Nemzet, 1882. október (1. évfolyam, 31-61. szám)
1882-10-28 / 58. szám
Budapest, október 27. Alkotmányos országban semmi sincs elvonva a bírálat alól. Volt idő Angliában, mikor a királyok magánjellegű tényei is nyilvános discussió tárgyát képezték a sajtóban. A Györgyöknek nem egyszer olvasniok kellett a személyük ellen intézett támadásokat. Pedig az angol Bajtó akkor még nem volt szabad; nem volt oly értelemben, milyenné az 1848-diki reform következtében lett. A Parlamentarismus azonban mindenütt válaszfalat emelt a fejedelem és a nyilvános birálat közé. A királynak, mióta Anglia a Viktória-korszak alatt valóban parlamentáris állammá lett, ott sincsenek személyes tényei. Nincsenek a magyar Parlamentarismus szellemében sem. A válaszfal a korona és a közvélemény ellenőrző szerepe közt, a kormány. Ez felelős a koronának minden nyilatkozata és tényeiért. A bírálat alól tehát nincs kivonva sem a trónbeszéd, sem a delegationális megnyitó. Annál kevésbé lehetnek elvonva az elnöki üdvözlő beszédek. Az ellenzéki sajtó minden esztendőben él is kritikai jogával. Ma különösen a delegationális megnyitót és az elnöki beszédeket veszi czélba. Úgy bírálja az elsőt, mint trónbeszédet, habár csak trónbeszédfélének nevezi. Pedig hát ez a megnyitó nem parlamentáris trónbeszéd, sem parlamentáris trónbeszédféle, amint a delegatió nem parlament, sem parlamenféle intézmény. A magyar közösügyi bizottság, az 1867 : 12. t. sz. 38. §-a értelmében, az országgyűlést képviseli, de nem maga a parlament. Hatásköre nem is terjed ki egyébre, mint a közös ügyekre. A királynak az üdvözletekre adott válasza nem érinthet mást, mint csak ezen ügyeket. E szempontból nálunk senki sem méltányolhatja inkább ezt a választ, s azt a szertartást, mely arra alkalmat ad. Belpolitikai programmot azonban attól várni egyátalán lehetetlen. A külügy és a hadügy pedig az idén kiváló szerepet nyert a felség beszédében. A békének határozott biztosítása okvetlenül nagy benyomást fog tenni egész Európában. A hadsereg reformjának és a bosnyák költségvetés egyensúlyának méltatása pedig megnyugtatólag hat itthonn. A legkülönösebb mindenesetre, hogy a támadást azon oldalról intézik, honnét a közösügyi intézményt is akarják sújtani: a szélsőbali álláspontról. És ebben a két főellenzéki közlöny közt alig van elvi eltérés. A két elnök tegnap kiválólag szép beszédet tartott. Különösen Tisza Lajos beszéde volt úgy tartalmasságban, mint szónoki előnyökben jeleskedő. Férfias, önérzetes nyilatkozat. Egy igazi államférfi beszéde a trón előtt, ki tudja, hogy a nemzetnek meg kell hoznia a monarchia hatalmi állása által követelt áldozatokat, de nyíltan megmondja, hogy ez országnak békére van szüksége. »Hosszantartó nyugalomra, s abban való erős bizalomra, hogy az állam odáig gyarapodhassék, miszerint a culturállamnak fejlődésével naponként növekvő igényeit fokról fokra teljesíthesse és e mellett az adózók nagyobb mérvű megterheltetése nélkül az egyensúlyt is helyreállíthassa háztartásában.« A monarchia biztonléte a fejlődés feltétele. A czél az, hogy Magyarország megfelelhessena culturállam igényeinek és helyreállíthassa háztartásának egyensúlyát. íme, a magyar politika, a felség színe előtt. S ugyanazon lapok, melyek a közös ügyek ellen tüntetve, egyrészt túl sokat követelnek a delegationális megnyitótól, másrészt az egész adtust nevetségessé igyekeznek tenni, megtámadják úgy Smolkát, mint Tisza Lajost. Megtámadják az utóbbit, daczára ép oly loyális, mint a nemzeti érdekeket hangsúlyozó szép beszédének. »Tátongó üresség ásítozik — úgymond — az elnöki nyilatkozatokban ; az udvari illem megöli azt a kevés szellemet is, ami netalán egyik-másik államférfiban még felfedezhető volna.« Nem Smolka és Tisza Lajos beszédeire illik e jellemzés , de az ellenzéki lapok legtöbb vezérczikkére. Ezek tátonganak az ürességtől, mert a pártszenvedély megöli bennök azt a kevés szellemet is, mely különben beléjök szorulhatna. Ezért nem tudnak opponálni sem. Nem tudják miben kell és miben nem szabad ellenzékieskedni. Megtámadnak mindent, akár jogos, akár jogtalan a támadás. A szenvedély elvakultságával vetik magukat mindenre, ami a kormánytól vagy pártjától származik, s így tulajdonkép nem támadnak meg semmit. Megtagadnak mindent, s igy valójában nem tagadnak semmit. Így lett az ellenzékieskedés, saját czélzatos szavuk szerint, »köznapi együgyüséggé.« Rosszul választott eszközeikkel a közösügyeknek is csak használnak, pedig ártani akarnak nekik. Követelésükben ők mennek túl az 1867. XII. törvényczikben, és nem Tisza Kálmán, akit erről vádolnak. Az ő igényük teljesülése tenné a delegátiókat parlamentté, nem pedig a magyar kormány. Hogy megtámadhassák, ők emelik túl valódi fontosságának színvonalán a delegátiók fogadtatásának adtusát, melynél a törvény szelleme, valamint Magyarország paritása teljesen meg van óva. Ez adtusról az 1867-diki törvény nem is intézkedik, nem képezi tehát a közös ügyek elintézési módjának lényegét. De önként folyik a korona és a nagy horderejű feladatok megoldására hivatott bizottságok viszonyából. Szertartásszerű lefolyása azonban mindig olyan volt, mint jelenleg. Tisza Kálmán tehát nem vezeti a delegációk intézményét a közös parlament felé. Hogy az uralkodó külön választ nem ad a magyar delegáció üdvözletére, ez felettébb természetes, s legkevésbbé sincs ellentétben a közjogi kiegyezéssel. A delegációk a monarchia közös ügyeit tárgyalják. Ezek az ügyek ép annyira Magyarország, mint Ausztria ügyei, tehát csak egy és ugyanazon beszédben lehet és szabad tárgyalni azokat. Ez felel meg a közösügyi törvények szellemének. Akik ellenkezőt követelnek s külön magyar ügyeket akarnak beerőszakolni a delegátiókba, álláspontjukkal homlokegyenest ellentétbe kerülnek. A magyar parlament súlyát és hatáskörét csorbítanák ők a delegátiók előnyére. Ők és nem mi közeledünk a birodalmi gyűlés felé. Pedig hát az ellenkezőt akarják. A delegációk intézményének fala ellen intézik a rohamot, de persze most is, mint mindenkor, rosszul, a támadás eszközét és tárgyát helytelenül választva meg. Ahelyett, hogy saját szempontjukból a parlament tekintélyét emelnék a delegációk rovására, megfordítva cselekesznek. S most is, mint mindig, ezen oldalon, mi vagyunk a közjogi kiegyezés szavának és szellemének igaz értelmezői s fentartói. A kormány és a szabadelvű párt minden jogot, minden közjogi törvényt érintetlenül fentartott. Magyarországnak Ausztria irányában való viszonyát rosszabbá nemcsak jobbá tette. S mikor az ellenzék mindent megtámad, amit a kormány tesz, nem a kormánynak és pártjának, csak önmagának árt. Ez a szabadelvű kormány és párt rendíthetlen uralmának egyik főtitka. Az ellenzék, rossz taktikája miatt, támogatja és szaporítja a parlamentben úgy, mint az országban a kormánypártot. BEKSICS GUSZTÁV, Budapest, október 27. Az állampénztári kimutatások a harmadik évnegyedről az állami bevételeknek és az államháztartás mérlegének kedvező emelkedését jelzik. S minthogy a harmadik negyedben is legfeljebb egy hó vagy hat hét lehetett az idei kedvező termésnek befolyása az állami jövedelmekre, kilátásunk lehet arra, hogy az még nagyobb mértékben fogja javítani, nemcsak az év utolsó negyedének, de egyszersmind a jövő év első felének bevételi arányait is. Nem ringatjuk tehát magunkat hiú reményben, ha azt állítjuk, hogy a javulás, mely az állami bevételek és különösen az adók eredményében a legközelebbi évnegyedben mutatkozik, hosszabb időre vehető számításba. Ha látjuk, hogy az idei harmadik évnegyedben állami bevételeink 75.301,052 forintra mentek, tehát a múlt év megfelelő időszakának eredményéhez képest 7.493,164 frtnyi emelkedést mutatnak; és ha tudjuk, hogy ugyanezen idő alatt a kiadások 87.114,065 frtra emelkedtek ugyan, de 794,361 forintnál nagyobb fokozódást, a múlt év megfelelő időszakához képest nem mutatnak, akkor — ha az átmeneti jeleggel bíró és így leszámítható tételeket nem is veszszük tekintetbe — constatálhatjuk az államháztartásban és annak mérlegében a javulást. Még inkább szembeötlik ez, ha nemcsak egy évnegyedre, hanem az idei év három első negyedének eredményeire forditjuk figyelmünket. Mert e tekintetben az adatok a következő érdekes képet adják. Bevételek: 1882. 1881. 1. negyed: 67,190,759 frt 65,990,910 frt. 2. » 64,995,103 » 58,048,158 » 3. » 75,301,052 » 67,807,888 » Összesen 207,486,914 frt 191,846,956 frt. Tehát az idei három első évnegyedben 15,639,958 forinttal volt több bevételünk, mint 1881. megfelelő időszakában. És nehogy azzal gyöngíthessék az emelkedés előnyét, hogy az idei évnek talán a kölcsönök törlesztésére és deficit fedezésére kibocsátható papírok segítettek valami nagyon, megjegyezzük, hogy a múlt év megfelelő szakához képest az idén csak 503,416 forinttal jön nagyobb kölcsön használva. Az átfutó fedezeteket számításba nem vettük, mert azok a mérlegre különben sem bírnak befolyással. Sőt hogy még szigorúbban járjunk el, az államjavak eladásának rendkívüli tényezőjét, a kikindai kerület »Überland« földjei után befolyt 4,600,000 forintnyi összeget is kihagyjuk, és mégis constatálhatjuk, hogy e két forrás segedelmével, a jövedelmek az idén csak 5 millióval fokoztattak. S ha számításba vesszük, hogy tavaly 1,999,658 forintot vett be a kormány, a »kincstár birtokában levő értékpapírok értékesítéséből, akkor ama rendkívüli forrásokból nyert idei jövedelem-szaporulat, 3 millióra olvad le.« Mindezt tekintetbe véve tehát, jövedelmeink több mint 12 és fél milliónyi emelkedést mutatnak az első három évnegyed alatt. Ez eredmény a rendes állami bevételek, adóemelés nélkül elért kedvező fejlődésének tulajdonítandó. Nem hunyhatunk szemet, természetesen, a kiadások fokozódása előtt sem. És hogy az államháztartás fejlődésére helyes következtekeztetést vonhassunk, összeállítjuk a folyó év kiadásait is az 1881 -ik év kiadásaival szemben. Kiadások: 1882. 1881. 1. negyed 85.973,836 frt 90.247,440 frt 2. » 70.282,675 » 60.319,838 » 3. » 87.114,065 » 86.319,704 » Összesen 243.370,576 » 236.886,992 » Tehát a folyó évi három első negyed alatt, a múlt év megfelelő időszakához képest, a kiadások növekedtek, 6.483,584 forinttal, de minthogy a bevételek sokkal nagyobb mértékben emelkedtek , a mérleg a múlt évhez képest 9.156,374 forinttal javult. Ami, úgy hiszszük, elég kedvező eredménynek mondható. Igaz, hogy a fentebbi számokból kitűnik az is, hogy az idei három évnegyed alatt is volt a bevételek és kiadások közt 35.883,662 forint hiány. Elképzeljük, hogy ebből sokan az év végére roppant nagy deficiteket lesznek képesek kiszámítani. Nem kell ehhez egyéb, mint elfeledni azt, hogy még kedvezőtlenebb években is, a negyedik évnegyed nem szokta a deficitet szaporítani, hanem inkább apasztani. A legkedvezőtlenebb utolsó évnegyed az 1881. évi volt, és ez is csak 3 millióval növelte a hiányt. Az idei év kedvező eredményeit és mérlegjavulását a negyedik évnegyed bizonyára csak fokozni és nem csökkenteni fogja. De tény az, hogy három évnegyed alatt mérlegünk 9 millióval javult. És ez kiadásaink minden növekedése dacára is, nem azt bizonyítja, hogy pénzügyi viszonyaink romlanak, vagy nem javulnának. Különös figyelmet érdemel egyébiránt az is, hogy a folyó évben az egyenes adók eddigelé 2 millió 350,000 forinttal fokozódtak. Szintúgy fontos, hogy a fogyasztási adókban mutatkozó 263,801 forintnyi javulás csak látszólag csekély. Mert ha tekintetbe veszszük a cukoradóban biztosított és csak ideiglenesen visszamaradt jövedelmet, akkor az emelkedés az adóban 850,000 forintra megy. Az is figyelemre méltó körülmény, hogy a bélyeg 356,788 forinttal, a jogilletékek 563,399 forinttal, a dohány 158,875 forinttal, a só 318,548 forinttal, az államjószágok 450,268 forinttal jövedelmeztek többet az idei három első évnegyed alatt mint 1881-ben. Azt hisszük tehát, hogy ha a vasútépítési és boszniai rendkívüli kiadások apadni fognak — és ezt most már bizton remélhetjük — államháztartásunk rendezése, aránylag rövid idő alatt eszközölhető, mert e czél felé, nehéz viszonyok és nagy terhek daczára, most is haladunk. H. S. A gróf Széchenyi Pál kereskedelmi miniszter lemondása folytán üresedésbe jött somogymegyei marczali választókerületben a választás napjául Somogy megye központi választmánya által f. évi nov. 14-ik napja tűzetett ki. A magyar delegáció pénzügyi albizottsága a közös pénzügyminisztérium költségvetési előirányzatát november 1-én kezdi tárgyalni. A kereskedelmi minisztérium kebelében, mint értesülünk, ő felsége a király dr. Schnierer Gyula osztálytanácsosnak a miniszteri tanácsost, Mihalovics János titkárnak az osztálytanácsosi czímet és jelleget adományozta, dr. Grubiczy Géza fogalmazót pedig titkárrá nevezte ki. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma d. u. 5 órakor Apáthy István elnöklete alatt tartott ülésében folytatta a felebbvitel korlátozásáról a kir. járásbíróságok hatósági körébe utalt büntetőügyekben szóló törvényjavaslat tárgyalását. Pauler igazságügyminiszter statisztikai adatokat sorol fel, mely szerint úgy az első folyamodású kir. törvényszékek, mint a kir. táblánál a fenyitőügyek szaporodtak ugyan, de a polgári ügyek száma, különösen a végrehajtási törvény életbeléptetése által tetemesen csökkent. Megkezdetvén a tárgyalás, elfogadtatott az előadó indítványa, hogy a czím a törvényjavaslat tárgyalásának befejeztéig függőben hagyassék. Előadó indokolja, hogy miért vette fel az általa szerkesztett tervezetbe a kihágási esetek egy részét. Az állam elleni kihágásokat, a veszélyes fenyegetéseket, a gyanús áruk vétele és a pénzhamisítással rokon kihágásokat ki akarja vonni, mert ezek az esetleges bűntettel mintegy karöltve járnak és különben is nagyobb horderejűek. Ez alapon tervezetének 1. §. elfogadását ajánlja. Literáty indítványozza, hogy mindazon kihágások és vétségek esetében, melyek a járásbíróságokhoz utaltatnak, a felebbezések az első folyamodású törvényszékekhez terjesztessenek fel. Nem fogadtatott el. Előadó indítványára a tervezet 1. §-ába felvétetnek a kihágási törvény következő §§-iban körülírt kihágások, u. m., 36., 39., 40., 42., 48., 52., 59., 79., 87., 88., 99., 111., 114., 127., 130., 132. és 143. §§-iban foglalt kihágási esetek, ellenben az 51., 54., 71. és 126. §§-iban foglalt esetek a tervezetből kihagyottak ; a 46. §-ban foglalt eset feltételesen vétetett fel, amennyiben ezen eset elbírálása a kir. járásbírósághoz van utalva. Elfogadtatott Komjáthy azon indítványa, mely szerint a tervezet 1. §-ban, hol vétségekről van szó, az illető törvény szakaszai felemlíttessenek. A tervezet 1-ső §-ának utolsó kikezdése, mely szerint a kir. tábla mint 3-ad fokú bíróság 3 tagú tanácsban ítélne, Hódossy azon indítványával szemben, hogy a régi eljárás tartassák fenn, t. i. 5 tagú tanács ítéljen, kihagyatott. Az előadói tervezet 2-ik §-a változatlanul fogadtatott el. Elfogadtatott Kőrössy és Hódossy indítványára, hogy a kir. törvényszékek mint 2-ed fokú bíróságok a felebbezett ügyeket, mint jelenleg is, szóbelileg intézzék el. Az előadói tervezet 3. §-a stylaris módosítványnyal elfogadtatott. A 4-ik §-nál Komjáthy és Mandel indítványozzák, hogy a pénzbírságnak fogságra való átváltoztatása hagyassék ki, Kőrössy pedig indítványozza, hogy pénzbírságot se lehessen kiszabni. Engelmayer indítványozza, hogy csakis a helytelenül beadott felebbezést visszautasító végzés elleni újabb felebbezés esetében lehessen a pénzbírságot alkalmazni. A pénzbírság kiszabásáról s annak átváltoztatásáról szóló rész kihagyatott, a §. többi része változatlanul elfogadtatott, ép úgy az 5., 6. és 7. §. A 8. §-nál előadó indítványozza, hogy a törvény 1883. évi január 1-én lépjen életbe. Literáty indítványozza, hogy az életbeléptetés idejének meghatározása a igazságügyminiszterre bizassék. Ezen indítvány elfogadtatott. A szakasz többi része, mely az átmeneti intézkedéseket foglalja magában, némi styláris módosítás mellett elfogadtatott. Komjáthy indítványozza, hogy egy új szakasz vétessék fel, melyben körül legyen írva, hogy a kir. törvényszékek, mint másodfokú bíróságok, miként járjanak el a felebbezési ügyekben, szóbelileg vagy írásos eljárás szerint-e? Literáty ezt is a 8. §-ba indítványozza felvétetni, illetőleg azt is a miniszterre óhajtja bízni, mivel az ügyviteli szabályok is részben megváltoztatandók lesznek. A bizottság ez indítványokat nem fogadta el. Literáty indítványozza, hogy az első szakasznál utólagosan mondassák ki, hogy a kir. tábla, mint harmadfokú bíróság, mindig öttagú tanácsban határoz. Az indítvány elvettetett. A czím így fogadtatott el: »Törvényjavaslat a felebbviteli bíróságok szabályozásáról és a felebbvitel korlátozásáról a kir. járásbíróságok hatósági körébe utalt büntető ügyekben.« Előadó kijelenti, hogy ő mint különvéleményt fentartja azon álláspontját, hogy a kir. tábla csak három tagú tanácsban határozzon, azért kéri a bizottságot, hogy e pontra nézve más előadó bizassék meg. A bizottság e tárgyban a közelebbi ülésen fog határozni. Ezzel az ülés véget ért. Közelebbi ülés október 31-én d. u. 5 órakor tartozik. A képviselőház pénzügyi bizottságából esti lapunk tudósításának kiegészítéséül még a következőket közöljük: A pénzügyminiszteri tárcza költségvetésének tárgyalásánál a selmeczi bányászati és erdészeti akadémia és bányásziskolák 11,1000 forintnyi szükségletet megszavaztattak. Egyenes adók czimén előirányozva van 1.544.035 forint kiadási tétel, éspedig az adók kezelési, kivetési, és beszedési költségei 715,500 forinttal, továbbá a hadmentességi díjnak a külön alap javára fordítandó 828,535 forinttal; a bevételek e czimen öszszesen 91.014,400 írtban vannak előirányozva, mely feloszlik,földadó : 38.031,100 frt, házadó: 8.761,000 frt, keresetadó: 17.636.000 frt, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója: 2.782.400 frt, bányaadó : 90.000 forint, tőkekamat és járadékadó: 3.806.000 frt, jövedelemadó 183.000 frt, malomadó: 40.000 forint, kereskedelmi ipar- és védelmi adó: 325.000 frt, szállítási adó : 3.600.000 frt, nyereményadó : 240.000 frt, vadászatra használható fegyverek adója: 451.000 forint, hadmentességi díj: 3.376.000 forint, általános jövedelmi pótadó 9.759.000 forint, késedelmi kamat: 1.477,000 forint, — és adóbehajtási illetékek: 457,000 frt. — A bizottság az egyenes adók előirányzatát, valamint a következőket változatlanul megszavazta : A fogyasztási adók czimén előirányzott 291,600 frt kiadást és 18.290,873 frtnyi bevételt; a fogyasztási adóvisszatéritések felosztásából az 1878. évi XIX. t.-cz. 2. §. értelmében Magyarország rovására előirányzott 295,886 frt kiadást és 7.013,114 frt bevételt ; agrónyeremény a batárvám arany-fölöslegények a magyar korona országait illető része után bevételkép 590,000 frt; batárvám czimén 303,182 frt kiadást és 456,400 frt bevételt; bélyeg czimén 194,558 frt kiadást és 9.427,320 frt bevételt; — és a jogilletékek és díjak czimén előirányzott 32,000 frtnyi kiadást és 14.830,000 frtnyi bevételt. Ezzel az ülés véget ért. Közelebbi ülés f. hó 28-án délelőtt 10 órakor, melynek tárgya: a napirenden levő költségvetés folytatása. Bosznia és Herczegovina költségvetéséből csütörtöki esti lapunkban közöltük az összegezést s a czimek szerint összeálított részleteket. Pótlékul közöljük még a szükséglet 2. fejezet 7. és 8. czimének (vallásügy és közoktatásügy) részletezését is, amint következik : 7. czim: Vallásügy. Rendes szükséglet. Összesen forint oszt. ért. Javadalmazása a katholikus érseknek Serajevóban.............................. 8,000 , 4 katbolikus kanonoknak Serajevóban egyenként 2,000 forinttal.............................. 8,000 » a katholikus püspöknek Mostárban.............................. 6,000 » az apostoli helynöknek Banjalukában......................... 3,000 » a katholikus tartományi papnöveldének Travnikban. . 21,378 » a keleti óbitü érsek és metropolitának Serajevóban . . 8,300 » a keleti óbitü metropolitának D.-Tuzlában .... 5,800 » a keleti óbitü metropolitának Mostárban.................... 4,500 » a keleti óbitü papnöveldének Serajevóban................................12,525 » 4 keleti óbita szentszéki tanácsosnak Serajevóban egyenként 2,000 írttal . . 8,000 » 2 metropolita titkárnak egyenként 1,000 írttal . . 2,000 » a mohamedán főpapságnak 16,000 » 8 muftinak.......................... 4,300 » imamok, Chatibok és más mecset-szolgáknak . . . 6,200 egyházi szerekre .... 6,500 A rendes kiadások összege 120,503 Rendkívüli szükséglet. Segélyezések vallásügyi czélokra .... 42,000 Összesen 162,503 8. cím. Közoktatás. Rendes szükséglet. Segélyezés hitfelekezeti iskolák részére . 12,000 Segélyezés átalános népiskolák részére . 13,810 Városi népiskola............................... 11,060 Leányiskola Serajevóban, képzőiskolával női kézimunkákban..................... 2,750 Pinevelde Serajevóban..................... 8,000 Segédtanitó-képzőintézet................ 3,300 Reálgymnasium Serajevóban..............18,969 Ösztöndíjak......................................... 12,000 A rendes kiadások összege 81,889 Rendkívüli szükséglet. Iskolaépületek helyreállítására .... 10,000 Összesen 91,889 Osztrák ügyek. Bécs-Józsefváros tegnapi választó gyűlésén, melyről röviden már megemlékeztünk volt, miután két választó felszólalásában előadta, hogy Kronawetter ellenségei a legszemérmetlenebb módon bolygatták fel családi életét s hogy pártszenvedélyből és boszúból »kiboszantották« a parlamentből és miután elfogadtatott a közlött resolutio, szót emelt maga Kronawetter. Mikor szólni kezdett, perczekig tartó viharos tetszés fogadta. Mondá, hogy keserves küzdelmei közepett, melyeket 9 évi parlamenti pályáján a különérdekek ellen folytatni kénytelen volt, egyedül az a tudat adott neki erőt és kitartást, hogy választóinak bizalmát bírja. A sajtóperről szólva, előadja, mily lelketlen módon avatkoztak ellenfelei családi ügyeibe s mint igyekeztek családi szerencsésségéből politikai tőkét csinálni. Ellenfeleit csak egy olyan corrumpált sajtó támogathatta, mint a minő a liberális lapok egy része s itt szónok főleg a »N. fr. Presse «,re tesz ezélzásokat. »Én — úgymond — »kiléptem a sorból,« nem mentem mint a birka az egyesült baloldal végrehajtó bizottságának szava után s ebben áll bűnöm; ezért kellett engem kipusztítani. Mert ama pártnak ez az elve , de hogy aztán hová jutott e párt ily elvek alapján, azt jól látjuk. Soha sem fog ez többé győzelemre vergődni. (Elénk tetszés). Az a párt, mely kipusztít és üldözőbe vesz oly férfiakat mint Walterskirchen és Eischhof, az kimondotta maga felett az ítéletet. (Viharos tetszés és taps). A politikai helyzetről szólva, ezeket mondá Kronawetter: »Egész Ausztria felett a prágai casino uralkodik. De mit tettek ezek az emberek ? Semmit. Ők nyakas politikusok és csak akkor ismernek meg, ha mint adózókra, szükségük van reánk. A képviselőházban 70 milliomos ül, válaszszák meg önök a 71-iket is. Más szellemesebben és jobban fogja képviselni önöket, de becsületesebben mint én, bizonyára senki. (Viharos tetszés.) A mi kis demokrata pártunk érdeme az, hogy felszólalásai által sok tervet meghiúsított, melyeket aztán nem mertek a parlament elé hozni.« Az alkotmányhű párt, vagy az egyesült baloldal újra megmutatta lehetetlenségét a tartománygyűlések épen véget ért ülésszaka alatt. A népnek valamennyi szabadságot az alkotmányhű párt ellenfeleitől kellett megkapni. Nem hiába, nevezték el tehát a »Verfassungsparteit« — »Verpassungsparteinak.« A kedvezőtlen hangulatot a politikai körökben a gazdasági viszonyok idézik elő. De a szétmállási processus még nagyobb és veszedelmesebb lesz, ha az alkotmányhű párt veszi ismét kezébe a gyeplőt. Hogy miért tarthatja fenn magát a Taaffe-kormány, igen egyszerű, mert a bank és börzepárt által szorongatott összes elemek így szólnak : amíg nem tudjuk, hogy Taaffe után ki és mi következik s amíg tartanunk kell attól, hogy a bank- és börzepárt kerül a kormányrúdhoz, inkább a Taaffe-kormánynyal tartunk. KÜLFÖLD: Milán király ruszcsuki látogatásáról tudósítást közöl a »Novoje Vremja«. Milán király e lap levelezője szerint, némi nyugtalanságot árult el, amelyet szilárd külső magaviseletével sem tudott leplezni. A lakomán, mondja továbbá a tudósító, Oroszországról egy szóval sem emlékezett meg toastjában a szerb király, ámbár a jelenlevő tisztek mind oroszok voltak. A villás reggelinél, amelyet kiváltképen az orosz tisztek rendeztek a király tiszteletére és amelyre Szobolev miniszter orosz egyenruhában jelent meg, a szerb király szintén nem tett említést az orosz hadseregről. Ez az eljárás, hja a tudósító, igen bántja az ottani oroszokat, akik azonban ezért nem okolják a bolgár fejedelmet, mert a fejedelemnek nehezére esett, hogy neki kellett teljesíteni vendégének kötelességét. Milán király azonban sokat vesztett az orosz nép előtt Oroszország ignozálása által. Az anarchisták ellen —mint jelentettük — rendszabályokhoz akar nyúlni a franczia kormány és ebben a tekintetben valamennyi miniszter egyetért. De az is hírlik, hogy a miniszterek egyetértése mégsem oly tökéletes, így azt állítják, hogy Legrand és Fallières miniszterek a chalonsi esküdtszéki tárgyalás elhalasztása ellen szavaztak. Ebben állítólag Gambetta és Kerry is megegyeznek a két miniszterrel és Breycinet közreműködését is iparkodnak megnyerni, hogy a képviselőház első ülésében megbuktassák a Duclerc cabinetet. A franczia anarchisták szervezetéről a »Paris« nyomán a következő részleteket közöljük táviratunk kiegészítése végett: A »Paris« szerint Francziaország minden iparos városában, még a kisebb helységekben is, vannak forradalmi egyletek. Ezek a csoportok a forradalmi szótárból kölcsönzött neveket visel: így van kardos csoport, fölháborodottak és forradalmi tanulmányok csoportja. A tagok általában 18—25 éves fiatal emberek, akik kiváltképen szóbeli utasítást kapnak a bizottságtól. A tagok anarchista lapokat osztogatnak egymás közt, aminő a »Tenaille,« »Etendard,« »Droit Social,« »Prolétaire.« Az egyes csoportok »chambre syndicate« törvényesszég alá bújnak. A megye öszszes csoportjai szövetkezetet képeznek és a megyéről nevezik magukat. A szövetkezetek egy-egy tagot választanak a titkos bizottságba, a liga igazgatóságába, amely minden hónapban legalább egy ülést tart Génfben. A titkos bizottság adott jelt augusztusban a montceaui mozgalomra. A dynamit-patronok svájczi készítmények és Saint-Saveurből szállíttatnak. Granvile külügyminiszter válaszolt tegnap Salisbury interpellációjára és azt mondta, hogy Anglia fönn akarja tartani az egyptomi alkirályt mint az állam fejét. A kék könyvben foglalt jegyzékekből és ebből a nyilatkozatokból az következik, hogy a szultán és az alkirály eddigi viszonya nem fog nagy változást szenvedni. A franczia és az angol kormány közt folyó alkudozásról hallgatnak Londonban, de a kék könyv sem ad sok fölvilágosítást, mert csak aug. 17-ig terjed. E jegyzékek arra vallanak, hogy főképen Oroszország Európa részére követeli az egyptomi kérdés végleges megoldását. A pénzügyi ellenőrzés fölött külön alkudozik az angol kormány Francziaországgal. Azt senki sem vonja kétségbe, hogy az ellenőrzést valamely formában meg kell tartani, de Londonban előnyt adnak az európai ellenőrzésnek az angol-franczia ellenőrzés fölött. Az egyptomi kérdésről szóló angol kékkönyv említésre méltó részleteket tartalmaz. Ezek közé tartozik, hogy Dufferin még július elején kijelentette, hogy Anglia a szultántól várja képviselője tekintélyének helyreállítását oly hathatós eszközök által, amelyek rögtön meghódolásra kényszerítik a lázadókat. Az ismételve tett ajánlatra kitérő módon felelt a porta. Hengelmüller aug. 11-én kijelentette Granville előtt, hogy Ausztria- Magyarország és a többi hatalmak nézete szerint, a rend helyreállítása után egyptomi közigazgatásának végleges megállapítására a conferentiában képviselt hatalmaknak van joguk. Granville külügyminiszt