Nemere, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1875-01-02 / 1. szám
1-ső szám. Szerkesztőségi iroda: Fupincz, Darabos Ferenczféle kAz, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Pollik Mór könyvnyomdája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. o.-Szt.-(Gyorgy Szombat, * O II/. hom.) Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. ^ V Jui y ttin Megjelenik e/. ,1 lap heten kint kétszer szerdán és szombaton. Előfizetési feltételek -helybenházhozhordva vagy vidékre postán kilhlac Egész év . 0 ft. _ kr. Félévre . 3 ft. O kr. Negyedévre 1 ft 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 0 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyílt tér sora 16 kr. Előfizetési felhívás a 6 . eziini politikai, társadalmi és közgazdászati lap V. évfolyamára. A „Nemere“ 1875. jan. 1-én ötödik évfolyamába lép s közvetlen feladatának ismeri Háromszék és a székelység minden lehető érdekeit a legteljesebben képviselni. A brassói és barczasági magyarság érdekeit szivünkön hordozzuk ezután is s mindig védelmére fogunk kelni a megsértett, jog és nemzeti érzületnek. A „Nemere“ kiadott programmjától nem tér el. Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetéseiket megújítani — miután felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A „Nemere“ szerkesztősége. Előfizetési feltételek : 6 írt — ki. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadóhivatalának Sepsi Szent-Györgyön, Csíki utcza el. sz. a. küldendők. Január—decz. Január—június . Január— márczius Külföldre . . . . «Î írt — kr. . 1 Irt 50 kr. 8 trt. Abis..Nemere“ kiadó]?Hivatala. A „Nemere“ t. olvasó közönségét értesíteni kívánom, hogy a ,, Nemere“ felelős szerkesztését azonkívül, hogy e lap eddigi iránya és tartalmára vonatkozó befolyásomról a legcsekélyebb részben is lemondanék — árvaszéki elnöki tömeges teendőim és az azokkal járó súlyos felelősség miatt — eddigi segédszerkesztő Vecsey Róbert úrra ruháztam át, azonban ezentúl is mint főmunkatárs a „Nemerére“ vonatkozó eddigi befolyásomat és felügyeleti jogomat egészben fenntartom s biztosítom a t. olvasó közönséget, hogy a „Nemerében“ irányát és tartalmát illetőleg a legcsekélyebb változás sem fog történni s közvetlen feladatomnak ismerendőm ezentúl is a „Nemere“, mint lap, érdekében minden lehetőt megtenni. Viddl Dániel, Vida Dániel eddigi felelős szerkesztő nyilatkozata folytán kijelentem, hogy a „Nemerét“ mint annak ezutáni felelős szerkesztője az eddigi irányban a volt, felelős szerkesztővel a legjobb egyetértésben tartom fenn s minden lehetőt el fogok követni, hogy a „Nemere“, mint lap, továbbra is a tisztelt olvasóközönség becses pártfogására méltó legyen Vecsey Róbert, a „Nemere“ felelős szerkesztője. 1875. Budapest, decz. hó végén. A bizonytalanság kétes értelmével megyünk ez év elé. A remény csak dereng előttünk, hogy hazánk léte, alkotmányossága nem veszhet el Bizodalmunkat, önállóságunk fentartásában csak optimismusunk tarthatja fenn. A végzetes jövő, melynek előfutára lesz már a bekövetkező 1875. év egy nemzet sorsát fogja elhatározni. Váljon félhetünk e e jövőtől? A politikai láthatár ködös, homályos jellegei kevésbé biztatók reánk nézve, úgy minden nemzetre, mely konszolidálva nincs. Szabad e azonban a feketéket tornyulni hagyni; az elemeket fejünk felett dulakodni engedni a nélkül, hogy megtennék a kellő óvintézkedéseket? Bizonyára nem mély belátás kell ahoz, határozott anemz-et kimondjuk e kérésre, mégis e nemzet, mely ezredes életét oly csodás módon tartotta fenn a pusztító viharok közepette — kevéssé gondol komolyan az orvoslásra. 1 an bízik a láthatóm hatalmak bélyös kezében, mely a végveszély perezében mi fogja tétlenül hagyni szabadító kezét? Tán' reményű, hogy a gyógyszerek alkalmazása nélkül, hogy gondos utánlátás nélkül is kimenekedhetik a bajból? Tán nem is akar élni? Borongó képzelettel vetjük e föltevéseket kérdés alá, ee hol találjuk föl az okot — mely azon tétlen közöny felismerésére vezet, mely a nemzetben saját léte iránt nyilvánul. De nem, mégis kell, hogy e nemzetben fogékonyság legyen hazája, szabadsága, alkotmánya iránt Mégis kell, hogy létezzen a lelkesedés, az önfeláldozás, a haza megmentésének eszméje iránt! Nem léphetünk át az ó-év küszöbén az új- ban a nélkül, hogy a bizonytalanság érzete írailett, a remény éltető sugarát is ne vinnők magunkkal. A nélkül, hogy a nem énen indokolatlan pessimismust nemes optimismussal egyensúlyozzuk. Vajmi vészthozó lehetne ránk nézve ez új év, ha elcsüggedve ésvenkén lemondva lépnénk be abba csupán csak, azért, hogy láthassuk végpusztulásunkat. Önbizalommal, nielé'’ lelkes munka és tettváp rövid csahul Pufi'oj'*i|illat a küszöbre, m ly tan hivatva' lehet itatus éj " pirkadó hajnal szelíd fényébe vezetni minket. Hogy mit hoz az újév, azt senki előre meg nem mondhatja, de hogy ha a nemzetben a lelkesedés, az önbizalom, a tevékenység és áldozatkészség kihal , akkor a jövőt előre jósolhatjuk. Kétségtelen az, hogy nagy eseményeink, nagy változásoknak nézünk elébe. A pénzügyi javaslatok, a budget új programjunkra nyújt kilátást. A választások új életképesebb pártalakulásokkal kecsegtetnek. A Helyzet nyomasztó és tarthatatlan volta egy erősebb, egy intenzívebb lélekzetre fogja késztetni a nemzetet, mellyel lelkesedésre késztető, tettre serkentőséget fog e nemzet beszivni. Hozzon 1875 új eszméket, ifjú erőt, erős parlamentet és életképes, tenni tudó kormányt! Ha ez meg lesz, a haza, az alkotmány, a szabadság nem vesz el, mert nem veszhet ed ! Molnár Lajos: A Feketeügy mellől, decz. 30. 1874. „Ebri estate et vigilater“ hangzik fel az Olt mellül a „Nemere“ 102. számában. Én is azt hangoztatom itt a Feketeügy mentén „legyünk ébren és vigyázunk“ de nem abban az értelemben, amilyenben a „Prager Politik“ emberének tetszett a felhívást tenni, hanem abban, hogy legyünk óvatosak, nehogy a „pártoskodás“ terére sodortassunk. Magában ártatlan és tréfás a közlemény, s az egészről el lehet mondani, hogy N. . . . úr hihetőleg unalmában egy kis tréfát akart csinálni, hanem hát a sajtóval mégis csak csínján kell bánni. Mindenki tudja, hogy egy olyan ellenzék, mely a közösügyi törvényeket, amúgy „hitbele balázs“ módjára akarnámegsemmisíteni, nem létezik. Itten semnyíltan, sem lappangva nem működik, miért kellett tollát erre a Deák-párt figyelmét felhívni, elővigyázatra inteni ! Mit akar ezen nem létező hírbele balázs ellenzékkel szemben a Deák-párt által tárgyaltatni és megsemmisíttetni? miféle kérdések azok, melyeket a Deák párt ideig-óráig elodáz? és kik legyenek azok a jóakarók, akik a Deák párt által „in merito“ tárgyalni, e mulasztott kérdésekből politikai tőkét faragni akarnának ? ha csaknem az a kérdés, mely nemrégiben felmerült, hogy egy szerencsétlen polgártársunk itt köztünk az Isten képében megpont s a közösügyi szerződésről amúgy „hűbele balázs“ módjára kimondotta volt, hogy azt megszüntette — igen, de ez a kérdés már is merítő le lett tárgyalva azáltal, hogy áthelyeztetett Szebenbe — ebből tehát már bajosan lehet politikai tőkét faragni. Miféle kérdés az, mely a kasztokra vonatkozhatnék ? ha csak nem az, mely szintén csak közelebbről merült volt fel a székely népnek felálló ét lehajtó teke galléra fölött - de ez is már le van tárgyalva. Miféle gyomor, sarat akar aNemeré“-vel elfúvatni és felszárittatni ? hiszen a mi sár itt a Bzt.-györgyi piaczon van azt is mint tudom V Visiak doctor kitelhető szorgalommal fogja feltakaritatni. Neon létezik itt „hibele balázs“-ellenzék, nincs itt most készt kérdés, hát mi czélja lehet közleményének? én eleget törtem rajta fejemet, de a fennebb elmondott iko.i kivilt kitalálni nem tudtam, ha csak még nem az, hogy csináljunk egy kis „izgágát.“ Az időben, hogy a rendkívüli bizottsági gyűlésben a megyék rendezésének kérdése volt napirenden, az egész bizottság pártkülönbség nélkül állapodott volt meg oly feliratban, hogy tiltakozzék Háromszéknek a tervezett Brassó megyébe leendő beolvasztása ellen, most közelebbről pedig, midőn a gazdasági iskola kérdése a bizottságban tárgyaltatott, e bizottságnak épen Deák-párti többsége volt az, mely a tervet egyelőre az iskolatanácshoz utasította véleményadás végett. És ha igaz is, hogy a Deák-pártot a politikai swfinyelven elég helytelenül „németpártnak“ nevezik s onnan vehette N. . . . ur is a „o Ctu^a civi-n vonatkozólag tett czélzását, azért még mit se aggódjék annak meghonosítása iránt, mert jó irányban fújt és fújjon mindig, valahányszor olyan s azokhoz hasonló kérdések szőnyegre kerülnek amúgy istenigazában. Lehet, hogy mindezt nem érti N. . . , ur, s szerinte az a magasabb politikához tartozik, valamint mi nem értjük, hogy egyszer a Deák-párt figyelmét hívja fel s úgy tünteti fel magát, mintha őmaga is Deákpárti lenne és azon párt érdekében kívánt felszólalni, azután alább ismét ugyanazon párttal gúnyolódik, ez valami amphibiális dolog, hanem ezt már talán maga is megérti, ha abbéli óhajomnak adnék kifejezést, hogy az „N.. . . ur „falusi politikáját“ a „Nemere“ okvetetlen fújja el. Ha egy gyenge tréfának nem volna tekintendő a kérdéseit közlemény és ahoz komolyan kellene hozzá szólani akkor elítélném N. . . . urat, hogy nagyon is szerencsétlen időt választott a pártoskodásra izgatni, akár kérdéseket emlegetni és holmi czélzásokkal és gúnyolódásokkal előállani, épen most, midőn „a haza minden e k előtt“zászló alatt egyesülni és államháztartásunkat rendezni kellene, hogy hazánkat a végelpusztulás alól megmentsük, mert hát tudja meg jó uram, hogy még a falra sem jó az ördögöt festeni! Isten önnel N. . . . ur és hagyjon fel az efféle ,,v i c c z e lő d é s e k k el.“ *) C. . . . Brassó, 1874. decz 27. .... Elmúlt a megváltó születésnapja, vele egy év feküdt koporsójába; még csak a gyászlepel, az utolsó szertartás hátra — aztán sírba vele örökre. Egy év utolsó napjait éljük. Karácson-szombat van. A város élénk, zajos. Ember tömeg nyizig szanaszét. Utczák, boltok tömve, vevőkkel, adókkal. Díszes, pompás kirakatok csalják a vásárlókat be a pradicsomba, hol minden eladó. Nem tudni, mit végy Czilikének, mi illik a fiatal aszszonynak s mit szeret, legkivált Julis. „Kérem, ez *) Olt mellen barátunknak fent ártjuk a jogát notai áu ef Axiona.