Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)

1876-07-22 / 59. szám

59. szám. Sepsi-Szentgyörgy, Szombat 1876. julius 22. VI. évfolyam, Kiadó-hivatal: Po­llá­k Mór könyvnyom­dája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmen­tesen intézendők. Hirdetéseket elfogad Braun Ede hirdetési ügynöksége BudapestenNEMERE. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap, és a háromszéki „Háziipari­gylet“ hivatalos közlönye. Szerkesztőségi iroda: Brassai utcza 60. sz alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők, megjelenik ezen lap hetei, kint kétsszer: szerdán és szombaton Előfizetési feltételek, helyben házhozhordva vagy vidékre postán küldve: Egész év ... 6 ft. — kr. Fél év .... 3 ft. — kr. Negyed év . . 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Szerbia és a háború. Sepsi-Szentgyörgy, julius 22-én. Alig nehány hete, hogy Milán, Szerbia henczegő fejedelme kihívó hadi proklamatióját, m­elyben a győ­zelem bizonyosnak volt hirdetve, világgá bocsátotta s ma már a szerb ügyek a lehető legroszabbul állnak, annyira, hogy az a Szerbia, mely hetekkel ezelőtt tá­madólag lépett souverainja ellen fel s annak a béke érdekében tett minden kísérleteit visszautasította, ma a békét keresi s főprotektora Oroszország befolyását is igénybe veszi, hogy a törököktől 6 heti fegyverszü­netet eszközölhessen ki. Szerbiát Európa békéje nyugtalanítása, felveré­­séért, mint azt előre láttuk, utólérte a „Nemezis“ bo­­szóló keze. A hadi szerencse a törökök fegyveréhez szegődött s a semmibe vett Törökország minden pon­ton tönkre tette Szerbia vitéz csapatait. A szerb-török háború sorsa eldöntve van. A szer­­bek fölkelése, minden támadása visszavezetett s Tö­rökország az eddig védelmileg folytatott háborút táma­dóvá készül átváltoztatni s a lázadó szerbeket egy csa­­semmivé tenni. Belgrádban lázadástól lehet tartani s a Milán által összehívott gikupstina conservativ tagjai, mint az ulóbbi táviratok értesítenek a kormány vád alá helye­zését fogják követelni. Szerbia népe akarata ellen sodortatott a lelket­len kormány és izgatók s az omladina által a hábo­rúba be. Szerbia érdeke a legtávolabbról sem köve­telte a háborút, de igen az egyes her­czegő politiku­sok, a szerb kormány egyes tagjainak, utópistikus hő­seinek személyes érdeke. Alimpics elfogatott, Zách és Csernojeff tökélete­sen megverettek, s a szerb kormány előtt két út áll vagy letenni a fegyvert a győztes törökök kezébe,­­ vagy rendkívüli erőfeszítésekkel húzni a védelmi har­­c­ot tovább. Szerbia erőfeszítéssel képes lehet ugyan még a harczot tovább folytatni, de a harcz esélyét, mely győzelmeivel a törökökhöz pártolt, többé meg­változtatni nem lesz képes. Szerbia érdeke közvetlen követeli a meghódolást Sok emberélet, egy nemzet jelene, jövője parancsolja azt — Oroszország most is, mint mindig cserben hagyta a déli szlávokat. A panslavismus előharczosai tény­le­ges támogatásban alig részesültek Oroszország részé­ről, jóllehet a diplomáţia terén Oroszország minden lehetőt elkövetett érdekeik előmozdítására. A diplomáţia ismét közbelépett. A nagyhatalmak megállapodásai szerint a be nem avatkozás s a háború lokalizálása kimondatott. Ezt mondta ki a három csá­szár szövetsége, emellett nyilatkozott Olasz-, Franczia- és Angolország. S ha a hivatalos értesítéseknek hitelt adhatunk, Európa kötelességének ismeri gondoskodni arról, hogy a vérontás jelen határai közé szorittassék, hogy annak elfojtása megkönnyítessék. A jeleni constellatiók mellett, midőn Románia semleges magatartásáért követelésekkel lép fel, midőn a görög kormányt, Olga királyné cselszövényei követ­keztében egész váratlanul barezi kedv lepi meg, a nagy hatalmak magatartásától függ, hogy véget vessenek-e a fanatikus öldöklő küzdelemnek s biztosítsák Európa békéjét, vagy egész Európát a legvéresebb küzdelmek színterévé tegyék. Európa conflagratioja nem lehet czélja a hatal­maknak s nekünk hinnünk kell, hogy azon hatalmak, mely­ek a háború localisatiojára nézve mindent elkö­vettek, megfékezni tudják és akarják is bizonyosan, úgy Románia, mint Görögország harczkedvét is. Monarchiánk kormányainak minden befolyását felhasználni kell, hogy Romániát egy végzetes elhatá­rozástól visszatartsa. Románia utóbbi­­magatartása ál­lamunk nyugalmát fenyegeti igen veszélyesen, ezért Románia visszatartására a tényleges actióba lépéstől­­ mindent megtennünk kell. Reméljük, kormányférfiaink tapintatos politikájá­éi esetben sem fogunk csalatkozni. Kau * Fölötte harczias szin­ten festi az orosz félhi-­­vatalos katonai szaklap, a „russkij Invalid“ az orosz I hadsereg, névszerint a kozák lapatok hangulatát. Ne- I vezett lap egy kievi katonat­üntetést ír le, melynek legérdekesebb részleteiként is említhetjük, hogy a ko­zákok az orosz hadü­gyminiszerre minden pillanatban azt kiáltották: „Le Miljutinnal a hadügyminiszterrel, éljen Fadejeff, éljen a bábot­­, veszszen a török, le Miljutinnal!“ Hiába intették­­ főbb tisztek, hiába in­tette a kormányzó a harczia a szellemtől égő kozáko­kat. A kozákok éjjeli 2 óráig riadóztak az utczákon : „Háború, háború ! Éljen a Cotarevics! Éljen Fadereff! Veszszen Miljutin !“ * Románia egy folyó hó 12-én Konstantinápoly­ban átnyújtott jegyzékében keátrálisnak maradásáért a sulinai Duna-torkolatoknál átengedését az önálló szerződéskötési jogot s az adó elengedését kívánja a portától. * Ausztria-Magyarország, Oroszország s keleti kérdés. Pétervárról írják a „P. N.“-nak: Hivatalos körökben megvannak elégedve a reichstadti találkozás eredményeivel azonban a politikai salonokban tudni vélik, hogy Ausztria-Magyarországban befolyásos hadi párt van, oly hadipárt, m­ely Oroszországgal nem kö­zösen, hanem ellentétben törekszik czéljai megvalósí­tására. Kiváló magyar személyiségeket említenek, kik arra törekesznek, hogy a hármas császárszövetség fel­­bomoljék s az Oroszország elleni politika kerekedjék felül. Hogy e politikusok az Oroszország által képvi­selt panslavizmussal szembe szállhassanak az osztrák­magyar szlávok kívánságait akarják teljesíteni, hogy az Oroszországgal­ összeütközés esetén ne keletkezze­nek belső kellemetlenségei. Szláv lapszemle. Az újvidéki „Zásztava“ a zágrábi tartománygyű­­lés újbóli összeülése alkalmából Mazsuranics bánt tá­madja meg egy nyilatkozatáért, melyet állítólag ille­tékes helyen tett arra nézve, hogy t. i. az összeülendő zágrábi tartománygyűlés Andrássy gróf külpolitikájá­nak megbirálásába nem bocsátkozik s a keleti kér­dést sem hozandja szőnyegre. E nyilatkozatot — mond nevezett lap — nem állott jogában a bánnak az ösz­szes nemzeti párt nevében tennie, nem pedig azért, mivel a zágrábi képviselők között olyanok is vannak, kik a három egy királyság szerb elemeit képviselik Zágrábban, azok pedig oly nyilatkozattételre fel nem hatalmazták őt; de fel sem hatalmazhatták akkor, mi­dőn ép a monarchia tőszomszédságában a testvérnép harczot folytat, a létért küzd azon nép, melynek győ­zelmét az itteni szerbség is oly melegen kívánja, s mindenkép azon van, hogy a Száván tuli „testvérek­nek­“ hadviselése saegUHreay,«­’ s a siker isizto­sithassék. — A „Russkij Mir“ az európai helyzetről szólva az Európában uralkodó véleményt a jelen háborúval szemben két részre osztja. „Némelyek attól tarta­nak, hogy az európai összeütközés elkerülhetlen, má­sok pedig oly biztosak, miszerint az európai béke meg nem lesz zavarva. Míg a bizonytalanság általában uralkodott, megtörtént a császárok reischstadti össze­jövetele, és ez a­mi a békét biztosítja. Nem lehet ta­gadni, hogy az osztrák-magyar és az orosz barátság a szerb-montenegrói Törökország ellen indított háború alkalmából — ugyan kezdett ingadozni, de most már állítani lehet, hogy a veszély elenyészett. — Azon esetre áttérve : mi történhetett volna, ha a háború va­lóban Ausztria-Magyarország és Oroszország közt ki­tört volna, egyenesen úgy válaszol, hogy ez a habs­­burgi monarchiát végveszélybe hozta volna, akkor is, ha Angolország egy koalitió élén állana, mely szintén ily esetben a legdrágább gyöngyétől — Kelet-Indiától megfosztathatnék. Továbbá a bécsi és a pesti lapiro­dalom kihívó magatartásáról szólva, innen is követ­kezteti, hogy az orosz barátság őszinte és tartós, tehát az általános békének fentartása, nem függ Oroszor­szágtól, hanem annak bárdijaitól és ellenségeitől. A prágai „Národni L.“ „Róma tartja törökökkel“ pápa ellen hevesen kel ki és idézve a pápai lapot „Voce della Verita“, melyben ez a törökök mellett lándzsáját töri, így kiált fel: „a csalhatatlan papismus nem érhette volna el szebb végét ennél. Sn­tszegéssel kezdette saját nemzeténél, hitszegéssel fejezi be a ke­resztények ügyét.“ Háromszék közmivelődésére vonat­kozó nehány reflexió. (Folytatása.) Térjünk át a közmivelődés egy másik gátjára, mi már előbb mellékesen érintve is volt s mi amaz előbbivel karöltve jár, de mindazonáltal pregnáns jel­legénél fogva nemcsak megérdemli, sőt mintegy köve­teli, hogy a vizsgálat, külön tárgyává tétessék. A nép erkölcstele­nedik. Még egyszer ismételjük: a nép, mely anyagilag hanyatlásnak indul, még kipótolhatja, kiújulhatja vesz­tességét, de az erkölcsileg hanyatló nép menthetetle­nül veszve van. Az új czivilizáczió megadta a teljes egyéni sza­badságot, megbonta a régi gépezet szerkezetét, anélkül, hogy az új szerkezet mikéntjének határozott összhang­ját megteremtette volna. Az itt való receptaculum pe­dig nem igen hajlandó egy újabb rendszer teljes elis­merésére, mert hát mire való az egyéni szabadság, ha nem arra, hogy a dolgok állásában mindig a ki­búvó lyukat keressük ? Mindenki első, egyik a régi jó idők, másik az újabb révén. Amaz nem akart szakítni a múlttal, mert az jobb volt, emez a jelent nem akarja háttérbe szorítva látni, mert ez kecsegtetőbb. Amaz nem akarja elfogadni az újításokat, emez meg az újí­tásokat is újabbitni akarja, mi teljesen egyenértékű azzal, hogy semmit se akarjon, csak a­mi épen a je­lenben előtte tetszetősebb. Szóval a világszellem vagy jobban értve a vidék-szellem teljesen anarchicus; — mindenki ur a szó legrégibb s igy a legprimitivebb értelmében; senkinek parancsolni nem lehet, sőt nem is szabad, még a törvény nevében sem. A mi legfur­csább s a legszomorubb : a sok ur között kevés az ember. — Mert hát ki törődnék azzal, hogy másnak is s az egésznek is jól legyen dolga ? Ez a leghálátlanabb munka a világon. Elég, ha az ember önmagára tud gondolni s ha ki nem viszi is, legalább kiveszekedi, hogy a közös ügyekben reá nézve ez vagy amaz a legjobb. Már régóta mind hozzák a commassatiót. „Az én darab földemet a­ki elveszi aztán, az megissza a levét“ — mondja Pál. „Hogy veszett volna még az apja is a pokolba, a­ki azt a vasutat föltalálta“ — — mondja Péter. „Már megint behoztak egy füstölő fenét“ — mondja egy harmadik, ki a gőzgépet legja­vában látja dolgozni. S így tovább. Hát ha még vagy egy mérnök vagy valamiféle vegyész nézegeti vagy vizsgálgatja a talajt ? No bezzeg volna mit hallani a kritikusoktól , ha épen úgy akad , köszönje meg, ha úgy nem jár, mint az egykori garaboncziás deák, vagy Brassai bácsi az oláhokkal.*) Van egy hely a bibliában, melyről e lapok min­­denik olvasója tud valamit; a papok még több szent dolgot is tudhatnak róla, mint mi laikusok, hanem azért ez nem alterál minket. Szól pedig az a hely, vagy azon a helyen a biblia a „magvetőről“. Képzel­jük az egyéni szabadság megadását ilyen magvetésnek, a czivilizácziót pedig a magvetőnek. A mag egy része hullott a sziklás helyre, hol meg nem fogamzhatott, azaz oly emberek szivébe, kik az újabb rendszert nem fogadták és nem fogadják el s a régi kasztrend­szert s annak járulékait minden áron fenn kivánják tartani. A mag más része hullott az út szélére, a gon­datlan, semmivel nem törődő könnyelműség hívei kö­zé , és eljövének az­­égi madarak, a speculánsok és felkapkodják azt. A harmadik rész hullott a tövisek közé, azaz olyan embereknek, kiket romlottak kör­nyeztek s mire megérhetett volna, ezek elfojtották, el­csalták. (A felszabadulást értjük s az azzal járó birto­kot.) Csak igen kevés hullott jó földbe, csak igen ke­vés tudta felhasználni a birtokot s az azzal járó élvet. Nézzük csak egy kissé közelebbről a dolgot. — Melyik falu az, hol a régi törvények értelmében sza­bad nemesség vagy szabad székelység torzsalkodásban ne volna az úgynevezett parasztokkal ? Amazok nem engednek, emezek igen nagy lábra kaptak. Hol van egyetértés s az egyetértés következtében legalább a törvény rendeleteinek közös vállvetett végrehajtása. Melyik falu az, hol a tűzre vonatkozó védelmi szabá­lyok foganatosítva lennének, vagy a falu gyűlései ren­desen tartatnának; a falu pénztára s az évi költségve­tések és számadások pontosak, tiszták, rendesek len­nének s amellett méltányosak, azaz olyan költségekre s épen annyi pénz lenne fordítva, mint a hogy kell ? Melyik faluban conserváltatnak az utak, hidak stb. a törvény kellékeinek megfelelő módon vagy pláne conserváltatnak-e ? Melyik faluban kezelik rendesen az iskolai ügyeket, tartják meg a tankötelezettség ér­vényét, szedik fel az 50­0-os kamatot s gyakorolnak felügyeletet az iskolai vagyon és az iskolaszék felett, vagy hány faluban van még csak iskolai alapvagva­­gyon is ? Melyik faluban van a gazdasági vagy más épületek berendezése a törvénynek megfelelőleg meg­tartva vagy egyáltalán fel lehet-e akárhol is valami­féle rendezettséget fedezni; melyik faluban vannak csak a trágyadombok a telkek illetékes helyén s hol van a közegészségügyi szabályoknak csak e kis rész­lete is beváltva? Hol van a csalás, lopás, égetés, sőt gyilkolás ellen is valami óvszer létesítve egy erős op­­positio folytán ? Az emberek egymással torzsalkodnak, a részlelkű söpredéket egymás ellen bujtogatják, min­denkit egyik a másik ellenségévé akarnak tenni; hát lehet aztán úgy rend, fegyelem? — Azt, hogy állam­hivatalnokok mennyire teljesitik kötelességeiket, jobb lesz mellőznünk; de azt egyáltalán el nem mellőzhet­ *) A nagy tekintély körülbelül meg fog engedni, hogy em­legetjük s elmondjuk az oláhokkal való valamitását. Hát bizony egyszer az ország bácsija elment volt az oláhföldön, hogy bizonyos hegyek ásványrészeinek vegytartalmát vizsgálja. Esevelte gummi­­köpenyegét meglátták az oláhok s csodálkozva nézték : mit keres­het az a különös alak amott? „Huj drákule!“ lármázni kezdtek, aztán közeledni a különös emberhez. Elvégre megfogták, s ha a dolgabitő közbe nem ép, talán meg is feszítik.

Next