Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)
1876-07-22 / 59. szám
59. szám. Sepsi-Szentgyörgy, Szombat 1876. julius 22. VI. évfolyam, Kiadó-hivatal: Pollák Mór könyvnyomdája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. Hirdetéseket elfogad Braun Ede hirdetési ügynöksége BudapestenNEMERE. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap, és a háromszéki „Háziiparigylet“ hivatalos közlönye. Szerkesztőségi iroda: Brassai utcza 60. sz alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők, megjelenik ezen lap hetei, kint kétsszer: szerdán és szombaton Előfizetési feltételek, helyben házhozhordva vagy vidékre postán küldve: Egész év ... 6 ft. — kr. Fél év .... 3 ft. — kr. Negyed év . . 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Szerbia és a háború. Sepsi-Szentgyörgy, julius 22-én. Alig nehány hete, hogy Milán, Szerbia henczegő fejedelme kihívó hadi proklamatióját, melyben a győzelem bizonyosnak volt hirdetve, világgá bocsátotta s ma már a szerb ügyek a lehető legroszabbul állnak, annyira, hogy az a Szerbia, mely hetekkel ezelőtt támadólag lépett souverainja ellen fel s annak a béke érdekében tett minden kísérleteit visszautasította, ma a békét keresi s főprotektora Oroszország befolyását is igénybe veszi, hogy a törököktől 6 heti fegyverszünetet eszközölhessen ki. Szerbiát Európa békéje nyugtalanítása, felveréséért, mint azt előre láttuk, utólérte a „Nemezis“ boszóló keze. A hadi szerencse a törökök fegyveréhez szegődött s a semmibe vett Törökország minden ponton tönkre tette Szerbia vitéz csapatait. A szerb-török háború sorsa eldöntve van. A szerbek fölkelése, minden támadása visszavezetett s Törökország az eddig védelmileg folytatott háborút támadóvá készül átváltoztatni s a lázadó szerbeket egy csasemmivé tenni. Belgrádban lázadástól lehet tartani s a Milán által összehívott gikupstina conservativ tagjai, mint az ulóbbi táviratok értesítenek a kormány vád alá helyezését fogják követelni. Szerbia népe akarata ellen sodortatott a lelketlen kormány és izgatók s az omladina által a háborúba be. Szerbia érdeke a legtávolabbról sem követelte a háborút, de igen az egyes herczegő politikusok, a szerb kormány egyes tagjainak, utópistikus hőseinek személyes érdeke. Alimpics elfogatott, Zách és Csernojeff tökéletesen megverettek, s a szerb kormány előtt két út áll vagy letenni a fegyvert a győztes törökök kezébe, vagy rendkívüli erőfeszítésekkel húzni a védelmi harcot tovább. Szerbia erőfeszítéssel képes lehet ugyan még a harczot tovább folytatni, de a harcz esélyét, mely győzelmeivel a törökökhöz pártolt, többé megváltoztatni nem lesz képes. Szerbia érdeke közvetlen követeli a meghódolást Sok emberélet, egy nemzet jelene, jövője parancsolja azt — Oroszország most is, mint mindig cserben hagyta a déli szlávokat. A panslavismus előharczosai tényleges támogatásban alig részesültek Oroszország részéről, jóllehet a diplomáţia terén Oroszország minden lehetőt elkövetett érdekeik előmozdítására. A diplomáţia ismét közbelépett. A nagyhatalmak megállapodásai szerint a be nem avatkozás s a háború lokalizálása kimondatott. Ezt mondta ki a három császár szövetsége, emellett nyilatkozott Olasz-, Franczia- és Angolország. S ha a hivatalos értesítéseknek hitelt adhatunk, Európa kötelességének ismeri gondoskodni arról, hogy a vérontás jelen határai közé szorittassék, hogy annak elfojtása megkönnyítessék. A jeleni constellatiók mellett, midőn Románia semleges magatartásáért követelésekkel lép fel, midőn a görög kormányt, Olga királyné cselszövényei következtében egész váratlanul barezi kedv lepi meg, a nagy hatalmak magatartásától függ, hogy véget vessenek-e a fanatikus öldöklő küzdelemnek s biztosítsák Európa békéjét, vagy egész Európát a legvéresebb küzdelmek színterévé tegyék. Európa conflagratioja nem lehet czélja a hatalmaknak s nekünk hinnünk kell, hogy azon hatalmak, melyek a háború localisatiojára nézve mindent elkövettek, megfékezni tudják és akarják is bizonyosan, úgy Románia, mint Görögország harczkedvét is. Monarchiánk kormányainak minden befolyását felhasználni kell, hogy Romániát egy végzetes elhatározástól visszatartsa. Románia utóbbimagatartása államunk nyugalmát fenyegeti igen veszélyesen, ezért Románia visszatartására a tényleges actióba lépéstől mindent megtennünk kell. Reméljük, kormányférfiaink tapintatos politikájáéi esetben sem fogunk csalatkozni. Kau * Fölötte harczias szinten festi az orosz félhi-vatalos katonai szaklap, a „russkij Invalid“ az orosz I hadsereg, névszerint a kozák lapatok hangulatát. Ne- I vezett lap egy kievi katonatüntetést ír le, melynek legérdekesebb részleteiként is említhetjük, hogy a kozákok az orosz hadügyminiszerre minden pillanatban azt kiáltották: „Le Miljutinnal a hadügyminiszterrel, éljen Fadejeff, éljen a bábot, veszszen a török, le Miljutinnal!“ Hiába intették főbb tisztek, hiába intette a kormányzó a harczia a szellemtől égő kozákokat. A kozákok éjjeli 2 óráig riadóztak az utczákon : „Háború, háború ! Éljen a Cotarevics! Éljen Fadereff! Veszszen Miljutin !“ * Románia egy folyó hó 12-én Konstantinápolyban átnyújtott jegyzékében keátrálisnak maradásáért a sulinai Duna-torkolatoknál átengedését az önálló szerződéskötési jogot s az adó elengedését kívánja a portától. * Ausztria-Magyarország, Oroszország s keleti kérdés. Pétervárról írják a „P. N.“-nak: Hivatalos körökben megvannak elégedve a reichstadti találkozás eredményeivel azonban a politikai salonokban tudni vélik, hogy Ausztria-Magyarországban befolyásos hadi párt van, oly hadipárt, mely Oroszországgal nem közösen, hanem ellentétben törekszik czéljai megvalósítására. Kiváló magyar személyiségeket említenek, kik arra törekesznek, hogy a hármas császárszövetség felbomoljék s az Oroszország elleni politika kerekedjék felül. Hogy e politikusok az Oroszország által képviselt panslavizmussal szembe szállhassanak az osztrákmagyar szlávok kívánságait akarják teljesíteni, hogy az Oroszországgal összeütközés esetén ne keletkezzenek belső kellemetlenségei. Szláv lapszemle. Az újvidéki „Zásztava“ a zágrábi tartománygyűlés újbóli összeülése alkalmából Mazsuranics bánt támadja meg egy nyilatkozatáért, melyet állítólag illetékes helyen tett arra nézve, hogy t. i. az összeülendő zágrábi tartománygyűlés Andrássy gróf külpolitikájának megbirálásába nem bocsátkozik s a keleti kérdést sem hozandja szőnyegre. E nyilatkozatot — mond nevezett lap — nem állott jogában a bánnak az öszszes nemzeti párt nevében tennie, nem pedig azért, mivel a zágrábi képviselők között olyanok is vannak, kik a három egy királyság szerb elemeit képviselik Zágrábban, azok pedig oly nyilatkozattételre fel nem hatalmazták őt; de fel sem hatalmazhatták akkor, midőn ép a monarchia tőszomszédságában a testvérnép harczot folytat, a létért küzd azon nép, melynek győzelmét az itteni szerbség is oly melegen kívánja, s mindenkép azon van, hogy a Száván tuli „testvéreknek“ hadviselése saegUHreay,«’ s a siker isiztosithassék. — A „Russkij Mir“ az európai helyzetről szólva az Európában uralkodó véleményt a jelen háborúval szemben két részre osztja. „Némelyek attól tartanak, hogy az európai összeütközés elkerülhetlen, mások pedig oly biztosak, miszerint az európai béke meg nem lesz zavarva. Míg a bizonytalanság általában uralkodott, megtörtént a császárok reischstadti összejövetele, és ez ami a békét biztosítja. Nem lehet tagadni, hogy az osztrák-magyar és az orosz barátság a szerb-montenegrói Törökország ellen indított háború alkalmából — ugyan kezdett ingadozni, de most már állítani lehet, hogy a veszély elenyészett. — Azon esetre áttérve : mi történhetett volna, ha a háború valóban Ausztria-Magyarország és Oroszország közt kitört volna, egyenesen úgy válaszol, hogy ez a habsburgi monarchiát végveszélybe hozta volna, akkor is, ha Angolország egy koalitió élén állana, mely szintén ily esetben a legdrágább gyöngyétől — Kelet-Indiától megfosztathatnék. Továbbá a bécsi és a pesti lapirodalom kihívó magatartásáról szólva, innen is következteti, hogy az orosz barátság őszinte és tartós, tehát az általános békének fentartása, nem függ Oroszországtól, hanem annak bárdijaitól és ellenségeitől. A prágai „Národni L.“ „Róma tartja törökökkel“ pápa ellen hevesen kel ki és idézve a pápai lapot „Voce della Verita“, melyben ez a törökök mellett lándzsáját töri, így kiált fel: „a csalhatatlan papismus nem érhette volna el szebb végét ennél. Sntszegéssel kezdette saját nemzeténél, hitszegéssel fejezi be a keresztények ügyét.“ Háromszék közmivelődésére vonatkozó nehány reflexió. (Folytatása.) Térjünk át a közmivelődés egy másik gátjára, mi már előbb mellékesen érintve is volt s mi amaz előbbivel karöltve jár, de mindazonáltal pregnáns jellegénél fogva nemcsak megérdemli, sőt mintegy követeli, hogy a vizsgálat, külön tárgyává tétessék. A nép erkölcstelenedik. Még egyszer ismételjük: a nép, mely anyagilag hanyatlásnak indul, még kipótolhatja, kiújulhatja vesztességét, de az erkölcsileg hanyatló nép menthetetlenül veszve van. Az új czivilizáczió megadta a teljes egyéni szabadságot, megbonta a régi gépezet szerkezetét, anélkül, hogy az új szerkezet mikéntjének határozott összhangját megteremtette volna. Az itt való receptaculum pedig nem igen hajlandó egy újabb rendszer teljes elismerésére, mert hát mire való az egyéni szabadság, ha nem arra, hogy a dolgok állásában mindig a kibúvó lyukat keressük ? Mindenki első, egyik a régi jó idők, másik az újabb révén. Amaz nem akart szakítni a múlttal, mert az jobb volt, emez a jelent nem akarja háttérbe szorítva látni, mert ez kecsegtetőbb. Amaz nem akarja elfogadni az újításokat, emez meg az újításokat is újabbitni akarja, mi teljesen egyenértékű azzal, hogy semmit se akarjon, csak ami épen a jelenben előtte tetszetősebb. Szóval a világszellem vagy jobban értve a vidék-szellem teljesen anarchicus; — mindenki ur a szó legrégibb s igy a legprimitivebb értelmében; senkinek parancsolni nem lehet, sőt nem is szabad, még a törvény nevében sem. A mi legfurcsább s a legszomorubb : a sok ur között kevés az ember. — Mert hát ki törődnék azzal, hogy másnak is s az egésznek is jól legyen dolga ? Ez a leghálátlanabb munka a világon. Elég, ha az ember önmagára tud gondolni s ha ki nem viszi is, legalább kiveszekedi, hogy a közös ügyekben reá nézve ez vagy amaz a legjobb. Már régóta mind hozzák a commassatiót. „Az én darab földemet aki elveszi aztán, az megissza a levét“ — mondja Pál. „Hogy veszett volna még az apja is a pokolba, aki azt a vasutat föltalálta“ — — mondja Péter. „Már megint behoztak egy füstölő fenét“ — mondja egy harmadik, ki a gőzgépet legjavában látja dolgozni. S így tovább. Hát ha még vagy egy mérnök vagy valamiféle vegyész nézegeti vagy vizsgálgatja a talajt ? No bezzeg volna mit hallani a kritikusoktól , ha épen úgy akad , köszönje meg, ha úgy nem jár, mint az egykori garaboncziás deák, vagy Brassai bácsi az oláhokkal.*) Van egy hely a bibliában, melyről e lapok mindenik olvasója tud valamit; a papok még több szent dolgot is tudhatnak róla, mint mi laikusok, hanem azért ez nem alterál minket. Szól pedig az a hely, vagy azon a helyen a biblia a „magvetőről“. Képzeljük az egyéni szabadság megadását ilyen magvetésnek, a czivilizácziót pedig a magvetőnek. A mag egy része hullott a sziklás helyre, hol meg nem fogamzhatott, azaz oly emberek szivébe, kik az újabb rendszert nem fogadták és nem fogadják el s a régi kasztrendszert s annak járulékait minden áron fenn kivánják tartani. A mag más része hullott az út szélére, a gondatlan, semmivel nem törődő könnyelműség hívei közé , és eljövének azégi madarak, a speculánsok és felkapkodják azt. A harmadik rész hullott a tövisek közé, azaz olyan embereknek, kiket romlottak környeztek s mire megérhetett volna, ezek elfojtották, elcsalták. (A felszabadulást értjük s az azzal járó birtokot.) Csak igen kevés hullott jó földbe, csak igen kevés tudta felhasználni a birtokot s az azzal járó élvet. Nézzük csak egy kissé közelebbről a dolgot. — Melyik falu az, hol a régi törvények értelmében szabad nemesség vagy szabad székelység torzsalkodásban ne volna az úgynevezett parasztokkal ? Amazok nem engednek, emezek igen nagy lábra kaptak. Hol van egyetértés s az egyetértés következtében legalább a törvény rendeleteinek közös vállvetett végrehajtása. Melyik falu az, hol a tűzre vonatkozó védelmi szabályok foganatosítva lennének, vagy a falu gyűlései rendesen tartatnának; a falu pénztára s az évi költségvetések és számadások pontosak, tiszták, rendesek lennének s amellett méltányosak, azaz olyan költségekre s épen annyi pénz lenne fordítva, mint a hogy kell ? Melyik faluban conserváltatnak az utak, hidak stb. a törvény kellékeinek megfelelő módon vagy pláne conserváltatnak-e ? Melyik faluban kezelik rendesen az iskolai ügyeket, tartják meg a tankötelezettség érvényét, szedik fel az 500-os kamatot s gyakorolnak felügyeletet az iskolai vagyon és az iskolaszék felett, vagy hány faluban van még csak iskolai alapvagvagyon is ? Melyik faluban van a gazdasági vagy más épületek berendezése a törvénynek megfelelőleg megtartva vagy egyáltalán fel lehet-e akárhol is valamiféle rendezettséget fedezni; melyik faluban vannak csak a trágyadombok a telkek illetékes helyén s hol van a közegészségügyi szabályoknak csak e kis részlete is beváltva? Hol van a csalás, lopás, égetés, sőt gyilkolás ellen is valami óvszer létesítve egy erős oppositio folytán ? Az emberek egymással torzsalkodnak, a részlelkű söpredéket egymás ellen bujtogatják, mindenkit egyik a másik ellenségévé akarnak tenni; hát lehet aztán úgy rend, fegyelem? — Azt, hogy államhivatalnokok mennyire teljesitik kötelességeiket, jobb lesz mellőznünk; de azt egyáltalán el nem mellőzhet *) A nagy tekintély körülbelül meg fog engedni, hogy emlegetjük s elmondjuk az oláhokkal való valamitását. Hát bizony egyszer az ország bácsija elment volt az oláhföldön, hogy bizonyos hegyek ásványrészeinek vegytartalmát vizsgálja. Esevelte gummiköpenyegét meglátták az oláhok s csodálkozva nézték : mit kereshet az a különös alak amott? „Huj drákule!“ lármázni kezdtek, aztán közeledni a különös emberhez. Elvégre megfogták, s ha a dolgabitő közbe nem ép, talán meg is feszítik.