Nemere, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1875-12-08 / 98. szám

98. szám. Sepsi-Szentgyörgy, Szerda, 1875. deczember 8. Ötödik évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Filpiacz, Jakóts Áron­­.fél­­ház, hová a lap szel­lemi részét illető közlemé­nyek küldendők. Kiadó-hivatal: Pollák Mó­r könyvnyom­dája, hová a hirdetések­ és -­­ előfizetési pénzek bérmen­­i­e­tesen intézendők. Hirdetéseket elfogad Braun Ede hirdetési ügynöksége Budapesten Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. Megjelenik ezen lap heten­­kint kétazser: szerdán és szombaton Előfizetési feltételek: helyien házhozhordva vagy vidékre postán küldve: Egész év ... 6 ft. — kr. Fél év .... 3 ft. — kr. Negyed év . . 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Sepsi-Szentgyörgy, decz. 30. Az általános lefegyverzés eszméje — mely legujabban Fischof osztrák képviselő egy röp­­iratában n­yert erélyes támogatást, mindinkább kezd hódítani. Maga az eszme nem új dolog — hisz minden humánus embernek megfogamzott az gondolatában, — sőt még az eszme alakot öltve is megjelent már az angol parlament­ben, habár más alakban is. Ficsh­or mindazál­tal hatalmas szolgálatot tett az emberiségnek, mert nagyüzeri lökést adott a mindinkább ter­jeszkedő áradatnak, és mert bátran, nyíltan, erőteljesen és meggyőzőleg lépett fel, és mert alkalomszerűleg, lelkesen és ékesen szól, és mert lankadatlanul,­kitartóan küzd tovább! Valóban ember nagyobb dicsőséget nem arathatna és nem érdemelne — mint Fischer akkor, ha elég hatással tudná megkezdett mű­ködését aként folytatni, hogy még életében esz­méje megtestesülne. És pedig ezt könnyen mégis érheti, mert valóban itt az ideje,hogy az emberiség kivet­kőzzön ama­nyűgből, mely az állandó hadse­regnek fenntartása által, őt fojtó kapocsként kö­­rülövedzi. Itt az ideje, hogy megrázza magát és a békét, mely már-már megfojtja az egyes államok életét és­ le dobja magáról. Eljött az ideje, hogy az államok kitör­öljék budgetjükből a teteit, mely évenként a hadse­reg molochjának, mint irtózatos szörnyállatnak -- mesés öszegeket képviselve­ - ,áldozatul do­­batik. Nyomasztóbb és nyomasztóbb 'teherrel ne­hezedik a corrtrrerpfítits n.tt+'nk­o'rv' roskadozó vál­­laira — az állandó hadseregek fenntartására és újabb és újabb felszerelésére szükséges óriási pénzösszeg. Elviselhetlenné válik immár a sú­lyos áldozat, melyet a nemzetek évenként hires külsőségekért, czéltalan politikai fogásért, em­berietlen indokokért — egy érzéketlenné kikép­zett ember­tömegnek és ez ember-tömeg legyil­­kolására, saját jólétük, boldogságuk és érdekük ellenére, kényszerülve vannak meghozni. Egy amerikai qu­ackernő három csodálko­­zási tárgyainak egyikét képezte az : ,,hogy miért tartanak az államok hadseregeket azért, hogy egymást legyilkolják, mikor az emberek anél­kül is meghalnak“. Valóban a legnagyobb satyra a legigazabban van a qu­ákerno e mondásában a hadseregek ellen kifejezve. De mi nem vagyunk quakerno és nem va­gyunk Amerikában. Mi a magasabb diplom­áczia szempontjából nem csodálkozhatunk úgy, mint a quakerno. Nekünk hadsereget kell tartani és el­látni mindennel , hogy meg legyünk védel­mezve és addig traktáljuk a védő kezeket, kik­nek oltalma alatt biztosan nyughatunk, hogy egy­szer csak kifogyunk mindenből és a biztos födél alatt éhen halhatunk ! Nem nevetséges ez? Ezt a halált kell megakadályozniuk az ál­lamoknak s ezek között első­sorban a mi álla­munknak, mint amelynek a seb leginkább sa­jog. Ezt pedig nem érhetjük el másként, mint az általános lefegyverzés által, mely hogy mie­lőbb megtörténjék, szivünkből óhajtjuk! * A posta és távirda egyesítése tárgyában L­. Sznonyi Lajos kereső. miniszter pótelőterjesztést tett a képviselőh­áznak. Kifejti, hogy a posta- és távirda­­igazgatás külön kezelését megszüntetni takarékossági s czélszerűségi indokok egyaránt ajálják. A két ága­zat közös igazgatóságok alatt fog egyesíttetni, s ez jövő 1876. év elején, legfeljebb április hóig tényleg keresztül vihető. E czél elérése szempontjából kötelez­­tetni fognak úgy a postai, mint a távirdai alkalmazot­tak minda két szolgálatot megtanulni, de ebből kifolyó­lag mind a két szolgálati ág alkalmazottaira nézve egyen­lő rang és fizetési fokozatok lépnek életbe. Az 1873- iki országgyűlés által elfogadott fokozatos fizetés mi­nimuma és maximuma következőleg változik meg. Az igazgatók, akár a postai, akár a táviró karból vétet­nek, 2000—2500 forint fizetést kapnak. (Eddig a táv­­irdaigazgatóké csekélyebb, csak 1600—2200 forintig terjedő volt.) Ez által azonban nem származik több kiadás az állampénztárra, mert az egyesítés után a postára és távírdára összesen csak annyi ^8) igazgató­ság marad, mint eddig magára a postára nézve fenn­állott. — Ebből azonban az következik, hogy aligaz­gatói állomásokat kell rendszeresíteni, úgyhogy a hó az igazgató a postai szakból való, ott az aligazgató a távirói szakból vézetik, és megfordítva. Ez aligazgatók fizetése 1600—2200 forint lesz. Több költséggel ez intézkedés sem fog járni, mert a távirdai igazgatók az idősebb titkárok sorából vétetnek, s ezek helye betöltetlen marad. A posta- és távirda­tisztek fizetése egyformán 600—1200 forintban rendszeresittetik. E fizetés eddig csak a postatisztekre nézve állott fenn s a távirdatiszteké 600 — 1000 forint volt. Szláv lapszemle. A cseh „Národne Listy“ és a krakói „Czas“ a suezi csatorna részvényeknek Angolország által történt megvásárlását annak jeléül tartják, hogy Angolország az eddigi keleti politikájáról lemondott, és Törökorszá­got saját sorsának átengedi. A­mi a dologban rejtélyes — mond a „N. L.“ — az, hogy mit sem lehet hallani, miszerint a három szövetséges nagy­hatalom az ellen tiltakozott volna; de főkép Oroszország, melynek érdekei a suezi csatorna szabad élvezésével összefüg­gésben vannak, tökéletesen hallgat — amint látszik a keleti kérdés megoldása a herczegovinai csatatérről az egész Balkán félszigetre kiterjeszkedik és a Kon­stantinápoly felé haladva ott fog fegyverrel megol­datni.“ A „Czas“ is hasonlóképen okoskodik, ámbár különböző indokokból. Nála Lengyelország mai hely­zete annak oka, hogy Oroszországnak a keletre néz­ve szabad kezei varrnak Orosz­o­rszág Miklós czár alatt — nem a kellő időben — a keleti kérdés megoldását megkezdette. Ez a coalitió által meghiúsult , de most sem koalitió, sem a lengyelek neki útját nem állhat­ják De mindamellett Oroszország nem képes maga e fontos kérdést saját előnyére megoldani: „Ausztria“ és Németország vannak még hátra, melyek beleegye­zése nélkül, igen a keleti háború keletkeznék, de nem a keleti kérdés megoldása. Meggyőződésünk szerint „Ausztriá­nak érdekében nincsen, hogy Törökország annak résztvétele nélkül romba dőljön. Angolország a suezi részvények megvásárlása által, csakis saját ér­dekeit a veszélytől biztosítani akarja. Angolországnak két támpontja marad Oroszország vágyai ellen: Málta a közép- és Aden a vörös tengerben. A „Russkii Mir“ közli, hogy a betegek és sebe­sültekről gondoskodó társulat legközelebb tartott ülé­sében elhatározta saját költségére egy egész gyógy­szertárt 18 orvossal és a kellő személyzettel a hercze­govinai csatatérre átküldeni. Ugyanezen lap Joniu ra­­guzai orosz ügynök az eddig befolyt és általa a mon­tenegrói bizottságnak kézbesített pénzösszegről szóló jelentését közzé teszi, mely szerint 92.000 rubel kész­pénzben — ide más adományokat nem számítva a herczegovinaiak számára ki lett osztva. A zágrábi „Národne Novine“ a Suez-csatorna megvásárlását az úgynevezett keleti kérdés megoldá­sára nézve is jelentékeny dolognak tartja jelentőség­­teljesebb lépésnek mindannál, ami eddigelé az európai diplomácia részéről megkísértetett. A legrövidebb idő alatt a keleten egészen új, a keresztény népek jövő­jére nézve csak kedvező körülmények következtethető ezen sessitióból is, melyet az angol kormánynak e tette az európai diplomatiában keltett. Angolország, mely eddig leginkább akadályozta a keleti kérdés megoldását, most azon érdemet vívja ki magának, hogy annak megoldását saját maga határozott irány­ban indítja meg. A belgrádi „Vidovdán“ nem talál elegendő sza­­vakat, azon örömének és hálájának kifejezésére, me­­lyet az orosz népnek nagylelkű bőkezűsége a felkelők családjai segélyezése iránt kelt benne. Üdvözli az orosz sajtóban tapasztalt fordulatot, s őszintén örül, hogy a felkelés első idejében annyira érzett részvét és meleg­ség hiányát, a meleg rokonszenv s a feltétlen részvét nyilvánítás váltotta fel. Biztosítja az orosz népet a keleti népek állhatatos érzelmeiről, m­elyek soha meg nem szűnnek. Felkéri végül az orosz sajtót, hogy ne szűnjék meg szavát emelni a szerb nemzet teljes sza­badságának érdekében, a szerb nép megérdemli azt, mert állami képességéről nem egyszer adott már bi­zonyságot. Budapest, dec­ember hó 4-kén. A képviselőház nagy buzgalmat fejt ki a budget tárgyalásában ; naponként kétszer is tart ülést, csak­­hogy még ez évben letárgyalható legyen a budget, hogy már ezután a kormány rendes budgettel kormá­nyozhasson. Valóban csak helyeselni lehet ez üdvös belátást, s ami leginkább örvendeztető a dologban az, hogy még a szélsőbaloldal is készséggel avatta annak kivéve magát. Egyébiránt most a képviselőházban e­­léggé nyugodt hangulat uralkodik, csendesen folynak a vitatkozások és serényen látnak hozzá a munkához. Ebben jó rész jut az ifjú képviselőkre, kik csöndes tevékenységben feszítik meg erejüket a haza s a ház szolgálatában. Örömmel konstatálható róluk, hogy nem iparkod­nak csupa föltűnési viszketegből ez úgy is eléggé igénybe vett időtől egy pár órát elrabolni. Ily felfogás és gondolkodás mellett­ a kormány bízhatik abban, hogy budgetje minél előbb törvénye­rőre emelkedik. A budget-tárgyalás eddigi menetében csak a kereskedelmi minisztérium budgetjének tárgya­­lása alkalmával fölmerült s illetőleg fölszínre hozott vámügyi vita emelkedett magasabb niveaura és idézett elő élénkebb hangulatot, melylyel egyszersmind ki­tűnt az is, hogy a szabadelvű pártban e kérdésre nézve nincs közös meggyőződés ; kitűnt e vitából, hogy a szabadelvű pártban igen sok híve van az önálló vám­területnek, s hogy a kormány közös vámterületi esz­méi itt e pártban sem fognának föltétlen pártolásra találni. Annyi igaz, hogy a kormány e vita­­következ­tében bizonyos nyomás alatt kell, hogy legyen mert ta­pasztalhatta, hogy a házban magában mennyivel inkább lelkesednek az önálló, mint a közös vámterületért. Valószínű is, hogy a kormány némileg legalább kapac­itálva lett e vita folyamában az önálló vámte­rület üdvössége iránt. Báró Kaas Ivor nagy­szabású beszéde, mely mélyhatóan tárgyalta a vámügyet és vitatta az önálló vámterület szükségét, mindenesetre elég erős érvelés volt, a rá következett éljenzés­ pedig pedig nyomatékos bizonyíték a háznak e kérdésben való hangulatára nézve. E fontos és érdekes eszmecsere a vámügyben, bár nem tartozott a budgettárgyalás keretébe, de még­is igen üdvös és szükséges volt. Ami azután következik a tárgyalás rendjében, az nem igen fog érdeket kelteni s a fölmerülő viták sem fognak nagyobb dimensiókat ölteni. Úgy, hogy a képviselőház egy pár nap alatt kész lesz a budgettel s az átmehet a főrendiházhoz. Itt valószinü, sőt mint a hir mondja kétségtelen, hogy a budget ellen nevezetes támadások fognak in­­téztetni. A főrendiház konzervativjei élükön Liptayval, Czirákyval, sőt mint a fáma meséli Majláthtal kiál­tanak a síkra — a kormánynyal szemben. Lónyay Menyhért szintén föl fog szólalni az általános tárgya­lásnál, de ő a budget mellett beszél és a kormány­nak a pénzügyek rendezésében tanácsokkal fog szol­gálni. Kétségtelen, hogy egy olyan kapac­itás részéről jövő tanácsok a kormány által kellő méltánylattal fognak fogadtatni. Ily előhírek és előjelek mellett lehet reméllem­, hogy a főrendiház budgettárgyalásai érdekes és tanul­ságos képet fognak nyújtani. Az önálló magyar vámterület híveihez!! Az Ausztria és Magyarország között fen­­álló vám- és kereskedelmi szerződés 1876 végével felbontható lévén, a törvény által előszabott alkudo­zások annak megújítása végett kezdetüket vették. Hazánkban a közfigyelem e nagyérdekű vámkér­désre van fordítva, mert mindenki meg van róla győződve, hogy a létező szövetség Magyarországra nézve felette káros és hogy a kérdés megoldásának módja nemzeti jövőnk gazdasági és pénzügyi alakulá­sára döntő befolyással lesz. Ausztriában e vámkérdés hónapok óta erős iz­galomban tartja a kedélyeket s nyilatkozatokra indítja a kormányt, a törvényhozást és a népet. Illő, hogy Magyarország közönsége is tájékozást szerezzen ma­gának az iránt, mit kívánnak érdekei s kifejezést ad­jon követeléseinek. E szempontból kiindulva nézeteinket e tárgyról a következőkben foglaljuk össze s ajánljuk becses figyelmébe. 1867-ben a kiegyezés megkötése alkalmával Ma­gyarország a vámkérdés tekintetében azon kényszer­­h­elyzetben volt, hogy az absolutistikus kormány épen a megelőző években, többnyire tíz évi időszakra ke­reskedelmi szerződéseket kötött volt a legtekintélye­sebb külállamokkal, Németországgal, Angliával, Fran­

Next