Nemere, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1875-12-08 / 98. szám
98. szám. Sepsi-Szentgyörgy, Szerda, 1875. deczember 8. Ötödik évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Filpiacz, Jakóts Áron.félház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó-hivatal: Pollák Mór könyvnyomdája, hová a hirdetések és - előfizetési pénzek bérmenietesen intézendők. Hirdetéseket elfogad Braun Ede hirdetési ügynöksége Budapesten Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. Megjelenik ezen lap hetenkint kétazser: szerdán és szombaton Előfizetési feltételek: helyien házhozhordva vagy vidékre postán küldve: Egész év ... 6 ft. — kr. Fél év .... 3 ft. — kr. Negyed év . . 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Sepsi-Szentgyörgy, decz. 30. Az általános lefegyverzés eszméje — mely legujabban Fischof osztrák képviselő egy röpiratában nyert erélyes támogatást, mindinkább kezd hódítani. Maga az eszme nem új dolog — hisz minden humánus embernek megfogamzott az gondolatában, — sőt még az eszme alakot öltve is megjelent már az angol parlamentben, habár más alakban is. Ficshor mindazáltal hatalmas szolgálatot tett az emberiségnek, mert nagyüzeri lökést adott a mindinkább terjeszkedő áradatnak, és mert bátran, nyíltan, erőteljesen és meggyőzőleg lépett fel, és mert alkalomszerűleg, lelkesen és ékesen szól, és mert lankadatlanul,kitartóan küzd tovább! Valóban ember nagyobb dicsőséget nem arathatna és nem érdemelne — mint Fischer akkor, ha elég hatással tudná megkezdett működését aként folytatni, hogy még életében eszméje megtestesülne. És pedig ezt könnyen mégis érheti, mert valóban itt az ideje,hogy az emberiség kivetkőzzön amanyűgből, mely az állandó hadseregnek fenntartása által, őt fojtó kapocsként körülövedzi. Itt az ideje, hogy megrázza magát és a békét, mely már-már megfojtja az egyes államok életét és le dobja magáról. Eljött az ideje, hogy az államok kitöröljék budgetjükből a teteit, mely évenként a hadsereg molochjának, mint irtózatos szörnyállatnak -- mesés öszegeket képviselve - ,áldozatul dobatik. Nyomasztóbb és nyomasztóbb 'teherrel nehezedik a corrtrrerpfítits n.tt+'nko'rv' roskadozó vállaira — az állandó hadseregek fenntartására és újabb és újabb felszerelésére szükséges óriási pénzösszeg. Elviselhetlenné válik immár a súlyos áldozat, melyet a nemzetek évenként hires külsőségekért, czéltalan politikai fogásért, emberietlen indokokért — egy érzéketlenné kiképzett embertömegnek és ez ember-tömeg legyilkolására, saját jólétük, boldogságuk és érdekük ellenére, kényszerülve vannak meghozni. Egy amerikai quackernő három csodálkozási tárgyainak egyikét képezte az : ,,hogy miért tartanak az államok hadseregeket azért, hogy egymást legyilkolják, mikor az emberek anélkül is meghalnak“. Valóban a legnagyobb satyra a legigazabban van a quákerno e mondásában a hadseregek ellen kifejezve. De mi nem vagyunk quakerno és nem vagyunk Amerikában. Mi a magasabb diplomáczia szempontjából nem csodálkozhatunk úgy, mint a quakerno. Nekünk hadsereget kell tartani és ellátni mindennel , hogy meg legyünk védelmezve és addig traktáljuk a védő kezeket, kiknek oltalma alatt biztosan nyughatunk, hogy egyszer csak kifogyunk mindenből és a biztos födél alatt éhen halhatunk ! Nem nevetséges ez? Ezt a halált kell megakadályozniuk az államoknak s ezek között elsősorban a mi államunknak, mint amelynek a seb leginkább sajog. Ezt pedig nem érhetjük el másként, mint az általános lefegyverzés által, mely hogy mielőbb megtörténjék, szivünkből óhajtjuk! * A posta és távirda egyesítése tárgyában L. Sznonyi Lajos kereső. miniszter pótelőterjesztést tett a képviselőháznak. Kifejti, hogy a posta- és távirdaigazgatás külön kezelését megszüntetni takarékossági s czélszerűségi indokok egyaránt ajálják. A két ágazat közös igazgatóságok alatt fog egyesíttetni, s ez jövő 1876. év elején, legfeljebb április hóig tényleg keresztül vihető. E czél elérése szempontjából köteleztetni fognak úgy a postai, mint a távirdai alkalmazottak minda két szolgálatot megtanulni, de ebből kifolyólag mind a két szolgálati ág alkalmazottaira nézve egyenlő rang és fizetési fokozatok lépnek életbe. Az 1873- iki országgyűlés által elfogadott fokozatos fizetés minimuma és maximuma következőleg változik meg. Az igazgatók, akár a postai, akár a táviró karból vétetnek, 2000—2500 forint fizetést kapnak. (Eddig a távirdaigazgatóké csekélyebb, csak 1600—2200 forintig terjedő volt.) Ez által azonban nem származik több kiadás az állampénztárra, mert az egyesítés után a postára és távírdára összesen csak annyi ^8) igazgatóság marad, mint eddig magára a postára nézve fennállott. — Ebből azonban az következik, hogy aligazgatói állomásokat kell rendszeresíteni, úgyhogy a hó az igazgató a postai szakból való, ott az aligazgató a távirói szakból vézetik, és megfordítva. Ez aligazgatók fizetése 1600—2200 forint lesz. Több költséggel ez intézkedés sem fog járni, mert a távirdai igazgatók az idősebb titkárok sorából vétetnek, s ezek helye betöltetlen marad. A posta- és távirdatisztek fizetése egyformán 600—1200 forintban rendszeresittetik. E fizetés eddig csak a postatisztekre nézve állott fenn s a távirdatiszteké 600 — 1000 forint volt. Szláv lapszemle. A cseh „Národne Listy“ és a krakói „Czas“ a suezi csatorna részvényeknek Angolország által történt megvásárlását annak jeléül tartják, hogy Angolország az eddigi keleti politikájáról lemondott, és Törökországot saját sorsának átengedi. Ami a dologban rejtélyes — mond a „N. L.“ — az, hogy mit sem lehet hallani, miszerint a három szövetséges nagyhatalom az ellen tiltakozott volna; de főkép Oroszország, melynek érdekei a suezi csatorna szabad élvezésével összefüggésben vannak, tökéletesen hallgat — amint látszik a keleti kérdés megoldása a herczegovinai csatatérről az egész Balkán félszigetre kiterjeszkedik és a Konstantinápoly felé haladva ott fog fegyverrel megoldatni.“ A „Czas“ is hasonlóképen okoskodik, ámbár különböző indokokból. Nála Lengyelország mai helyzete annak oka, hogy Oroszországnak a keletre nézve szabad kezei varrnak Oroszország Miklós czár alatt — nem a kellő időben — a keleti kérdés megoldását megkezdette. Ez a coalitió által meghiúsult , de most sem koalitió, sem a lengyelek neki útját nem állhatják De mindamellett Oroszország nem képes maga e fontos kérdést saját előnyére megoldani: „Ausztria“ és Németország vannak még hátra, melyek beleegyezése nélkül, igen a keleti háború keletkeznék, de nem a keleti kérdés megoldása. Meggyőződésünk szerint „Ausztriának érdekében nincsen, hogy Törökország annak résztvétele nélkül romba dőljön. Angolország a suezi részvények megvásárlása által, csakis saját érdekeit a veszélytől biztosítani akarja. Angolországnak két támpontja marad Oroszország vágyai ellen: Málta a közép- és Aden a vörös tengerben. A „Russkii Mir“ közli, hogy a betegek és sebesültekről gondoskodó társulat legközelebb tartott ülésében elhatározta saját költségére egy egész gyógyszertárt 18 orvossal és a kellő személyzettel a herczegovinai csatatérre átküldeni. Ugyanezen lap Joniu raguzai orosz ügynök az eddig befolyt és általa a montenegrói bizottságnak kézbesített pénzösszegről szóló jelentését közzé teszi, mely szerint 92.000 rubel készpénzben — ide más adományokat nem számítva a herczegovinaiak számára ki lett osztva. A zágrábi „Národne Novine“ a Suez-csatorna megvásárlását az úgynevezett keleti kérdés megoldására nézve is jelentékeny dolognak tartja jelentőségteljesebb lépésnek mindannál, ami eddigelé az európai diplomácia részéről megkísértetett. A legrövidebb idő alatt a keleten egészen új, a keresztény népek jövőjére nézve csak kedvező körülmények következtethető ezen sessitióból is, melyet az angol kormánynak e tette az európai diplomatiában keltett. Angolország, mely eddig leginkább akadályozta a keleti kérdés megoldását, most azon érdemet vívja ki magának, hogy annak megoldását saját maga határozott irányban indítja meg. A belgrádi „Vidovdán“ nem talál elegendő szavakat, azon örömének és hálájának kifejezésére, melyet az orosz népnek nagylelkű bőkezűsége a felkelők családjai segélyezése iránt kelt benne. Üdvözli az orosz sajtóban tapasztalt fordulatot, s őszintén örül, hogy a felkelés első idejében annyira érzett részvét és melegség hiányát, a meleg rokonszenv s a feltétlen részvét nyilvánítás váltotta fel. Biztosítja az orosz népet a keleti népek állhatatos érzelmeiről, melyek soha meg nem szűnnek. Felkéri végül az orosz sajtót, hogy ne szűnjék meg szavát emelni a szerb nemzet teljes szabadságának érdekében, a szerb nép megérdemli azt, mert állami képességéről nem egyszer adott már bizonyságot. Budapest, december hó 4-kén. A képviselőház nagy buzgalmat fejt ki a budget tárgyalásában ; naponként kétszer is tart ülést, csakhogy még ez évben letárgyalható legyen a budget, hogy már ezután a kormány rendes budgettel kormányozhasson. Valóban csak helyeselni lehet ez üdvös belátást, s ami leginkább örvendeztető a dologban az, hogy még a szélsőbaloldal is készséggel avatta annak kivéve magát. Egyébiránt most a képviselőházban eléggé nyugodt hangulat uralkodik, csendesen folynak a vitatkozások és serényen látnak hozzá a munkához. Ebben jó rész jut az ifjú képviselőkre, kik csöndes tevékenységben feszítik meg erejüket a haza s a ház szolgálatában. Örömmel konstatálható róluk, hogy nem iparkodnak csupa föltűnési viszketegből ez úgy is eléggé igénybe vett időtől egy pár órát elrabolni. Ily felfogás és gondolkodás mellett a kormány bízhatik abban, hogy budgetje minél előbb törvényerőre emelkedik. A budget-tárgyalás eddigi menetében csak a kereskedelmi minisztérium budgetjének tárgyalása alkalmával fölmerült s illetőleg fölszínre hozott vámügyi vita emelkedett magasabb niveaura és idézett elő élénkebb hangulatot, melylyel egyszersmind kitűnt az is, hogy a szabadelvű pártban e kérdésre nézve nincs közös meggyőződés ; kitűnt e vitából, hogy a szabadelvű pártban igen sok híve van az önálló vámterületnek, s hogy a kormány közös vámterületi eszméi itt e pártban sem fognának föltétlen pártolásra találni. Annyi igaz, hogy a kormány e vitakövetkeztében bizonyos nyomás alatt kell, hogy legyen mert tapasztalhatta, hogy a házban magában mennyivel inkább lelkesednek az önálló, mint a közös vámterületért. Valószínű is, hogy a kormány némileg legalább kapacitálva lett e vita folyamában az önálló vámterület üdvössége iránt. Báró Kaas Ivor nagyszabású beszéde, mely mélyhatóan tárgyalta a vámügyet és vitatta az önálló vámterület szükségét, mindenesetre elég erős érvelés volt, a rá következett éljenzés pedig pedig nyomatékos bizonyíték a háznak e kérdésben való hangulatára nézve. E fontos és érdekes eszmecsere a vámügyben, bár nem tartozott a budgettárgyalás keretébe, de mégis igen üdvös és szükséges volt. Ami azután következik a tárgyalás rendjében, az nem igen fog érdeket kelteni s a fölmerülő viták sem fognak nagyobb dimensiókat ölteni. Úgy, hogy a képviselőház egy pár nap alatt kész lesz a budgettel s az átmehet a főrendiházhoz. Itt valószinü, sőt mint a hir mondja kétségtelen, hogy a budget ellen nevezetes támadások fognak intéztetni. A főrendiház konzervativjei élükön Liptayval, Czirákyval, sőt mint a fáma meséli Majláthtal kiáltanak a síkra — a kormánynyal szemben. Lónyay Menyhért szintén föl fog szólalni az általános tárgyalásnál, de ő a budget mellett beszél és a kormánynak a pénzügyek rendezésében tanácsokkal fog szolgálni. Kétségtelen, hogy egy olyan kapacitás részéről jövő tanácsok a kormány által kellő méltánylattal fognak fogadtatni. Ily előhírek és előjelek mellett lehet reméllem, hogy a főrendiház budgettárgyalásai érdekes és tanulságos képet fognak nyújtani. Az önálló magyar vámterület híveihez!! Az Ausztria és Magyarország között fenálló vám- és kereskedelmi szerződés 1876 végével felbontható lévén, a törvény által előszabott alkudozások annak megújítása végett kezdetüket vették. Hazánkban a közfigyelem e nagyérdekű vámkérdésre van fordítva, mert mindenki meg van róla győződve, hogy a létező szövetség Magyarországra nézve felette káros és hogy a kérdés megoldásának módja nemzeti jövőnk gazdasági és pénzügyi alakulására döntő befolyással lesz. Ausztriában e vámkérdés hónapok óta erős izgalomban tartja a kedélyeket s nyilatkozatokra indítja a kormányt, a törvényhozást és a népet. Illő, hogy Magyarország közönsége is tájékozást szerezzen magának az iránt, mit kívánnak érdekei s kifejezést adjon követeléseinek. E szempontból kiindulva nézeteinket e tárgyról a következőkben foglaljuk össze s ajánljuk becses figyelmébe. 1867-ben a kiegyezés megkötése alkalmával Magyarország a vámkérdés tekintetében azon kényszerhelyzetben volt, hogy az absolutistikus kormány épen a megelőző években, többnyire tíz évi időszakra kereskedelmi szerződéseket kötött volt a legtekintélyesebb külállamokkal, Németországgal, Angliával, Fran