Nemere, 1880 (10. évfolyam, 1-104. szám)
1880-01-01 / 1. szám
1. szám Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyon Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők' Sepsi-Szentgyöirgy, 1880. Csütörtök, jaiír I. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. A „Háptárszéki háziipar-egylet“ hivatalos közlönye. X. évfolyam. Megjelenik ezen laphetenkint kétszer: * csütörtökön és vasárnap. ELŐFIZETÉSI KELTÉTEK Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Két évre . . .3 frt — kr. Negyedévre . . 1' frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij kükb 30 kr. Nyiltter sora 15 kr. Kiadó hivatal: 11ERNSTEIN JAÁRK könyvnyomdája hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A EiteKE IX. évfolyamára. Előfizetési felhívás ------- —,11^^-------------- Előfizetési feltételek : Egész évre.......................................( frt - kr. Félévre....................................., frt - kr. Negyedévre........................................ frt 50 kr Egy hóra...................................- frt 50 kr. Külföldre egész évre .... - frt — kr. Az előfizetési pénzek a »Nemere« kiadóhivatalának Bernstein Márk könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. HISÉ?” Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetéseiket megújítani, miután felesleges példányokat nem nyomattathatunk. ~*^p^ A „Nemere“ kiadóhivatala Ezernyolczszáznyolczvan. Szerencsésen végére jutottunk egy évnek ismét. Tegnap még tavaly volt s már itt a másik esztendő. Az idő kereke sebesen forog, gyorsan őrli az órákat egymásután. Óra megemészti a perczet, napokat, s míg eszünkbe jutna a mult idők tapasztalatai felett borús gondolatokba merülni , már itt van a jövő. Az 1879-ik évet mindnyájan tárt karokkal üdvözöltük születése hajnalán ; benne szabaditót áttunk, hozzá szép reményeket fűztünk egy átkos év kiállott csapásai után. Hittünk a gondviselésben, bíztunk a sorsintéző kezében, mely végre is megelégeli a szenvedést s jobb napokat enged látni annak, a kit a teremtő vesszeje annyi idő óta ver. És ime: milyen volt az elmúlt 1879-ik év? Semmivel sem jobb a megelőzőnél, sőt, ha igazságosak akarunk lenni— ki kell mondanunk, hogy sokkal roszabb voltam annál. Nem száll tehát könyv szemünkbe most sem, midőn egy hosszú esztendő sírját behantoljuk. Nem vesszük körül a sirt kellemes emlékekkel a letűnt napok iránt, mert telve voltak azok nyomorúsággal, pusztulással és veszedelemmel. Menj, menj títkos év siralmaiddal, menj gyászos emlékeiddel és soha se térj hozzánk többé vissza! Sok szép reményt fektettél a sírba, mely soha fel nem fog kelni onnan, sose csalódásnak lettél bölcsője, sok hiú ábrándnak szülő anyjává! Jeleseink közül ez az év is elvitte a maga részét; alig múlik el esztendő a nélkül, hogy bő mértékben ki ne venné közülök a maga áldozatát, nyugodjatok csendesen ! . . . Az elmúlt 1879-ik év gyászos hetükkel lesz örökre beírva hazánk történelmébe. Elpusztult alatta a legnagyobb magyar város. Szeged pusztulása, az a rettentő siralmas állapot, melybe az ár az alföldet hozta, évkönyveinkben kitörülhetlen emlékűvé teendi az 1879-ik évet. Politikai életünkben, társadalmi helyzetünkben semmi változás, semmi örvendetes javulás nincs, amit a mult esztendő érdeme gyanánt fel kellene jegyeznünk. Az a pillanatnyi szélcsend, még a külpolitikában az év második felére beállott, csak talán egy kitörendő égi háború veszélyes előjele. Európa békéje nincs biztosítva —s azt a lefolyt esztendőtől, mely annyi sok ambitiok harczának, annyi illustrius álmok szülőanyja volt, nem is várta senki. Sőt nem várjuk az új évtől sem. — Ennek is meglesznek a maga küzdelmei, reményei és csalódásai; ez is elveszi épen úgy a maga részét örömeinkből, ez is fog csapásokat osztogatni bőséggel; szóval az évről évre nehezedő időktől semmi jót nem várunk többé. A magyar nemzetet minden esztendő gazdagabbá teheti tapasztalatokban és sajnos, hogy e tapasztalatokon mégsem okulunk soha. Valami ezredéves átok nyomja a nemzetet, melynek súlyos feladata minket egymás ellen ingerelni folytonosan, hogy a bősz barez folyama alatt soha boldog ne lehessen a magyar. . . . Olvasóink fogadják a beállott újévvel őszinte üdvözletünket és jókivánatainkat. A. M A dologi jog javaslata, melyet Halmosy Endre lefőbb itélőszéki biró dolgozott ki s az igazságügyminiszternek már át is nyújtott, mint a „Törv. Cs.“ értesül, a magyar polgári törvénykönyv-javaslat szerkesztői által a jövő év elején általánosságban tárgyaltatni fog. A javaslat mai szövegezésében egyedül készített munkálata a szerzőnek s eddigelé az igazságügyminiszter befolyása alatt egy irányban sem vonatott tárgyalás alá. Belgrádból jelentik, hogy az ifjú conservativek és a liberálisok egy párttá egyesültek. A két tábort eddig is nem elvek, hanem csak személyes okok választották el. Az ország állapotára való tekintetből tehát most közös programmban állapodtak meg, melynek főpontjai ezek : az alkotmány betetőzése a nép valódi szükségletei alapján, a politikai szabadság fejlesztése századunk követelései énelmében, a kerületi és községi hatóságok autonómiájának megalapítása, a hivatalnoki kar lassan kint való csökkentése, az igazságszolgáltatás egyszerűsítése, gyökeres adóreform, a közgazdasági vizonyok élénkítése olyan törvények által, melyeknek általában érzik hiányát. Az egyesült párt külügyi politikája abból áll, hogy az ország érdekeit senkinek sem fogja föláldozni, őszinte barátságot fog ápolni valamenyi hatalommal, nevezetesen pedig azokkal, amelyekkel geográfiai helyzeténél vagy közgazdasági tekinteteknél fogva közös érdekei vannak Szerbiának. Más szóval az új párt tisztelni kívánja a szerződéseket és a Balkán - félsziget új rendjét, és teljesíteni akarja a Szerbia által elvállalt kötelezettségeket. A „Nemere“ tárcáia. A fecskék. — Beranger. — A mozi partokon, távol honától Egy havezsi görnyed, testén sebek; S igy szól :ak újra látlak, fecskék ! Isten hozott te kis vándor sereg; Ki olykor megjelensz reményeim Galambjaként e forró földöven ; A szép Frankhont miként hagyátok el? Édes hazámról szóljatok nekem ! Régóta már, hogy ajkam esdve kér Emlékbe csak egyetlen zöld levélt A kis völgyből, hol lágyan ringatá Egy édes álom éltem bölcsejét Ezüst habokkal játszian halad Hives füzek közt ott egy kis patak; Kis házikónk is ott a völgybe’ lenn . Ezekről mind beszéljetek nekem. Egyiktek tán ép ott születhetett, Hol én először látom a napot, Hol egy boldogtalan, reményvesztettanya Mély gyászának tanúi voltatok. Ki bánatától félig élve halva Mindegyre csak léptem zörejét hallja, Ki álmában értem fel felriad, E jó anyáról hirt melyik’tek ad ? És nővérem ? ő férjhez ment e már ? A vet, vőfélyeket, a szép arát, Láttátok-e, kik voltak ott jelen ? Pohárt ürítve ült-e sok barát ? Hát ifjú társaim ,kik itt, e harczban Bátran csatáztak együtt én velem, Látták-e újra csöndes kis falum ? . . . Barátaimról szóljatok nekem! Egy ismeretlen majd ha arra téveid És ott a völgyben útját megtalálja, Lesz majd, ki úr gyanánt parancsol, Ki majd nővérem üdvét szétzilálja S nem lesz anyám többé, ki megsirasson, Bilincszörej csupán a völgybe’ lenn Édes hazám kis vándornépe, fecskék ! Ezekről sem hoztok majd hirt nekem? Holmi József: Egyről-másról. Sepsi-Szentgyörgy, 1879. decz. 30. Tovaszaladt a karácson, az ünnepek ünnepe. Eljött a kis Jézuska, hogy újra fölélessze a szivekben már-már kialvó szeretedet. Ünnepet ült a lélek és test egyiránt s amabban megifjudott a hit, ebben megújult az erő. Csudán az idő vénült meg, de a haldokló esztendőt ujszülött várta, talán nem is annyira a végelgyengülés okozta halálát, mint bánata a dicső karácson elmúlta felett. Nem oknélkül. Milyen napok voltak azok ! ITog' sürgött-forgott jó előre minden nagy és apró emberi teremtmény, hogy méltó fogadtatásban részesítse a Jézuskát. A gazdasszony alig alig győzte — még ha száz keze lett volna is — azt a rengeteg dolgot, amit magának csinált. Az anya öröme és várakozása nem állott a gyermeke mögött, minden rágondolt az „angyal hoztára ,“az édesapának meg pláne folyton futkároznia kellett az angyal után, valóságos angyal után. El is jött az angyal. Hozott karácsonfát fényeset, czifra czukrot édeset, katonákat , burkust, muszkát, bosnyákot , mindenféle kalácsot, hozott szeretetet a családi körbe. Oh te ó esztendő ! Egyetlen jó munkádat ne vidd el magaddal, hadd örökségül fiadra, mert bizony nagy szükségünk van nekünk a szeretetre az új esztendőben ! Nem ócsárollak, tudom , de mortuis nil, nisi bene ; ha azonban ezt a kérést nem teljesíted, soha sem leszünk hálás emlékezettel irányodban. Hagyd nálunk a szeretetet, hisz’ lásd a nélkül csak az élet komédiásai vagyunk. A nélkül senki sem az, akinek látszik, senki sem viseltetik valódi részvéttel mások iránt, sőt a hol csak lehetséges ördöge egyik a másiknak. Ne ijjedjetek meg, ha egy nagy névvel bizonyítok. Napóleon egy alkalommal így szólt az orosz követhez : Világosítsa fel ön urát, hogy nagy birodalmakat csak fejjel lehet kormányozni, szívvel nem. Az óriás, kitől a világ rettegett s kiről már édesanyja is azt mondta, hogy „nem más, mint egy ágyúgolyó.“ — Szentilona-szigetén meggyőződött állítása helytelenségéről. Népek atyja is családapa, a kötelék a tagok közt fent és lent ugyanaz : a szeretet. Uj esztendő ! Köszönts be hozzánk vígan, — dallal, zenével. Kántáló betlehenes gyermekcsoportid hadd dano’ják : „Menyből az angyal lejött hozzátok . . .“ Farsang gyönyörködtessen sikerült mulatságokban és sokat gyűjtsön a jótékony czélokra. Bő aratás jusson Hymennek, és ha nem épen emeli is a harmóniát, hadd visitson kegyetlen kés alatt a rövid lábú, kövér disznó. Nemes vállalatok hadd legyenek disznóban, de ne legyen igaz, hogy „bolondé a szerencse“. Engedd, hogy sikáljon a korcsolya, —de ne hagyj senkit a jégre vitetni. Ne hagyd, hogy a „lóbeszerzési alapot“ szétforgácsolják, —de engedd meg, hogy létre jöjjön a „volt székely huszárok takarékpénztára,“ „az első székely szövőgyár,“ a „háromszék megyei gazdasági egyesület“ és a „női ipartanmű hely Gyújts a tévelygőknek mécset, hadd lásák be előnyeit a ,háromszék-barczasági vasutnak,“ a népámítók szavától pedig vedd el a hihetőséget. A „Kroni