Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)
1876-04-08 / 29. szám
29. szám. Sepsi»Szentgyörgy, Szombat, 1876. április 8. VI. évfolyam, Szerkesztőségi iroda: Főpiacz, Jakóta Áronféle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó-hivatal: Pollák Mór könyvnyomdája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. Hirdetéseket elfogad Braun Ede hirdetési ügynökségi BudapestenNEMERE. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászat 1. lap: megjelenik ezen lap hetenkint kétsszer: szerdán és szombaton Előfizetési feltételek: helyben házhozhordva vagy vidékre postán küldve: Egész év ... fi ft. — kr. Fél év ... 3 ft. — kr. Negyed év . . 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyiktor sora 15 kr. Előfizetési felhívás a 64 cimű politikai, társadalmi és közgazdászati lap II. negyedévi folyamára. Előfizetési feltételek : Márcz.—decz. . . . 4 frt 50 kr, Márcz.—szept. . . • 3 D » Márcz. — juD. . . • 1 „ 50 „ Külföldre egész évre 8 „ „ Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadóhivatalának Pollák Mór könyvnyomdája Sepsi Szentgyörgyön küldendők Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetéseiket megújítani — miután felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A „Nemere“ kiadóhivatala. Veszteségeit és terheit nemzetünk tovább el nemoitja. Lemondani jogainkról nem fogunk s igy a status quot fentartani nem fogjuk. És egy magyar sem kívánhatja azt becsülettel. Minisztereink ezt megváltoztatni mentek Bécsbe. Magyarország lenyűgözéséből már elég volt — jegyünk mi gazdaságilag szabadok. Erről egyezkednek minisztereink s mi elvárjuk haza. Hanem úgy jöjjenek haza, mint a spártai a sci-fi, mert mi úgy küldtük el őket, mint a spártai anya! * Szász kivándorlás Erdélyből. A „N. P. J.“ szerint az. üst. Prov. „Correspodenz“ Brassóból a következő táviratot közli: „A brassói választók utolsó gyűlésének központi bizottmánya elhatározta, hogy a királyföld rendezésének tervezett keresztülvitele esetén tömeges kivándorlás fog Erdélyből a szászok részéről Cislaszbániába történni.“ Czifra comédia, mit a szász agitátorok a magyar kormány elrémítésére rendeztek. A jó és békés szász népnek lesz annyi belátása, hogy nem fogja magát agitátorai által tovább is járszalagon hurczultatni. Budapest, 1876. márczius 31. Nehéz napok nehezülnek ránk. A tavaszi nap verőfényes sugara kisütött ugyan, de ez csak a természet kertjét ébreszti életre, a zöldülő mezők, a rügyelő fák, az enyhe jég, sem a madárdal nem képes eloszlatni a bus homályt arczunkról, mely zilált állapotunk nyoma, s szomorú jövőnk előjele. Átkozott sors ért bennünket magyarokat, hogy mindig úgy kell küzdenünk, ahogy küzdünk s mindig természetellenes akadályokkal kell birkóznunk. Szerencsétlenségünk a harczokban mindig kísért, mert rosz eszközökkel s czélra nem vezető eszmékkel küzdünk. Nyomorúsággal végeztünk mindent, mert nyomorult tényezők vittek az elhatározó ütközetre. Nehéz sors viselte meg oly sok százados életünket; sokat kiállónk, amit más kiállani képes nem vala, de immár erőnk el is fogyott, ki is merültünk a veszteségben, sohá ezt a gyámoltalan harczot nem folytathatjuk. A létérdek megkívánja, hogy ne legyünk többé a sok irányú küzdelemben, melyet Magyarországnak fennállása szempontjából folytatnia kell a vesztesek. Elérkeztünk arra a pontra, melyről tovább haladva csak a mélységbe eshetünk. Meg kell tehát állapodnunk a tetőn. A csúcs súlyos kötelességérzetet bárító pontja — legyen a küzdtér, melyen egy csatát nyernünk kell. A nemzet anyagi élete hangosan követeli a változtatást, a javítást. Enélkül tönkre jut, megsemmisül. Magyarországon most minden pangásban szenved. Az erők kimerültek, a hitelforrások bedugultak, a vagyonnak nincs nyoma. A birtok elárvereztetik, a munkás hitelbe dolgozik ; a gyáros szünetel, a földműves nem termel, az iparos műhelyében csak lézeng s a kereskedő csődben fetreng. Íme ez a sorsa Magyarország nemzetgazdasági tényezőinek, ez az állapota Magyarország adófizető polgárainak. Valóban szomorú a pusztulás képe. És az állam, mely mindnyájunk közöse, melyet egyenkint és összesen táplálunk , adósságokkal van terhelve, nincs jövedelme, s nem is igen van már hitele. Magyarország közel áll már nemzetgazdaságilag a tönkrejutás széléhez : meg kell fordítani a rudat. Az eddigi állapotokat fentartani nem lehet, nem szabad. Az egy volna állami bukásunk létesítésével. Az Ausztriával fennállott vámszerződés, — mely már felmondatott — de újabb még csak most a napokban köttetik Bécsben, — megbénította nemcsak iparunkat és kereskedésünket, de megzsarolta államunkat. Ebből a szerződésből Magyarország az elszegényedést, a vagyoni függést, a gazdasági fejlődés lehetetlenségét tapasztalta, a gyarmati kiszivattyúzást érezte — ennek folytán eladósodott és súlyosan érezi most anyagi tehetetlenségét. Ez a szerződés a magyar államkincstárt milliókkal károsította meg. Igaz ugyan, hogy már fölmondatott, de fölös, hogy az új sem fogja gazdasági életünket fölvirágoztatni. Pedig a jelenlegi állapotok tarthatatlanok. A status-quóval ki nem békülhetünk. Ennek megváltoztatására mentek Bécsbe minisztereink. Segélje isten őket ttjukban ! Hanem a status- quot ne szentesítsék, mert mi itthon azt el nem fogadhatnék. Meguntuk és megszenvedtük már annak nyomasztó súlyát és pusztító hatását. A takarékpénztárak hivatása. A takarékpénztárak lényeges czélja: összetakarítás által lehetővé tenni a kisebb szabad tőkék képződését. Rendeltetése a szegényebb néposztálynál a tőkeképződést — az egyeseknél jövedelem nélkül heverő csekély összegeknek összegyűjtése és kezelése által előmozdítani és így főfeladata abban áll, hogy a kis fölösleges összegeket összegyűjtve azokat kamatozásra, gyümölcsözésre képessé tegye. A takarékpénztáraknál a betételek biztosan és kamatozólag helyeztethetnek el, s a betett összeg a betevőnek kívánságára kamataival együtt visszafizettetik. A takarékpénztárak közintézetek jellegével bírnak és igy azok nyilvános felügyelet alatt állanak. A takarékpénztárak főkép a szegényebb néposztály vagyoni érdekeit czéllozzák előmozdítani és igy nem a vagyonos, de a szegényebb osztály közvetlen érdekében állíttatnak fel. A takarékpénztárak minden betett csekély összeg után meghatározott mennyiségű kamatot fizetnek és igy lehetővé teszik, hogy a szegényebb néposztály fillérei gyümölcsözetlenül ne heverjenek s lehetővé teszik a nagyobb tőkeképzést azáltal, hogy a benhhagyott kamatok tőkésittetnek s igy azok is kamatot hajtanak. A takarékpénztáraknak azon kívül, hogy igen csekély betéteket elfogadvan, és épen a szegényebb néposztályra nézve egy igen hasznos oldala t. i. az, hogy itt a szegény polgár, iparos, munkás megtakarított filléreit teljesen biztosan és jövedelmezően helyezheti el, míg otthon pár forintja lopásnak vagy egyéb veszélynek lenne kitéve. A szegény mezőgazda, iparos és kereskedő a takarékpénztár által fel van mentve a gyermekek jövőjére vonatkozó aggodalmaktól azáltal, ha gyermekei részére bizonyos, habár csekély összeget tesz is be, mely összeg annyira növekedik a kamatok kamataival, míg a gyermekek teljes kárt érnek, hogy ez összeg lehetővé teszi a leányok kiházasítását — a fiuknak valamely életpálya megkezdését. A szegényebb iparos, mezőgazda, ha az iparczikkek, nagy termesztvények nagyobb keretnek örvendenek felesleges, otthon minden haszon nélkül heverő pénzét beteszi a takarékpénztárba s midőn mostoha idők állnak be azt szükségei fedezésére fordíthatja. Egy szóval a takarékpénztárak előmozdítják, fejlesztik a szegényebb néposztály takarékossági hajlamát, ezáltal a részegség és pazarlásnak elejét veszik s igy anyagi haszon mellett az erkölcsök nemesbítésére is lényegesen befolynak. Külföldön a takarékpénztárak igen el vannak terjedve s a szegényebb osztály annyira felfogja jótékony hatását, hogy még a naponkénti húsárát is a takarékpénztárból veszi ki. Francziaország már minden községében van takarékpénztár. Közlebbről megalakul véglegesen a háromszéki takarékpénztár, mely a székünk szegényebb osztálya jóléte végett alakult. Felhívjuk székünk lakosai figyelmét e takarékpénztárra s reméljük ezentúl megtakarított filléreit mindenki itt fogja gyümölcsözően elhelyezni. Háromszék értelmes, munkás lakossága bizonyosan fel tudja fogni egy takarékpénztár nagy jelentő A Brassó városi és vidéki magyarok és románok közmivelődési ügye. Jakab Elek ,,A királyföldi viszonyok ismertetése“ czimű művéből. — Egy nagyfontosságu ügy, mely a magyar sajtó, a kormány és olvasó közönség teljes figyelmére méltó, a brassói és brassóvidéki — úgynevezett barczasági — magyarok és románok közművelődési ügye. Nézzük átlagos statistikai adatok alapján először is a lélekszámot. Most politikának és nemzetgazdaságnak, miveltségnek és előhaladásnak alapja amúgy is a szám. Brassóban van mintegy 7000 magyar, 7500 szász, 10,000 román, a népesség mintegy 8°/0-ka német, cseh, zsidó stb. Vallásukra nézve magyar reformált hitű van 2000, magyar ágostai hitvallású 800, a többi római katholikus, a románok részint római katholikusok, részint és pedig legnagyobb számban keleti hitvallásuak; az összes szászság ágostai hitvallású. Brassóvidék népessége mintegy 89,000, ebből I 22—24,000 magyar, ugyanannyi szász, a többi román I német, zsidó sat. A lakosok életfoglalkozása és társadalmi állása s I viszonyai mintegy igy különböztethető meg : Brassóban s a magyar kereskedők az újabb időben nagyon s megszaporodtak, ide telepedve a Székelyföldről s az I ország más városaiból, úgy, hogy ma számuk mintegy • 1/3-ára, az iparosoké V- re megy, sok Czéhben vannak többségben; a brassói levantei vagy görög kereskedők kamarája vagyis társulata csak görögökből áll, az iparkamara 650 vegyes nemzetiségű tagból, amiből van 350 magyar. Ha Brassó piaczán körül néz az utas, a legjobb nevű czégek közül igen sok magyart talál, egyetlen pontról 10—15 czéget láthatni, melyek tulajdonosai a mai kereskedelmi ügyesség és jó ízlés színvonalán állnak, szép vagyonunk van, a város és vidék bizalmát s becsülését birják. A mi Brassónak büszkesége, a levantei kereskedés kelettel, ezt a románság űzi, s a füszersinges és a nürnbergi áruczikk-kereskedésben a szász és magyar egyaránt kitűnik. Az iparosok közt igen derék mesterek vannak, szabóságban, asztalosságban egy pár magyar valamennyi brassói mestert felülmúl. Minde mellett is tény, hogy amidőn Brassó kereskedéséről s iparáról van szó a parlamentben, az irodalomban, a világkiállításokon, mindig a szászokat emelik ki, a románok és magyarság hátrányára és mellőzésével. A szász adja a társadalomra is saját bélyegét; a beszéd a kereskedésekben, az ipar terén, a piaczokon, az ipar és keresked. kamarában jobbára német és szász; az ipar- és két.kamarának jegyzőkönyveit is németül szerkesztik, pedig a magyarok száma a szászokat szinte feléri; a szász szellemnek oly erős befolyása van magukra a kereskedőkre, iparosokra és segédeikre, valamint gyermekeikre is, hogy olyanok, kik Brassóba jövetelükkor jól csak magyarul beszéltek néhány év múltán már ő maguk, nejeik, gyermekeik, segédeik mind igen jól s könnyen, sőt jó szívvel beszélnek németül, némelyek szászul is. A viszony itt megfordítva van, mint Pesten és Kolozsvárott. E városokban a német, szász, zsidó apák s anyák gyermekei jó kedvvel tanulják, tökéletesen beszélik a magyar nyelvet és joggal várható, hogy nagy részükből jó magyar honpolgárok s honleányok válnak; itt ellenben a magyar apa és anya ki van téve annak, hogy gyerekestől és segédestül együtt rövid időn elnémetesedjék s fél szászszá legyen; a minek oka a társadalmi szellemen kívül a nevelés, a közoktatás. De erről alább lesz szó. A politikai viszonyok vizsgálatánál szinte ily eredményekre jutunk. Megmondom fennebb a város és vidék népessége számarányát közvetlen, helyi és megbízható értesülésem alapján. Nem tévedek, ha azt mondom, hogy a magyarok felét teszik a város és vidék fele népességének, a hasonlót rész román, mégis a közigazgatás, tanácskozás, határozat és jegyzőkönyv nyelve a városban és vidéki gyűlésben a német. A magyarok panaszára meg volt egy alkalommal az újabb időben rendelve, hogy a vidéki gyűléseken szerkesztessék a jegyzőkönyv magyarul is, de a szászok viszszairtak, hogy ők a magyar nyelvről hozott törvényt rosznak tartják s eltörlését kérik. És nekik a törvénykijátszás sikerült, a rendeletet „ad Acta“ tették. A közebbi képviselő-választásnál előbb a kormány beleegyezett a tanfelügyelő felléptetésébe, akit magyarok és románok sokan pártoltak, később vissza kellett vonulnia, új jelölteket tűztek ki, magyarok és románok egyesített igyekezettel fáradtak, áldoztak, ségít s törekedni is fog saját érdekében e takarékpénztár működését minél inkább előmozdítani és minél áldásosabbá tenni.