Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-10-30 / 87. szám
télyes embertől halottam, „lári-fár gyülésezhetnémségek“ volnának. Körülöttünk minden megye megtartá már évi közgyűlését az idén is. — Csikmegye, Udvarhelymegye, Brassómegye, az erdővidéki tanítótestület stb. mind eleget tett maga elé szabott kötelezettségének az idénre is. Mi pedig még a harmadik évben sem akarunk gyűlést tartani. Nem látok semmi iparkodást, nem látok semmi igyekezetet arra nézve, hogy a tanítótestület, melynek oly speciális igényei vannak, melynek oly sok javítni, oly sok tennivalói volnának, csak rá is gondoljon saját állapota javítására. Tehát én még egyszer s talán utoljára nyilvános rászólásomat fejezem ki ezen semmi szin alatt nem menthető indolencia felett s határozottan kijelentem, hogy ha a tanítótestület közös szellemi érdekeit ily könnyelműen tapossuk sárba , legközelebbről nem fogom elmulasztani e körülmény felől a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi minisztériumot kellően tájékozni. Meg vagyok győződve, hogy egy hivatalos közbelépés más fordulatot fog adni a dolognak, s nem fogja engedni, hogy az egész magyar hazában Háromszék tanítótestülete legyen a legutolsó. Egy tanító VIDÉKI ÉLET. Ilyefalva, 1879 okt. 28. Tekintetes szerkesztő ur ! Az ilyefalvi „Ifjúsági önképző kör“ folyó hó 15-én tartá meg 6-ik jótékonyczélu műkedvelői előadását a helybeli leégettek javára s ismét egy virággal szaporitá a hála és elismerés azon koszorúját, melyet közönségünk már rég ezen műkedvelő társulat homlokára tűzött. Ezúttal előadatott Szigligetinek még mindig vonzó és a közönséget folytonos derültségben tartó „Liliomfi“ czimű 3 felvonásos vígjátéka, melyben a czímszerepet Komáromi úr, a Sztupa úr társulatának egyik kitűnő tagja oly nagyszerűen játszta, hogy közönségünknek nem egy tagja emlékezik ma is kedvesen vissza Komáromy úr játékára. Fogadja e helyen is szíves közreműködéséért „önképző körünk“ legforróbb köszönetét és azon szerencsétlenek háláját, kiknek ezen előadás jövedelméből egy pár könycseppjük letörültetett. Mi nem vagyunk azon helyzetben, hogy kövessük egyik jónevű írónk eme szavait : „a műkedvelőkről vagy jót, vagy semmit“ ! Ha ezen előadásról mégis csak jót írhatunk, az ügyes szereplők érdeme csupán , mert rosszat bármint akarnánk is írni, az igazság megsértése nélkül nem írhatnánk. De szóljunk a szereplőkről, s nőké lévénaz elsőség, szóljunk Csusz Annáról. Ha azt mondanók, hogy Camillát, az álszenteskedő s még jániczos bőrrel is tetszeni vágyó vén nevelőnőt jólszemélyesítetten vétkeznénk ; ily játékra a dicséretes jelzőt kell használnunk. Erzsi szerepétPetke Etelka játszta, ki rövid szerepében is feltűnt helyes játéka által. Petke Vilma, a szomszédaszsonyszerepében jó alak volt. Mariskát, a titokban szerető naiv leánykát Gazda Vilma játszta, ki gyönyörű énekével, melyről Hetényi Antonia úraszszony is, ki az előadáson jelen volt — elismerőleg nyilatkozott — a közönséget meghódította. Aszerep helyes felfogása, színpadi otthonosság, helyes szókiejtés nála oly tulajdonok, melynek egy színésznőnél is elismerést, egy műkedvelőnél dicséretet érdemelnek. A férfi szereplők közt kitűntek : Duducz G., jó fáradhatlan műkedvelő s ez előadás létrehozója, Ivenkő D., Nagy E., Szász K., Csomós J. és Márkos B. úr, kinél jobb súgót még S.-Szentgyörgyön sem lehetne kapni. Az előadást tánczvigalom követte, mely harmaiig tartott. És midőn még egyszer ismételnék az egészelőadás igen élvezetes és sikerült volta feletti elismerésünket, nem tehetjük, hogy e jóhirre vergődött műkedvelő társulatot közönségünk és a közebb fekvő vidék minél nagyobb pártolásába annál is inkább ne ajánljuk, mivel előadásai alkalmával nem mindennapi élvezetben részesülünk. Kiss György: Este 8 óra után az „Angol“ czímű szállodába jöttek vendégeink (köztük K. Papp Miklós, a „Magyar Polg.“ és Békési Károly, a „Kelet“ szerkesztője) a tiszteletükre rendezett társas vacsorára. Ez alkalommal számtalan toaszt hangzott el, melyek legtöbbje gróf Zichy Jenőt, báró Bánffy Dezsőt és Türr Istvánt élteté. A nagyon kedélyesen lefolyt estebéd 11 órakor ért véget. Ma reggel a főispán vezetése mellett megszemlélték vendégeink a kiállítási csarnokokat, amelyek mindegyike mindegyikre meglepő hatást idézett elő. Maga gróf Zichy kijelenté, hogy a látottak várakozását felülmúlták, hogy kiállításunk igazán fényesen sikerült. Délelőtt 11 órakor a megyeház előtt felhangzott a tűzoltó zenekar indulója, jelezvén, hogy egy magasztos ünnepély vette kezdetét. A megyeház tanácsterme zsúfolásig megtelt, és midőn magas vendégeink abba beléptek, alig tudott megszűnni a lelkes éljenzés. Báró Bánffy Dezső kiállítási elnök bemutatja gróf Zichyt és Türr tábornokot, jelzi, hogy a székesfehérvári kiállítás alkalmával nyert kitüntetéseket az erdélyi kiállítóknak ezennel át fogja nyujtani. — Gróf Zichy Jenő hangsúlyozza, hogy egy nagy mű fog befejeztetni ezúttal, a midőn egy másik nagy mű befejezésén fáradoznak.A zászlójával megjelent kolozsvári dalegylet a Hymnust énekli, miután Bovánkovics Gyulamint jegyző olvassa a kitüntetettek névsorát. 172 kitüntetés osztatik ki, még pedig a jelenlevőknek éljenzés közben személyesen, a távollevőknek részben megbízottaiknak, részben pedig a mi tárlatunk végrehajtó bizottságának kézbesittetés végett. — Gróf Zichy Jenő az ünnepélyt befejezvén, élteti a kiállítókat, báró Bánffy Dezsőt, mint egy sikerült kiállítás létrehozóját, gróf Kornis Viktort, mint a szolnok-dobokamegyei gazdasági egylet elnökét és mindazokat, kik a deési sikerült kiállítás megteremtése érdekében fáradoztak Báró Bánffy megköszöni Zichyiak, hogy ez ünnepélylyel kiállításunk díszét emelé, hangsúlyyozza, hogy tárlatunk nem akart a székesfehérvárinak utánzása lenni, az kis körre, megyeire terveztetett, de a közérdekeltség folytán nőtt oly nagyra, mint a minő. A dalegylet a lélekemelő szózatot elénekelvén, gróf Zichy Jenő és dr Bánffy Dezső harsány éljenzése mellett az ünnepély véget ért. Türr tábornok és Zichy Jenő Deésen, Deés, 1879. október 23. Tegnap a déli órákban érkezett városunkba Türr István tábornok gróf Teleki Sándor ezredes kíséretében , fél öt órakor a kolozsvári polgári dalegylet. Ez utóbbit a város részéről Roth Pál polgármester, a szini műkedvelő társulat részéről pedig Kászonyi Jenő megyei hivatalnok és ügyes műkedvelő meleg szavakkal üdvözlé, mit a vendégek nevében Benigni Samu iparegyesületi elnök köszönt meg. Vagy 2 órával később érkezett meg várva várt gróf Zichy Jenő, ki a városba lőve,íz ünnnepélyes fogadtatást, melyre az előkészületek negtétettek, kikerülendő, kocsijából kiszállva, gyalog ment szállására; de alig helyezkedett el, bár felkereste őt egy több tagú küldöttség élén .Toth Pál és a legmelegebben üdvözlé kitűnő vendégünket. — 347 — KÜLÖNFÉLÉK. — A deési kiállitást okt. 26-án a déli órákban báró Bánffy Dezső elnök bezárta, az ünnepélyt emelte a kiállítók kitüntetése, 94 ezüst, 126 bronz érem, 256 oklevél, 6 pénzbeli jutalom osztatott ki. Estve Bánffy Dezső elnök fáklyás zenével tiszteltetek meg, a menetben a tűzoltók is részt vettek, a fáklyavivők a legtekintélyesebb kereskedők, üzletfőnökök, intelligens iparosok voltak, az ipartársulat testületileg volt jelen, a városi és vidéki tisztelgők sokasága s tenger népség a Hunyadiindulóval vonult Bánffy lakására, a szónoklatot Szentiványi Sándor, egy pesti tekintélyes czég ágense tartotta, köszönetet mondva Bánffy sikerdús fáradozásáért, áldást kíván családjára. Bánffy ismert ékesszólásával köszönte a megtiszteltetést, az érdemet megosztja a kiállítási bizottság tagjaival, kik törekvéseiben elősegítették, éltetve a derék kiállítókat, haladásra buzdíta őket. — Sokszoros éljenek után a menet kiindulási helyéről, az ipartárlat udvarán szétoszlott. Az ilyefalvi „Ifjúsági önképzőkör“ által folyó évi október 15-én a tűzkárosultak javára rendezett szini előadás s az ezzel kapcsolatosan rendezett tánczmulatság összes bevétele 66 frt, kiadása 46 frt 83 kr , tiszta jövedelme 19 frt 17 kr. Ezen összegbe felülfizettek: szotyori t. Nagy Károly ur 2 frtot, s.-sztgyörgyi Cseh Zsiga 2 frt 80 kr, becsübiztos tek. Nagy Adolf ur 2 frtot k. jegyző tek. Petke Lajos ur 1 frt 80 kr, Dózsa Gyula ur 70 kr, aldobolyi Molnár József 40 kr, s. sztgyörgyi tek. Potofszky Antalné úrasszony 40 kr, s.-sztgyörgyi Pataki Áron ur 1 frtot, s.-szt.györgyi Zsigmondi Beniám ur 1 frt, tek. Duducz Gerő ur 1 frtot, Anonymus 50 kr. Femjelzett öszszeg az önképző kör gyűlésén beszámoltatott s kiosztás végett a k. tek. elöljáróságnak átadatott. -j-Necrolog. A múlt héten temették el ismét a nemzetnek egy buzgó fiatal napszámosát, Gáspár Géza hosszúfalusi tanítót. A megboldogult 25 éves férfit házasságának kilenczedik hónapjában ragadta el a halál szeretett övei közül. A páratlan szelíd jellemű, ügybuzgó tanítóban egyaránt sokat vesztett a tanügy, a társadalom és a család. Édes atyja, aldobolyi ev. ref. lelkész tiszteletes Gáspár Albert ur, az édes anya, több testvér és a szerető fiatal nő, Schnabel Katalin nagy fájdalmát enyhítse az idő balzsama. Béke poraira. — Szerkesztői üzenetek. N. J. urnák Aszód. A beküldött levél nem érdekli lapunkat, a vers pedig nem közölhető. L.d. E. Budapest. A verset nem közölhetjük , tudósításait azonban szívesen vesszük. N. P. urnák, h . dz aforduló. Vidéki levelet kérünk inkább ; azt egész készséggel közöljük. — Árvíz az uj városházán. Budapesten folyó hó 25-én a VI. kerület egy nagy része teljes vízhiányban szenvedett. Délután négy óra tájt ugyanis megfoghatatlan módon megtagadta szolgálatát a vízvezetéki csaps magánházakban úgy, mint közhelyeken esti egynegyed 1 óráig nem volt vízvezetéki víz nyerhető. Az új városházán is hiába találgatták a kellemetlen jelenség okát. Legboszosabbak voltak a szolgák. — Egy pár, közülök a III. ügyosztály öreg szolgája próbálgatta, csavargatta a csapot — s nyitva felejtette azt. Este bezárkóztak s elmentek aludni. Negyedkor megjött a viz s egész éjjel folyton ömölvén, elárasztotta az ügyosztály összes helyiségeit, sőt átszivárgóit a mennyezeten és a földszinten levő katonai ügyosztályban az összes szekrények, asztalok és künn.* heverő Latok eszik. Képzelhető az ijedség, midőn reggel mindez napfényre jött. — A tél borzalmai. Szent-Gábór (Veszprém megye) írják az „Egyetértésnek“ . Azon hír, hogy egy gyermeket megett a farkas, valótlan , hanem megölt itt a napokban a farkasok egy lovat, egy tinót, több birkát, kecskét és malaczot. A múlt heti zivataros időben pedig 18 dikára virradóra megfagyott Deli Gáborné a faluól fél órányira ; a szerencsétlen, kinek két kis árvája maradt, mintegy 2З éves volt. Paragi Benő 16 éves fiú pedig a falutól alig 300 lépésre fagyott meg. Hajdú Ádám 54 éves ember pedig az Esegvári korcsmától alig 40 lépésnyire fagyott meg. — A földrengés haszna. Fejér templomról azt írják, hogy a földrengés következtében bedültek a régi Golubácsi vár romjai és teljesen betemették azokat a barlangokat, melyekből a gonosz golubácsi legyek szoktak kikelni. Ez ugyancsak örvendetes hír az ország déli vidékeinek, azok közt azon megyének is. — Gyújtogató leány. A Nagy-Tapolcsán mellett levő Raicsán falu a napokban egészen leégett. Ez már rövid idő alatt a tizennegyedik tüzeset volt a faluban, melyből a legutolsó szerencsétlenségig csak három ház állt fenn. Most már ezek is leégtek a templommal s a sok takarmánynyal együtt. Ekkor kiderült az is, hogy a tüzet egy kiencz éves leány gyújtotta. Tette indoka felől kérdeztetvén, hideg vérűen kijelentette, hogy gyönyörködni akar a lángokban. A kis leány az újvidéki törvényszékhez kísértetett. A nyomor igen nagy a faluban. — Egy szépegy baka utazott nem rég Brassóból Kolozsvár felé. Útközben kihajolván az ablakon, társzáját kiejté a vonatról. A tározóban csak fárt volt ugyan, de a baka igazi vakmerőséggel leugrott utána a rohanó vonatról s tárcsáját föl is vette. Nem lett semmi baja. — Magyar tudós mint török adószedő. Bálint Gábor székely eredetű nyelvészünk, kinek az akadémiától megválása tavasszal oly nagyfeltűnést okozott, Konstantinápolyban a pénzügyminisztériumban, mint adószedő felügyelő nyert alkalmazást. Fizetése 4500 frt. Ezen összeg a konstantinápolyi hivatalnokok fizetéséhez képest nem nagy, de míg azok fizetésüknek alig egy 10ét kapják meg rendesen, Bálint Gábornak azon előnye van, hogy ő maga szedi be az adót s abból joga van, hogy saját fizetését rögtön lefoglalja. Mint a „Hon“ írja, hasonló minőségében a napokban Bagdadba küldetett az adóügyek rendezése véget. — Mérnök mint kályhatisztítja. Bereg megye egyik földbirtokosának földbirtokán lett mérez és eszközlése végett mérnökre lévén szüksége, ennek foganatosítására egyik beregszászi, általánosan jó humoráról ismert mérnök barátját kérte fel, de az érette beküldött fogat kocsija egyszersmind meg volt bízva azzal, hogy kályhatisztítót is vigyen ki. — Azonban ez utóbb, ki nem mehetvén, csupán a mérnök jelenhetett meg — még pedig a házi ur távollétében — az idegen megyei s általa nem ismert házi nő előtt, ki is amint e hirtelen leszállóit, csakis a kályhatisztító kihozataláról lévén tudomása, azonnal a munkaprogramra mily irányban megkezdése felől kérte véleményét. A tréfát kedvelő mérnök, hogy a kezdetnek mulattató folytatása legyen, késznek ajánlkozott a kályhatisztító feladatának teljesítésére. De a házi ura eközben haza érkezvén, véget vetett a tréfás jelenetnek, midőn mérnök barátját nejének bemutatta. Képzelhetni, hogy mily kedélyes pár órát töltött el ezután a jókedvű mérnökbarát a szives család körében. — Pandur és katona. Vasárnap f. hó 19 én délután három órakor Thurdossin (Árvamegye) helységén át ballagott egy közös hadseregbeli balra teljesen hadi felszerelésben. A járási szolgabiró meglátván a katonát, magához akarta hivatni egy pandúr által a városházára. Feltűnő volt ugyanis előtte, mikép jön ide katona, holott az egész környékben helyőrség nincsen, Trencsént és Rózsahegyet kivéve, mely utóbbi helyen honvédség van állomáson. A katona megtagadta a a pandúrnak az engedelmességet, kijelentvén, hogy neki a szolgabiróhoz semmi köze. A pandúr ismételvén felszólítását, a katona lerántja lőfegverét s szivén találta a szegény pandúrt, ki rögtön meg is halt. A katona megrémülve futott a város közelében elterjedő suberczi erdőcskébe, üldöztetve a felbőszült lakosság által. A dühös tömeg végre elérte s buszát lihegve rontott a vakmerőnek, ki.