Nemere, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1875-05-08 / 37. szám
37. szám. Szerkesztőségi iroda: Főpiacz, Jakots Áronféle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó-hivatal: Pollik Mór könyvnyomdája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen íntézendők. Sepsi-Sztgyörgy, Szombat, 1875. május 8. .________Ötödik- évfolyam NEMERE. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászai lap. Megjelenik ez a lap heten* kint kétszer, szerdán és szombaton. Előfizetési feltételek: helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve Egész év . 6 ft. — kr. Félévre . 3 ft. — kr. Negyedévre 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilt tér sora 15 kr. Budapest, máj. 3-án. A képviselőhöz május 3-iki ülésében Sennyey Pál báró beszélt. A budgettörvény volt napirenden. A jobboldali ellenzék szónoka ismét egy beszédet mondott el. Bámulatos az az elonqueneia, mellyel Sennyey rendelkezik. Beszéde alatt magával ragad, elkábít, csodálatra indít, kifáraszt — csak meg nem győz. Nem lehet tagadni, sem kétségbe vonni, hogy Sennyey mikor beszél, mindig „nagyot“ mond. Egy oly tényező ő már politikai életünkben és a parlamentben, kit mindig nagy figyelemmel s bizonyos tartózkodó, de tiszteletteljes áhítattal hallgatunk. A ház a legnagyobb csendben hallgatta végig Sennyeyt, egyetlen hang, egyetlen ellenszólás néha történt beszéde alatt. És épen ez a tény mutatja, hogy a szónok, mily benyomást tesz beszédével s mennyire lebilincseli szónoklatával a hallgatóságot. Csakhogy ez a benyomás csak pillanatnyi, csak a közvetlen hallgatókat köti le. Bszéde, ékesszólása nélkül — alig mond valamit, elveszti értékét, elveszti szépségét. És ez a baja Sennyeynek. . . mindig általánosságban beszél, mindig kritizál, de nem mond semmit, mindig ítél, de anyagot nem ad soha. Mai beszédéből, három rész domborítaott ki. A szabadelvű párt alakulásának éles kritikája, mely szerinte inkább külterjes, mint belső meggyőződés által idéződött, elő. A budgettörvények elfogadása, melyet nem tart bizalmi kérdésnek s melyet épen azért elfogad. Ez a fordulat azonban beszédében igazán váratlanul jött az előzmények után. Legérdekesebb volt beszének azon része, melyben a kormányhoz fölhívást intézett, nem mint pártember, hanem mint egyszerű honpolgár hangoztatva, hogy még az országgyűlés eloszlása előtt tegyen a kormány határozott nyilatkozatot az általa követendő elvek és politika iránt, hogy a nemzet tudja, minő állást foglaljon el vele szemben. Meglepő volt az, hogy Sennyey tagadta, hogy a pénzügyminiszter adott volna programmot, mert ezzel a szélsőbaloldal akadékoskodásainak és invektívájának adott igazat — avait Sennyeytől senki sem várt volna. A kormányhoz politikája ügyében intézett nyilatkozásra való felhívásában különösen hangsúlyozta, hogy mindazon kérdésekben, melyeket ő már megpendített adjon tüzetes nyilatkozatot. Beszéde vége igen csattanós volt. Mint honpolgár fordult a honpolgárokhoz, a kormányhoz és kérte adjanak a választás előtt nyilatkozatot, hogy mindenki aki az urnához megy, tudhassa, hogy kire és miért szavazzon. Sennyey beszédével most behatóbban foglalkoznunk nem lehet. De abból már most — a pillanatnyi benyomás alatt — megítélhetjük, hogy egy igen ügyesen kicsinált kortes fieszéd volt, melyből hasztalan hivatkozott, hogy mint egyszerű honpolgár szól, — kirítt, hogy a választások előtt szavazatot és népszerűséget hódítani akaró pártember szólt. Sennyey beszédére Széll Kálmán felelt számokkal. Ugyan ő neki felelni fog Tisza is. * Azon felköszöntés, melyet ő Felsége Raguidba® az udvari ebéd alkalmával „testvérére és barátjára“, az orosz császárra mondott, úgy látszik, Szentpétervárott rokonszenves visszhangra talált, melynek, mint a „P. Lloyd“ hallja, diplomatikai uton is kifejezés adatott. Hogy mily értelemben történt e felköszöntés, erre nézve a brüsseli „Nord.“ Gortschakoffnak e meghitt lapja, egy czikket közöl, mely a felköszöntésnek kiváló fontosságot tulajdonít. Törökország kapuinál és magas török méltóságok jelenlétében történt a két állam közötti barátságnak megerősítése, mely államok között, úgy látszott, hogy a keleti kérdés át nem hidalható űrt képez. Ezen itt többé nem létezik. Ausztria-Magyarország és Oroszország akarata most már abban összpontosul, hogy ezen államok fejlődése és jóléte a béke s a népek normális elhaladása által biztosíttassák.“ * Nem leend érdektelen a hazai birtokosokra nézve, ha tudomásukra hozzuk, hogy az igazságügyminiszter f. évi márczius 24-ről 6623. szám alatt a Királyhágón inneni első f. kir. törvényszékekhez a következő körrendeletét bocsátotta ki: „Hivatalos utón tudorváromra hozatván, hogy a királyhágón tuli királyi törvényszékek némely előadó bírái, tagosítási, arányosítási s úrbéri peres ügyekben, a helyszínére kimenetelek alkalmából, a felektől követelt és gyakran nagyon magas előlegek hovafordításáról rendes számadást nem tesznek s a fölmerült költségek a törvényszék által utólag sem állapíttatnak meg; felhívom ez okból a királyi törvényszéket, intézkedjék, hogy a birtokrendezési ügyekben kívánt előlegek az 1872. évi május hó 6-án 20,846.e szám alatt kibocsátott szabályrendelet VI. fejezete, illetőleg 63. §-a értelmében, törvényszékileg állapíttassanak meg s erről az érdekelt felek értesittessenek. Deák Ferenczhez, hazánk nagy fiához a következő feliratot küldte a marosszéki volt Deák-párt. Mélyen tisztelt hazafi! Az országos politikai pártok között létrejött egyesüléssel szemben mi sem maradhatunk közönyösek, annyival inkább nem, mert mi abban 8 éves politikai küzdelmünk diadalát látjuk ; a szabadelvű programmal kormányzó férfiak a mi elveinket hirdetik, azok megvalósítására törekedtek, melyeket mi az Ön bölcs vezérlete alatt magunkéinak vallottunk. Midőn tehát mi a megváltoztatott pártelnevezést elfogadva a „szabadelvű párt“ nevet fölvesszük és Önnek nagy neve pártunk fényes jelvényét többé nem képezi: legyen szabad teljes határozottsággal kifejeznünk, hogy mi azért tántorítatlan bizalommal és mély tisztelettel viseltetünk Ön iránt mindenha és szivünk mélyéből kérjük istent, hogy önnek drága életét nyújtsa oly bosszúra, hogy édes hazánk virulásának, boldogságának látása tehesse derültté és örömteljessé fényes pályájának alkonyát! A marosszéki Deák-pártnak Maros-Vásárhelyit, 1875. ápril 15 -én tartott utolsó illéséből. Deák Lajos, m. k. Filep Albert, m. k. jegyző, elnök. Budapest, máj. 4. A jobboldali ellenzék akadékoskodik folyton. A szónoki gyakorlatban routinirozott férfiak, képezik ez oppozicziót. Mesterfogásokat alkalmaznak, hogy hatást idézzenek elő és ez nekik, habár a hatás nem is nyilvánul tapsokban, többnyire sikerül is. Ma ismét a jobboldali ellenzék támadott. Nem elégedett meg, hogy tegnap a pártvezér egész programmbeszédet adott — igaz, hogy csak többnyire kérdésekből állott — hanem egész akciót indított meg a kormány és kormánypárt ellen. Apponyi Albert gróf egész hévvel ítélte el a kormánynak eddigi merev hallgatását és kimutatni igyekezett, hogy az egész liberális párt czél nélkül alakult meg, hogy nincs a kormánynak se pártjának semmi eszméje, sőt tovább ment és azt mondta, hogy a kormány még a „liberális“ elnevezésre sem igen látszik adni semmit. Ő is, mint Sennyey hypothékát kivánt a kormánytól, hogy a szerint adhassa neki bizalmát vagy nem. Ő is azzal végezte, mint Sennyey, hogy a választások előtt a kormány adjon nyilatkozatot politikájára nézve, hogy a választók tudhassák kire, miért szavaznak. Apponyi után Tisza Kálmán beszélt. Felelt Simonyi Ernőnek is, és őt s pártját nevetségessé tette. Apponyival tréfásan játszott, úgy látszik nem akarta nagy figyelmében részesíteni. Annál elismerőbben nyilatkozott Sennyeyről. Tisza Kálmán érezte helyzetének nehéz voltát, amennyiben nem könnyű egy két hónapig uralkodó kormánynak mindenre határozott nyilatkozatot adni — s bárka helyzete, mely Sennyey erős támadása folytán kétszeresen súlyos is volt — igaz önérzetességgel beszélt és nyilatkoztatta ki, hogy ő és a kormány többi tagjai nem vágytak, nem rajongtak a helyre, melyen ülnek, hanem állásuk egy égetően szükségessé vált — a bajok orvoslására alakult viszony a fúzió — következménye. Erélye egész hevével nyilatkozott, hogy bár elismeri mindenkinek a jogát, hogy azt kérdezhesse amit akar, de a kormány is vindikálja magának a jogot, hogy a kérdésekre akkor felelhessen, midőn ő maga jónak látja. Kijelentette, hogy a kormány nem keresi senkinek a bizalmát, ő megy előre kitűzött czéljához vezető útján és nagy köszönettel veszi, ha valaki bizalmával megtiszteli. Végül szemére veti a jobboldali ellenzéknek, hogy ő kiván a kormánytól programmot, holott ő maga nem egyéb, mint kérdőjel. Elismeri, hogy a parlamentarizmus szükséglete, hogy legyen oppozíczió, de ennek az ellenzéknek, csupán azon okból, mert kell oppozícziónak is lenni — létjogát el nem ismerheti. Tisza élesen beszélt különösen a szélsőbaloldaliak ellen. * Az országgyűlés befejezése. A „Napló“ szerint Wenckheire mint elnök jövő vasárnap Fiuméba utazik őfelsége fogadására, s ez alkalomkor bemutatja a trónbeszéd szövegét, mellyel az országgyűlés befejeztetik. Az országgyűlés befejezésére ő Felsége nem jön Budára, a trónbeszédeket ő Felsége megbízásából a min. elnök fogja felolvasni. A szabadelvű árt körében azt hiszik, hogy az országgyűlés a pünösdi ünnepek előtt befejez minden érdemleges tárgyat, s az ünnepek után csak formális ülések tartatnak a törvények kihirdetésére. A májusi előléptetés a honvédségnél Ő Felsége dalmátiai utazása következtében az idén néhány nappal megkésett. Honvédségi körökben azt tartják, hogy az előléptetés ezúttal nem lesz oly nagy, mint a tavalyi. A „NI.“ szerint négy alezredes ezredessé, 2 őrnagy alezredessé, 12 százados őrnagygyá, 24 főhadnagy századossá, körülbelül 24 hadnagy főhadnagygyá és 30 hadapród hadnagygyá fog kineveztetni. * A horvát tartománygyűlés a magyar országgyűlés bezáratása után fogja utolsó sessióját tartani, hogy letárgyalja a bagatellügyekről szóló kész törvényjavaslatot és tán még egy kisajátítási tvjavaslatot. A hamis bukásról szóló tvjavaslat, mely szintén kész, de Horvátországban nagy ellenszenvvel fogadtatott, elmarad őszre. * A curiai bíróság képv. választási ügyekben, a „Tvszéki Csarnok“ szerint, újabban következő döntvényt hozott: „Központi választmányok határozatai, melyek által a választók közül kihagyattak azok, kik a választói jog megállapításához szükséges adót az 1874. évben fizettek, de 1873. évre reájuk ily összegű adó kivetve nem volt; „a Curia által megváltoztattak és felszólalók a választók sorába felvétetni rendeltettek; mert a választási törvény 8. és 118. §§-ai szerint csak annak kimutatása kívántatik, hogy az illető a törvényben meghatározott összegű adóval az összeírást közvetlenül megelőző — tehát a jelen esetben az 1874. évre, nem pedig a korábbi időre is volt megróva. Az 1875-ik évi államköltségvetés. A budget-törvényjavaslat szerint az 1875-ik évre a magyar korona országainak rendes kiadásai 206.521.550 forintban, rendkívüli kiadásai 25.609,063 forintban, hitel- és pénztárműveleti kiadásai 5.072,132 forintban állapíttatnak és ajánltatnak meg. A rendes bevételek 206.434,748 forintra, a rendkívüli bevételek 5.024,652 forintra, végre a hitel- és pénztári bevételek 5.072,132