Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-08-28 / 69. szám

s Kovács Ödön felszólalása­kra annak nyilvános közlését az értekezlet óhajtásképen kimondotta. Ezután közebéd következett a Blaskó József vendéglőjében. Az ízletes, pompás ebédet termé­szetesen toasztok is fűszerezték, melyeknek elsejét Székely Gergely mondotta ő felségeikre. Délután Dózsa Dénes olvasta ilyen cí­­mű értekezését : „Eszmetöredékek a középtanodai oktatás reformjáról.“ Értekező az emberi oktatá­sok tökélytelenségéből indulva ki, mint atalán minden intézménynek, úgy gymnásiumainknak re­formját is hangsúlyozza ; e reformot azonban nem úgy képzeli, mint azt nálunk eszközölni szok­ták, hogy t. i. engedélyekkel, miniszteri rendele­tekkel, vagy állami törvényekkel némely szakér­tők által megállapított szabályzatok rá­erőszakol­janak minden tanintézetre, hanem úgy, hogy az individualitásnak minél tágasabb hatáskör enged­tessék. A reformok, az újraalakulásnak­ és tovább­fejlődésnek az eg­yes tanodákból kell kiindulnia, ezek experimentáljanak, de az állam soha. Ugyan­azért bizonyos általánosságban megállított elvek keretén belül az egyes felekezetek, sőt még az egyes intézeteknek is minél szélesebb hatáskört kell engedni, hogy nyújtassék alkalom, sőt mint­egy legyen kényszerítve minden hivatott egyéni­ség a reformról gondolkozni és azt saját hatáskö­rében a viszonyokhoz mérten meg is valósítni. Minthogy pedig tantermek, tanszerek, tantervek és tankönyvek magukban holt állatok, a tanár egyé­nisége az, mi az élettelen porból lelkes állatot fejleszt : tanodáink reformjánál első és legfontosabb lépés a leendő tanárokat a lehető legnagyobb „alaki és anyagi“ képzettségben részeltetni. Érte­kező azon nézetben van, hogy az­ érettségi vizsga után három évi egyetemi cursus a középtanodai tanári oklevél megszerezhetésére, igen csekély elő­készület. A fent címzett értekezés ellenében több­ol­dalú felszólamlás történt, melyek kiválólag hang­súlyozzák, hogy a gymn. reform mezején az egyes tanodák individuális önállóságának oly föltétlen elfogadása az épen az egész egyi. kerület tanfér­fiainak szakértelmével és közakaratával szemben a tanügyi reformra nézve káros következménye­ket vonhatna maga után. Nem különben kiemelik értekezővel szemben a felszólalók, hogy már csak a hazaszerte egyöntetűvé válni hivatott gymnasi­­ális szervezet is, tiszteletben tartván azért az egyes egyházi kerületek autonomikus jogkörét, létre nem hozható, ha a kormány­hatalomtól a kezde­ményezés joga elvonatik, az egyes tanodák kezde­ményezési joga ellenben koc­kára tenné azt, hogy egy egyh. kerület közakaratú utat törjön ma­g­ának. Értekező felvilágosításul felhozza, hogy ő a gymnasiális reform legtermékenyebb forrására kívánt utalni, az egyes testületek szabad mozgása által lehetővé tett kezdeményezésre és csak álta­lában a gymnasiumok reformjáról, eltekintve je­lenleg azoknak hazánkban elfogadható és követ­hető reform irányáról akart beszélni. E felvilágo­sítás után az idő nagyon előhaladván az értekez­let befejeztetett­e?10 napra. Másnap az értekezlet megkezdte az erdélyi ref. tanodák tanterve tárgyalását. A nagyszabású munka igen érdekes eszmecseréket idézett elő, a­melyekről jövő számunk még szólni fog. Apróságok аз „Arrogante”műpólyról. A A hangversenyen a franciák ugyancsak hálás hallgatóknak mutatták magukat. Nem volt pièce, melyet meg ne tapsoltak, meg ne éljeneztek volna, Márkus Emília szavalt. A franciákat egész extásisba hozta a magyar nyelv dallamossága s a művésznő rokonszenves hangja. Meghatottan siettek fel az emelvényre s rendre csókoltak kezet a mű­­vész­­nőnek, s El­inger az utolsó napokban vállalta magára, hogy Pauli helyett énekelni fog*. A vendégek meg­lepetve hallgatták a 65 éves, de korát épen nem sejtető hanganyaggal rendelkező jókedvű énekest s E 1 1 i n g e r nem is fukarkodott, énekelt teljes erejéből.* Az előzékeny rendezőség a közreműködő mű­vésznőket gyönyörű rózsacsokrokkal lepte meg. Csak az volt kissé kellemetlen, hogy azokat csak a hangverseny tartama alatt nyújthatták át a mű­vésznőnek. Türr tábornok egy egész csomó rózsát adott át nejének, ki aztán azt a legszeretéltebb gyöngédséggel osztotta ki a vendégek között. * Blaháné a hangverseny közepe felé érkezett meg. Minden szem a belépő művésznőn függött. A franciák „Est-се que c’est madame Blaha ?“ kér­dezték sorba Türrt s Pázmándyt s mihelyt lehetett, siettek a művésznőhöz bemutattatni magukat. Gouzzin beszélt arról a sok szépről, a­mit a művésznőről hallott. Az szeretetreméltó naiv­sággal tette a túláradt vendég vállára kezét: „Hagyja el lelkem, nem tudok én franciául,“ de csakhamar előcitálták Piaf­ot s csak így indulhatott meg a nehézkes conversátió. A Rigolettoból énekelt quartett után lépett fel az ünnepelt népszínmű énekesnő az emelvényre hatását lehetetlen volna leírni. Mikor elhangzott már a tapsvihar s távozni kezdett a közönség, Türr tábornokné odament a művésznőhöz s kezet szorított vele. „No hát tudunk már magyarul“ — volt a művésznő első kérdése, „un peu — un peu“ válaszolt a tábornokné. Dehogy „ön­ző“, tudni kellene már egészen jól — válaszolt Blaháné az­zal a szeretetreméltósággal, mely az ő sajátja. A franciák s a rendezőség aztán megköszönték a mű­vésznőknek s a művészeknek közreműködésüket s lassan kint kiürült a terem, hogy aztán az alsó vendéglő termében kezd­tét vegye az ünnepély zárjelenetét képező tánc. A nagy számmal megjelent idegenek ősi szo­kás szerint mindjárt megérkeztük után a vendéglők előtt a leteritett asztalok mellett foglaltak helyet. Ettek ittak amúgy vidékiesen s fizettek pestiesen. Voltak olyanok­ is, kik rajta voltak, hogy még utó­daiknak is testálható emlékeket is vigyenek ma­gukkal. Egy-egy kés, villa, asztalkendő hama­rosan s ügyesen tűnt el az oldalzsebbe, sőt olyan sem hiányzott, ki egész kényelmesen terítette ki az asztalkendőt s kötötte be az eltulajdonított tár­gyakat. Nem tudjuk, de mégis azt hisszük, hogy a vendéglősök, a borsos órák dacára nem jönnek valami nagy extasisba, ha a lefolyt ünnepélyessé­gekre gondolnak. Komoly balesettel fenyegetett a „Denkova“ hajón történt véletlen. A hajón mintegy 400 an le­hettek összeszorulva. A­mint azonban a gőzös a város felé indult, a felső állomásnál úgy megtaszította az álló hidat, hogy az állomás petróleumlámpája összetört. Az égő petróleum szétfolyt az állóhajón s magas láng­gal kezdett égni, megvilágítva az egész hajót. A lármára, hogy „tűz van“ iszonyú rémület állt be. A közönség rémülten nézte a lángokat, néhány nő elájult, sokan menekülni akartak. Szerencsére volt kéznél elég homok, melylyel a lángokat csak­hamar sikerült elfojtani. Mások szerint a lángok onnét eredtek, hogy egy nő ruhája meggyuladt, de ezt sikerült elfojtani. Hiába, nincs öröm, üröm nélkül. * A délután s az est folyamában a hölgy s a férfi közönség között vörös fehér-kék csokrokat osztogattak. A hangversenyen s a bálban minden megjelent mellét ily csokor díszítette. De hát szóljunk valamit az ünnepély anyagi sikeréről, óriási néptömeg volt a szigeten. Erről csak Magyar, a sziget kertésze adhat számot, ki köny­­nyes szemekkel nézte letaposott rétjeit, virágágyait de hát a sziget is nagy s szétoszolva a nagy kö­zönség nem is mutatott oly sokat. Nem csalódunk, ha 20—22.évp-re tesszük a megjelentek számát. A rendezőség­ e célra körülbelül 20000 jegyet nyoma­tott, de ez már este 5 óráig mind elkelt, úgy hogy azután csak a rendes vasárnapi sárga menetjegye­ket bocsátották áruba. A rendező bizottság tagjai is­ 20 —22.évp-re becsülték a jelen voltak számát. Ide számíthatjuk még a hangverseny, a monstre hangverseny, s a programmok elárusításából befolyó jövedelmet is. A költségeket a rendezőség körülbelől 3000 frtban irányozta elő. E költség­ek fedezésére előleg gya­nánt Türr tábornok 1000 frtot, Ráth Mór főpolgár­mester 500 frtot adtak s a többi bizottságok is kisebb-nagyobb mérvben adakoztak, s mely össze­gek visszatérítéséről, mint utólag értesülünk, az illetők a jótékony célra le is mondtak. Mindezeket tekintetbe véve nem csalatkozunk, ha az ünnepély tiszta jövedelmét 25—30,000 írtra tesszük. * A kis, fényesen kivilágított terem már telve volt díszes hölgyközönséggel s mikor a szabadban felhangzott a katonazenekarok takarodója, rákezdte bent is a cigány s táncra perdült a jókedvű fiatal­ság. A tánczrend első számát keringő képezte, az első francziát körül­belől 30 pár táncolta. Nemso­kára megérkeztek a franczia vendégek. Gyönyör­ködve néztek végig a szép hölgykoszorún s las­sanként oly jó kedvük kerekedett, hogy még ők is hozzá kezdtek a tánchoz, Munkácsy pláne fá­­radhatlannak látszott. A második csárdásban meg Harkányi Frigyes táncoltatta meg Türr tábornok­­nét. Vendégeinket a nap fáradalmai azonban ki­merítették. 12 órakor búcsút mondtak a társaság­nak s a parton állók lelkes éljenzése mellett száll­tak hajóra. S aztán csend lett a szigeten, kialud­­tek a lámpák, csak még a táncteremből hangzott ki egy egy hangfutam, vidám nevetés. Reggeli két órakor ennek is vége lett s a margitszigeti fényes ünnepély véget ért. „E.r.“­ szonyainak megfelelő, mig másnak érdekeit tekint­ve, nem czélra vezető. S ha egy ilyen iskola, melynek fejlesztése, népszerüsitése iránt a vidék lakosságának érdekeit tartva szem előtt, minden megtétetett s mégsem volt k­ielégitő, korszerű vál­toztatáson megy át ; azt hiszem nem megszüntette­­tik — mint azt sokan hiszik — sőt ellenkezőleg oly szervezetet fog nyerni, mely szerint egy vidék azon lakosság­ának emeli — fejleszti érdekeit, mely különben nem volna képes jelen mostoha anyagi viszonyai között gyermekeinek megadni azon szel­lemi alapot, melyre az élet különböző pályáin mint polgár­i szorgalommal biztosan építheti jö­vő boldogságának épületét. Ilyen viszonyainkat nem kielégítő iskolának tartatott a sepsiszent­györgyi gazda szakosztályú felsőnépiskola is, nem azért, mintha annak vezetői lelkiismeretesen nem teljesítették volna kötelességüket , hanem szerveze­te volt olyan, mely nem engedte időveszteség nél­kül végezve négy osztályt — máshová vinni nö­vendékét, mint a tanító képezdébe , s így nagyon természetes, nem volt kielégítő azokra nézve, kik óhajtottak volna a megkezdett pályán tovább ha­ladni. Most azonban Gönczy Pál miniszteri tanácsos úr jelenlétében tartott tanácskozásban remélhető­leg megoldatott e kérdés és pedig úgy, hogy az reményünk szerint e megye lakossainak kívánsá­gát legjobban ki fogja elégíteni. Ugyan­is egy oly iskola fog még­ az 1879 80 iki tanév septemberében a tett ígéret után megnyittatni, melyben az életre megkívántató tudományokon kívül a német nyelv rendes, a kik kívánnák a latin és francia nyelvtan mint rendkívüli fog taníttatni, azok kedvéért, kik magokat különösen a fém­ipar feldolgozására szánják, hog­y mint műlakatosok nagyobb gépgyá­rakban szerezhessenek magoknak szorgalmas mun­kával igen szép munkabért — keresetet. A felsőnépiskola helyett egy ilyen intézet felállitása felől hallottunk fél­terjesztést tenni, te­hát alaptalan azon hit, mintha megszüntették volna a felső népiskolát s helyébe semmi mást nem ál­líttatnának, mert mint remélhető, a polgári iskola első osztálya már September 1­én fog megnyit­tatni. Egy érdekelt. — 275 — A sepsiszentgyörgyi polgári fiúiskola. Valamint minden emberi mű tökéletes nem lehet, s mégis talán egyik ember vagy vidéknek tetszik, viszonyainak legjobban megfelel , ép úgy némely iskola szervezete is lehet egyes vidék­­i­ Értesítés. . A baróthi gazdasági szakosztálylyal megtol­dott felső népiskolánál a beiratások, felvételi és javító vizsgák az 1879/80 tanévre I. évi szeptember hó első napjaiban eszközöltetnek,­­miről érdekeltek ezennel értesittetnek. Baróth, 1879. aug­. 25-én.: Az igazgatóság. KÜLÖNFÉLÉK — Színtársulatunk múlt szombattól fogva máig 4 darabot játszott, melyek mindenike kivétel nélkül teljes sikert aratott. S ha ezek kö­zül mégis­­egyet (a „Makranczos hölgy“) kieme­lünk, tesszük azért, mert úgy a darab klassikus értéke, mint az ennek megfelelő előadás meglepő pontossága ezt kötelességünkké teszik. Z á d­á r n­é (Katalin) talán ez alkalommal először mutatta be tehetségét a maga erejében. Nem elig, csak any­­nyit mondanunk róla, hogy gonddal játszott, játéka a művészet nivellján állott s a különben nehéz szerepet minden vonásaiban kitűnő részletekkel alakította. Hasonló művészettel, a routin teljes ott­honosságával játszott Kazalicky (Petruchio) is. A közönség nem győzte eléggé tapsaival és zajos kihívásaival e két excelláló művészt elhalmozni. A többi szereplők, köztük Zádor (Gremio), Komáro­­my (Baptista) Szathmáry (Travino) szintén igen sikerült alakok voltak, annyira, hogy a közö­nség ez előadást a többi jók között a legfényesebben si­kerültnek vallotta. Szathmáryt illetőleg meg kell jegyeznünk, hogy őt, mióta Prielle Kornélia tőlünk elment, szerepkörének megfelelő s egyéniségét, tehetségét megillető szerepben nem láttuk. Ez a körülmény annál feltűnőbb, mivel Szathmáry a közönség előtt kedvelt színész s az ő jaie­ca tud közönséget gyűjteni, még ilyen pénzszűk világ­ban is. — Szerencsétlenség. Az épülőfélben lévő Ötvös-féle ház állványát a ma (szerdán) dél­­­után keletkezett nagy vihar ledöntötte s az alázu­­­hant gerendák több munkást életveszélyesen meg­sebesítettek. Mint halljuk, egyiknek lábát törte ketté, másiknak karját, harmadiknak arczát zúz­ták össze a lezuhant gerendák. A szerencsétlenek elszállittattak a helybeli kórházba. Mindenesetr­e könnyelműségre mutat az építő mester részéről, hogy oly gyenge állványt takoltat össze, melyet egy rohanó szél olyan könnyű szerrel lerombolhat.

Next