Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-10-14 / 115. szám

Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évfolyam 115. szám. Kedd, október 14. NEMERE. _____ ________ _______._____ BB II HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY, Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdíj külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében, Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában.s megjelezniük hetenfeleit háromszor: Kedden, Csontörtölsön és Szombaton. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, főpiacz, 629. sz. a. (Csutak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve. Egész évre . . . 7 frt kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre ... 1 „ 80 „ A brassói magyarság ügyéhez. (Válasz a „Kronstudter Zeitung"-nak.) III. Az egyenjogúsítás az, melyért mi most küzdünk szász polgártársainkkal szemben, azon egyenjogúsítás, melyet a szászok ismerni sem tudnak már, mert sok századon át kívül állván kiváltságos jogaiknál fogva az egyenjogúságon, ma már azt sem tudják, hogy ezen szó mit jelent. És mert a szászok nem tudják, mit tesz az „egyenjogú“ polgárnak lenni az államban, és így nem is tudhatják, hogy az egyenjogú polgárokkal bíró államban mi ezen polgárok igénye, szükséglete és óhaja, és mert külön frakkban élvén évszázadokon át, most már csak ezen frakk visszaszerzése és siratása képezi hivatásukat és tevékenységüket; de ezen frakkra nekünk magyaroknak mi szükségünk sincs, ezért nem választhatunk mi szász képviselőket és ezért nem tetszenek nekünk a szász képviselők, kik érdekeinket nem ismerve, a haza javán és a mi javunk érdekében nem is működnek és nem is működtek soha. És ha erre nézve bizonyíték kell a „Kronstädter Zeitungénak, ott van a szász képviselők országgyűlési tevékenysége, tanulmányozza ezt és tudakolja meg, hogy a németországi és az osztrák-német lapokban kik írnak és kik alacsonyítják le intézményeinket, és megtalálja a bizonyítékot. Hogy hazánkban némely magyar lap is tőle kitelhetőleg igyekszik a kormány intézkedéseit és eljárását gáncsolni, az igaz és ez az ellenzék jogához tartozik minden országban, ez azonban nem mentség a szászokra nézve, kik elnyomatás fölött panaszkodnak, mikor ők nyomnak el minket és a kik a hazai törvényhozás intézkedéseit gyalázzák a külföld előtt; a „bűnszövetség“ czímű czikkre való hivatkozás pedig legkevésbbé van helyén, mert ezen czikket a „Nemere“ csak reprodukálta, a nélkül, hogy annak tartalmát nyíltan helyeselte volna és mert azon czikk egy ellenzéki személyeskedő lap szüleménye lévén, ha túlzott volt is, a szászok túlzását felül nem múlta. A „bűnszövetség“ hangja azonban soha sem volt a magyarság hangja, mint ezt a „Kr. Zrg“, állítja, mert ezen hang a legújabban lábra kapott Verhovay-féle eredeti hangnak a visszhangja és mindenesetre oly hang és viszhang, mely a józan magyarság kebelében soha meg nem honosul. A városi hatóság tekintetében azt állítja a „Kr. Ztg.“, hogy az nem egészen szászokból áll, mert két rendőrbiztos, egy mérnöksegéd és egy adóhivatali írnok magyar. Ezen állítás azonban alaptalan, mert tudtommal van ugyan egy rendőrbiztos, ki magyar és a ki brassói születésű lévén, mert kellő képzettséggel bír és mert valakinek csak kell a magyar nyelvet bírni a rendőrségnél, itt nem választás, hanem egyszerű kinevezés útján alkalmaztatik; a második rendőrbiztos azonban román, a mérnökhelyettes és az írnok pedig németek, tehát nem magyarok. Hogy a hivatalokba való meg nem választás legfőbb oka abban rejlenék, hogy kevés az intelligenczia a magyarok között, és hogy magyar pályázó soha még vissza nem utasíttatott, csak frázis, mert vagyunk oly intelligensek, mint a szászok és van annyi emberünk, mint nekik, kik képesek volnának hivatalt viselni, sőt több ily emberünk van, mert az kétségtelen, hogy most is sok oly hivatalnok van alkalmazva saját kebelükből, ki ezen, sőt bármely más hivatalra is képtelen; és éppen ez az, mi ellen felszólalunk, mert hogy képtelen embereket alkalmaznak, az igazolja, hogy képzettekkel nem bírnak. Azt mondja továbbá a ,,Kr. Ztg.“, hogy alaptalan állítás az is, hogy az itteni tanács a magyar ember bármily folyamodását megtagadni szokta és hivatkozik a városi archívumra. No hát én is hivatkozom a városi archívumra, de azért, a nevek elhallgatásával, egy pár esetet csak úgy izlelítőül felhozok a ,,Kr. Ztg.“-nak, hadd lássa, hogy régebben és újabban is hogy jártak és járnak el itt a más nemzetiségitekkel. Arról, hogy a mult századokban és e század első tizedeiben is itt ipart vagy kereskedelmet folytatni csak szásznak engedte meg a hatóság, írni nem akarok, mert ez köztudatú tény ; történt azonban a 40-es és 50 es években, hogy évek hosszú során áz itt megtelepült magyar nemzetiségű fiát egy itteni kereskedőhöz adta be inasnak ; történt később, hogy román és magyar honpolgárok nyílt üzlet folytatásának engedélyezéséért folyamodtak; történt, hogy magyar nemzetiségű iparos iparengedélyért folyamodott ; történt újabban, hogy magyar polgár a községi kötelékbe leendő felvételét kérelmezte. És mit tett a tanács? Az első esetben a széhek felszólalása következtében megtiltatott a kereskedőnek az inast tovább üzletében tartani, és a kereskedő az inast elbocsátani volt kénytelen ; a második esetben az üzletnyitás meg nem engedtetett, s midőn a felsőbb hatóság ezt mégis megengedte, köteleztetett az illető kereskedő, hogy üzlete udvarra nyíljék, más szóval megtiltatott neki, üzletének ajtaját az utczára nyitni; a harmadik esetben az iparengedély megtagadtatott, mert a folyamodó az általa készített kitűnő iparczikket bemutatván, a tanács félt, hogy ha ezen iparos itt letelepedik, a többi iparosoknak itt kárt okoz, és a negyedik legújabb esetben megtagadtatott a községi kötelékbe való felvétel, mert az illető csak 400 frt készpénz vagyont tudott felmutatni. Azt hiszem, ezen, csak úgy röptiben felhozott pár eset is igazolja állításomat és elég bizonyítékát nyújtja annak, hogy a tanács az idegen nemzetiségűekkel szemben hogyan járt el és hogyan értelmezte a szabad konkurrenciát is. Bonifacius A képviselőház válaszfelirati bizottsága id én délelőtt 10 órakor Tisza Lajos gr. elnöklete alatt ülést tartott, melyen a kormány részéről Tisza Kálmán miniszterelnök is jelen volt. Fáik Miksa a nyert megbízatáshoz képest előterjesztő a válaszfelirati javaslatot, mely egyhangúlag elfogadtatott és a képviselőház mai ülésében benyujtatik. Előadóul — minthogy Fáik Miksa már az első ülésben kijelentette volt, hogy egyéb elfoglaltsága miatt reá nézve lehetetlen, hogy az előreláthatólag több napra terjedő felirati vita egész tartama alatt a házban folyvást jelen legyen — Berzeviczy Albert kéretett fel. A törvényhatóságok 1885. évi költségvetése. A belügyminiszter — mint a „Nemzet“ jelenti —közrendeletileg felhívta az összes törvényhatóságokat, hogy megfelelőleg az 1870. XLII. t.-cz. rendelkezésének, az 1885. évre szóló költségelőirányzatokat idejekorán állítsák össze s azt megerősítés végett hozzá legkésőbb i. é. november hó közepéig okvetlenül beterjeszszék. Ugrón Gábor mandátumai. A „Pesti Hírlap“ okt. 11-iki számában írja: A székely keresztúri kerület választói f. hó 12-ére délután Székely Keresztúron értekezletet tartanak. Az értekezletet Ugrón Gábor hívta össze, aki ezen alkalommal le fog köszönni ezen kerület képviseléséről a egyszersmind fel fogja hívni a választókat, hogy jelöljenek az új választásra. A választók legnagyobb része hír szerint Helfy Ignáczot óhajtja képviselőnek, mert megfontolták, hogy Helfy nemcsak a függetlenségi pártnak, hanem magának a parlamentnek is elkerülhetetlen fontos tagja, Szász Károly felmentése. A hivatalos lap 11-iki száma a következő legfelső kir. kéziratot tartalmazza : „Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére, Szász Károly miniszteri tanácsost ezen állásától, — hű és buzgó szolgálatai elismerése mellett és miniszteri tanácsosi czime és jellege meghagyásával — saját kérelmére felmentem. Kelt Radmesben, 1884. évi október 6-án. Ferencz József, s. k. Trefort Ágoston, s. k.“ Törvényjavaslat a kir. Kúria szervezéséről. Az 1881. LIX. t.-cz. §. második bekezdése következőkép módosíttatik : 1. §. Míg a kir. Kúria szervezése iránt a törvényhozás végleg intézkedik, a magyar kir. Kúria elnökből, másodelnökből, hat tanácselnökből és a fiumei és a tengerészeti ügyek két előadójával együtt, hatvankét rendes bíróból áll. 2. §. Ezen törvény végrehajtásával az igazságügyminiszter bizatik meg. — Budapest, 1884. október 11-én. Pauler Tivadar s. k. Háromszékmegye őszi rendes közgyűlése október 10-én. Potsa József főispán megnyitja a kevéssé látogatott gyűlést, mely után felolvasta báró Apor Gábor megyei alispán a jelentést, melyet főbb vonásaiban itt közlünk. Megemlékezett az alispán, hogy 3 közigazgatási gyakornoki állomás van üresedésben ; a kézdi járási szolgabirósághoz gyakornok hiányában Dáné Gyula lett ideiglenes díjnokul kinevezve. A központi ügykezelés kifogástalan volt. A megyei perekben a törvényes lépések meg vannak téve s legnagyobb részek végbefejezés előtt állanak. A megyei vagyon átadása alkalmával az alispán ur adóbeszerzési alap összes adósait illetőleg szükségesnek látta a leszámolás keresztülvitelét. Ez a leszámolás jelenleg folyamatban van. Egy éves útlevél utalvány aug. 28. óta felterjesztetett 296 s igy az egész esztendőben 5496. 14 napos útlevél kiadatott aug. 28. óta 242 s igy egész esztendő folytán 838. A megyei pénztár állása: 8835 frt 39 kr. Összes pénzkészlet 6204 frt 18 kr; a takarékpénztárban el van helyezve 11.000 frt. Az egészségügy teljesen kielégíthetőnek volt mondható. Az alispán meleg szavakban emlékezett meg báró Szentkereszty Stephanie fáradságot nem ismerő lelkes buzgóságáról és az orsz. vöröskereszt-egylet nagylelkű támogatásáról, melyeknek köszönhető, hogy a kézdivásárhelyi kórház még e hónap folytán meg fog nyittatni. A közgyűlés örömmel vette a jelentés ezen részét tudomásul, egyszersmind általános lelkesedés mellett jegyzőkönyvi köszönetet szavazott úgy a vöröskereszt-egyletnek, mint Szentkereszty Stephanie bárónőnek az ügy érdekében tett áldozatkészségükért s a megyei humán intézetek ápolásában oly kiváló nemeslelküséget tanúsított bárónőnek fáradhatatlan buzgóságáért.