekvésüket ily aljas czélokra, a haza és nemzetünk megrontására akarják felhasználni, — de igen helyesen cselekednének, ha más, talán magyar nevűeket is, kik a nemzetiségeket egyenesen lázítják, a másik nagy magyar párt ellen, kizárnák keblükből. Mert bizony nem lesz jó vége ha hajtó vadászatot tartunk egymásra. Gyönyörű hónap ez a május itt nálunk is, habár hat héttel hátrább vagyunk is mint a szerbek. Nekünk, mindaz amit Miletics ur oly nagyon óhajt, nem igen van ínyünkre. Mi erdélyi magyarok meg románok csak a szájunkat tatjuk a Miletics ur okoskodásaira, nekünk bizony csep kedvünk sincsen a szlávok hatalmába kerülni, enyhítsék egyelőre éhségüket valami egyébbel. Brassó, 1872. máj. 4. E sorok megjelenése napján, május 5-kén tartják az erdélyrészi románok értekezletüket N.-Szebenben, a küszöbön álló képviselőválasztás körüli eljárás felől tanácskozván. Ezen értekezlet nagy befolyással lehet hazánk egyetemes biztosságára is, de még sokkal nagyobbat a román nemzetiség kifejlődésére. Az előzményekből ítélve okunk van a legszebb reményeket táplálni ezen értekezlet eredménye felől. Április 12-kén a fogarasföldi románok értekezletre gyűltek össze képviselőválasztás ügyében. — Ottan először is azt határozták el, 4 szavazat ellenében valamennyien, hogy a legközelebbi országgyűlésre választani fognak. Kimondották azt is egy értelmileg, hogy létező pártjaink közül a Deákpárthoz fognak csatlakozni. Ekkor állapíttatott meg, hogy a további eljárás szavályozása és a шиш иуетчлшпокка való egyetértés végett május 5-kére nagy értekezlet hivassák NI.-Szebenbe, az egész országrészből. Ezen értekezlet kezdeményezésének érdeme tehát a fogarasföldi románságé. S minthogy a kezdeményezők igen határozottan állást foglaltak a pártok között, remélni lehet, hogy a szellem értekezlet álláspontja is ugyanaz lesz. Különben is akiket csak ismerünk a politikailag számba vehető román értelmiségből, azok álláspontja a lényeges vonásokban teljesen azonos a Deákpártéval, mert az Ausztriával kötött 67 -ki kiegyezést és Kiro- Táncig A tavasz első ajándékairól. Az élet első nyilvánulásait repeső örömmel lessük el a gögicsélő gyermekeknél, mert ellenállhatatlan vágy vonza vissza lelkünket a bölcső dalok s gyermek mesék költői világába, hogy felcsillanthassunk egy-két sugárt emlékezetünk tükrén, aranykorunk akkori örömeinek verőfényéből. Részemről mindig az előítéletig képes vagyok következtetni amaz egyén lelki milyenségéről, ki az élet kalmár zsivajából egy perezre nem tud a kicsinyek közé elegyedni, kiket pedig Krisztus is magához bocsátott, mert hisz övéké a mennyeknek országa. Fogékony, észlelő szelemmel biró embernek mily könnyű már e „kis világtól“ a természet nagy egyeteméhez átlépni, s mennyivel inkább betöltheti lelkét e millió élet ezer meg ezer alakú elétünése, mily magasztos érzület dobogtatja szívét a természet első ébredésének idején, hogy igazat adjanak ezáltal mintegy Eötvös bölcselőn mondásának : „Közelebb áll Istenéhez, ki a természettel, mint ki az emberekkel áll mindennapi érintkezésbe.“ A költők ide utasítják végső remedium gyanánt a szerelem istenétől megcsalt ifjakat, vagy a világ mérhetlen kesergetései által a világfájdalom kárhozatainak odadobott szerencsétleneket, kik valójában biztosabban sehol sem szerezhetnék meg könnyebbülésüket, hanem uramfia egy téli rideg napon vagy a késő őszi napok ködös levegőjében, avagy épen a tavaszi első időszak szeszélyes időjárása mellett nyerhetnének-e ezek lelküknek gyógyitó balzsamai s mondhatnák-e tehát, hogy ők a természet szabadalmazott élvezői . Bizonyára megengedi netalán e bajok egyik vagy másikában siütödő, különben nyájas olvasóm, hogy elsősorban a természetvizsgáló, azután a természetbarát, kikhez az embereknek egy nehezen classificálható osztályát a vadászokat vagyok bátor sorozni (ne ütközzenek meg a mostani assentifing elöl elpárolgott hétfalusi polgártársaim e szó felett) s csak azután nyerhetnek szabad bemenetet ama fennebb említett patiensek, az andalgó képzelgők és ábrándozók seregével együtt, mennyiben utóbbiak vagy voltak, vagy kezdenek azzá, vagy pedig egy harmadik s általam legkevésbé óhajtott esetben, még csak ezután fognak a gondviselés mostoha gyermekei lenni. Minthogy pedig akármelyik ez „osztályok“ közül (és itt nem áll szándékomban a Háromszéken épen javában virító osztályvillongásokra utalnom) betévedhet az erdők, ligetek tömkelegébe, tán nem lesz érdektelen elősorolnom az erdők ama vadvirágait, melyeknek mint a mezők liliomának csak a jó isten viseli gondját és mégis üdék, kedvesek mint akármelyik terméke korunk divatos műkertészetének. Ki látta például február végső napjain, vagy márczius elején a fejedelmi méltósággal felegyenesedő kikeleti hóvirágot (Gralanthus nivalis) az ártatlanság fehérét legtöbbször már a hó és jég alól elévillogtató sziromkoronájával. Ő az erdők csoda szarvasához hasonló, melyet isten küld el az embereknek atyai indulata kijelentőjéül, ő általa hirdetted az embereknek a közelgő tavasz ajándékát, mikor még völgyeinken jégkéreg s a hegyek ormán komor, télies hólepel hozza lelkünket a kihalt természet látásának elfojthatlan borongásába. Amor csalóka játéka által elkeserített barátom, jöjj az erdők néma csendjébe, ha Carneval uralkodása alatt letűnt talán az imádott előtt szerencse csillagod, nézd meg-e kedvesen mosolygó virágot, s vidd magaddal az okulást, hogy a mikor ép e halál hideg lehelletét gondolod magad körül, a kegyes Ég előtted is egy ilyen kedves kis teremtést mutathat fel, ki hivatva lesz kopár kedélyedre derűt vonni. A kikeleti hóvirág itt léte által neki bátorodva rövid időn (márczius elején) kénsárga virágaival előbúvik a tavaszi kankalin (Primula vernus) is, melyet pár nap múltán csaknem mindnyájunik kedvencze: a nemes májfa szironták (R. hepatica nobilis) követ. E kedves teremtésnek méltán adó első determinálója a „nemes“ jelszót, mert nemcsak nagy,, sokára előbuvó leveleinek közönségesen tudvalevő gyógyhatása, hanem ritka szépen sorakozott pordonai is versenytársává teszik mindazon kék terményeknek, mikhez a szőkeleány szem,ég azúrra hasonlítva vannak költők és nem költők által. Ha a természetben protectióról egyátalán szó lehetne , én erre volnék bátor szíves olvasóim figyelmét felhínni, noha a jószagú ibolya (viola odorata) közkedvességét sem találom igazolatlannak. Mindketten bozótos oldalak, tüskés mesgyék által védett helyeken húzzák meg nagy szerényen magukat, hol felkeresésük igen ritkán sok bajbe telik. Csak a két levelű csilla (Scilla bifolia) lehet még a tavasz különben nagyon változatos Flórájában párjuk, mely a galanthus niv. méltóságos termetét eme két növény tiszta kékjével felségesen egyesíti. Még