Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-04-08 / 40. szám

Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évfolyam. 40. szám. Kedd, április 8. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY, Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. IM­eg­jelen.ill: n­etenkint háromszor. Kedden, Csüstörtölkör­ és Szombaton. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre pos­tán küldve. Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre . . . . 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 „ Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bér­mentesen küldendők Hirdetések dija: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyé­ért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében, Bécsben: Hansenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Slausenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, főpiacz, 629. az. o. (Csutak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési felh­ívás a Nemere „HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY“ czímű politikai és társadalmi lap 1884. tizennegyedik évi folyaméra. Előfizetési ára: Egész évre..........................7 írt­a ki. Félévre...............................3 , 50 „ Negyedévre...........................I ., 80 „ Külföldre egész évre . 9 „ — „ Előfizetőinket tisztelettel kérjük, előfizetésüket megújítani, valamint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéseiket idejekorán megtenni, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomattat­­hatunk. Az előfizetés legczélszerűbben postautalvány mellett esz­közölhető. Az előfizetési pénzek a „Nemere Határszéli Köz­löny“ kiadó­hivatalának Bernstein Márk könynyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. A Nemere „Határszéli Közlöny“ kiadóhivatala. Szocziálizmus — anarchizmus. II. (g.b.) Görögország és Róma története ta­núsítja, hogy a zsarnokok rendszerint a nép­pártból állanak­ elő s a történelem ama hatal­mas logikája, hogy régi századoktól kezdve napjainkig hasonló állapotok hason eredmények szülő­­okai, megdöntésre nem talált. A hajdani robot alá vetett földmives művelte földjét, fellengző vágyakat nem ismert, nyug­talanságai nem voltak, mert védte a községi kötelék. A czéhrendszeren alapuló egyes mes­terségek kiváltságai biztosították a kézművest a verseny ellen s mig a mester mellett dolgo­zó munkás vele egy kenyeret evett, a különb­ség a kettő között fel sem tűnt. Fáradság és öröm közös volt mester és munkás között. Ma nem létezik a községi gyűlések függetlensége és letiporva a czéhek mindennemű jogai, igy követelte ezt a folyton haladó társadalom és az egyenlőség törvénye. A középkori intézmé­nyek eltűntek, hogy ismétlődjenek az ó­koréhoz hasonló demokratikus állapotok. A szabad verseny, mely az újkori ipart jel­lemzi, megszülte a létért való küzdelmet, az örökös harczot munkaadó és munkás közt. A munkadíjt szabályozó régi hivatalos tariftát a tőke és munka közötti viszony váltotta föl, mely ma a munkások helyzetét uralja. Ez idézte elő a munkás szövetkezeteket, melyek­nek kifolyásai a munkabér emelése és a mun­kaidő leszállítása miatti gyakori strikeolások. A helyi szünetelés azonban nem javította a munkás helyzetét, mert a tőke tovább kitart, mint a létei alapjától, a díjtól megfosztott sze­gény munkás. Az egész világ munkásait csoportosítani ala­kult a „munkások nemzetközi társulata“, hogy a tőke elleni küzdelem annál hatásosabb le­gyen; ez az úgynevezett „Internationale“, mely egyszersmind a kozmopolitizmusnak legpregnán­sabb tünete. A munkások nemzetközi társulatával szem­ben áll a világ pénzpiaczainak­ szolidaritása s innen származik az, hogy ha vasság tör ki, annak visszahatása mindenhol érezhető. A tőkék egyesülése a munkások reakcziójá­­ban kulminál. A munkás irigyli a tőkét s mi­óta a viszály magva szét van hintve, a tár­sadalom is méltó aggodalomban lehet. Példa erre Anglia és Francziaország. A demokráczia szentesíti a politikai egyen­lőséget, de a szoczializmus, mely ennek ezége alatt dolgozik, a tényleges egyenlőségre törek-­­szik, s minthogy a tényleges egyenlőség tör­,r­vény­es után nem eszközölhető: alakultak az anarchista társulatok, melyeknek főfegyvere a terrorizmus. Magyarországon e bajok nem akut jellegűek s nézetünk szerint azzá sem válhatnak, mert gyári ipara még nincs oda fejlődve, hogy any­­nyi munkást foglalkoztasson, kik a társadalmat vagy rendet bárminő szövetkezet mellett is megzavarni képesek legyenek. A földmives, ki ma a tulajdon szerzésében gátolva nincs, bárha sok adója miatt izgatott is s nem bízik adófizetési képessége fokozásá­ban, vele született természeténél fogva sem szoczialisztikus, sem anarchisztikus eszmékhez csatlakozni nem hajlandó. Nálunk rázkódást — ez idő szerint — a vagyoni javak felosztása előidézni nem fog s társadalmunk csakis any­­nyiban van veszélyével fenyegetve, a­mennyi­ben a fejetlenséget kormányrendszerünk nem­csak előmozdítja, hanem igen könnyen kifej­lesztheti. Nálunk a socalistico-anarchicus mozgalmak­nak nincs tere, de az ország politikai helyzete és kormányzása olyan, hogy ha szerencsés esé­lyek be nem következnek, múlhatatlanul vál­ságok közé sodortatunk. A folyton emelkedő adók és közterhek, a napról-napra rosszabb, ravaszabb és költségesebb adminisztráczió, a nagy mérveket öltött korrupczió minden hazá­ját igazán szerető honpolgári aggodalommal töltenek el. S ha végig tekintünk a kormány élén álló férfiú politikai pályáján, nem önkény­telenül is eszünkbe ötlik-e Aristotelesnek ama mondása : „a zsarnokságra jutás eszköze a néptömeg bizalmát megnyerni“ ? . . . Hová jutott az ellenzéki pártvezér, s mit várhatunk tőle ? ! . . . Gróf Nemes Nándor több oldalról hozzá intézett felhívásnak és úgyszólván a közóhajnak engedve, az ilyefalvi választókerület jelölt­ségét elfogadja s ennek kijelentésére kért fel minket. A gróf — mihelyt ideje engedi — lelő kerületébe s be fogja azt utazni. Ezen örvendetes hírrel kapcsolatosan azt is je­lenthetjük, hogy báró Szentke­r­es­zty Béla nem fog gróf Nemes Nándor ellen fel­­lépni, mert elő­re is belátta, hogy itt minden erőlködése hasztalan. A cs. és kir. közös hadügyminisztérium márcz. 8-án kelt rendeletével utasította a hadtest-parancs­nokságokat: hagyják meg az alattuk álló­ csapatok­­nak és intézeteknek, hogy kezdjék meg azonnal a csapatok békeállományánál s a tüzérségi szertárak­ban levő kardok élezését („Vorscharfen“) s a pót­készletben tartott kardok és szuronyok élesre kö­szörülését („Scharfschleifen“). E munka — a ren­delet szerint — a „legnagyobb sietséggel“ végzendő s már ki is szolgáltatták s csapatoknak a szük­séges köszörüköveket és váspolyokat, az utóbbiakat azért, hogy mozgósítás esetén mihamarább élesre fenhessék a békeállománynak csak élezett fegyvereit. — A legtöbb hadseregben az a szokás, hogy csak az elrendelt mozgósítás pillanatában élesítik meg a kardokat s szuronyokat. Egyedül Oroszország tért el e szokástól és néhány hónappal ezelőtt megkö­­szörülteté hadseregének összes kardjait. — A had­ügyminiszter rendelete kiemeli, hogy e rendszabály­nak nincs más czélja annál, hogy mozgósítás ese­­tén megkönnyítsék a köszörüléssel járó munkát, s­e­mt ezt nem akarjuk kétségbevonni. Azonban nem­­fojthatjuk el azt az egy kérdést, hogy miért nem­ gondoskodnak egyúttal a fegyverekkel való vissza­élés ellen is, melynek a jövőben bizonyára még sajnosabb következései lesznek, mint eddig voltak. A magyar és osztrák kormányok közti legújabb összeütközésről, a félhivatalos „Bud. Corr.“ a kö­vetkező kommünikét közli: Az 1878. XX. t.-cz, azaz a kereskedelmi és vám­szerződés több fontos határozatának és nevezete­sen I. czikkének a osztrák kormány részéről tör­tént elvitathatlan ekletáns megsértéséről kell ma hírt adnunk. Már néhány nappal ezelőtt megbíz­ható oldalról vettünk tudósításokat az állítólag fo­ganatba veendő rendszabályokról, melyekkel az osztrák kormány a pozsonyi marhavásár létrejöve­­telét akadályozni akarja. Minthogy azonban nem hihettük, hogy az osztrák minisztérium tényleg oly messze fog menni, hogy egy megmérhetlen követ­kezményű ilynemű viszályt fogna előidézni, félre­tettük ezen híreket. De az alsó-ausztriai helytar­tóság közzétett rendelete kétségtelenné teszi a fent­­jelzett szándékot. Ezen famázus rendelet, melyet a helytartóság az osztrák kormány rendelkezése alap­ján adott ki a misselbachi, gr­­enzersdorfi, brucki és bécsújhelyi kerületi kapitányságoknak, továbbá a­­Bécs­ városi tanácsnak, és a­mely határozottan mint rendelet van megjelölve „azon rendszabályok iránt, a­melyek a marhavásárnak Pozsonyban leendő felállítása indokából foganatba veendők“, éppenség­gel a határzárt involválja a Pozsonyból jövő vágó­marhák ellen. — Alig találunk szavakat, hogy az osztrák földmivelési minisztériumnak az efféle pa­­lástolatlanul ellenséges és törvényellenes eljárását érdemileg jellemezzünk. A magyar kormány, a­mely a mai napig a rendelet szószerinti szövegéről hiva­talos tudomást nem nyert — a­mint értesülünk — 4-én délelőtt az osztrák kormánynál távirati úton kérdést intézett, hogy tényleg létezik-e olyan ren­delet, és követelte, hogy azt a vám- és kereske­delmi szövetség világos határozatai értelmében az osztrák kormány visszavonja. Az osztrák kormánytól nem érkezett meg a ma­gyar kormányhoz válasz azon felhívásra, hogy vonja vissza az alsó-ausztriai helytartóság által a Pozsony­ból Ausztriába szállítandó marhák ellen kibocsátott rendeletet. Mi ugyan azt tartjuk, hogy a vámszer­ződés már a rendelet kibocsátása által meg van sértve; tényleges kár azonban nem történhetik egyelőre a magyar marha­importon, mert habár a rendelet ma lép hatályba, alkalmazása csak akkor kezdődhetnék, a­mikor a pozsonyi új marhavásár megnyílik és onnan fog felhajtatni Bécsbe magyar marha. Mert egyébünnen Bécsbe szállított magyar marha nincs azon zaklató eljárásnak alávetve. A pozsonyi vásár azonban csak e hó 15 én nyílik meg, és így a rendeletnek csak ekkor lehet foga­natja, ha ugyan addig rég meg nem semmisit­­tetett. Falkenhayn gr. osztrák földmivelési minisztertől a magyar földmivelési miniszterhez átirat érkezett, a­melyben megnyugtatni igyekszik a kormányt, hogy az osztrák minisztérium nem szándékozik a magyar marhatenyésztés érdekeit sérteni s annak bizonysá­gául, hogy a magyar marhabevitel jogos igényeit figyelembe veszi, felhozza azt, hogy legújabb rendeletével a bécsi vásárrend egyik tételét, mely a csapatban való vásárlást és sors által való elosz­tást eltiltja, megsemmisítette. Az alsó-ausztriai hely­­tartóság által kibocsátott rendeletről azonban egy szóval sem emlékezik meg levelében a nevezett mi­niszter. Párisban köztársasági körökben nagy aggodalma­kat keltenek a párisi gróf állítólagos cselszövényei; a gróf részére állítólag meg van nyerve a mózsa-

Next