Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)

1876-11-01 / 91. szám

90. szám. Sepsi-Szentgyörgy, szombat, 1876. október 28. VI. évfolyam, Szerkesztőségi iroda: Brassai utcza 60. sz. alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó-hivatal: Po 11 & k M 2 5 r könyvnyom­dája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmen­­tesen intézendők. Hirdetéseket elfogad Braun Ede hirdetési ügynöksége BudapestenNEMERE Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap, a háromszéki „Háziipar-egylet“ és a s.­sztg­­örgyi „önkéntes tűzoltó-egylet“ hivatalos közlönye. megjelenik ezen lap heten­­kint két­ezer: szerdán és szombaton Előfizetési feltételek: helyben házhozhordva vagy vidékre postán küldve: Egész év . . 6 ft. 1 kr. Fél év .... 3 ft. 1 kr. Negyed év .. 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyílt tér sora 15 kr. A keleti háború. Sepsi-Szentgyörgy, oct. 26. A békealkudozások. A békealkudozások még mind folynak — emel­lett a háborúra is minden részről hatalmas előkészüle­tek történnek. Oroszország Románia határszélén nagy tömegeket összpontosit — Románia nagy sietséggel fegyverkezik. Anglia minden eshetőségre elkészült, hajóhadát összpontosítja s igy a békés törekvések eredménye aligha­nem egy véres háború lesz. Az orosz ultimátum. Orosz részről az ultimátum Konstantinápolyba megvitetett, s az a nagy követek értekezletén előter­jesztetett. Az ultimátumban Oroszország kívánalmait a következőkben formulázta : 1) azonnali és fel­­tétlen hatheti fegyverszünet; 2) ön­­kormányzat Bosznia, Herczegovina és Bulgária számára; 3) kimerítő bizto­sítékok. A reformok, biztosítékok minőségét a ha­talmak közös értekezlete fogná megalapítani, melyből a porta kizáratik. Oroszország visszatért a berlini me­morandumra s kívánja a reformok végrehajtását Bos­­niában, Hierczegovinában és Bulgáriában egy európai bizottság felügyelete alatt. A porta nem idegen a 6 heti fegyverszünettől azon feltétellel, hogy azt meg lehessen hosszabbítani. A hatalmak értekezlete eszméjét azonban, miután az állami méltóságát sérti, visszautasítja. Monarchiánk magatartása. Monarchiánk magatartása foglalkoztatja a kül­földi és belföldi politikai köröket. Mint biztost írják, hogy az uralkodó, Andrássy gróf és Albrecht főher­­czeg a keleti kérdésre nézve egyetértenek. A „Fremdenblatt“ jelenti, hogy a porta az orosz föltételeket nem fogadja el és igy az interventiót biz­tosan lehet várni s monarchiánk azon esetben, ha Románia és Görögország fegyveresen beavatkoznak a keleti bonyodalmakba, nem fogja magát elszigetelni s teszi azt, mit érdekei parancsolnak. Hírlik, hogy Tisza és Andrássy nézetei között a keleti kérdésben lényeges eltérések vannak, Andrássy olyan politikát követ, mit Tisza nem helyesel — Ma­gyarországot miniszterelnöke politikájában pedig az osztrák bír­­tanács is jelentékenyen támogatja. Mint a „P. Ll.”-nak írják, eddig 840 uchatius ágyú adatott át a csapatoknak. Szende miniszter je­lenti, hogy a honvédség 8 nap alatt az utolsó gombig felszerelhető és a csatatérre küld­hető, összeesküvés Konstantinápolyban. Konstantinápolyban egy kiterjedt összeesküvést fedeztek fel, melynek czélja volt Mithad pasa s né­hány minisztert, kik a reformokat pártolják — meg­gyilkolni. Az összeesküvés fejeit Rodus szigetére szám­űzték. Mint írják, a kormány reformtervei az egész országban ellenzésre találnak a mahomedán lako­soknál, Románia hadikészületei. Mint jelzik, a román hadsereg a dunai határokra vonul. A lakosság fél a háborútól, a katonatisztek örömmel üdvözlik. A legénység meleg ruhákkal látta­tott el — a fegyverzet kitűnő. Szerbia: Szerbiába özönlik a pénz Oroszországból. A Szerbiában lévő lengyelek ellenszenvet éreznek a szer­­bek iránt, mióta Oroszország pártfogolja. Sgaralino, Garibaldi volt hadsegéde Nándorfehérvárra érkezett. Szerbia és Görögország között a porta ellen megkö­töttnek jelzik a szövetséget. Milán fia a czár kívánsá­gára Sándor nevet kapott. Németország. Németország nem foglalt határozott állást sem a 6 havi, sem a 6 heti fegyverszünet tárgyában. Német­ország Francziaországtól fél — a párisi kormány egy küldötte Berlinben a napokban tartózkodás nélkül beszélt a megtorlásról. A sajtó és a közvélemény élénken tiltakozik a muszka politikája ellen. A harcztér. A törökök a szerbek ellen a támadás folytatják és sikeresen mindig előbbre nyomulnak. Silyegac és Gredetin kezükben van. A nagyszebeni „Telegraful Románul 1­81-ik szá­mában így nyilatkozik : Mi az eseményeket — mint amelyek minket csak másod­sorban érintenek — nyugodtan szemléljük. A legroszabb esetben harczolni fogunk, anélkül, hogy egyebet veszthetnénk, mint a béke áldásainak hasznát. Ha a sors úgy akarja, hogy Osztrák Magyarország háborúba keveredjék, mi románok, kik mindig büsz­kék voltunk a felséges uralkodónkhozi ragaszkodásra, ezúttal is : egész lelkesültséggel készek vagyunk felál­dozni — embert ember után, az utolsó leheletig — császárunk s felséges uralkodóházának birodalmáért, melyhez minket múltunk, vágyaink és jövőnk kötnek! És azért nem értjük a romániai kormány maga­tartását, mely többfelől jött hírek szerint az orosznak már le van kenyerezve. A román kormány nem képes átlátni, hogy a panslávizmus aramista nemcsak a a törököt, hanem minden más nem szláv nemzeteket s ezek közt első­sorban Romániát is fenyegeti. Hogyan fog majd román román ellen küzdeni, ahelyett, hogy Kárpátokon inneni és tuli románok arra törekednének , hogy a kárpáti szorosokat egyesülten megvédjék ? Nem értjük, mert románok vagyunk ! Az európai haderők létszáma. Olyan időket élünk — írja az „Ellenőr,“ — hogy az ember a legrémítőbb számításokkal is kénytelen megbarátkozni, hogy mennyire annyira bizalmas lábra helyezkedjék minden tényezővel, mely az eshetőségek sorsában számot tehet. A keleti conflagratióba belevonható hatalmak fegyveres erejét sem lesz fölösleges előléptetni egy kicsit szemeink előtt, hadd lássuk hát ki mennyit nyom a lattán. A kezünk ügyében levő adatok sze­rint, melyek nem teljes hitelűek ugyan, de megköze­lítő számítás alapjául bízvást e­­­tők, követke­zőleg állunk: Oroszország szárazföldi had­ereje hadilábon kerek számban 1.400,000 főre emelhető , melyből 900 ezer ember a rendes hadseregre, a többi a milicziára és az irreguláris csapatokra esik. Ebből gyalogság kö­rülbelül 1.200,000, lovasság a doni kozákokkal együtt 80—90 ezer, a a tüzérségre, amely 2200 ágyúval ren­delkezik és a műszaki csapat­­r­a egy­ütt valami 80 — 100 ezer ember eshetik. A hajóhad a legpontosabb hiteles adatok szerint, a „Standard“, czím­ű lap után 17 pánczélos hajót s tizenegy monitort számít 174 ágyúval, s 90,000 tonna tartalommal. Németország szárazföldi hadserege hadilá­bon 1.317,000 főre rúg, melyből gyalogság 947,000, lovasság 110,000, tüzérség és műszaki csapat 150,000 ember. A Landwehr erejét 3 — 400 ezerre téve, aligha csalódunk, ha ezzel együtt 1.600,000 volna az összes létszám, körülbelül 2000 ágyúval. — A hajóhad jelen­téktelen: 5 pánczélos hajó, 3 monitor, 10 corvette s 18 ágyunaszád alig 70—100 ágyúval s csekély tonna­tartalommal. Anglia rendes szárazföldi hadereje a kelet­indiai csapatokkal együtt 200,000 főre megy, a mili­­czia és önkénytesség e számot majdnem 400,000-re emeli, melyből alig 15—20,000 lovasság, s 25-30 ezernél nem több a tüzérség, 5—600 ágyúval. — De hajóhada egymaga felülmúlja Európa összes hajóhadait. Áll 54 első rendő pánczélos hajóból s 307 pánczélta­­lan gőzösből s 55 vitorlás hajóból, együttvéve több mint 800,000 tonna tartalommal, 3,500 ágyúval s 60, ezer tengerész katonával. (Na ezek még 1873-iki ada­tok s azóta jelentékeny a szaporodás.) Francziaország 1.450,000 főnyi rendes haderőt s majdnem ugyanannyi (1.200,000) honvédet (territoriális hadsereg) számit. Csak a rendes haderőt tekintve: ebből egy millió a gyalogság, 150,000 lovas­ság, ugyannyi a tüzérség és a műszaki csapat; a többi Algirra esik. Hajóhada 26 pánczélos, s 78 pánczélta­­lan gőzös, ezer ágyúval s 28,000 tengerészszel, 250 ezer tonna tartalommmal. Olaszország 800,000 embert számít hadse­regében; ebből 500,000 gyalogos, 30,000 lovas, 55,000 tüzér és műszaki, a karabélyosokra és a militiára esik. Hajóhada 21 pánczélos s 35 közönséges gőzösből áll 550 ágyúval, jelentékeny tonnatartalommal és 17,000 tengerészszel. Törökország 400 ezer főnyi rendes erőt ál­líthat ki, ha minden segédeszközét felhasználja véd szervezetét gyorsítva 200,000 nizámot vezethet hadba, körülbelül 500 ágyúval, 30—40 ezer lovassággal. Ha­jóhada 19 pánczélos hajót számit s 84 fahajót 500 ágyúval 22,000 tengerészszel. Monarchiánk végre 800,000 rendes katonát, 400,000 honvédet számit, miből a gyalogságra körül­belől 900,000 esik, s a többi a lovasság és tüzér s műszaki csapatok közt körülbelül két egyenlő részben oszlik meg. Ágyúink száma jelenleg 1456. Hajóhadunk áll 11 pánczélos s 25 közönséges hajóból 49 ezer tonna tartalomraal s 200 ágyúval. Az itt elősorolt hét nagy hatalom tehát rendes hadseregének összes hadi létszámával 5 600,000 főnyi szárazföldi haderőt képvisel, s bir összesen 776 hadi­hajót 6074 ágyúval. Ha az összes szárazföldi­­és ten­­gen haderőnek lO°/0-ját harczra képtelennek számítjuk s az ezután felmaradandó 5.040,000 nyi szárazföldi 700 hajóból, 5468 ágyúból álló tengeri haderő egy harmadrészét territoriális, illetőleg kikötő szolgálatra levonjuk: valósággal harczba vihető haderőként fel­marad 3.360,000 főnyi szárazföldi sereg: 570 hadihajó 3650 ágyúval.­­ Egy háború monarchiánk és Oroszország között, a mi részünkön a fentebbi levonásokkal, de a magyar honvédség (200,000) beszámításával 600.000 embert 17 hadihajót 120 ágyúval találna a harcrtéren, mely­hez Törökország erejét, szintén a fenti levonásokkal, 240.000 szárazföldi katonasággal és 60, összesen 300 ágyús hadihajóval, hozzáadva a két állam hadereje 840.000 emberből s 77 hadihajón 420 ágyúból állana. Ha Angliát is a szövetséghez számítanák, ez még 120 ezer embert, 248 hajót 2100 ágyúval állítana ki s igy 960.000 főre, 325 hajóra (2520 ágyúval) emelné a szö­vetséges haderőt. Ezzel szemben állna 540,000 ember­rel, 24 hajóval s ezeken 100 ágyúval Oroszország, mely a szárazföldi haderőt a 60 ezernyi szerbbel, ugyanannyi oláhval, 25,000 montenegróival s 50,000 göröggel a legjobb esetben sem növelhetné 735.000- nél többre. Vegyük végre a legvégső esetet, azt t. i. ha N­é­­metország is Oroszországgal indul s ennek 735.000 emberéhez hozzácsatolja a maga haderejét, mely a levonandók levonása után 780.000 embert, 24 hajót (60 ágyúval) tenne, a két szövetséges haderő 1.515.000 emberből, 48 hajóból (160 ágyúval) állana, mely Olaszország idecsatlakozásának nem kép­zelt esetében még 360.000 emberrel, 34 (340) ágyús­­hajóval, összesen 1 875.000 emberre s 82 (500 ágyús) hajóra szaporodhatnék. De ez esetben Franczia­ország viszont az angol-osztrák-m­agyar-török had­erőt szaporítaná fel a maga 840,000 emberével, 60 hajójával s ezeken levő 600 ágyújával (ennyi maradna a mindenütt alkalmazott levonások után) összesen 1.800,000 emberre, 385 hajóra, 3120 hajó­ágyuval. Tehát: Egy millió nyolczszázezeren, 358, három ezer százhúsz ágyús tengeri hajóval lennénk , egy millió nyolczszázh­etvenötezer ember 82, ötszáz ágyús hajó ellenében. Ennyien verekszünk, ha mind együtt leszünk.­ ­ A s­áromszéki Erzsébet árvaleány nevelő­­intézet közgyűlése 1876 oktoberk­ó 15-én K­ézd­i-Vásárhely 11 A Siáromszéki Erzsébet leányárvaház folyó hó 15 én tartotta meg ez évi rendes és mint ilyen utolsó közgyűlését, mert h­atározatilag kijelentette, hogy lé­nyeges átalakuláson menve át, már többé nem mint egyszerű árvaház, hanem mint annál már sokkal fon­tosabb igényekkel bíró és nagyobb előnyöket nyújtó intézet fog munkálni „S­áromszéki Erzsébet árvaleány nevelőintézet“ czím alatt. Eddig ugyanis a védelme alá vett szegény árva leánykákat csak élelem , ruházat­, lakás- és egyszerű felügyeletben részesítette, m­íg most rendszeres nevelő­intézetté alakíttatván át, hatalmas lendületet nyert, hivatásának valódi czélja felé. Az intézet ügye és ezáltal a szegény árvák sorsa iránt is meleg érdekeltséggel bíró derék nők díszes gyűlését elnök méltóságos­a. Szentkereszty Stephanie ő nagysága a következő, méltó figyelem- és tisztelet­tel meghallgatott beszéddel nyitotta meg : Tisztelt közgyűlés! Ezen közgyűlés napjául sept. 24-ike volt előre kitűzve, de köz- és magánviszonyok miatt mára kel­lett maradnia. Hála istennek, hogy ma megtarthatjuk. A néhány heti késés ügyünknek nem hátra-, hanem előlépésére szolgált Lépésről lépésre haladni, örökké tökélyesbülni ez a világ házrendje és minden életjo­gosultnak rendeltetése. Jelszóul tekintettük ezt mi is az árvaház keletkezése óta annak életére nézve, és ez volt a vezető eszme, mely csekély tehetségünket soha nyugodni nem hagyta s erőnket fokozta bárminő akadályokkal megküzdeni, ha azt az intézet érdeke s annak előrehaladása megkívánta. Legyen forró hála érette a jó isten segitő kegyelmének, ki erőtlenségünk támogatója volt s ki munkásságunkat annyira megál­dotta, miszerint most nyíltan adhatunk kifejezést an­nak, hogy intézetünk élete kezdetétől fogva soha meg nem állott, hanem fokonként ez ideig mindig előre­haladt. Most azonban egy hatalmas lépést tettünk,­­ mert örömmel tudathatom a tisztelt közgyűléssel, hogy utolsó együttlétünk óta árvaházunk, melyben eddig az árvák csak élelmet, ruházatot és lakást nyertek, mi­nélfogva ugyszólva csak menháznak tekintettük, jelen­ben nevelő­intézetté emelkedett s fentartására már a törvény értelme szerint az évenkénti államsegély is

Next