Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)

1873-04-08 / 28. szám

- 108 — 1l: Román lapszemle. ÎS1­1 :­- Az „Albina“ 22-ik sz. elbeszéli, hogy egyik m­­i­­niszter úr egy deákpárti román képviselőnek úgy ny­­it­­atkozott volna, hogy a románoknak a concessiókr­ász csak cseppenként adják, nehogy valamikép a mértékte­tb­lenség által elragadtassanak. E közben — mond­a­ná- „Albina“ a kormány a corruptiot és erkölcstelenséget vo­na derrel önti nyekimka — aztán igy folytatja: ly- Az absolutismus, a százados jobbágyság, a szer D e I c g a t i ó k.I A magyar delegatió tagjait ő felsége Bécsben április 3-án délután 2 órakor a szokott szertartással , magyar tábornoki egyenruhában fogadta, Andrássy gr. közös külügyminiszter honvéd tábornoki egyenru­hát­ viselt. Ő felsége Mailáth Atal gr. elnök beszédére ka­­­­lapját kezében tartva válaszolt, különös nyomatékot helyez a békéről szóló pontra, s kiemelte a világkiál­­lításra vonatkozó részt is. A beszédek után Szlávy miniszterelnök egyenkint bemutatá­a felségének a bizottság tagjait, kikkel ő fel­­e­sége igen szívélyesen társalgott. A bizottság tagjai­­ magyar ruhában, gyászban jelentek meg. A felmenet a svájczi udvarban történt, hol nagy közönség gyűlt­­ össze. A magyar után az osztrák delegatió fogadtatott. Wenkheim Béla b. ) személye körüli miniszter ( ápr. 2. és 3 án díszebédeket adott a delegatió több tagjai számára. A m­agyar delegatió albizottságai megkezdék te­vékenységeket. A külügyi bizottság a külügyi költség­­vetést változatlan elfogadta. A hadügyi bizottság teendői­­ nagy részét elvégezte, egyszersmind vezérelvül kimondd,­­ hogy költségtöbbletet csak ott szavazand meg a hol­­ múlhatatlan szükséges. A vöröskönyv három részből­­ áll, az egyik a Laurionügyre, a másik a perzsa követ­ségre, az utolsó pedig a franczia kereskedelmi szerző-­­ désre vonatkozik. A delegáció albizottságai összes ülésben tárgyalták k­l a hivatalnokok fizetése fölemelésének kérdését. Zsedé­­­­nyi ellene, Kemény báró mellette szóltak. Sennyey hosszabb beszédben indokolta szavazatát s rámutatva Magyarország pénzügyi helyzetére a felemelés ellen " , nyilatkozott. A felemelés elfogadtatott. XI-ik közlemény a székely pályadij ügyről. (Folytatás.)­ ­ A midőn a küldeményt a tanároknak és tanítvá­nyoknak szívesen megköszönöm, el nem titkolhatom el azon megjegyzésemet, hogy a­hol ily igazgató vezet egy tanintézetet, a­ki úgy látszik barátja, sőt szeretettel gondoskodó atyja a rábízott ifjúságnak, ott a siker el nem fog maradni, azon isten áldása lesz az időnek tel­­j­­­­ességében, így kell gondját viselni az ifjúságnak a tanulás mezején, fejteni szivében a haza és tudomány szeretetét pártolni a lélek nemesi felbuzdulását ; társal­­kodni velők, rokonérzéssel kisérni s elősegitni szép szán­dékaikat, megmondani tévedéseiket. Az ilyen tanoda­i- a haza és jó honfiak s munkás polgárok reményteljes­­- veteményes kertje. Az isten éltesse e jó helyre állított itt s jó vezetés alatt álló intézet tanárait és ifjúságát, t-­j Szeged városból Baráthi Balás Lajos és Komollót­­z Csűrös Ferencz urak 5­ertot küldöttek be azon nyilat-5­­kozattal, hogy a székely történet megírása eszméje lel­keikre is buzdítólag hatott, óhajtják annak mihamarabb­i l valósulását, kérik kedvesen fogadtatni a messze távol­­ i román és magyar tagok által is támogattatott. A szász laktársak ezen javaslatot is elvetvén, 1872. június 4-én és 5-én Medgyesen összegyűltek, és mindkét szász pár­tot egyesítvén, egy új programmot dolgoztak ki a ki­rályföldre nézve, melynek értelmében a szász egyetem a kevés számú román tag minden óvása daczára egy ja­vaslatot terjesztett be a minisztériumhoz, másfelől pedig valamaennyi országgyűlési szász képviselő ezen javaslat keresztülvitelét és érvényesítését megígérte. Ha tekintetbe vesszük, hogy a fennemlített egye­temek túlnyomólag szász tagokból lettek összeállítva, könnyen megmagyarázható, hogy ezen egyetemi javas­lat úgymint a medgyesi programra csak a szász lak­társak, akik a királyföldön alig számítanak többet 135000- nél,­ de nem az illetőknek, azaz a többség véleményét tükrözteti vissza nemzeti különbség nélkül. Mindezen szász javaslatok az említett programmal együtt, fentartván többé kevésbé a k­irály­földi lakók választási jogát, követelik a 11 önálló municipium meg­hagyását a szász-germán elem túlnyomó voltával együtt a szász kir. és mezővárosok mesterkélt képviselete se­gítségével, úgy, hogy a városok felét, illetőleg ötödét és harmadát küldik oda az összes municipális képviseleti tagoknak, és hogy legyen az egyetem egy szász po­litikai nemzeti testület az államban, a­mint ez a három szabadságolt nemzetiségek korában Erdélyben létezett. Egy szóval, követelik a szász-germán elem fennsőbbsé­­gét a többi királyföldi nemzetek felett. Annál nagyobb aggodalom lepett meg, midőn hír­lapokból egy törvényjavaslatot olvastunk, a melyet mi­niszteri előterjesztésnek hiresztelnek,­­melyet mi is kö­zöltünk. Szerk.) Az 1848. törvények szelleme, mely valamennyi állampolgár egyenjogúságát mondja ki és az 1868-ki 43. t. sz. értelme nem lehetett olyan, hogy egy néhány vá­ros és helység oly jogokat és szabadalmakat, a­melyek­kel nem bírt, vagy még többet, mint a minőkkel bírt, más községek érdekeinek rovására nyerjen; de olyan sem, hogy a szász nemzetnek egy kiváltságos felsőbb­­ség adassák és olyan sem, hogy jövőre is oly intézmé­nyek és testületek maradjanak fenn, melyeknek mai nap semmi értelmük nem lehet. Ezen elvekből kiin­dulva, bátorkodunk véleményünket a királyföld szerve­zésére következő négy pontban és hozzá tartozó indo­kolásban kifejteni. A brassói kerület (districtus) mintegy 30­0 mért­földdel (a törcsvári területtel együtt) az ország keleti szegletében fekszik, egészen elkülönítve a többi részek­től a fogarasi és a székely székek által. A beszterczei kerület mintegy 30­0 mértföldde még inkább elkülönítve s az ország dereka által szét­választva fekszik. A többi 9 apró szék, és pedig a se­gesvári 7—8 0 mértfölddel, — a medgyesi 8 0 mért­földdel, nagysinki 7­/2­0 mérfölddel, —­a kőhalm 7­0 mértfölddel, — továbbá az ujegyházi 4 0 mért­földdel, — a nagyszebeni mintegy 29­0 mértfölddel (Szelistye és Talmács fiókszékekkel együtt) végre Szer­dahelyszék 4­0 ménfölddel, a szász­sebesi 3'/2 0 mért­földdel, és a szászvárosi 5'/2 0 ménfölddel, a déli ha­társzélek hosszán a székely földtől kezdve Hunyadvár megye közepéig nyúlnak el, részint elválasztva, részin elszigetelve, részint átszelve a szomszéd megyebeli ré­szek által.­­ És mindezen apró székek együtt azon terjedelemmel sem bírnak, a melylyel Hunyad és Alsó Fehérmegye (155­0 mérfölddel), és alig teszik egy­ötödét Erdélynek, melyben ezeken kivül csak 7 megye 2 vidék és 5 székelyszék létezik. Ezen ter­ületek mint együttartozó részei a király földnek (vagy a bitorolt szászföldnek) természetese addig fennállottak, mig az erdélyi szervezet a három kiváltságos területen, illetőleg nemzetiségen, alapult. Ezen szervezet megszüntetése után természetesen megszűnt ama területi együttlét is, melynek mai na értelme nem lehet. Miután az 1848-iki törvények által valamenny állampolgár személyes és vagyoni szabadsága kikiálta­tott, s miután mai nap minden állampolgár ugyanazo kötelezettségeknek van alávetve, a királyföldi lakó közös érdekei sem követelik ezen föld egységét és ed­digi felosztását, egyetlen közérdek, mely a királyfiak összes lakóit illeti egyedül a vagyon, melyet eddig­i egyetem kezelt. Ezen vagyonról bővebben értekezünk a 4-dik pon­nál, és itt csak azt említjük meg, hogy vagyonkezelő kérdés a politikai szervezés kérdésével össze nem­­ veszthető, és hogy egyik kérdés nem függ a másiktó Ha tehát a Királyföld egyesítése semmi szin­tla sem igazolható sem nem védhető, csak azon kérdés­­e még megoldandó, váljon tanácsosabb és szükségesen valamennyi 11 municipium­ot, meghagyni vagy azok sz­mát megkevesbíteni . Ha tekintetbe vesszük, hogy az 11 municipium alig teszi egy ötödét az egész Erdél­nek, és hogy legtöbbje azoknak igen csekély terjedelmű i­­ (3—8­0 mértföldnyi) és kevés községgel bir (pl. a se­­­­gesvári 16, Szerdahely 10, medgyesi 27, szász-sebesi­­ 11, kőhalmi 18, újegyházi 11, és szászvárosi 13 köz­séggel) és hogy ennélfogva a közigazgatási költségek­­ elviselhetetlenek, a­honnan erednek mind a csekély­­ székbeli községek terhes megadóztatása, mind a kelle­metlen folyamodványok a kincstár hozzájárulásáért a­­ közigazgatási költségek fedezéséhez ; ezen aránytalanság lehetetlen, hogy czélszerű és szükséges legyen, és re­­­­mélve egy helyes közigazgatást, nem ajánlhatjuk a kor­mánynak a 11 municipium fenntartását, hanem egy, ol­csóbb és kisebb közigazgatás érdekében, csak azoknak a municipiumra való felosztását és kikerekitését. (Folytatása következik.) .­­ Lapszemle a k­i­r­á­l­y­f­ö­l­d rendezéséről. I. „Kiváltságos nép Magyarországon“ czim alatt a­­ „Debreczen“ igy ír:­­ A királyföldi románok kérvényükben mint a tör- , vény, a jog és az egyenlőség eszméjének védői lépnek­­ fel, még pedig a magyarokkal egyesülve a szászok ellen. A szászok mindazon megszorításokat, melyeket az ■ új törvényhatósági rendezés ránk mért, le akarják ma-­ gukról rázni, holott nekünk ők is segítettek mindezeket • megszavazni. ° f • f . I A kormány kiadta törvényjavaslatát a Királyföld­­ rendezéséről, s úgy tünteti fel azt a darab földet, mint­ha önként akarná az ország törvényei alól kiszakítani.­­ A szászoknak a kormány oly kiváltságokat adott,­­ melyek egyenesen a nem rég életbe léptetett törvény­­­hatósági törvénybe ütköznek. Ezért jajdultak fel a románok, s ezért fogtak , s ezekkel kezet a magyarok is.­­ Magyarországon a magyar kormány egy népfajnak - a szászoknak kiváltságot akar adni a velök együtt lakó­­ s többségben levő nép rovására. Erre pedig a szászok-­­­nak nincs egyéb érdemük, minthogy ők szászok. - I De váljon, ha ily kedvezményben részesittetnek a­­ királyföldi szászok ma,­­ akkor miért ne kivánhatná­­­nak legalább is annyi jogot holnap a szepességi né­metek? miért ne éreznék magukat­­ feljogosítva más nép­­­fajok is hasonló szabadalmak élvezésére?­­­ ! Ha a magyar kormány az egyes nemzetiségek jo­­­gait kiebb terjeszti, mint a­hogy törvényeinkben szá­munkra kijelöltetett: mit fog tenni Árpád ivadéka 1-1 - a 1 ? Vagy tekintsük meg az ügyet elvi szempontból. !­ A magyar kormány, midőn az alkotmány védbás­tyáit merész kezekkel összerombolta, azt hirdeti, hogy­­ az új törvényhatósági rendezésben lefektetett elveket a­­ hazára, a nemzetre nézve üdvösnek találja. I. Már most, vagy jót akart akkor a kormány ,­ vagy roszat. Ha jót akart, miért nem akarja ugyanazon ,­ jót a szászokkal is élveztetni ? Ha roszat akart , miért­­s tévé ezt épen ellenünkben akkor, midőn más idegen­­­ népfajnak itt, a mi hazánkban szélesebb jogkört ad?­tt Itt tehát két eset állhat. Ha a kormány továbbra is ragaszkodik a szászoknak adandó kiváltságokhoz , akkor vagy a szászokat pártfogolja a magyarok ellené­­­ben ; vagy a magyarokat akarja boldogítni és a szászok­­ ellen működik. s. Nincs itt más mód a különböző érdekek kielégí­tésére, minthogy az egyenlőség elvére fektesse a kor­­­­­mány a Királyföld rendezését. .n ! Vagy fordítsa meg a dolgot. Törölje el nálunk is ш : a virilitást, s vegye el rólunk a városi főispánokat, szó­val, állítsa vissza a népképviseleti alapon nyuogó önkor­­­mányzatot. T­ip A „Pesti Napló“ is egyik utóbbi számában vezér­czikket ez ügyben, még pedig megelégedésünkre ob­b irányban, hogy a „Kr. Z.“ nincs megelégedve, és pa a­j­naszkodik, hogy a „P. N.” is beállt a szászok ellene ,a közé. Mi pedig azért panaszkodunk, hogy e tekintet­ek­ben a kormány csak most végre valahára látszik ellen­e­ lenni a jogtalanság és hazafiatlanságnak. Vagy ez i­nd­altatás, ámítás a mozgalmakkal szemben? Hozzászólunk az !— hierarchia 165­­ éves járma nem hintett annyi erkölcs­telenséget, nem tenyésztett oly fokú corruptiót, mint эр a magyar alkotmányosság 1867 ben innen! A absolutismus alatt egy Morteanuból soha se­m lett volna püspök , hanem a mostani rendszer előtt semmi sem szent. Ott vannak például a brassói szerb görögök, kik a budapesti biztatások folytán oly magasra emelték orrukat, hogy most már elkülönített görög metropolita­­ságról álmodoznak — természetesen kizárólagos jog­körükbe vonván az egyház minden pénzértéket, ala­pítványokat s a többit.“ (Ezen utóbbi ügyet mi is fi­gyelemmel kisértük és legközelebbről alaposan hozzá­szólunk ezen görög specialitáshoz, mely a szászokat juttatja eszünkbe.) A n.­szebeni „Telegraf Romaiia“ az adók feleme­léséről szólva, meg akarja értetni a néppel az idevo­natkozó 1. javaslatok megszavazásának szükségességét. Helyesli, hogy a kormány jóakarata törekvéseinek ér­vényesítésére a kiviteli eszközök is szolgáltassanak ke­zébe. De inti a kormányt: szűnjék meg a kákán csomót keresni, hagyjon föl a daeoromanismus s több efféle gyanúsításokkal s tegye a birodalom minden né­peit kivétel nélküli gondoskodása tárgyává — s ha az adók fölemelését elrendelte, gondoskodjék a nép fize­tési képességének emeléseiről is, a jogegyenlőség s a kölcsönös bizalom helyreállitásáról. Erdélyben igye­kezzék a pangó gazdászat felvirágzásának lendületet adni s az adóképesség fokozásának lehetőségét — a jó be­rendezés s egyetértésen hatírozni. 3 |

Next