Nemere, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1875-05-08 / 37. szám

37. szám. Szerkesztőségi iroda: Főpiacz, Jakots Áron­­féle ház, hová a lap szel­lemi részét illető közlemé­nyek küldendők. Kiadó-hiv­atal: Pollik Mór könyvnyom­dája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmen­tesen íntézendők. Sepsi-Sztgyörgy, Szombat, 1875. május 8. .________Ötödik- évfolyam NEMERE. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászai lap. Megjelenik ez a lap heten* kint kétszer, szerdán és szombaton. Előfizetési feltételek: helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve Egész év . 6 ft. — kr. Félévre . 3 ft. — kr. Negyedévre 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilt tér sora 15 kr. Budapest, máj. 3-án. A képviselőhöz május 3-iki ülésében Sen­­nyey Pál báró beszélt. A budgettörvény volt napirenden. A jobboldali ellenzék szónoka ismét egy beszédet mondott el. Bámulatos az az elonqueneia, mellyel Sen­­nyey rendelkezik. Beszéde alatt magával ragad, elkábít, csodálatra indít, kifáraszt — csak meg nem győz. Nem lehet tagadni, sem kétségbe vonni, hogy Sennyey mikor beszél, mindig „nagyot“ mond. Egy oly tényező ő már politikai éle­tünkben és a parlamentben, kit mindig nagy figyelemmel s bizonyos tartózkodó, de tisztelet­­teljes áhítattal hallgatunk. A ház a legnagyobb csendben hallgatta vé­gig Sennyeyt, egyetlen hang, egyetlen ellenszó­lás néha történt beszéde alatt. És épen ez a tény mutatja, hogy a szónok, mily benyomást tesz beszédével s mennyire lebilincseli szónokla­tával a hallgatóságot. Csakhogy ez a benyomás csak pillanatnyi, csak a közvetlen hallgatókat köti le. B­széde, ékesszólása nélkül — alig mond va­lamit, elveszti értékét, elveszti szépségét. És ez a baja Sennyeynek. . . mindig általánosságban beszél, mindig­ kritizál, de nem mond semmit, mindig ítél, de anyagot nem ad soha. Mai beszédéből, három rész domborít­aott ki. A szabadelvű párt alakulásának éles kritikája, mely szerinte inkább külterjes, mint belső meg­győződés által idéződött, elő. A budgettörvények elfogadása, melyet nem tart bizalmi kérdésnek s melyet épen azért elfogad. Ez a fordulat azonban beszédében igazán váratlanul jött az előzmények után. Legérdekesebb volt beszének azon része, melyben a kormányhoz fölhívást intézett, nem mint pártember, hanem mint egy­szerű honpolgár hangoztatva, hogy még az or­szággyűlés eloszlása előtt tegyen a kormány ha­tározott nyilatkozatot az általa követendő elvek és politika iránt, hogy a nemzet tudja, minő ál­lást foglaljon el vele szemben. Meglepő volt az, hogy Sennyey tagadta, hogy a pénzügyminiszter adott volna program­­mot, mert ezzel a szélső­baloldal akadékosko­dásainak és invektívájának adott igazat — avait Sennyeytől senki sem várt volna. A kormányhoz politikája ügyében intézett nyilatkozásra való felhívásában különösen hang­súlyozta, hogy mindazon kérdésekben, melyeket ő már megpendített adjon tüzetes nyilatkozatot. Beszéde vége igen csattanós volt. Mint honpolgár fordult a honpolgárokhoz, a kormányhoz és kérte adjanak a választás előtt nyilatkozatot, hogy mindenki aki az urnához megy, tudhassa, hogy kire és miért szavazzon. Sennyey beszédével most behatóbban fog­lalkoznunk nem lehet. De abból már most — a pillanatnyi benyomás alatt — megítélhetjük, hogy egy igen ügyesen kicsinált kortes fieszéd volt, melyből hasztalan hivatkozott, hogy mint egyszerű honpolgár szól, — kirítt, hogy a vá­lasztások előtt szavazatot és népszerűséget hódí­tani akaró pártember szólt. Sennyey beszédére Széll Kálmán felelt szá­mokkal. Ugyan ő neki felelni fog Tisza is. * Azon felköszöntés, melyet ő Felsége Ragu­idba® az udvari ebéd alkalmával „testvérére és barát­jára“, az orosz császárra mondott, úgy látszik, Szent­pétervárott rokonszenves visszhangra talált, melynek, mint a „P. Lloyd“ hallja, diplomatikai uton is kife­jezés adatott. Hogy mily értelemben történt e felkö­szöntés, erre nézve a brü­sseli „Nord.“ Gortschakoffnak e meghitt lapja, egy czikket közöl, mely a felköszön­tésnek kiváló fontosságot tulajdonít. Törökország ka­puinál és magas török méltóságok jelenlétében tör­tént a két állam közötti barátságnak megerősítése, mely államok között, úgy látszott, hogy a keleti kér­dés át nem hidalható űrt képez. Ezen itt többé nem létezik. Ausztria-Magyarország és Oroszország akarata most már abban összpontosul, hogy ezen államok fej­lődése és jóléte a béke s a népek normális elhala­dása által biztosíttassák.“ * Nem leend érdektelen a hazai birtokosokra nézve, ha tudomásukra hozzuk, hogy az igazságügy­­miniszter f. évi márczius 24-ről 6623. szám alatt a Királyhágón inneni első f. kir. törvényszékekhez a következő körrendeletét bocsátotta ki: „Hivatalos utón tudorváromra hozatván, hogy a királyhágón tuli királyi törvényszékek némely előadó bírái, tagosítás­i, arányosítási s úrbéri peres ügyekben, a helyszínére kimenetelek alkal­mából, a felektől követelt és gyakran nagyon magas előlegek hovafordításáról rendes számadást nem tesz­nek s a fölmerült költségek a törvényszék által utólag sem állapíttatnak meg; felhívom ez okból a királyi törvényszéket, intézkedjék, hogy a birtokrendezési ügyekben kívánt előlegek az 1872. évi május hó 6-án 20,846.e szám alatt kibocsátott szabályrendelet VI. fejezete, illetőleg 63. §-a értelmében, törvényszéki­leg állapíttassanak meg s erről az érdekelt felek értesit­­tessenek. Deák Ferenczhez, hazánk nagy fiához a következő feliratot küldte a marosszéki volt Deák-párt. Mélyen tisztelt hazafi! Az országos politikai pártok között létre­jött egyesüléssel szemben mi sem maradhatunk közönyö­sek, annyival inkább nem, mert mi abban 8 éves po­litikai küzdelmünk diadalát látjuk ; a szabadelvű prog­rammal kormányzó férfiak a mi elveinket hirdetik, azok megvalósítására törekedt­ek, melyeket mi az Ön bölcs vezérlete alatt magunkéinak vallottunk. Midőn tehát mi a megváltoztatott pártelnevezést elfogadva a „szabadelvű­ párt“ nevet fölvesszük és Ön­nek nagy neve pártunk fényes jelvényét többé nem képezi: legyen szabad teljes határozottsággal kifejez­nünk, hogy mi azért tántorít­atlan bizalommal és mély tisztelettel viseltetünk Ön iránt mindenha és szivünk mélyéből kérjük istent, hogy önnek drága életét nyújtsa oly bosszúra, hogy édes hazánk viru­­lásának, boldogságának látása tehesse derültté és örömteljessé fényes pályájának alkonyát! A marosszéki Deák-pártnak Maros-Vásárhelyit, 1875. ápril 15 -én tartott utolsó illéséből. Deák Lajos, m. k. Filep Albert, m. k. jegyző, elnök. Budapest, máj. 4. A jobbo­ldali ellenzék akadékoskodik foly­ton. A szónoki gyakorlatban routinirozott fér­fiak, képezik ez oppozicziót.­­ Mesterfogásokat alkalmaznak, hogy hatást idézzenek elő és ez nekik, habár a hatás nem is nyilvánul tapsokban, többnyire sikerül is. Ma ismét a jobboldali ellenzék támadott. Nem elégedett meg, hogy tegnap a párt­vezér egész programmbeszédet adott — igaz, hogy csak többnyire kérdésekből állott — ha­nem egész akc­iót indított meg a kormány és kormánypárt ellen. Apponyi Albert gróf egész hév­vel ítélte el a kormánynak eddigi merev hallgatását és kimutatni igyekezett, hogy az egész liberális párt czél nélkül alakult meg, hogy nincs a kor­mánynak se pártjának semmi eszméje, sőt to­vább ment és azt mondta, hogy a kormány még a „liberális“ elnevezésre sem igen látszik adni semmit. Ő is, mint Sennyey hypothékát kivánt a kormánytól, hogy a szerint adhassa neki bizal­mát vagy nem. Ő is azzal végezte, mint Sen­­nyey, hogy a választások előtt a kormány ad­jon nyilatkozatot politikájára nézve, hogy a választók tudhassák kire, miért szavaznak. Apponyi után Tisza Kálmán beszélt. Fe­lelt Simonyi Ernőnek is, és őt s pártját nevet­ségessé tette. Apponyival tréfásan játszott, úgy látszik nem akarta nagy figyelmében részesí­teni. Annál elismerőbben nyilatkozott Sen­­nyeyről. T­isza Kálmán érezte helyzetének nehéz vol­tát, amennyiben nem könnyű egy két hónapig uralkodó kormánynak mindenre határozott nyi­latkozatot adni — s bárka helyzete, mely Sen­nyey erős támadása folytán kétszeresen súlyos is volt — igaz önérzetességgel beszélt és nyilat­koztatta ki, hogy ő és a kormány többi tagjai nem vágytak, nem rajongtak a helyre, melyen ülnek, hanem állásuk egy égetően szükségessé vált — a bajok orvoslására alakult viszony a fúzió — következménye. Erélye egész hevével nyilatkozott, hogy bár elismeri mindenkinek a jogát, hogy azt kérdez­hesse amit akar, de a kormány is vindikálja magának a jogot, hogy a kérdésekre akkor fe­lelhessen, midőn ő maga jónak látja. Kijelentette, hogy a kormány nem keresi senkinek a bizalmát, ő megy előre kitűzött czél­­jához vezető útján és nagy köszönettel veszi, ha valaki bizalmával megtiszteli. Végül szemére veti a jobboldali ellenzéknek, hogy ő kiván a kormánytól programmot, holott ő maga nem egyéb, mint kérdőjel. Elismeri, hogy a parlamentarizmus szük­séglete, hogy legyen oppozíczió, de ennek az ellenzéknek, csupán azon okból, mert kell oppo­­zícziónak is lenni — létjogát el nem ismerheti. Tisza élesen beszélt különösen a szélső­baloldaliak ellen. * Az országgyűlés befejezése. A „Napló“ sze­rint Wenckheire mint elnök jövő vasárnap Fiuméba utazik ő­felsége fogadására, s ez alkalomkor bemu­­tatja a trónbeszéd szövegét, mellyel az országgyűlés befejeztetik. Az országgyűlés befejezésére ő Felsége nem jön Budára, a trónbeszédeket ő Felsége megbí­zásából a min. elnök fogja felolvasni. A szabadelvű árt körében azt hiszik, hogy az országgyűlés a pün­­ösdi ünnepek előtt befejez minden érdemleges tár­gyat, s az ünnepek után csak formális ülések tartat­nak a törvények kihirdetésére.­­ A májusi előléptetés a honvédségnél Ő Felsége dalmátiai utazása következtében az idén né­hány nappal megkésett. Honvédségi körökben azt tartják, hogy az előléptetés ezúttal nem lesz oly nagy, mint a tavalyi. A „NI.“ szerint négy alezredes ezre­dessé, 2 őrnagy alezredessé, 12 százados őrnagygyá, 24 főhadnagy századossá, körülbelül 24 hadnagy fő­­hadnagygyá és 30 hadapród hadnagygyá fog kine­veztetni. * A horvát tartom­ánygyűlés a magyar ország­gyűlés bezáratása után fogja utolsó sessióját tartani, hogy letárgyalja a bagatellügyekről szóló kész törvény­­javaslatot és tán még egy kisajátítási tvjavaslatot. A hamis bukásról szóló tvjavaslat, mely szintén kész, de Horvátországban nagy ellenszenvvel fogadtatott, el­marad őszre. * A curiai bíróság képv. választási ügyekben, a „Tvszéki Csarnok“ szerint, újabban következő dönt­vényt hozott: „Központi választmányok határozatai, melyek ál­tal a választók közül kihagyattak azok, kik a válasz­tói jog megállapításához szükséges adót az 1874. év­ben fizettek, de 1873. évre reájuk ily összegű adó ki­vetve nem volt; „a Curia által megváltoztattak és felszólalók a választók sorába felvétetni rendeltettek; mert a válasz­tási törvény 8. és 118. §§-ai szerint csak annak ki­mutatása kívántatik, hogy az illető a törvényben meg­határozott összegű adóval az összeírást közvetlenül megelőző — tehát a jelen esetben az 1874. évre, nem pedig a korábbi időre is volt megróva. Az 1875-ik évi államköltségvetés. A budget-törvényjavaslat szerint az 1875-ik évre a magyar korona országainak rendes kiadásai 206.521.550 forintban, rendkívüli kiadásai 25.609,063 forintban, hi­tel- és pénztárműveleti kiadásai 5.072,132 forintban ál­lapíttatnak és ajánltatnak meg.­­ A rendes bevételek 206.434,748 forintra, a rendkívüli bevételek 5.024,652 forintra, végre a hitel- és pénztári bevételek 5.072,132

Next