Nemere, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1875-07-07 / 54. szám

maságok is terhére voltak: követségek, diplomaták elfogadása . Bécsből szájról-szájra járt az edoma a császár egy nyilatkozatáról: „az uralkodás nem volna olyan nehéz, hanem az aláírások.“ De önállótlan nagy dolgokban, vagy hol nagy erőszak meggátlásáról volt szó, még­sem volt, ki ne emlékeznék, hogy midőn 1848. márcz. 13-án az állam­­conferenczia Lajos főherczeg elnöklete alatt lövetni akart a bécsiekre, erélylyel ellenáll: „auf meine lieben Wiener lass ich nicht schiessen.“ Sokáig élt népe szivében a lombardiai amnesti­­ának is emléke, melyet ő 1838. sept. 6 án lombardiai királylyá koronáztatása alkalmával adott. E kegyel­­mezés reményt nyújtott, hogy a magyar és galicziai foglyokra is ki fog az terjedni s részben meg is történt. De egy nagyobb horderejű, emlékezetesebb, ré­­vesebbé tette örökké áldottá, feledhetetlenné teszi a magyar ember előtt emlékét: századok hosszú sora óta magyar trónról először az ő ajkairól hallatszott magyar szó:*1847. nov. 12-én, midőn az országgyűlést magyar beszéddel nyitotta meg. Könyek tolultak agg és ifju szemébe s a terem megrendült a hosszan tartó öröm­kiáltás zajától. De hát kissebb volt-e az öröm, midőn a 48-iki törvények megerősitésének hire Pozsonyba érkezett? Ő bizonynyal örömmel irta alá a törvényeket, melyek Illannának uj életet adtak! Legyen áldott emléke! Iskolaügy. Mikó-Ujfalu 1875. junius 30. Tekintetes szerkesztő ur! A háládatosság az emberi kebel legnemesebb és legszebb világa, melynek ápolására mindenki annál in­­kább van kötelezve, minthogy ellenesetben a hálátlan és csalfaságáról megjegyzett egyén az ismeretes társa­dalmi körben, valamint jóltevőkre nem számíthat, úgy a méltó megvetés és kevésre becsülés keserű gyü­mölcsét kénytelen ízlelni minduntalan, ha már egy há­­ládatlan emberről föltehető volna, hogy méltó jutalmá­nak keserű ízlésére még valami nemes érzés kebli maradványával rendelkezik. Nekünk tanítóknak külö­nös hivatásunk az, hogy a felfedező gyenge gyermeki kebelben minden szép és nemes érzelmet kifejtsünk s kiváltkép Isten, szülők és más jóltevők iránti hálának bimbóit ápoljuk az érzékeny szivekben, hogy igy a hazának hasznos és jó polgárai lehessenek. Találkozik erre körülmény és tárgy, csak a tanító el ne mulasz­­sza fölhasználni a kínálkozó alkalmat, akkor különö­sen, midőn intelligens emberek tesznek látogatást is­kolájában. Ily kedvező alkalmat volt szerencsénk tényleg fölhasználni kis tanítványaink hálás érzelmeinek fejlesz­tésére a bevégzett iskolai év utóbbi folyama­­tait, midőn egyszer málnási mitgs. Thury György és olt szemi tkcs. Beke Sámuel urak meglátogatták iskolánkat, kis tanítványaink feleletét figyelmükre méltatták és két-két forinttal, tehát összesen 4 forinttal o. é. aján­dékozták meg őket. Továbbá oltszemi tkcs. Beke Sá­­muelnő urhölgy asszonyság, úgyszintén tks. Székely Gyula ur és kedves neje nagy részvéttel viseltettek iskoláink ügye iránt, midőn jó távolból is elég szívesek voltak eljönni zárvizsgánkra és nagyszámú tanítvá­nyaink feleletét végig hallgatni. — Ez alkalommal tks. Beke Sámuelné urhölgy­­a szegényebb sorsú tanítványokat­­ írt, ajándékpénz­zel kegyeskedett megörvendeztetni. — — Nemkülönben tks. Sántha József körjegyző és iskolaszéki gondnok ur, valamint a múlt évben is, a szegényebb tanulógyermekeknek kalapra, nyakkendőre szépszámú pénzt osztott ki, úgy az idén is értékes könyv és másnemű ajándékokkal örvendeztette meg kis tanítványainkat. — — így a fenn megnevezett urak és urhölgy ked­ves adományaik kiosztásánál elég szerencsések va­lónk megmagyarázni tanítványainknak, hogy a jótéte­ményt hálával és köszönettel kell viszonozni, mert egy pogány bölcs mondása szerint: a hálátlan embernél semmi roszabbat nem tart a föld. Fogadják a kedves jóltevők és nagylelkű iskola­barátok kis tanítványaink ártatlan szívéből eredő kö­szünetekkel öszpontosított hálás érzelmeink kifejezését kegyes adományaikért.-----Hangozzék országunk legvégső határáig azon hő óhajtásunk, hogy adjon isten tanító kartársaink mellé mindenütt oly iskolabará­tokat, kik őket is felkarolva nehéz pályájuk rögös ös­vényén nemcsak üres phrasisokkal dictióznak mellet­tük, hanem tesznek is a nevelés szent ügyének érde­kében! Kívánják: Lengyel József és Markaly István, mikó-ujfalvi községi tanítók. A s.-szentgyörgyi fiú felső-népiskola zárvizsgája mult hó 28, 29 és 30-ik napjain tartatott meg. Tanév kezdetén a három osztály növendékei ösz­­szes létszáma volt 42, év folytán eltávozott 8, vizsgát állott 34. A tanerők lelkiismeretes működése meghozta ál­dásos gyümölcsét, mely az intézet általános polgárai­nak folyékony és értelmes feleleteiben nyert kifejezést A helyi róm. kath. lelkész t. Molnár Mihály ur és tanitói kar ajándékából kitűnő szorgalom és jó ma­gaviselet és tanulásért megjutalmaaztattak az intézet növendékei közül többen. E rövid tudósításomban nem lehet még bizonyos körüll­ényt érintetlen hagynom, a ez­ az általáno­ s 21k — hideg közöny. Míg más vidékek minden rendelkezésre álló erők egyesítésével igyekeznek intézeteket állítani az ifjú nemzedék mentői több helyes iránybani kikép­zésére, addig mi, a meglevő fentartását is idegen ér­dekek alá rendeljük. Állításom mellett bizonyít a tör­vényhatóság területén levő kézdi-vásárhelyi, baróthi és helybeli fiu-felsőnépiskolák gyakorlati osztályai beren­dezésének jelene. Ügybarát. A pénzügyminiszter körrendelete a magyarországi kir. kataszteri igazgatóságokhoz a ka­taszteri munkálatok végrehajtása tárgyában. (Vége.) Amennyiben azonban ezen eset 34. §, egyszers­mind az íigy kiigazított fennálló telekkönyvnek és birtokiveknek már az 1876-dik évtől esedékes föld­adó kivetésénél is alkalmazásba vételét rendeli el, az ezen munkálatoknál előforduló oly esetekben, ha va­lamely földrészletnek osztálya vagy egy újon keletke­zett osztálynak holdankinti tiszta jövedelme lenne meg­állapítandó, e megállapításoknál kizárólag még az 1850. évi, március 4-ről kelt legf. nyilt parancs alapján az 1850-ben és következő években létesített s még most is fönnálló ideiglenes földadó kataszter elvei és sza­bályai lesznek alkalmazandók, s ez okból az összes kataszteri személyzet kötelessége ezen elveket és sza­bályokat tanulmányozni, magának teljesen elsajátí­tani, s a szóban lévő munkálatoknál alkalmazni. E czélra a kataszteri igazgató úr intézkedni fog, hogy mindenekelőtt az igazgatósági személyzet annak tagja által, ki azelőtt is a kataszternél szolgált, az 1850. évi márczius 2- ról kelt földjövedelem becslési utasítás felolvasása mellett abba elméletileg és gya­korlatilag betaníttassék és bevezettessék, — és ugyan­ezen uton és módon a már begyakoroltak által a köz­ségi bizottságok betaníttassanak és begyakoroltassanak Az említett utasításnak ezen czélra szükséges példányi megszerzése végett a másolatban ■/. alatt mellékelt rendelettel utas­tam egyúttal a királyi pénz­­ügyigazgatóságokat, hogy a náluk található példányo­kat és egyéb ez ügyre vonatkozó nyomtatványokat azonnal a kát. igazgatóságnak átadják, és ha netalán ez utasításokból külön példányok kellő számban nem léteznének, egyelőre az 1830. évi kormánylap haszná­landó, mely a hivataloknál több példányban létezik, és melynek XIV. számában ezen utasítás egész terjedel­mében foglaltatik. A kiigazítások tettleges végrehajtásánál zsinór­mértékül szolgáland­ó •/• alatt ide mellékelt „utasítás a földadó-kataszteri munkálatoknak a tényleges állapot szerinti kiigazítására az 1875. VII. törvényczikk sze­rint hivatott községi, járási és kerületi földadóbizott­ságok, valamint pénzügyminiszteri közegek számára“. __ Ezen utasítás ezer példányban küldetett meg minden igazgatóságnak az államnyomda igazgatósága által, és ha még több példányra is szükség lenne, ezk a m. kir. államépületi felügyelőség utján rendel­hetők meg. Ezen utasítással azonnal ellátandó minden köz­ség földadóbizottsága, melyről feltehető, hogy ezen egyébiránt alakilag egyszerű eljárását helyesen fel­fogja és tudja alkalmazni — egyszersmind minden kerületi felügyelő és becslőbiztos, és miután annak miképi alkalmazása iránt a tisztviselők teljesen becslő­­biztosok, ez utóbbiak járásaikban az előbbiek kisegí­­tőleg a nagyobb járásokban az­ utasítással a fentebbi módon el nem látott községek földadóbizottságait fel­keresvén, azokat a követendő eljárásba gyakorlatilag beiktatják és bevezetik s ezen községi bizottságokat egy-egy példánynyal látják el. A­hol azon­ban tapasztaltatik vagy előrelátható, hogy a községek azon intellectuális erők teljes hiányá­ban vannak, melyek ezen munka végzéséhez szüksé­geltetnek, és különösen a­hol a községi bizottság azt maga kéri, ott oly módon, mint az ötvenes években szokásos volt, úgynevezett kataszteri ügyvezetők al­kalmazandók, kik egy vagy több községben a bizott­sági jegyző teendőit elvállalván, a jegyzéket az elő­fordult változásokról esetleg a hol tagosítás után új kataszteri telekkönyv készítendő, ezt elkészítik. „Ezen ügyvezetők azonban mindig az illető tör­vényhatóság, illetőleg annak megbízásából a járási politikai tisztviselő közbenjárásával és a község költ­ségén lesznek felállítandók, m­ely czélra egyúttal az az összes törvényhatóságok a szükséges intézkedések megtétele végett, és annak ellenőrzése végett a főis­pánok is felhivatnak. Ha tehát a becslőbiztos ta­pasztalja, hogy ebbeli megkeresésének az illető poli­tikai járási tisztviselőnél kívánt sikere nincsen, jelen­tést teend a kataszteri igazgatósághoz, az igazgató la­pedig a kellő további intézkedések végett a törvény­­hatósághoz, esetleg az illető főispán úrhoz forduland, é­s ezen intékedések eredményéről nekem minden­esetre jelentést fog beküldeni. A törvényhatóságokhoz ezen ügyben egyúttal in­tézett körrendeletemnek másolatát 2 példányban tudo­másul •//. alatt ide melléklem, a­melyből kivehető az is, hogy a létező területi adatok, térképek, földköny­­vek stb. összeírása s ezen összeírás eredményének a kataszteri igazgatósággal leendő közlése iránt is in­tézkedtem. Hasonlóképpen ily adatok készséges átengedése czéljából utasítottam az öszes jószág- és bányaigazga­­gatóságokat, és megkerestem a földmű­velési és a köz­oktatási miniszter urakat is, hogy az alattuk álló ál­lambirtok igazgatóságokat hasonló értelemben is utasí­tani szíveskedjenek. Úgyszintén az igazságügyminisztériumot is meg­kerestem, hogy az összes törvényszékeket és bírósá­gokat utasítsa, hogy a levéltáraikban létező úrbéri szendezési legelő- és erdő­elkülönítési térképekről jegyzékeket készíttessenek, és e jegyzékeket a kát. igazgatóságnak megküldjék. Ezen adatoknak mely módozati mellett átvétele, megőrzése, használata és visszatérítése iránt a részle­tes utasítás utólag fog kiadatni. Midőn végre még felhívom a kataszteri igazgató urat, hogy azon esetekben, midőn a munkálatok meg­indítása idejében a törvény vagy az utasítások egyes pontjainak miképi magyarázata iránt kételyei támad­nak, ezek felviágosítása végett haladéktalanul hozzám forduljon, elvárom, hogy a munkálatok tettleges meg­kezdését rövid idő alatt be f­oja jelenthetni. Budapesten, 1875. junius hó 9-én. Széll Kálmán s. k. A m­. kir. belügym­inisternek a törvény­hatóságokhoz intézett 22242. szám­i ren­delete. Meggyőződésem szerint a kormánynak és törvény­­hozásnak egyiránt feladata az, hogy az önkormányzati rendszert hazánkban mentül inkább valósítsa. Feladata, hogy a közigatás minden ágazatainak szervezésénél a történelmi fejlődést figyelembe véve járjon el úgy, hogy a köztörvényhatóságokat mint erős életteljes testületeket az államélet fontos ténye­zőiül fentartsa és erősbítse. De épen azért, mert ez meggyőződésem, szüksé­gesnek tartom, hogy megtegyek mindent saját hatás­körömben azon czélból, és oda hassak, hogy megte­gyenek mások is saját hatáskörükben mindent azon czélból, hogy a törvényhatóságok útján teljesített köz­­igazgatás a lehetőségig jó legyen, mert tekintettel az állam polgárainak a jó közigazgatás iránti jogos igé­nyeire, létjoggal csakis oly intézmény biz, s fennállása, fejlődése csakis oly intézménynek biztosítható és biz­tosítandó, a­mely igazolja, hogy ezen igényeknek meg­felelni képes. Tudom én, hogy sokszor túlzottak a törvény­­hatósági közigazgatás ellen emelt panaszok, de tudom azt is, hogy sok esetben jogosultsággal bírnak, és tu­dom mindenekfelett azt, hogy nem az mozdítja elő a törvényhatóságok fennállását, nem az igaz barátja a municipális rendszernek, ki a felmerülő hibákat lep­lezni, ki a visszaéléseket takargatni akarja, de ellen­ben az, ki törvénye­s szigorral fellépvén mind­az ellen a mi hiba vagy visszaélés, oda törekszik, hogy a tör­vényhatóság által teljesített közigazgatás mentős jobb, igazságosan mentős ritkábban megtámadható legyen. Ezen czélt elérni csakis úgy lehet, ha a törvény­­hatóságok tagjai buzgóan, szorgalmatosan és áldozat­­készséggel részt vesznek a közügyek intézésében és ha szigorú igazsággal ítélnek azon tisztviselők felett, kik hanyagság vagy épen hibás vagy vétkes eljárás által a törvényhatóságok kebelébeni közigazgatást rész­hírbe hozzák, az az iránti bizodalmát megingatják. Felhívom tehát a törvényhatóságot, hogy saját körében a közügyész iránti buzgó részvétet élessze, é­s hogy a tisztviselői irányában mindazon sajnos esetek­ben , midőn azok hanyagságuk vagy épen hibáik, vétségük által erre okot adnak törvény adta jogköré­ben teljes szigorral járjon el. Kijelentem végül, hogy mint a törvényhatósági­ önkormányzatnak meggyőződés szerint híve, részemről saját törvényes hatáskörömben a legnagyobb szigort fogom alkalmazni mindannyiszor, a hányszor a törvény­­hatósági közigazgatás jó hírnevét az egyes tisztviselők hibája s a törvényhatóságoknak ezzel szemben mutat­kozó elnézése által veszélyeztetve látom. Buda-Pesten 1875. évi május hó 4-én. Tisza Kálmán. E rendeletre háromszék törvényhatósági közgyű­lése a következő feliratot intézte a magy. kir. belü­gy­­miniszerhez: Nagy méltóságú m. k. belügyminiszter úr! Honfi örömmel tisztelte három és t. e. miklós­­várszéki törvényhatóságunk nagyméltóságod folyó év május hava­d­ik napján 22242. szám alatt hazánk tör­vényhatóságaihoz intézett körlevelét. Székely nemzeti intézményeink már az ősidők­ben szabadság, egyenlőség s testvériség magasztos esz­méire fektetve, tágas körű önkormányzati jogélvezetet biztosítottak s határszéli lakhelyünkhöz képest harczi küzdelmükre hivatva katonai szervezetünk mellett ka­tonai szellem lengett át. Ez ősi­ntézm­ényből folyólag: közügyeink iránti éber buzgalom és törvényes rend, tisztelet, ivadékról ivadékra szilárdult nemzeti sajátságunkat képezi. Szeretjük az egyéni s polgári szabadságot, de azt csak üdvös törvények védve alatt tartjuk biztosít­hatónak, és a törvényes rend sérelmével bárhonnan jöhető méltatlanságok fájdalmasan érintik jogérzetünket. Tiszteljük a végrehajtó hatalom kezelésére hiva­tott honfitársainkat, s lelkesülve követjük áldozatokra is, ha engedetlen honfi buzgalom, rendithetlen igazság­szeretet és erkölcsi fedhetlenségben tündökölnek, de ily tulajdonok hiányában önzéstelen székely honfi bi­zalmát nem bírhatják soha. Ily nemzeti sajátságainkhoz képest jóltevően ha­tott ránk nagyméltóságod 22242. sz. körrendelete által melyből az önkormányzati rendszer valósítása és az állam­polgárok jogos igényeinek megfelelő jobb közigazgatás szervezésére irányzott törekvéseit láthatni, a magasztos eszmék honfikeblünkben élénk visszhangra találva köz­gyűlésünk egyhangúlag nyilvánult óhajtása alapján van szerencsénk : teljes honfi bizalmunk kifejezése mellett mély tisz­telettel üdvözölni nagyméltóságodat belügyminiszteri fontos állásában, annyi erőt, oly hosszú életet kérünk istentől, amennyi honfi buzgalmat s kormányzati ké-

Next