Nemzet, 1882. október (1. évfolyam, 31-61. szám)

1882-10-28 / 58. szám

Budapest, október 27. Alkotmányos országban semmi sincs el­vonva a bírálat alól. Volt idő Angliában, mi­kor a királyok magánjellegű tényei is nyil­vános discussió tárgyát képezték a sajtóban. A Györgyöknek nem egyszer olvasniok kel­lett a személyük ellen intézett támadásokat. Pedig az angol Bajtó akkor még nem volt sza­bad; nem volt oly értelemben, milyenné az 1848-diki reform következtében lett. A Parlamentarismus azonban mindenütt válaszfalat emelt a fejedelem és a nyilvános bi­rálat közé. A királynak, mióta Anglia a Viktó­­ria-korszak alatt valóban parlamentáris ál­lammá lett, ott sincsenek személyes tényei. Nincsenek a magyar Parlamentarismus szelle­mében sem. A válaszfal a korona és a közvé­lemény ellenőrző szerepe közt, a kormány. Ez felelős a koronának minden nyilatkozata és tényeiért. A bírálat alól tehát nincs kivonva sem a trónbeszéd, sem a delegationális megnyitó. Annál kevésbé lehetnek elvonva az elnöki üd­vözlő beszédek. Az ellenzéki sajtó minden esztendőben él is kritikai jogával. Ma különösen a delegatio­nális megnyitót és az elnöki beszédeket veszi czélba. Úgy bírálja az elsőt, mint trónbeszé­det, habár csak trónbeszédfélének nevezi. Pe­dig hát ez a megnyitó nem parlamentá­­r­i­s trónbeszéd, sem parlamentáris trónbeszéd­­féle, amint a delegatió nem parlament, sem parlamenféle intézmény. A magyar közösügyi bizottság, az 1867 : 12. t. sz. 38. §-a értelmé­ben, az országgyűlést képviseli, de nem maga a parlament. Hatásköre nem is terjed ki egyébre, mint a közös ügyekre. A királynak az üdvözletekre adott vála­sza nem érinthet mást, mint csak ezen ügye­ket. E szempontból nálunk senki sem méltá­nyolhatja inkább ezt a választ, s azt a szer­tartást, mely arra alkalmat ad. Belpoliti­kai programmot azonban attól várni egyáta­­lán lehetetlen. A külügy és a hadügy pedig az idén kiváló szerepet nyert a felség beszé­dében. A békének határozott biztosítása ok­vetlenül nagy benyomást fog tenni egész Európában. A hadsereg reformjának és a bos­­nyák költségvetés egyensúlyának méltatása pedig megnyugtatólag hat itthonn. A legkülönösebb mindenesetre, hogy a támadást azon oldalról intézik, honnét a kö­zösügyi intézményt is akarják sújtani: a szélsőbali álláspontról. És ebben a két főel­lenzéki közlöny közt alig van elvi eltérés. A két elnök tegnap kiválólag szép beszédet tartott. Különösen Tisza Lajos beszéde volt úgy tartalmasságban, mint szónoki előnyök­ben jeleskedő. Férfias, önérzetes nyilatkozat. Egy igazi államférfi beszéde a trón előtt, ki tudja, hogy a nemzetnek meg kell hoznia a monarchia hatalmi állása által követelt ál­dozatokat, de nyíltan megmondja, hogy ez országnak békére van szüksége. »Hosszan­tartó nyugalomra, s abban való erős biza­lomra, hogy az állam odáig gyarapodhassék, miszerint a cultur­államnak fejlődésével na­ponként növekvő igényeit fokról fokra telje­síthesse és e mellett az adózók nagyobb mérvű megterheltetése nélkül az egyensúlyt is helyre­állíthassa háztartásában.« A monarchia biz­­tonléte a fejlődés feltétele. A czél az, hogy Magyarország megfelelhessen­­a cultur­állam igényeinek és helyreállíthassa háztartásának egyensúlyát. íme, a magyar politika, a felség színe előtt. S ugyanazon lapok, melyek a közös ügyek ellen tüntetve, egyrészt túl sokat köve­telnek a delegationális megnyitótól, másrészt az egész adtust nevetségessé igyekeznek tenni, megtámadják úgy Smolkát, mint Tisza Lajost. Megtámadják az utóbbit, daczára ép oly loyális, mint a nemzeti érdekeket hang­súlyozó szép beszédének. »Tátongó üresség ásítozik — úgymond — az elnöki nyilatko­zatokban ; az udvari illem megöli azt a ke­vés szellemet is, a­mi netalán egyik-másik államférfiban még felfedezhető volna.« Nem Smolka és Tisza Lajos beszédeire illik e jellemzés , de az ellenzéki lapok leg­több vezérczikkére. Ezek tátonganak az üres­ségtől, mert a pártszenvedély megöli bennök azt a kevés szellemet is, mely különben be­­léjök szorulhatna. Ezért nem tudnak oppo­nálni sem. Nem tudják miben kell és miben nem szabad ellenzékieskedni. Megtámadnak mindent, akár jogos, akár jogtalan a támadás. A szenvedély elvakultságával vetik magukat mindenre, a­mi a kormánytól vagy pártjától származik, s így tulajdonkép nem támadnak meg semmit. Megtagadnak mindent, s igy valójában nem tagadnak semmit. Így lett az ellenzékieskedés, saját czélzatos szavuk sze­rint, »köznapi együgyüséggé.« Rosszul választott eszközeikkel a közös­­ügyeknek is csak használnak, pedig ártani akarnak nekik. Követelésükben ők mennek túl az 1867. XII. törvényczikben, és nem Tisza Kálmán, a­kit erről vádolnak. Az ő igényük teljesülése tenné a delegátiókat par­lamentté, nem pedig a magyar kormány. Hogy megtámadhassák, ők emelik túl valódi fontosságának színvonalán a delegátiók fo­gadtatásának adtusát, melynél a törvény szel­leme, valamint Magyarország paritása telje­sen meg van óva. Ez adtusról az 1867-diki törvény nem is intézkedik, nem képezi tehát a közös ügyek elintézési módjának lényegét. De önként folyik a korona és a nagy hord­erejű feladatok megoldására hivatott bizott­ságok viszonyából. Szertartásszerű lefolyása azonban min­dig olyan volt, mint jelenleg. Tisza Kálmán tehát nem vezeti a delegációk intézményét a közös parlament felé. Hogy az uralkodó k­ül­­­ö­n választ nem ad a magyar delegáció üd­vözletére, ez felettébb természetes, s legke­­vésbbé sincs ellentétben a közjogi kiegyezés­sel. A delegációk a monarchia közös ügyeit tárgyalják. Ezek az ügyek ép annyira Ma­gyarország, mint Ausztria ügyei, tehát csak egy és ugyanazon beszédben lehet és szabad tárgyalni azokat. Ez felel meg a közösügyi törvények szellemének. A­kik ellenkezőt követelnek s külön magyar ügyeket akarnak beerőszakolni a delegátiókba, álláspontjukkal homlokegye­nest ellentétbe kerülnek. A magyar parla­ment súlyát és hatáskörét csorbítanák ők a delegátiók előnyére. Ők és nem mi közele­dünk a birodalmi gyűlés felé. Pedig hát az ellenkezőt akarják. A de­legációk intézményének fala ellen intézik a rohamot, de persze most is, mint mindenkor, rosszul, a támadás eszközét és tárgyát hely­telenül választva meg. A­­helyett, hogy saját szempontjukból a parlament tekintélyét emel­nék a delegációk rovására, megfordítva csele­­kesznek. S most is, mint mindig, ezen oldalon, mi vagyunk a közjogi kiegyezés szavának és szellemének igaz értelmezői s fentartói. A kormány és a szabadelvű párt minden jogot, minden közjogi törvényt érintetlenül fentar­­tott. Magyarországnak Ausztria irányában való viszonyát rosszabbá nemcsak jobbá tette. S mikor az ellenzék mindent megtámad, a­mit a kormány tesz, nem a kormánynak és pártjának, csak önmagának árt. Ez a sza­badelvű kormány és párt rendíthetlen ural­mának egyik főtitka. Az ellenzék, rossz tak­­tikája miatt, támogatja és szaporítja a­ par­lamentben úgy, mint az országban a­­ kormánypártot. BEKSICS GUSZTÁV, Budapest, október 27. Az állampénztári kimutatások a harma­dik évnegyedről az állami bevételeknek és az államháztartás mérlegének kedvező emel­kedését jelzik. S minthogy a harmadik ne­gyedben is legfeljebb egy hó vagy hat hét lehetett az idei kedvező termésnek befolyása az állami jövedelmekre, kilátásunk lehet arra, hogy az még nagyobb mértékben fogja javí­tani, nemcsak az év utolsó negyedének, de egyszersmind a jövő év első felének bevételi arányait is. Nem ringatjuk tehát magunkat hiú reményben, ha azt állítjuk, hogy a javulás, mely az állami bevételek és különösen az adók eredményében a legközelebbi évnegyedben mu­tatkozik, hosszabb időre vehető számításba. Ha látjuk, hogy az idei harmadik évnegyed­ben állami bevételeink 75.301,052 forintra mentek, tehát a múlt év megfelelő időszaká­nak eredményéhez képest 7.493,164 frtnyi emelkedést mutatnak; és ha tudjuk, hogy ugyanezen idő alatt a kiadások 87.114,065 frtra emelkedtek ugyan, de 794,361 forintnál nagyobb fokozódást, a múlt év megfelelő idő­szakához képest nem mutatnak, akkor — ha az átmeneti jeleggel bíró és így leszámítható tételeket nem is veszszük tekintetbe — con­­statálhatjuk az államháztartásban és annak mérlegében a javulást. Még inkább szembeötlik ez, ha nemcsak egy évnegyedre, hanem az idei év három első negyedének eredményeire forditjuk figyel­münket. Mert e tekintetben az adatok a kö­vetkező érdekes képet adják. Bevételek: 1882. 1881. 1. negyed: 67,190,759 frt 65,990,910 frt. 2. » 64,995,103 » 58,048,158 » 3. » 75,301,052 » 67,807,888 » Összesen 207,486,914 frt 191,846,956 frt. Tehát az idei három első évnegyedben 15,639,958 forinttal volt több bevételünk, mint 1881. megfelelő időszakában. És nehogy azzal gyöngíthessék az emelkedés előnyét, hogy az idei évnek talán a kölcsönök törlesz­tésére és deficit fedezésére kibocsátható papí­rok segítettek valami nagyon, megjegyezzük, hogy a múlt év megfelelő szakához képest az idén csak 503,416 forinttal jön nagyobb köl­csön használva. Az átfutó fedezeteket számí­tásba nem vettük, mert azok a mérlegre kü­lönben sem bírnak befolyással. Sőt hogy még szigorúbban járjunk el, az államjavak eladásának rendkívüli tényezőjét, a kikindai kerület »Überland« földjei után befolyt 4,600,000 forintnyi összeget is kihagyjuk, és mégis constatálhatjuk, hogy e két forrás se­gedelmével, a jövedelmek az idén csak 5 millió­val fokoztattak. S ha számításba vesszük, hogy tavaly 1,999,658 forintot vett be a kormány, a »kincstár birtokában levő értékpapírok ér­­­­tékesítéséből, akkor ama rendkívüli források­ból nyert idei jövedelem-szaporulat, 3 mil­lióra olvad le.« Mindezt tekintetbe véve tehát, jövedel­­­­meink több mint 12 és fél milliónyi emelke­­­­dést mutatnak az első három évnegyed alatt. Ez eredmény a rendes állami bevételek,­­ adóemelés nélkül elért kedvező fejlődésének­­ tulajdonítandó. Nem hunyhatunk szemet, természetesen,­­ a kiadások fokozódása előtt sem. És hogy az­­ államháztartás fejlődésére helyes következte­­keztetést vonhassunk, összeállítjuk a folyó­­ év kiadásait is az 1881 -ik év kiadásaival szemben. Kiadások: 1882. 1881. 1. negyed 85.973,836 frt 90.247,440 frt 2. » 70.282,675 » 60.319,838 » 3. » 87.114,065 » 86.319,704 » Összesen 243.370,576 » 236.886,992 » Tehát a folyó évi három első negyed alatt, a múlt év megfelelő időszakához képest, a kiadások növekedtek, 6.483,584 forinttal, de minthogy a bevételek sokkal nagyobb mértékben emelkedtek , a mérleg a múlt évhez képest 9.156,374 forinttal ja­vult. A­mi, úgy hiszszük, elég kedvező ered­ménynek mondható. Igaz, hogy a fentebbi számokból kitűnik az is, hogy az idei három évnegyed alatt is volt a bevételek és kiadások közt 35.883,662 forint hiány. Elképzeljük, hogy ebből so­kan az év végére roppant nagy deficiteket lesznek képesek kiszámítani. Nem kell ehhez egyéb, mint elfeledni azt, hogy még kedvezőt­lenebb években is, a negyedik évnegyed nem szokta a deficitet szaporítani, hanem inkább apasztani. A legkedvezőtlenebb utolsó évne­gyed az 1881. évi volt, és ez is csak 3 mil­lióval növelte a hiányt. Az idei év kedvező eredményeit és mérlegjavulását a negyedik évnegyed bizonyára csak fokozni és nem csökkenteni fogja. De tény az, hogy három évnegyed alatt mérlegünk 9 millióval javult. És ez kiadásaink minden növekedése dac­ára is, nem azt bizonyítja, hogy pénzügyi viszo­nyaink romlanak, vagy nem javulnának. Kü­lönös figyelmet érdemel egyébiránt az is, hogy a folyó évben az egyenes adók eddigelé 2 millió 350,000 forinttal fokozódtak. Szintúgy fontos, hogy a fogyasztási adókban mutat­kozó 263,801 forintnyi javulás csak látszólag csekély. Mert ha tekintetbe veszszük a c­u­­koradóban biztosított és csak ideiglene­sen visszamaradt jövedelmet, akkor az emel­kedés az adóban 850,000 forintra megy. Az is figyelemre méltó körülmény, hogy a bé­lyeg 356,788 forinttal, a jogilletékek 563,399 forinttal, a dohány 158,875 forinttal, a só 318,548 forinttal, az államjószágok 450,268 forinttal jövedelmeztek többet az idei három első évnegyed alatt mint 1881-ben. Azt hisszük tehát, hogy ha a vasútépí­tési és boszniai rendkívüli kiadások apadni fognak — és ezt most már bizton remélhetjük — államháztartásunk rendezése, aránylag rö­vid idő alatt eszközölhető, mert e czél felé, nehéz viszonyok és nagy terhek daczára, most is haladunk. H. S. A gróf Széchenyi Pál kereskedelmi miniszter lemondása folytán üresedésbe jött somogymegyei mar­­czali választó­kerületben a választás napjául So­­mogy megye központi választmánya által f. évi nov. 14-ik napja tűzetett ki. A magyar delegáció pénzügyi albizottsága a kö­zös pénzügyminisztérium költségvetési előirányzatát november 1-én kezdi tárgyalni. A kereskedelmi minisztérium kebelében, mint értesülünk, ő felsége a király dr. Schnierer Gyula osztálytanácsosnak a miniszteri tanácsost, M­i­h­a­lo­vi­c­s J­ános titkárnak az osztálytanácsosi czímet és jelleget adományozta, dr. Grubiczy Géza fogal­mazót pedig titkárrá nevezte ki. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma d. u. 5 órakor Apáthy István elnöklete alatt tartott ülésében folytatta a felebbvitel korlátozá­sáról a kir. járásbíróságok hatósági körébe utalt büntetőügyekben szóló tör­vényjavaslat tárgyalását. Paul­er igazságügyminiszter statisztikai ada­tokat sorol fel, mely szerint úgy az első folyamodású kir. törvényszékek, mint a kir. táblánál a fenyitőügyek szaporodtak ugyan, de a polgári ügyek száma, külö­nösen a végrehajtási törvény életbeléptetése által te­temesen csökkent. Megkezdetvén a tárgyalás, elfogadtatott az előadó indítványa, hogy a czím a törvényjavaslat tárgyalásának befej­eztéig függőben hagyassék. Előadó indokolja, hogy miért vette fel az általa szerkesztett tervezetbe a kihágási esetek egy részét. Az állam elleni kihágásokat, a veszélyes fe­nyegetéseket, a gyanús áruk vétele és a pénzhamisítás­sal rokon kihágásokat ki akarja vonni, mert ezek az esetleges bűntettel mintegy karöltve járnak és külön­ben is nagyobb horderejűek. Ez alapon tervezetének 1. §. elfogadását ajánlja. Literáty indítványozza, hogy mindazon ki­hágások és vétségek esetében, melyek a járásbírósá­­gokhoz utaltatnak, a felebbezések az első folyamodású törvényszékekhez terjesztessenek fel. Nem fogad­tatott el. Előadó indítványára a tervezet 1. §-ába fel­vétetnek a kihágási törvény következő §§-iban körül­írt kihágások, u. m., 36., 39., 40., 42., 48., 52., 59., 79., 87., 88., 99., 111., 114., 127., 130., 132. és 143. §§-iban foglalt kihágási esetek, ellenben az 51., 54., 71. és 126. §§-iban foglalt esetek a tervezetből ki­hagyottak ; a 46. §-ban foglalt eset feltételesen vétetett fel, a­mennyiben ezen eset elbírálása a kir. járásbíró­sághoz van utalva. Elfogadtatott Komjáthy azon indítványa, mely szerint a tervezet 1. §-ban, hol vétségekről van szó, az illető törvény szakaszai felemlíttessenek. A tervezet 1-ső §-ának utolsó kikezdése, mely szerint a kir. tábla mint 3-ad fokú bíróság 3 ta­gú tanácsban ítélne, H­ó­d­o­s­s­y azon indítványával szemben, hogy a régi eljárás tartassák fenn, t. i. 5 tagú tanács ítéljen, kihagyatott. Az előadói tervezet 2-ik §-a változatlanul fo­gadtatott el. Elfogadtatott Kőrössy és Hódossy in­dítványára, hogy a kir. törvényszékek mint 2-ed fokú bíróságok a felebbezett ügyeket, mint jelenleg is, szó­belileg intézzék el. Az előadói tervezet 3. §-a stylaris módosítvány­­nyal elfogadtatott. A 4-ik §-nál Komjáthy és Mandel in­­dítványozzák, hogy a pénzbírságnak fogságra való át­változtatása hagyassék ki, Kőrössy pedig indítvá­nyozza, hogy pénzbírságot se lehessen kiszabni. Engelmayer indítványozza, hogy csak­is a helytelenül beadott felebbezést visszautasító végzés elleni újabb felebbezés esetében lehessen a pénzbírsá­got alkalmazni. A pénzbírság kiszabásáról s annak átváltozta­tásáról szóló rész kihagyatott, a §. többi része válto­zatlanul elfogadtatott, ép úgy az 5., 6. és 7. §. A 8. §-nál előadó indítványozza, hogy a tör­vény 1883. évi január 1-én lépjen életbe. Literáty indítványozza, hogy az életbelép­tetés idejének meghatározása a igazságügyminiszter­re bizassék. Ezen indítvány elfogadtatott. A szakasz többi része, mely az átmeneti intéz­kedéseket foglalja magában, némi styláris módosítás mellett elfogadtatott. Komjáthy indítványozza, hogy egy új sza­kasz vétessék fel, melyben körül legyen írva, hogy a kir. törvényszékek, mint másodfokú bíróságok, miként járjanak el a felebbezési ügyekben, szóbelileg vagy írásos eljárás szerint-e? Literáty ezt is a 8. §-ba indítványozza fel­vétetni, illetőleg azt is a miniszterre óhajtja bízni, mivel az ügyviteli szabályok is részben megváltozta­­tandók lesznek. A bizottság ez indítványokat nem fogadta el. Literáty indítványozza, hogy az első sza­kasznál utólagosan mondassák ki, hogy a kir. tábla, mint harmadfokú bíróság, mindig öttagú tanácsban határoz. Az indítvány elvettetett. A czím így fogadtatott el: »Törvényjavaslat a felebbviteli bíróságok szabályozásáról és a felebb­vitel korlátozásáról a kir. járásbíróságok hatósági körébe utalt büntető ügyekben.« Előadó kijelenti, hogy ő mint különvéleményt fentartja azon álláspontját, hogy a kir. tábla csak három tagú tanácsban határozzon, azért kéri a bizott­ságot, hogy e pontra nézve más előadó bizassék meg. A bizottság e tárgyban a közelebbi ülésen fog hatá­rozni. Ezzel az ülés véget ért. Közelebbi ülés október 31-én d. u. 5 órakor tartozik. A képviselőház pénzügyi bizottságából esti la­punk tudósításának kiegészítéséül még a követ­kezőket közöljük: A pénzügyminiszteri tárcza költ­ségvetésének tárgyalásánál a selmeczi bányászati és erdészeti akadémia és bányásziskolák 11,1000 forintnyi szükségletet megszavaztattak. Egyenes adók czimén előirányozva van 1.544.035 forint kiadási tétel, és­pedig az adók kezelési, kivetési, és beszedési költségei 715,500 forinttal, továbbá a hadmentességi díjnak a külön alap javára fordí­tandó 828,535 forinttal; a bevételek e czimen ösz­­szesen 91.014,400 írtban vannak előirányozva, mely feloszlik,földadó : 38.031,100 frt, házadó: 8.761,000 frt, keresetadó: 17.636.000 frt, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója: 2.782.400 frt, bányaadó : 90.000 forint, tőkekamat és járadékadó: 3.806.000 frt, jövedelemadó 183.000 frt, malomadó: 40.000 forint, kereskedelmi ipar- és védelmi adó: 325.000 frt, szállítási adó : 3.600.000 frt, nyeremény­adó : 240.000 frt, vadászatra használható fegyverek adója: 451.000 forint, hadmentességi díj: 3.376.000 forint, általános jövedelmi pótadó 9.759.000 fo­rint, késedelmi kamat: 1.477,000 forint, — és adóbehajtási illetékek: 457,000 frt. — A bizottság az egyenes adók előirányzatát, valamint a következőket változatlanul megszavazta : A f­o­­gyasztási adók czimén előirányzott 291,600 frt kiadást és 18.290,873 frtnyi bevételt; a fogyasztási adóvisszatéritések felosztásából az 1878. évi XIX. t.-cz. 2. §. értelmében Magyarország rovására elő­irányzott 295,886 frt kiadást és 7.013,114 frt bevé­telt ; agrónyeremény a batárvám arany-fölöslegények a magyar korona országait illető része után bevétel­kép 590,000 frt; batárvám czimén 303,182 frt ki­adást és 456,400 frt bevételt; bélyeg czimén 194,558 frt kiadást és 9.427,320 frt bevételt; — és a jogille­tékek és díjak czimén előirányzott 32,000 frtnyi ki­adást és 14.830,000 frtnyi bevételt. Ezzel az ülés véget ért. Közelebbi ülés f. hó 28-án délelőtt 10 óra­kor, melynek tárgya: a napirenden levő költségvetés folytatása. Bosznia és Herczegovina költségvetéséből csü­törtöki esti lapunkban közöltük az összegezést s a czi­­mek szerint összeálított részleteket. Pótlékul közöljük még a szükséglet 2. fejezet 7. és 8. czimének (vallásügy és közoktatásügy) részletezését is, a­mint következik : 7. czim: Vallásügy. Rendes szükséglet. Összesen forint oszt. ért. Javadalmazása a katholikus érseknek Sera­jevóban.............................. 8,000 , 4 katbolikus kanonoknak Serajevóban egyenként 2,000 forinttal.............................. 8,000 » a katholikus püspöknek Mos­tárban.............................. 6,000 » az apostoli helynöknek Ban­jalukában......................... 3,000 » a katholikus tartományi pap­növeldének Travnikban. . 21,378 » a keleti óbitü érsek és metro­politának Serajevóban . . 8,300 » a keleti óbitü metropolitá­nak D.-Tuzlában .... 5,800 » a keleti óbitü­ metropolitá­nak Mostárban.................... 4,500 » a keleti óbitü papnöveldének Serajevóban................................12,525 » 4 keleti óbita szentszéki tanácsosnak Serajevóban egyenként 2,000 írttal . . 8,000 » 2 metropolita titkárnak egyenként 1,000 írttal . . 2,000 » a mohamedán főpapságnak 16,000 » 8 muftinak.......................... 4,300 » imam­ok, Chatibok és más mecset-szolgáknak . . . 6,200­­ egyházi szerekre .... 6,500 A rendes kiadások összege 120,503 Rendkívüli szükséglet. Segélyezések vallásügyi czélokra .... 42,000 Összesen 162,503 8. c­í­­­m. Közoktatás. Rendes szükséglet. Segélyezés hitfelekezeti iskolák részére . 12,000 Segélyezés átalános népiskolák részére . 13,810 Városi népiskola............................... 11,060 Leányiskola Serajevóban, képzőiskolával női kézimunkákban..................... 2,750 Pinevelde Serajevóban..................... 8,000 Segédtanitó-képzőintézet................ 3,300 Reálgymnasium Serajevóban..............18,969 Ösztöndíjak......................................... 12,000 A rendes kiadások összege 81,889 Rendkívüli szükséglet. Iskolaépületek helyreállítására .... 10,000 Összesen 91,889 Osztrák ügyek. Bécs-Józsefváros tegnapi választó gyűlé­sén, melyről röviden már megemlékeztünk volt, miután két választó felszólalásában előadta, hogy Krona­­wetter ellenségei a legszemérmetlenebb módon boly­gatták fel családi életét s hogy párt­szenvedélyből és boszúból »kiboszantották« a parlamentből és miután elfogadtatott a közlött resolutio, szót emelt maga Kronawetter. Mikor szólni kezdett, perczekig tartó viharos tetszés fogadta. Mondá, hogy keserves küzdelmei közepett, melyeket 9 évi parlamenti pályá­ján a külön­érdekek ellen folytatni kénytelen volt, egyedül az a tudat adott neki erőt és kitartást, hogy választóinak bizalmát bírja. A sajtóperről szólva, előadja, mily lelketlen módon avatkoztak ellenfelei családi ügyeibe s mint igyekeztek családi szerencsés­­ségéből politikai tőkét csinálni. Ellenfeleit csak egy olyan corrumpált sajtó támogathatta, mint a minő a liberális lapok egy része s itt szónok főleg a »N. fr. Presse «,re tesz ezélzásokat. »Én — úgymond — »kiléptem a sorból,« nem mentem mint a birka az egyesült baloldal végrehajtó bizottságának szava után s ebben áll bűnöm; ezért kellett engem kipusztítani. Mert ama pártnak ez az elve , de hogy aztán hová jutott e párt ily elvek alap­ján, azt jól látjuk. Soha sem fog ez többé győzelemre vergődni. (Elénk tetszés). Az a­ párt, mely kipusztít és üldözőbe vesz oly férfiakat mint Walterskirchen és Eischhof, az ki­mondotta maga felett az ítéletet. (Viharos tetszés és taps). A politikai helyzetről szólva, ezeket mondá Kronawetter: »Egész Ausztria felett a prágai casino uralkodik. De mit tettek ezek az emberek ? Semmit. Ők nyakas politikusok és csak akkor ismer­nek meg, ha mint adózókra, szükségük van reánk.­­ A képviselőházban 70 milliomos ül, vá­laszszák meg önök a 71-iket is. Más szellemesebben és jobban fogja képviselni önöket, de becsületesebben mint én, bizonyára senki. (Viharos tetszés.) A mi kis demokrata pártunk érdeme az, hogy felszólalásai ál­tal sok tervet meghiúsított, melyeket aztán nem mer­tek a parlament elé hozni.« Az alkotmányhű párt, vagy az egyesült baloldal újra megmutatta lehetetlenségét a tarto­­mánygyűlések épen véget ért ülésszaka alatt. A nép­nek valamennyi szabadságot az alkotmányhű párt ellenfeleitől kellett megkapni. Nem hiába, nevezték el tehát a »Verfassungsparteit« — »Verpassungs­­parteinak.« A kedvezőtlen hangulatot a politikai körökben a gazdasági viszonyok idézik elő. De a szétmál­­lási processus még nagyobb és vesze­delmesebb lesz, ha az alkotmányhű párt veszi ismét kezébe a gyeplőt. Hogy miért tarthatja fenn magát a Taaffe-kor­­mány, igen egyszerű, mert a bank és börzepárt által szorongatott összes elemek így szólnak : a­míg nem tudjuk, hogy Taaffe után ki és mi következik s a­míg tartanunk kell attól, hogy a bank- és börzepárt ke­rül a kormányrúdhoz, inkább a Taaffe-kormánynyal tartunk. KÜLFÖLD: Milán király ruszcsuki látogatá­sár­ó­l tudósítást közöl a »Novoje Vremja«. Milán király e lap levelezője szerint, némi nyugtalanságot árult el, a­melyet szilárd külső magaviseletével sem tudott leplezni. A lakomán, mondja továbbá a tudó­sító, Oroszországról egy szóval sem emlékezett meg toastjában a szerb király, ámbár a jelenlevő tisztek mind oroszok voltak. A villás reggelinél, a­melyet kiváltképen az orosz tisztek rendeztek a király tisz­teletére és a­melyre Szobolev miniszter orosz egyen­ruhában jelent meg, a szerb király szintén nem tett említést az orosz hadseregről. Ez az eljárás, hja a tu­dósító, igen bántja az ottani oroszokat, a­kik azonban ezért nem okolják a bolgár fejedelmet, mert a feje­delemnek nehezére esett, hogy neki kellett teljesíteni vendégének kötelességét. Milán király azonban sokat vesztett az orosz nép­­ előtt Oroszország ignozálá­­sa által. Az anarchisták ellen —mint jelentet­tük — rendszabályokhoz akar nyúlni a franczia kor­mány és ebben a tekintetben valamennyi miniszter egyetért. De az is hírlik, hogy a miniszterek egyet­értése mégsem oly tökéletes, így azt állítják, hogy Legrand és Fallières miniszterek a chalonsi esküdtszéki tárgyalás elhalasztása ellen szavaztak. Ebben állítólag Gambetta és Kerry is megegyeznek a két miniszterrel és Breycinet közreműködését is iparkodnak megnyerni, hogy a képviselőház első ülé­sében megbuktassák a Duclerc cabinetet. A franczia anarchisták szerveze­téről a »Paris« nyomán a következő részleteket közöljük táviratunk kiegészítése végett: A »Paris« szerint Francziaország minden iparos városában, még a kisebb helységekben is, vannak forradalmi egyle­tek. Ezek a csoportok a forradalmi szótárból köl­csönzött neveket visel: így van kardos csoport, fölhá­borodottak és forradalmi tanulmányok csoportja. A tagok általában 18—25 éves fiatal emberek, a­kik kiváltképen szóbeli utasítást kapnak a bizottságtól. A tagok anarchista lapokat osztogatnak egymás közt, a­minő a »Tenaille,« »Etendard,« »Droit So­cial,« »Prolétaire.« Az egyes csoportok »chambre syndicate« törvényes­szég alá bújnak. A megye ösz­­szes csoportjai szövetkezetet képeznek és a megyéről nevezik magukat. A szövetkezetek egy-egy tagot vá­lasztanak a titkos bizottságba, a liga igazgatóságába, a­mely minden hónapban legalább egy ülést tart Génf­ben. A titkos bizottság adott jelt augusztusban a montceaui mozgalomra. A dynamit-patronok svájczi készítmények és Saint-Saveurből szállíttatnak. Granvile külügyminiszter válaszolt tegnap Salisbury interpellációjára és azt mondta, hogy Anglia fönn akarja tartani az egyptomi alkirályt mint az állam fejét. A kék könyvben foglalt jegyzékekből és ebből a nyilatkozatokból az következik, hogy a szul­tán és az alkirály eddigi viszonya nem fog nagy vál­tozást szenvedni. A franczia és az angol kormány közt folyó alkudozásról hallgatnak Londonban, de a kék könyv sem ad sok fölvilágosítást, mert csak aug. 17-ig terjed. E jegyzékek arra vallanak, hogy főké­pen Oroszország Európa részére követeli az egyptomi kérdés végleges megoldását. A pénzügyi ellenőrzés fölött külön alkudozik az angol kormány Franczia­­országgal. Azt senki sem vonja kétségbe, hogy az ellenőrzést valamely formában meg kell tartani, de Londonban előnyt adnak az európai ellenőrzésnek az angol-franczia ellenőrzés fölött. Az egyptomi kér­désről szóló ango­l kékkönyv említésre méltó részleteket tartalmaz. Ezek közé tartozik, hogy Duffer­in még július elején kijelentette, hogy Anglia a szultántól várja képviselője tekintélyének helyreállítását oly hathatós eszközök által, a­melyek rögtön meghódolásra kény­szerítik a lázadókat. Az ismételve tett ajánlatra ki­térő módon felelt a porta. Hengelmüller aug. 11-én kijelentette Granville előtt, hogy Ausztria- Magyarország és a többi hatalmak nézete szerint, a rend helyreállítása után egyptomi közigazgatásának végleges megállapítására a conferentiában képviselt hatalmaknak van joguk. Granville külügyminiszt

Next