Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-04-08 / 40. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évfolyam. 40. szám. Kedd, április 8. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY, Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. IMegjelen.ill: netenkint háromszor. Kedden, Csüstörtölkör és Szombaton. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve. Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre . . . . 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 „ Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők Hirdetések dija: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében, Bécsben: Hansenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Slausenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, főpiacz, 629. az. o. (Csutak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési felhívás a Nemere „HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY“ czímű politikai és társadalmi lap 1884. tizennegyedik évi folyaméra. Előfizetési ára: Egész évre..........................7 írta ki. Félévre...............................3 , 50 „ Negyedévre...........................I ., 80 „ Külföldre egész évre . 9 „ — „ Előfizetőinket tisztelettel kérjük, előfizetésüket megújítani, valamint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéseiket idejekorán megtenni, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomattathatunk. Az előfizetés legczélszerűbben postautalvány mellett eszközölhető. Az előfizetési pénzek a „Nemere Határszéli Közlöny“ kiadóhivatalának Bernstein Márk könynyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. A Nemere „Határszéli Közlöny“ kiadóhivatala. Szocziálizmus — anarchizmus. II. (g.b.) Görögország és Róma története tanúsítja, hogy a zsarnokok rendszerint a néppártból állanak elő s a történelem ama hatalmas logikája, hogy régi századoktól kezdve napjainkig hasonló állapotok hason eredmények szülőokai, megdöntésre nem talált. A hajdani robot alá vetett földmives művelte földjét, fellengző vágyakat nem ismert, nyugtalanságai nem voltak, mert védte a községi kötelék. A czéhrendszeren alapuló egyes mesterségek kiváltságai biztosították a kézművest a verseny ellen s mig a mester mellett dolgozó munkás vele egy kenyeret evett, a különbség a kettő között fel sem tűnt. Fáradság és öröm közös volt mester és munkás között. Ma nem létezik a községi gyűlések függetlensége és letiporva a czéhek mindennemű jogai, igy követelte ezt a folyton haladó társadalom és az egyenlőség törvénye. A középkori intézmények eltűntek, hogy ismétlődjenek az ókoréhoz hasonló demokratikus állapotok. A szabad verseny, mely az újkori ipart jellemzi, megszülte a létért való küzdelmet, az örökös harczot munkaadó és munkás közt. A munkadíjt szabályozó régi hivatalos tariftát a tőke és munka közötti viszony váltotta föl, mely ma a munkások helyzetét uralja. Ez idézte elő a munkás szövetkezeteket, melyeknek kifolyásai a munkabér emelése és a munkaidő leszállítása miatti gyakori strikeolások. A helyi szünetelés azonban nem javította a munkás helyzetét, mert a tőke tovább kitart, mint a létei alapjától, a díjtól megfosztott szegény munkás. Az egész világ munkásait csoportosítani alakult a „munkások nemzetközi társulata“, hogy a tőke elleni küzdelem annál hatásosabb legyen; ez az úgynevezett „Internationale“, mely egyszersmind a kozmopolitizmusnak legpregnánsabb tünete. A munkások nemzetközi társulatával szemben áll a világ pénzpiaczainak szolidaritása s innen származik az, hogy ha vasság tör ki, annak visszahatása mindenhol érezhető. A tőkék egyesülése a munkások reakcziójában kulminál. A munkás irigyli a tőkét s mióta a viszály magva szét van hintve, a társadalom is méltó aggodalomban lehet. Példa erre Anglia és Francziaország. A demokráczia szentesíti a politikai egyenlőséget, de a szoczializmus, mely ennek ezége alatt dolgozik, a tényleges egyenlőségre törek-szik, s minthogy a tényleges egyenlőség tör,rvényes után nem eszközölhető: alakultak az anarchista társulatok, melyeknek főfegyvere a terrorizmus. Magyarországon e bajok nem akut jellegűek s nézetünk szerint azzá sem válhatnak, mert gyári ipara még nincs oda fejlődve, hogy anynyi munkást foglalkoztasson, kik a társadalmat vagy rendet bárminő szövetkezet mellett is megzavarni képesek legyenek. A földmives, ki ma a tulajdon szerzésében gátolva nincs, bárha sok adója miatt izgatott is s nem bízik adófizetési képessége fokozásában, vele született természeténél fogva sem szoczialisztikus, sem anarchisztikus eszmékhez csatlakozni nem hajlandó. Nálunk rázkódást — ez idő szerint — a vagyoni javak felosztása előidézni nem fog s társadalmunk csakis anynyiban van veszélyével fenyegetve, amennyiben a fejetlenséget kormányrendszerünk nemcsak előmozdítja, hanem igen könnyen kifejlesztheti. Nálunk a socalistico-anarchicus mozgalmaknak nincs tere, de az ország politikai helyzete és kormányzása olyan, hogy ha szerencsés esélyek be nem következnek, múlhatatlanul válságok közé sodortatunk. A folyton emelkedő adók és közterhek, a napról-napra rosszabb, ravaszabb és költségesebb adminisztráczió, a nagy mérveket öltött korrupczió minden hazáját igazán szerető honpolgári aggodalommal töltenek el. S ha végig tekintünk a kormány élén álló férfiú politikai pályáján, nem önkénytelenül is eszünkbe ötlik-e Aristotelesnek ama mondása : „a zsarnokságra jutás eszköze a néptömeg bizalmát megnyerni“ ? . . . Hová jutott az ellenzéki pártvezér, s mit várhatunk tőle ? ! . . . Gróf Nemes Nándor több oldalról hozzá intézett felhívásnak és úgyszólván a közóhajnak engedve, az ilyefalvi választókerület jelöltségét elfogadja s ennek kijelentésére kért fel minket. A gróf — mihelyt ideje engedi — lelő kerületébe s be fogja azt utazni. Ezen örvendetes hírrel kapcsolatosan azt is jelenthetjük, hogy báró Szentkereszty Béla nem fog gróf Nemes Nándor ellen fellépni, mert előre is belátta, hogy itt minden erőlködése hasztalan. A cs. és kir. közös hadügyminisztérium márcz. 8-án kelt rendeletével utasította a hadtest-parancsnokságokat: hagyják meg az alattuk álló csapatoknak és intézeteknek, hogy kezdjék meg azonnal a csapatok békeállományánál s a tüzérségi szertárakban levő kardok élezését („Vorscharfen“) s a pótkészletben tartott kardok és szuronyok élesre köszörülését („Scharfschleifen“). E munka — a rendelet szerint — a „legnagyobb sietséggel“ végzendő s már ki is szolgáltatták s csapatoknak a szükséges köszörüköveket és váspolyokat, az utóbbiakat azért, hogy mozgósítás esetén mihamarább élesre fenhessék a békeállománynak csak élezett fegyvereit. — A legtöbb hadseregben az a szokás, hogy csak az elrendelt mozgósítás pillanatában élesítik meg a kardokat s szuronyokat. Egyedül Oroszország tért el e szokástól és néhány hónappal ezelőtt megköszörülteté hadseregének összes kardjait. — A hadügyminiszter rendelete kiemeli, hogy e rendszabálynak nincs más czélja annál, hogy mozgósítás esetén megkönnyítsék a köszörüléssel járó munkát, semt ezt nem akarjuk kétségbevonni. Azonban nemfojthatjuk el azt az egy kérdést, hogy miért nem gondoskodnak egyúttal a fegyverekkel való visszaélés ellen is, melynek a jövőben bizonyára még sajnosabb következései lesznek, mint eddig voltak. A magyar és osztrák kormányok közti legújabb összeütközésről, a félhivatalos „Bud. Corr.“ a következő kommünikét közli: Az 1878. XX. t.-cz, azaz a kereskedelmi és vámszerződés több fontos határozatának és nevezetesen I. czikkének a osztrák kormány részéről történt elvitathatlan ekletáns megsértéséről kell ma hírt adnunk. Már néhány nappal ezelőtt megbízható oldalról vettünk tudósításokat az állítólag foganatba veendő rendszabályokról, melyekkel az osztrák kormány a pozsonyi marhavásár létrejövetelét akadályozni akarja. Minthogy azonban nem hihettük, hogy az osztrák minisztérium tényleg oly messze fog menni, hogy egy megmérhetlen következményű ilynemű viszályt fogna előidézni, félretettük ezen híreket. De az alsó-ausztriai helytartóság közzétett rendelete kétségtelenné teszi a fentjelzett szándékot. Ezen famázus rendelet, melyet a helytartóság az osztrák kormány rendelkezése alapján adott ki a misselbachi, grenzersdorfi, brucki és bécsújhelyi kerületi kapitányságoknak, továbbá aBécs városi tanácsnak, és amely határozottan mint rendelet van megjelölve „azon rendszabályok iránt, amelyek a marhavásárnak Pozsonyban leendő felállítása indokából foganatba veendők“, éppenséggel a határzárt involválja a Pozsonyból jövő vágómarhák ellen. — Alig találunk szavakat, hogy az osztrák földmivelési minisztériumnak az efféle palástolatlanul ellenséges és törvényellenes eljárását érdemileg jellemezzünk. A magyar kormány, amely a mai napig a rendelet szószerinti szövegéről hivatalos tudomást nem nyert — amint értesülünk — 4-én délelőtt az osztrák kormánynál távirati úton kérdést intézett, hogy tényleg létezik-e olyan rendelet, és követelte, hogy azt a vám- és kereskedelmi szövetség világos határozatai értelmében az osztrák kormány visszavonja. Az osztrák kormánytól nem érkezett meg a magyar kormányhoz válasz azon felhívásra, hogy vonja vissza az alsó-ausztriai helytartóság által a Pozsonyból Ausztriába szállítandó marhák ellen kibocsátott rendeletet. Mi ugyan azt tartjuk, hogy a vámszerződés már a rendelet kibocsátása által meg van sértve; tényleges kár azonban nem történhetik egyelőre a magyar marhaimporton, mert habár a rendelet ma lép hatályba, alkalmazása csak akkor kezdődhetnék, amikor a pozsonyi új marhavásár megnyílik és onnan fog felhajtatni Bécsbe magyar marha. Mert egyébünnen Bécsbe szállított magyar marha nincs azon zaklató eljárásnak alávetve. A pozsonyi vásár azonban csak e hó 15 én nyílik meg, és így a rendeletnek csak ekkor lehet foganatja, ha ugyan addig rég meg nem semmisittetett. Falkenhayn gr. osztrák földmivelési minisztertől a magyar földmivelési miniszterhez átirat érkezett, amelyben megnyugtatni igyekszik a kormányt, hogy az osztrák minisztérium nem szándékozik a magyar marhatenyésztés érdekeit sérteni s annak bizonyságául, hogy a magyar marhabevitel jogos igényeit figyelembe veszi, felhozza azt, hogy legújabb rendeletével a bécsi vásárrend egyik tételét, mely a csapatban való vásárlást és sors által való elosztást eltiltja, megsemmisítette. Az alsó-ausztriai helytartóság által kibocsátott rendeletről azonban egy szóval sem emlékezik meg levelében a nevezett miniszter. Párisban köztársasági körökben nagy aggodalmakat keltenek a párisi gróf állítólagos cselszövényei; a gróf részére állítólag meg van nyerve a mózsa-