Nemzet, 1882. november (1. évfolyam, 62-91. szám)
1882-11-06 / 67. szám
Kiadóhivatal : Barátok tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .................................................. 2 frfc 3 hónapra .................................................. 6 » 6 hónapra .................................................. 12 » Az esti kiadás postai különküldésreért felülfizetés negyedévenként .......................... 12 ESTI KIADÁS SZERKESZTŐSÉG: Barátok tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadtunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK Úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok tere, Athenaeum-épület) küldendők. I. évi folyam. Budapest, 1882. hétfő, november 6. 67. szám. Táviratok, BéCS, nov. 5. A mai népes munkásgyülés majdnem egyhangúlag oly határozatot fogadott el, mely a vasárnapi munka és a hétfői lapok megszüntetését czélozza. Brünn nov. 6. A városi színház megnyitása elhalasztatott, mivel a mérnökök kijelentették, hogy még nem kezeskedhetnek a villamos világító készülékek szabatos működéséért. Belgrád, nov. 6. A szerb-bolgár határrendező bizottságba Milicsevics és Simics osztályfőnökök neveztettek ki. Belgrád, nov. 6. 140 tiszt soronkívül rendeletileg előlépetettetett, húsz altiszt és hadapród pedig hadnagggyá neveztetett ki. Ezen szokatlanul tömeges előléptetés a hadseregben mindenesetre jelentőséggel bir. Belgrád, nov. 5. A király elnöklete alatt tegnap tartott minisztertanács a Pirocsanaczcabinet hivatalban maradását határozta el. Kairó, nov. 6. A vizsgáló bizottság újabb adatokat gyűjtött annak bebizonyítására, hogy Arabi részt vett Alexandria felgyújtásában. A Chartumból érkező hírek kedvezőtlenül hangzanak , a város bevételéről szóló hír azonban nem nyer megerősítést. Manedi állítólag 80.000 emberrel rendelkezik. Mekkából érkezett hivatalos jelentés szerint a városban kolera tört ki. Kairo, nov. 6. Az uradalmi kezelőség jelentést tett a pénzügyminisztériumnak, mely szerint minden intézkedést megtett, hogy a deczemberben esedékes szelvényeket kifizethesse. A minisztérium elhatározta, hogy az Arabi elleni perben szintén angol ügyvédeket fog alkalmazni és Grosjean ügyvédet Alexandriából Kairóba hívta. Páris, nov. 5. Morbihan megyében Dufretay és Leguen conservativek választattak senátorokká. Mint a »National« értesül, a kormány a parliament összeülése alkalmával igen világos politikát fog kifejteni; programmja csak oly kérdésekre fog kiterjedni, melyekre nézve valamennyi köztársasági egy véleményen van. Az idézett lap hozzáteszi, hogy a kamarák újra összeülésével a miniszteri válság minden veszélye végleg el lesz hárítva. A »Siecle« szerint az államkincstár bőséges eszközökkel rendelkezik, melyek az összes jelen és jövőben való szükségleteket fedezik és e szerint az 1883. évi költségvetés hiány nélkül zárható le. Pétervár,nov.5. A hivatalos lap megerősíti, hogy a lókiviteli tilalomról szóló valamennyi hír alaptalan. Az idézett lap szerint nov. 2-án kísérletek létettek, a gacsinai palota állomás és Pétervár közt a távirdai összeköttetés helyreállítása iránt. A »Novoszti« értesül, hogy a michaloveczi, pétervári és moszkvai vámhivatalok felhatalmaztattak arra, hogy a vámilletékek fejében a német birodalmi bank pénztári jegyeit is elfogadhatják. zott haditengerészetünk derék és vitéz magatartása felett. Ezzel az ülés véget ért. Legközelebbi ülés, miután a közös miniszterek holnap a magyar delegáció ülésén lesznek elfoglalva, csak szerdán tartatik. A technológiai iparmúzeum szervező bizottságát — értesülésünk szerint — a vallás és közoktatási miniszter következőleg alakította meg: Elnök : Szaay Imre, miniszteri osztálytanácsos, tagok: Hegedűs Sándor országos képviselő, Tsék András műasztalos, Jungfer Gyula műlakatos, Hegedűs Károly, az állami középipariskola igazgatója és a minisztérium képviseletében Hegedűs C. Lajos miniszteri tanácsos. Az osztrák delegáció pénzügyi bizottsága mai ülésén letárgyalta a haditengerészeti budgetet. A bizottság ugyanazon törléseket tette, melyeket a magyar delegátió tengerészeti albizottsága tett s pedig az 1. tételnél 10,000 frtot, a 2. tételnél 20,000 frtot, a 3-ik tételnél 50,000 forintot. Bareuther delegatus több indítványt tett, hogy néhány tétel a rendes kiadások rovatából a rendkívüliek rovatába átvétessék, ez indítványokat azonban elvetették. S c r inz i delegatus interpellálja a közös kormány jelen volt képviselőjét, Lambert vezérhadbiztost, az osztrák-magyar hajóhadnak a dalmát partokon kifejtett működése tárgyában. Lamberta legnagyobb elismeréssel nyilatkoz A NEMZET TÁRCZÁJA. November 6. 17 Democratia. Amerikai regény egy kötetben. HATODIK FEJEZET. (Folytatás.) — Az önök nemzeti gondolkozása modorának nincsenek szempillái, mondá a lord. Annak csak verőfényes világosság kell és jó, megtaposott út. Az olyan árnyékot szereti inkább, melyet késsel lehet kimetszeni, nem ismeri a virginiai tél szelídségének szépségeit. Mrs Lee sértve érezte magát e vád által. Amerika, az ő állítása szerint még nem koptatta el egészen érzelmeit, mint Európa. Amerikának még sok mondanivalója van; még mindig várakozik a maga Burns, Scott, Wordsworth, Byron, Hogarth és Turner-jére. »Ön, úgymond, baraczkot kíván a kora tavaszon.« »Csak engedje előbb, hogy mi is ezer nyarat éltünk legyen, és azután panaszkodjék, ha tetszik, hogy a mi baraczkjaink nem oly zamatosak mint az önökéi. Sőt még hangunk is gyengéd lehet aztán, téve hozzá jelentős tekintettel lord Skye felé. — Mi mindig hátrányban vagyunk — mondá Ratcliffe senatornak, midőn Lee asszonysággal vitába bocsátkoztak. Rendesen, mikor mint ügyvéd lép fel a befejezésnél, akkor a kezdetnél mindig csak tanúként szerepelt. A híres Devonshire herczegnő ajkai felényire sem voltak oly meggyőzők, mint Mrs Lee szavai. Ratcliffe feszülten hallgatta és mindig helyeselte a mondottakat, valahányszor Mrs Lee óhajtotta. Csak azt kívánta, hogy jobban tudta volna megérteni, voltaképen mik azok a hangok, a félhangok, a színek és az öszhangzat. Végre czélhoz értek, és lassan felsétálgattak a napsütötte után, a sírboltnál megállották, mint teszi minden jó amerikai, és Mr. Gore halk, panaszkodó hangon, rövid beszédet tartott. — Sokkal rosszabbul nézne ki bizonyára — mondá, ha díszíteni akarnák, és szemeit egy miveit bostoni aestthetikai pillantásával jártatta végig a sírbolt arányain. — Amint látják, ez a sírbolt egyszerűen szerencsétlenség, mely akármelyikünket érhet, de a szívünk meg nem repedne miatta. Vájjon mit gondolnánk, ha valamelyik congressusi választmány újra felépíttetné, kivülről fehér márványból góthikus oszlopokkal, belül pedig formába öntött aranyozott menyezettel.« Madeleine ellenben azt állította, hogy az egész nyugalmas tájképben az egyedüli nyugtalan hely ez a sírbolt volt, mely meghazudtolta a sírok békés csendje felől táplált minden eddigi fogalmat. Ratcliffe csodálkozva gondolkozott azon, vájjon mit akart ezzel mondani. Innen tovább indultak, a zöld pázsiton át keresztül a házon. Fáradt szemeik, melyek a város komor színeitől és alakjaitól lankadoztak, gyönyörrel nyugodtak meg e ház kopott fatáblázatán és festett falain. Néhány szobában még mindig laktak, a tágas tűzhelyekben tűz égett, a szobák kivétel nélkül meglehetős jó bútorzattal bírtak, és az egész ment volt az uyitgatás vagy foltozgatás kellemetlen benyomásától. Felmentek a lépcsőkön, és Mrs. Lee nem tudta fékezni magát, hanem nevetésben tört ki, mikor megmutatták neki azt a szobát, melyben Washington tábornok aludt, és melyben meghalt. Carrington is mosolygott. — A mi ódon virginiai házaink, mondá, mind ilyenek voltak. — Nagy termek sorozata az alsó részben, és mogorva kaszárnyák a felsőben. A virginiai ház olyan volt, mint egy vendégfogadó. Valahányszor futtatás volt, vagy menyekző vagy pedig tánczmulatság és a ház jól megtelt vendégekkel, akkor mit sem törődtek vele, ha hathét embert is begyömöszöltek egy szobába és ha a szoba nagy volt, akkor egyszerűen valami vászonfüggönyt akasztottak keresztül s ezzel különítették el a férfiakat a hölgyektől. Ami pedig az öltözködést illeti, abban az időben még nem divatozott a reggeli hideg fürdő. A mi őseink kevés mosakodással is beérték. — És még mindig ily életmódot folytatnak önök Virginiában ? kérdé Madelaine. — Oh nem , annak az ideje egészen lejárt. Most már csak úgy élünk, mint más falusi nép, és iparkodunk adósságainkat megfizetni, amit az akkori nemzedék sohasem tett. Ők máról hónapra éltek. Istállókat tartottak tele lovakkal. A fiatalok folytonosan a vidéken kalandoztak, fogadtak a lófuttatásokon, kártyáztak, leitták magukat, verekedtek és szerelmeskedtek. Senki sem tudta, hogy tulajdonképen mivel birt, míg körülbelül ötven évvel ezelőtt bekövetkezett a nagy tönk, és az egész szép históriának egyszerre vége szakadt. — Éppen úgy mint Izlandban!« kiáltott fel lord Dunbeg, akit az elbeszélés felette érdekelt, minthogy az általa a »Quarterly«-ban közölt czikk egészen elfoglalta elméjét: — »a hasonlatosság tökéletes, egészen a házakig az.« Mrs Lee szárazon kérdezé Carringtont, vájjon sajnálja-e, hogy ez az ódon társadalmi rend megsemmisült. — Az embernek, felelte Carrington, természetesen sajnálnia kell annak eltűnését, akár mi lett legyen is, ami Washington Györgyöt teremtette, és nem csak őt, hanem még egy sereg más embert is, kik hozzá hasonlók voltak. Én azonban azt gondolom, hogy mi még ma is képesek volnánk ilyen embereket teremteni, ha meg volna rá az alkalom. — S visszavarázsolná ön a régi társadalmat, kérdé ismét Mrs. Lee, ha tehetné ? — Minek? Hiszen úgy sem tudna fennállani. Maga Washington tábornok nem lenne képes megmenteni azt. Hiszen halála előtt már elvesztette befolyását Virginiára és hatalma már rég ott megszűnt. A társaság ezalatt lassanként szétszóródott, úgy, hogy Mrs Lee egyszerre azon vette magát észre, hogy a tágas fogadó teremben egyedül maradt. Néhány percz múlva azonban bejött a szőke Mrs Baker gyermekével együtt, ki szerte futkosott és oly lármát csinált, milyent Mrs. Washington (ha élne) bizonyára nem tűrt volna meg. Madelaine, ki a nők módjára szerette a gyermekeket, magához hívta a kis leányt, és megmutatván neki a kandalló fehér olasz márványára vésett pásztorokat és pásztorleánykákat, kezdett neki mesélgetni róluk, amit hamarjában kigondolt, csakhogy a gyermeket elfoglalja és mulattassa, mialatt az anya mellette állt és a mese végén sokkal nagyobb hévvel mondott köszönetet a mesélőnek, mint azt a körülmények igényelték volna. Mrs. Lee nem igen szerette ezen ömledező modort, sem pedig a nő külsejét, miért is örült, midőn látta, hogy lord Dunbeg az ajtóban megjelent. — Nos, hogy találja ön Washington tábornokot, — otthonában — kezdé a társalgást. — Valóban, igazán megvallom, egészen otthonosan érzem magamat, felelé Dunbeg, sugárzó arccal, szilárdul meg vagyok győződve, hogy Washington tábornok izlandi volt. Az egész ház és környéke azt bizonyítja, Czélom jól körültekinteni itt és azután czikket írni róla. — Helyes, mondá Madelaine, — és ha majd elvégezte, azt hiszem jó lesz reggelire menni, melyet én, — engedelmével — a kertbe rendeltem téríttetni. A kertben ebédlőasztalt rögtönöztek és miss Dare szemlét tartva a reggeli felett, megjegyzéseket szórt lord Skye konyhája és pinczéje felett. — Remélem, hogy ez jó, keserű pezsgő lesz — mondá — mert valóban borzasztónak tartom azt az ízlést, mely a pezsgőt édesen kedveli. A fiatal hölgy valóban ép oly keveset értett a keserű vagy az édes pezsgőhöz, mit Ulysses korához, kivévén azt, hogy mind a két fajtát egyenlő készséggel megitta; csak utánozni akart egy angol követségi titkárt, ki azon estélyen, melyen utolszor találkoztak, az estebédet rendezte. Lord Skye kérte, hogy kóstolná meg a pezsgőt, amit meg is tett, és nagy komolysággal hozzátette, hogy nézete szerint a bornak öt százalékosnak kell lennie. Ezt is csak titkár barátjától leste el, holott annyit se értett hozzá, amit mondott, mintha papagáj lett volna. A reggeli nagyon élénk és nagyon jó volt. Mikor vége volt, az urak engedelmet nyertek, hogy szivarozhassanak és a társalgás lassankint nagyon élénk mederbe csapott át. — »Ön szereti a mezzo-tinto szint!« mondá Madeleine Lord Skye-hez — »hát nincsen itt e ház falain kedve szerint való elég mezzo-tinta ? Lord Skye úgy vélekedett, hogy ez talán azon körülménynek tulajdonítható, hogy Washington, az egész világ központja lévén, amint hogy valóban az is volt, ízlésében kivételes volt és ment a helyi szűkkörű szabályok nyűgétől. — »Nos vallja be, hát nem elragadó a nyugalom érzete e helyen ? folytatá Mrs Lee. Csak tekintse azt az ódonszerű kertet, ezt a szakadozott pázsitot, a nagy folyamot előttünk, és túl a folyón azt a nyugdíjazott, düledező erődöt! Minden, ami itt van békét lehel, minden még annak a szegény öreg tábornoknak kis hálószobájába is. Szinte bele szeretne feküdni az ember és végig aludni egy két századot benne. S mégis, az a szörnyeteg Capitolium minden hivatal hajhászaival együtt csak tíz mértföldnyi távolságra van innen. — De ez már mégis csak sok! — csattogta közbe Victoria kisasszony — az a csúf Capitolium!« »Hát a nélkül a szörnyeteg nélkül egyikünk sem lehetne itt, kivévén, talán, egymagát ? « »Victoria, ön igazán jól venné ki magát, mint Mrs Washington.« — Miss Dave oly szíves volt ma reggel, és elmondta véleményét Washington tábornokról, mondá Dunbeg, »de eddig igazán még nem volt időm, hogy megkérdezzem Carrington úrtól, melyek az ő nézetei ? ,r. v .«i,asa következik.) A krassó-szörénymegyei alispánválasztáshoz. (Saját levelezőnktől) Lugos, november 3. Patyánszky Elek főispán kineveztetése, megyeszerte kellemes meglepetést okozott. Az, hogy ezzel a már évekig tartó provisorium megszűnt, hogy megyebeli, a viszonyokat ismerő s itt általában kedvezően ismert férfiú neveztetett ki, örömmel fogadtatot minrdenki és különösen az oláhok nagy része által is. És mint mindig, azok,akik eddig leginkább ellene voltak az új főispánnak, most mellette tüntettek úgy, hogy a beiktatási ünnepélyek, az itteni viszonyokhoz képest fényesek voltak. Ámde a közigazgatás bajai csak most fognak kezdődni. A románok követelményei, mint az egész országban, úgy nálunk is túlságosak. Többet várnak, — sokkal többet, mint szabad, — a főispán engedékenységétől. És magukhoz szeretnék ragadni a megye minden hivatalát. Ha ezzel aspirátióik kielégíthetők volnának s békülékenyebb szellem lépne az agitatiók helyébe, ám legyen, kapják meg a hivatalokat ; de — és ez nem gyanúsítás, — az itteni oláhok közül csaknem mindnyájan pervers natonalisták. Egy részök a gyűlölt magyartól és kormányától mit sem fogad el, más részről pedig ellenséges indulatát elnyomja s titkon áskálódik. Eddig is nagy tért foglalt el az oláhság a megye tisztikarában és most alispánul is nemzetiségi tendentiájú embert szeretnének a nationalisták az alispáni székbe helyezni. Ha ez megtörténik, a magyarság ügye megyénkben veszve van. A megye nem oláh része ugyanis, ha felülről nem támogatják, mint az eddig mindig történt, oly gyenge, hogy minden ellenőrzés meg fog szűnni és a nationalista párt, melynek mindig candidátusa lesz az oláh alispán, korlátlanul fog uralkodni. Felfelé eleinte, az oláh párt, látszólag mindent meg fog tenni. Kormánypárti képviselőket választ, nem fog zavarogni, de az alatt itt majd előkészíti a talajt, hogy a magyarságot politikailag tönkre tegye. És így ez esetben a magyarságnak megyénk hosszú időre elveszett. A magyarok két candidátusa közül, csak Simonescu Leontin főjegyző és Jakabffy Imre m árvaszéki elnök jönnek számba. De csak ez utóbbi választása esetén tekinthető a magyarság érdeke teljesen megvédettnek. Simonescu politikai múltjában nincsen folt és magyarellenes velleitásokat senki sem vethet szemére. De Jakabffy erélyesebb, magyarabb és a nemzetiségi aspirációknak semmi szín alatt meg nem lesz nyerhető. Reméljük, hogy Jakabffy Imre elfogadja a candidatiót és hogy minden jogosult tényező támogatni fogja, a magyarság szempontjából egyedül tekintetbe jöhető e jelöltet. Megyei levéltárak. A »Nemzet« egyik közelebbi számában igen figyelemreméltó közlemény jelent meg, a közös külügyi és hadügyi levéltárak publicatiója és könnyen hozzáférhetővé tétele iránt. Elismerjük, hogy sok mindentől eltekintve, már csak történelmi szempontból is ezen eszme felkarolása korszerű és a kivitel elé sem gördülnek elháríthatatlan akadályok. Azonban a közvélemény osztatlan nyilatkozata alapján és legjobb meggyőződésünk szerint is indíttatva érezzük magunkat kijelenteni, mikép az említett levéltárak kezelésénél behozandó reformok eredményének sikere csak úgy lesz teljes, ha ezzel egyidejűnek — és mentői hamarább — Magyaroszág összes törvényhatóságainak levéltárai egyöntetűleg szervezve, rendeztetni fognak. Felesleges ezt bővebben indokolni, amidőn tudjuk, hogy a hány ház, annyi szokás, hogy a hány vármegye, annyi levéltári kezelési rendszer dívik; egyik jobb, másik rosszabb. Hazánk különleges állapota, zivataros múltja és politikai felosztása következtében minden egyes törvényhatóságnak — akár egy német választófejedelemség — külön és önálló történelme van. A török fenhatóság idejében, midőn a »fényes porta« uralma Magyarország nagy részére kiterjedve, éreztette hatalmának súlyát, avagy az erdélyi fejedelmeknek a függetlenség, a lelkiismeret és vallásszabadság biztosítása érdekében folytatott nem dicstelen küzdelmei közepette, minden vármegyének meg volt a maga szerepköre, hol támadott, hol védekezett; gyakran egymagára,, ha volt ereje hozzá, vagy szomszédjaival szövetkezve, ha gyengének érezte magát. A történelemnek ezen részleges,de mindazáltal igen lényeges részei, melyek kiválólag a vármegyék lakosaira, mint a szereplő ősök utódaira, a hazafiság és nemzeti érzet kifejlesztése tekintetében mélyreható horderővel bírnak, a törvényhatósági levéltárak porlepte iratai között vannak eltemetkezve. Sok mulasztást kell helyrehozni és sok újítást kell életbe léptetni, hogy a levéltárak, a múlt és jelen idő történelmének részrehajlatlan kútforrásai, rendezett állapotban adassanak át a jövő nemzedék használatára. Hogy ezen sajnos állapotokon eddig elé legtöbb helyen segítve nem lett, leginkább a vármegyék indolentiájának kell tulajdonítani, de a baj egyik oka abban is rejlik, hogy sok törvényhatóságban a levéltárnoki fontos tiszti állomásra olyan egyéneket is alkalmaztak, kik kellő képzettséggel nem birván, hivatásuk magasabbra emelkedni képtelenek voltak. Hisszük, mikép a tisztviselők minősítéséről szóló s már napirenden lévő törvényjavaslat, melynek a megyei levéltárnokra vonatkozó részét még inkább szigorítani volna kívánatos, ha jogerőre emelkedik, sok visszásságot szüntet meg és biztosítást nyújt jövőre, hogy a törvényhatóságok eme kincse a »megyei levéltárak« szakavatott egyének felügyelete alá lesznek helyezve. A szükségesnek mutatkozó személyi és egyéb elengedhetetlen sürgős intézkedések foganatosítását — melyek beható tanulmányozás és érett megfontolás tárgyát képeznék — alkotmányos kormányunk bölcs belátására bízni és nagybecsű figyelmébe ajánlani hazafiai kötelességünknek ismerjük. Tábla-Biró. HÍREK November 6. — Kihallgatás. A király ma reggel 6*/s órakor Gödöllőről, külön udvari vonaton, a fővárosba érkezett s általános kihallgatást tartott, melyre mintegy 60 személy jelent meg, kiknek legnagyobb részét fő- és törzstisztek képezték, megköszönve a novemberi katonai előléptetésnél nyert rangjokat s kitüntetéseket. A megjelentek közt voltak: a delegátiók elnökei: dr. Smolka és Tisza Lajos v. belső titk. tanácsosok, Petérváry Géza báró v. belső titkos tanácsos, Chotek gróf belső titkos tanácsos, Vrede herczeg rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter,a görög kir. udvarnál, Berchtold László gróf, Nyitra megye főispánja, dr. Czerkowski egyetemi tanár s az osztrák delegátió tagja, mildensei Groller János vezérőrnagy, az 56. gyalogdandár parancsnoka, ettersheimi Heimbach Sándor, vezérőrnagy, a 21. gyal. dandár parancsnoka, Pelikán Ottomár, vezérőrnagy, a 16. gy. dandár parancsnoka, Zrezniczki Durst Antal lovag, ezredes, a 84. honvéd gyalogdandár parancsnoka, Dietrich Adolf ezredes, a 39. számú gyalogezred parancsnoka, apadiai Georgevics György, ezredes, a 4. számú huszárezred parancsnoka, Kreysky Venczel ezredes, a 2. számú vonatezred parancsnoka, egbelli Zaitsek Károly ezredes, a 11. számú huszárezred parancsnoka, Stoics Péter ezredes, a 4. számú huszárezred, parancsnoka, pazoni Elek Gusztáv, cs. kir. kamarás, honvédhuszárezredes, Say Győző ezredes, a budai 63. honvédzászlóalj parancsnoka, Csáky-Pallavicini őrgróf, cs. kir. kamarás, Brám Miksa lovag, a déli vasút magyarországi vonalainak forgalmi igazgatója, Illés Lajos belügyminiszteri osztálytanácsos, Szirányi kincstári jószágigazgató, végül a kisebb javadalmazással bíró állami tisztviselők küldöttsége. A kihallgatás fél 12 órakor ért véget. A király délután 4 órakor visszatér Gödöllőre. A legközelebbi kihallgatás csütörtökön, folyó hó 9-én fog megtartatni. — Ő felsége csütörtökön, azaz folyó hó 9-kén 10 órakor Budapesten kihallgatást fog adni. Előjegyzéseket elfogad a cabineti iroda (budai királyi várlak.) — Eskületétel. Bejérváry Géza báró honvédelmi államtitkár, ma délelőtt tette le ő felsége kezébe belső titkos tanácsosi esküt, gr. Kánoky Gusztáv külügyminiszter jelenlétében. A miniszter köszönete. Czárán Tivadar seprősi földbirtokos, a Seprősön felállítandó magyar tannyelvű iskola építésére 5000 forintot ajánlott fel a tanító javadalmazására 10.000 forintot, és az iskola tatarozására, fentartására, valamint az iskolai helyiség és tanítói lak fűtésére 2000 forint alapítványt tett. Mi azzal hozatik köztudomásra, hogy a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter nevezett birtokosnak, a hazai tanügy emelését czélzó ezen nemes áldozatáért köszönetét nyilvánította. — Heves megye közönsége évi 200 frtnyi, Eger rendezett tanácsú város közönsége pedig évi 100 frtnyi ösztöndíjat alapított a budapesti állami középipartanodába járó heves megyei, illetőleg egri illetőségű növendékek számára. Mi azzal hozatik köztudomásra, hogy a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Hevesmegye és Eger rendezett tanácsú város közönségének, ezen, a hazai ipar előmozdítását czélzó hazafias alapítványokért, őszinte köszönetét nyilvánította. A kaposvári államgymnasium tanulóifjúsága az Arany János emlékére emelendő szoborra ötvenöt forintot gyűjtött össze. A tanártestület pedig 10 forintot adott ugyanazon nemes czélra. Az összeget (hatvanöt forint) a m. félhitelintézethez, mint a m. t. akadémia pénztárnokához már elküldte a gymnasiumi igazgatóság. A duna-gőzhajózási társulat forgalmi igazgatósága tudatja, hogy f. hó 15-én a postahajók aldunai harmadik menete, és pedig a szombat esti orsovai, illetve vasárnap délelőtti turn -szeverini völgymenet és a csütörtöki galaczi hegymenet beszüntettetik. — Halálozás. Mint lapunknak jelentik, Pázmándy Lajos Komárommegye volt alispánja, folyó hó 4-én szivszélhüdésben meghalt. Temetése f. hó 7-én délelőtt 10 órakor lesz Kömlödön. — Losoncz városa, mint az ottani lap jelenti — legközelebb villamos fénynyel fog kivilágittatni. Az előleges lépések már megtörténtek ez irányban. — Megszűnt község. Az 1876. évi árvíz következtében elpusztult temesmegyei »Gyurgyevó« nevű telepitvényes község, a m. kir. belügyminisztérium részéről ezennel megszűntnek nyilvánittatik. — A vasárnapi munkaszünet tárgyában tegnap rendkívül látogatott gyűlést tartottak Bécsben a Zsófia-teremben. Körülbelül 3000-en jelentek meg s a következő erélyes határozati javaslatot fogadták el: »Tekintve, hogy a munkásnéptől, az állam e kiváló tényezőjétől semmi sem vonható meg, mi érdekei emelésére s előmozdítására alkalmas ; tekintve, hogy mily káros hatással van a munkásokra egészségi, szellemi és erkölcsi tekintetben egy pihenő napnak Ausztriában átalánosságban való el nem ismerése tekintve; továbbá, hogy épen a sajtó s főleg a nép pénzéből meggazdagodott demokratikus sajtó, saját munkásait kizsákmányolja s a vasárnapi munkaszünet megtagadásával azoktól minden szabad időt elrabol, hogy társaikkal bensőbb érintkezésbe jöhessenek és családjaik további neveltetéséről gondoskodhassanak; tekintve, hogy a vasárnapi munka különben is káros és a népre demoralizáló : a népgyűlés minden egyesnek kötelességévé teszi, hogy hassanak oda, miszerint az úgynevezett demokratikus lapoktól , a »Neues Wiener Tagblatt« és »Vorstadtzeitung «-tól a nép támogatása vonassák meg. A népgyűlés erélyesen tiltakozik azon állítás ellen, mintha a hétfői lapokra a népnek szüksége lenne, sőt ellenkezőleg azok megjelenése ellen határozottan tiltakozik s egyúttal kijelenti, hogy ily kétes irodalmi becsű termékekről lemond.« — Bukarest legöregebb asszonya. A múlt hétfőn halt meg Bukarest legöregebb asszonya, Elorea anyó, ki a Polona-utcza 70-ik számú házban lakott. A tisztes matróna 121 évet élt. Mondogatni szokta, hogy még huszonkilenc évet szeretett volna élni, csak azért, hogy elmondhassa más világon, hogy ő 150 évet élt. — Virchow, a hírneves tudós, mint Berlinből írják, veszélyesen megbetegedett, orvosai szakadatlan ápolásának köszönhető, hogy egyelőre most már túl van a hirtelen bekövetkezhető veszedelmen, állapota mindazonáltal még mindig aggodalmat keltő. Rosszullétének hire a német fővárosban a legnagyobb részvétet keltő. — Eljegyzés: Győrffy János fővárosi tanító, Győrffy Iván esztergomi tanár fia, eljegyezte Keller Irma kisasszonyt Perkátán. — Esküvő: Lehoczky Kálmán curiai biró tegnapelőtt vezette oltárhoz Szemerényi Antónia kisaszszonyt, Semmelweiss elhunyt egyetemi tanár leányát. Tanuk voltak: Karap Ferencz kir. táblai tanácselnök és Walthier Ágost a menyasszony nagybátyja. Nyoszolyó leányok: Szemerényi Margit, Planer Flóra, Ráth Gizella; vőfélyek: Szerb György képviselő, Szemerényi Béla, Planer Jenő. Az új pár az esküvő után Bécsbe utazott. — A Bánk-bán szerzőjének emlékére létesítendő emléktábla leleplezési ünnepélyét a kecskeméti Katona-bizottság jövő év ápril 16-ikára tűzte ki, Katona József születésének napjára. Gerster Etelka második berlini hangversenyéről a »F. Zig« tudósítója áradozólag nyilatkozik, s ismétli mindazt, amit a művésznő első, nagy berlini diadalairól írtak a lapok. Tudomásul veszi ugyan azt is, hogy vannak olyanok, akik erős hanyatlást akarnak constatálni Gerster Etelka művészetében, de ezek aggodalmát leginkább annak tulajdonítja, hogy G. asszony épen a Central-szálló téli kertjében tartó föllépéseit. Szerinte Gerster asszony a legtöbb tekintetben előnyére változott meg, s változásából csak elenyészőleg kevés háramolhatott művészetére ártólag: »Ő olyan művésznő, ki a legfelsőbb fokon áll!« — Wolseley tábornok írói dicsősége. Az egyptomi háború utóhangjai között, miket az angol lapok közölnek, sok olyan van, mely elég vidám, így írják, hogy Wolseley tábornok I. Napoleon módjára, gyakran szokott szóba állani a katonákkal. Egyik napon azt kérdezte egy termetes skóttól: »No, legény, ha azt parancsolnák, hogy a fölszereléseket könnyítsd meg egy félfontnyival, mit dobnál el legelőször?« — »A »katona kézikönyvét« — feleli a katona, anélkül, hogy sokáig gondolkodnék, s udvariasan salutált hozzá. Az életet az teszi jó életevé, hogy ezt a »katona kézikönyvét« — Wolseley irta, s az ő parancsából van minden barezos e könyvvel ellátva. Az izr. siketnémák országos intézetének vezérlő bizottsága tegnapelőtt gyűlést tartott, melynek tárgyát a folyó ügyeken kívül, az igazgatónak az in-