Nemzet, 1882. december (1. évfolyam, 92-120. szám)

1882-12-03 / 94. szám

Budapest, deczember 2. Nagy izgalommal mentek tegnap a Bécs belvárosi »alkotmánybű« képviselők válasz­tóik körébe, hogy beszámoljanak, mert egyik beszámolójukat már meghiusitá a tüntetés; nagy nehezen — belépti jegy mellett — megtarthaták »a régi« választók gyűlését ; az 5 frtos — uj ^ — választók hivatalosak sem voltak arra. És e­miatt is nagy az öröm az alkotmányhívek táborában! Hogyne! Bécs közepes-közepén, zárt választó­gyűlésben sza­badon és ellenmondás nélkül tiltakozhattak: Kuranda, Weith, Jaques és Hoffer urak a Taafle kormány nemzetiségi és pénzügyi po­litikáink ellen! Nemde furcsa helyzet ? Bécsnek tiltakoz­nia kell a bécsi cseh iskola engedélyezése el­len és az osztrák-németek első bajnokai fél­nek, saját kerületökben! Rövid idő alatt a helyzetben és közhan­gulatban nagy a változás. És ez igen figye­lemreméltó. Ezért változott meg az osztrák­németek hangulata is. Ép az a hangulat, melyben az osztrákok saját állapotaikat és ezekkel szemben Magyarország viszonyait az utóbbi időben megítélik, igen jellemző és ta­nulságos. Általában véve, abban vonható az össze, hogy az osztrák-németek a legnagyobb pessimismussal tekintenek saját belállapotaik­ra és némi irigységgel néznek Magyarország­ra. Épen úgy nem tekintjük ezt elfogulatlan ítéletnek, a­mint korábbi időben, nem te­kintettük annak azt a dicsekedést, melylyel az osztrák-németek akkor, midőn kormányon voltak, kormányzásukat dicsérték és azt a megvetést, melylyel lenézték úgy saját nem­zetiségeik törekvését és politikai magatartását, mint Magyarország politikai és pénzügyi tö­rekvéseit, forgalmi politikáját. De azért kétségtelen az, hogy a­mint befolyással van a hangulat e változására a körülmény, hogy az egykori passiv nemzeti­ségek most kormánypártot képeznek, az egy­kor zúgolódó conservativ urak, most kormá­nyon vannak a Lajtán túl, úgy másfelől minden elfogulatlan szemlélő észre fogja ven­ni, hofgy az irántunk való hangfulatváltozás-ZICIÍS-ban van része a tényleges viszonyoknak is. Forgalmi politikánk győzelme ; az az erő, melyet a magyar államiság fejlesztése érdekében minden erőszak nélkül, kifejlesz­teni tudunk; az az állandóság és következe­tesség, mely­et a parlamenti kormányban is fentartani tudtunk; az a befolyás, melyet épen ezen körülményeknél fogva az udvar­nál és a nemzeti összeköttetésekben magunk­nak szerezni képesek valánk, nemcsak ide­haza hatott viszonyaink megszilárdítására, ha­nem egyszersmind lefegyverzé a lenézést és ki­csinylést a Lajtán túl is. Igaz, hogy van ebben bizonyos számítás és szenvedély is. A számítás áll abban, hogy az osztrák alkot­mányhívek a magyar befolyást is maguk számára szeretnék lekötni, hogy a Taaffe­­kormányt megbuktassák; e tekintetben az 1871. évi reminiscentia és e Hohenwart-kor­­mány akkori sorsa inspirálja őket. Másfelől a szenvedély közrejátszik annyiban, ameny­­nyiben a mi állapotaink és törekvéseink szé­pítése által, sötétebb színben akarják feltün­tetni a Lajtán túl levő politikai zavart és nemzetiségi küzdelmet. De ho­­gy a maga érdemére tudjuk is leszállítani az osztrákok hangulatát irányunk­ban és így azáltal sem valami nagy szeretetre, sem valami nagy elbizakodásra nem ragad­tathatjuk magunkat, azt mégis el kell ismer­­nünk, hogy sem állami fejlődés, sem a viszo­nyok megszilárdulása szempontjából, valami előnyösnek és egészségesnek a lajtántúli po­litikai hangulatot nem tartjuk. Igaz, hogy még csak az osztrák németek hangulatáról beszéltünk és ennek egyik főté­nyezőjéről, mely annak egyszersmind corre­­ctivumául is tekinthető, hallgattunk. Ez utóbbi áll ugyanis abban a váratlan csapásban, a­melyben ők és törekvéseik Bismarck részéről részesültek. A­mióta ő és közlönyei elitélik az osztrák alkotmányhívek Herbst-féle iskoláját, nevezetesen a boszniai megszállás rosszulása miatt;a mióta Bismarck a híres Herbstzeit­lose-okra menydörgött, azóta elveszték az osztrákok a »contenance«-t, mert a nagy né­metek befolyásával akarták Taaffe-t, mint — szerintök — a németség ellenségét meg­buktatni, hol a külügyminisztérium, hol Bis­marck segítségével. Mind hiába, keserűen csalódtak. Azóta keseredett el a nem­zetiségi küzdelem a Lajtántúl. És ha van eb­ben részük az egyszerre aktív politikusokká tett és az államhatalmat, valamint állami esz­közöket, nemzeti intézményeik fejlesztésére felhasználó nemzetiségeknek, a többségen, bizo­nyára befolytak arra az osztrák németek is, épen azért,­­ mert a hatalmat kezeikből kiesték. Igaz, keserűségüket okvetlenül növelte az, hogy hozzá voltak évszázadon át szokva hogy Ausztriát német államnak tekintessék; ha tehát most állami eszközök is bocsáttatnak a nemzetiségek rendelkezésére, sőt Bécsnek is meg kell érnie azt, hogy cseh nyelvű iskola nyílik benne, az bizony fájdalmasan eshetik nekik. Ezért aztán az osztrák lapok szempontja, saját belviszonyaik megítélésében, minden tekintetben megváltozott. Most hirdetik, hogy míg az ő uralmuk alatt az államháztartásban egyensúly volt, az utóbbi három év hiányá­nak évi átlaga meghaladja az 53 milliót; hir­detik, hogy a hadsereg, a területi rendszer következtében, a közigazgatás, igazságszol­gáltatás, iskola, a kormány nyelv- és nemze­­­tiségi politikája következtében, szlavizáltatik; hogy Ausztriában minden desorgani­zál­tázik , minden visszafelé megy; a reactió (clericális és nemzetiségi reactió) üli ott diadalát. És a­mint tudjuk, hogy mindebben nagy mértékű túlzás van, úgy másfelől nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a hangulat ezen túl­zásra és elkeseredésre hajlása is politikai té­nyezőképen tekintendő, mi az állapotok con­­solidációját épen nem mozdítja elő. De ha már így vannak az állapotok Ausztriában, reánk nézve csak az a tanulság azokból, hogy a kormányzás folytonossága és öntudatossága ép oly szükséges egy állam, főleg átmenetes viszonyok közt levő állam con­­solidatiójára, mint a­hogy a hatalomnak és tár­sadalomnak, minden nemzetiségi és confessio­­nális túlzástól való tartózkodása nélkülözhe­tetlen erre. Ha a németek ezt szem előtt tartot­ták volna, most nem simának, és hogy mi nem sírunk, épen azért van, mert ezeket szem elől nem tévesztettük. Irányt adhat ez a jö­vőre is. —­­­i Budapest, deczember 2. Azon átmeneti processus, melyet az a. e mérsékelt ellenzék azon elemeiben, melyek­­ pártnak még nem mondtak búcsút, régen ész­lelnek a parlamenti élet jelenségei iránt ér­deklődők, ezen átmeneti processus, mely ab­ban culminál, hogy a hatásának hódolók mindinkább kénytelenek a mérsékeltség so­kat emlegetett tulajdonságából engedni s a szélsőségek jelszavait elsajátítani, ma ismét meggyőzőleg mutatkozott a képviselőházban. Szilágyi Dezső, ki bizonyára sokat tart arra, hogy a szélső­baltól parlamenti modor tekintetében is meg legyen különböztetve, ma erős bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy e modorbeli megkülönböztetés nem állja ki a tények azon következetes logicáját, mely a hamis politikai álláspontokból foly. Hogy a mérsékelt ellenzék tetszik magának a budget­­megtagadás azon jogában, melyet parlamenti pártnak csak végső esetben lenne szabad használni, ez felfogás dolga; szerencsés ötlet a mérsékelt ellenzéknek semmiesetre nem su­­galta azt, a­mire bizonyíték, hogy parlamenti decompositiója tényleg azóta következett be, m­ióta e veszedelmes térre lépett, a­melyen a megfontolt elemekre csak elriasztó hatást gya­korolhat, a­nélkül, hogy imponálni tudna a túlzóknak. De nem e körülmény az, a­mi a föntebbi megjegyzést provokálja. A parlamenti, alkot­mányos fegyverek használata közben elkötve­tett tévedés még nem ítél el álláspontokat és politikusokat. A­mikor azonban e tévedés már a parlamentarizmus alapját képező elvek irányában lesz sérelmesé , akkor elkövetkezik az az idő, a­melyben az illető álláspontok tarthatatlansága nyilván kiderül. Szilágyi Dezső ma a képviselőház elnö­kével szemben sajátította el ama fogásokat, melyeket eddig a házban csak a szélsőbal tett megszokottakká. Meggyőzőn mutatja ez, hogy politikai álláspontjának consequentiái hová vezetnek. Az incidens, a­mely e föllépésre alkal­mat adott, szintén a jellemzőbb incidensek egyike volt. A szabadelvű párt irányában, az ellenzékiség rózsásabb napjaiban folytatott bomlasztási kísérletek alapgondolata mindig az volt, hogy a szabadelvű párt volt deák­párti elemei s a mérsékelt ellenzék bizonyos magasabb színvonalon álló rétegei közt elvi és személyes hajlandóságokat tételeztek föl, melyeknek másrészt a szabadelvű párt egyéb vezértényezői ellenében közös idegenkedés felel meg. Sokáig volt taktika e rokonszenvek és antipathiák létezését ellenzéki oldalról em­legetni. Gróf Szapáryt tisztelték meg azzal, hogy ez irányzat képviselője gyanánt emle­gették, s ő kifogástalan lojalitása s a szabad­elvű párt vezetésében neki jutott kiváló sze­rep ,daczára, számtalanszor emlegettetett el­lenzéki lapokban úgy, mint valami elképzel­hető s elképzelhetetlen combinatiók rejtett czészatú vezére. Ha a mérsékelt ellenzék ápolt valaha ily illuziókat, az bizonyos, hogy rosszul dol­gozott azok valósulására, s az is bizonyos, hogy eclatánsabb c­áfolatot alig nyerhetett, mint a minőben a pénzügyminiszter ma ré­szesítette, midőn Szilágyi Dezső budgetbeszé­­deinek ellenmondásait, kiinduló pontjának téves, következtetéseinek merész s adatainak megbízhatatlan voltát kíméletlenül kimutatva, kifejezést adott abbeli meggyőződésének, hogy­­ a mérsékelt ellenzék vezetése nem számíthat egyébre, mint rideg visszautasításra a szabad-­­­elvű párt minden tényezője részéről. Ez zokon eshetett Szilágyi Dezsőnek, mindazonáltal a hang, melyet a pénzügymi­niszter ellen használt, sem megengedett, sem jogosult nem volt s a visszautasítás, melyben a pénzügyminiszter s aztán a miniszterelnök is részeltette, ebből a helyzetből folyt. A mérsékelt ellenzék folyó hó 3-án vasárnap délután 6 órakor értekezletet tart. Az általános magyar magánjogi törvénykönyv tárgyában összehívott szakbizottság mai ülésén a ja­vaslatnak az alapítványokról szóló intézkedéseit vette tárgyalás alá. A tervezet 56. §-a így szól: »Alapítvány létrejöttéhez szükséges: a) az alapítás írásbeli kijelentése; b) valamely kegyes, jótékony vagy közhasznú czél önálló elérésére érvényesen kirendelt vagyon; c) az alapító oklevél, vagy hiteles másának le­tétele a közvetlen felügyeletre hivatott hatóság­nál (L 57. §.)« i ’ • » ... E szakasz azon módosítással fogadtatott el, hogy annak harmadik bekezdése külön §-szá különít­­tetett, kimondatván ebben, hogy az alapító oklevél vagy annak hiteles másolata a felügyeletre (tehát nem »közvetlen felügyeletre« mint a javaslat szövegében hivatott hatóságnál leteendő. Az 57. §. második bekezdése hosszabb vita után mellőzendőnek mondatott ki. Az 58. §. így hangzik: »Az alapítványi szabályzat az alapítványi va­gyon kezelésére, vagy az alapítvány képviseletére hi­vatott személyeknek legalább is többségi határozatá­val megváltoztatható, de csupán akkor, ha a változ­tatás az alapítvány szellemével nem ellenkezik. Az utóbbi kellék hiánya miatt a kisebbség, a határozat keltétől egy év alatt, annak érvényességét keresetileg megtámadhatja. Ha a változtatás egyesek szerzett jogait sérti ezeket az illető személy törvény útján védheti.« E § első bekezdése olykér módosíttatott, misze­rint abban kimondatott, hogy az alapítványi szabály­zat megváltoztatásához a felügyeleti hatóság hozzá­járulása is szükséges.­­ Ez azonban nem zárja ki a kisebbségnek a második bekezdésben fentartott keres­hetőségi jogát. Az 59. § változatlanul elfogadtatott. A 60. § következőleg hangzik : »Magántestület megszűnik feloszlási határozat által is. Ily határozat ellen a kisebbség, ha általa jogos érdekeit vagy a közérdeket sértve látja, az 52. §-ban meghatározott védelemmel élhet. Ezen­­ azon módosítással fogadtatott el, hogy annak első alineája ekképen jön változtatva: »Ma­gántestület feloszlási határozat által megszüntethető.« Közelebbi ülés jövő szombaton.­­A képviselőház Vill. I­iráló bizottsága ma déli 12 órakor Andaházy Pál elnöklete alatt ülést tartott ifj. Ráday Gedeon gr. választása ellen beadott kérvény ügyében. A bizottság a kérvényt az alaki kellékeknek megfelelőnek találván, a tárgyalást a folyó deczember hó 9-én d. u. 4 óra­kor tartandó nyilvános ülésre tűzte ki. A tárgyalás a­ képviselőház I. osztálya termében lesz. Kivándorlási enquete a belügyminisztériumban. Budapest, decz. 1-én. Jelen voltak: Elnök Prónay József belügyminisz­teri államtitkár. A belügyminisztérium képviseletében: K­i­­b­á­r­y József miniszteri tanácsos, egyszersmind előadó. Jekkelfalussy Lajos miniszteri tanácsos. A honvé­delmi minisztérium képviseletében : B­e­n­á­r­d Lajos mi­niszteri tanácsos. Az igazságügyminisztérium képviseletében : Hileczky Béla osztálytanácsos. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium képviseletében: Szász Róbert miniszteri titkár. A tanácskozmány jegyzője : Szabó An­tal belügyminiszteri fogalmazó. Prónay József elnök előadja, hogy a miniszter­­tanácshoz terjesztendő munkálat elkészültéig, jelen tanácskozmány lévén az utolsó, a­mennyiben a bizott­ság tagjainak még némely teendőkre volnának javas­latai, azt előterjeszteni szíveskedjenek. Ribáry József előadó felemlíti, hogy Krassó- Szörény megye jelentése szerint a dunamenti Sz. Helena és Weizenried cseh telepítvényekből nagyobb kivándorlás szándékoltatott a miatt, mert a lakosság túlszaporodván, a megélhetést a mivelhető föld cse­kélységénél fogva veszélyeztetve látták, s ezen szán­dékuktól csak azon reményben tértek el, hogy a kincstártól kérelmezett erdőterület nekik átengedte­tik, melynek kiirtásával földjük szaporodni fog. Fel­említette a miniszteri tanácsos azt is, hogy Temes­­megyében Brestye és Marienföld községekben, To­­rontálban ,-Besnyő községben mutatkoztak, mind a három helyütt a túlnépesedés indokából, nagyobb ki­vándorlási mozgalmak. E speciális esetekkel szemben követendő eljárás lenne tehát tárgyalandó ez alka­­ommal. Jekkelfalussy Lajos min. tanácsos megjegyzi, hogy ezen kivándorlási mozgalmakról az illető törvényha­tóságok által annak idején jelentések tétezvén a­ bel­ügyminiszterhez, ennek részéről a vonatkozó jelenté­sek pártoló átirat kíséretében áttérettek a pénzügy­­miniszterhez, s a pénzügyminisztérium részéről a megnevezett községek kérelme érdemében, a tárgya­lások folyamatban vannak, e részben tehát ezúttal külön intézkedések szükségét nem véli fenforogni,­­ hanem indítványozza, hogy ezen speciális esetek a készítendő munkálatban említtessenek fel, oly meg­jegyzéssel, hogy a túlnépesedett ilyen telepítvények egy részének kirajzását a tanácskozmány legalkalma­sabb elemnek tartja a telepítésre, azonban a kincstár által eszközlendő áttelepítés esetén csakis használ­ható, víz ellen védelemre nem szoruló termő­földek adassanak a telepedőknek. Ezen indítvány egész terjedelmében elfogad­tatott. Elnök jelentése, hogy a szepes megyei kivándor­lás állásában változás történt, a­mennyiben a főispán újabb jelentése szerint a tavaszszal szűnő­félben volt kivándorlások ismét megindultak, — tudomásul vé­tetett. Felvettetvén azon kérdés, hogy a kivándor­lási ügynökségekről szóló 1881. XXXVIII. törvény szigorítása iránt, nem lenne-e ezen tanács­­kozmányból javaslat teendő, elnök előadja, hogy ezen­­ törvénynek, fájdalom, eddig nem sok sikere tapasztal­­­­tatott. A hibának, mindenesetre a törvény végrehaj­tása körül elkövetett mulasztásokban kell lenni. Ed­­w­aigelé a belügyminisztériumban a szóló elnöklete­k alatt működő kihágások felett harmadfokban ítélő­­­bizottság, összesen csak három oly kihágást tárgyalt, a mely ezen törvénybe ütközött, a­miből azt következ­teti, hogy a kivándorlási ügynökök működése a köz-­­ igazgatási hatóságok által nem ellenőriztetik kellő szigorral. Mert a­felől, hogy a felső vidéki kivándor­­l­­­lások minden vezetés nélkül nem történhetnek, meg­­ van győződve. Ha tehát a törvényben nincs hiba, ak­­­­­­kor azok ellen szükséges szigorú intézkedéseket élet­­­­be léptetni, a­kik annak végrehajtása körül hanyagon­­ teljesítik kötelességüket. Jekkelfalussy Lajos a kivándorlási ügynökségek­ről szóló törvényt jelen szerkezetében a czélnak tel­jesen megfelelőnek tartja. Benne van abban minden, a­mi az ügynökségek teljes ellenőrzésére szükséges. Már azt is figyelmet érdemlő eredménynek kell te­kinteni, hogy míg a szóban levő törvény életbelépte­tése előtte Hamburgból, Brémából, kivándorlásra felszólító nyomtatványokkal némely vidékek valósá­gosan elárasztottak, ezen irányban ma már az ügy­nökök semmit nem merészelnek tenni. Azt hogy a felvidéki megyékből történő kivándorlások ügynökük közreműködése nélkül történnek, ő is képzelhetlen­­nek tartja, s minthogy eddigelé az ilyen ügynökök ellen alig érkezett valami feljelentés, részéről elen­­gedhetlenül szükségesnek tartja, hogy a belügymi­niszter a törvényhatóságokat, s ezek utján a szolga­bírákat és községi elöljárókat, a kivándorlási mozgal­makkal szemben törvény által előírt kötelességeik pontos teljesítésére a legszigorúbb felelősség terhe alatt utasítsa. Különben a felső megyékben, az ál­lami csendőrség már január 1-én életbe lépvén, ezek, kik a kivándorlási mozgalmak figyelemmel tartása és megakadályozása iránt különös utasításokkal fog­nak elláttatni, okvetlen nyomára fognak jönni min­den törvénytelen kivándorlási szándéknak. A kiván­­­dorlási mozgalom nagyobb mérvű elterjedésében nem utolsó része van szóló szerint a lelkiismeretlen ámi­tásoknak, hitegetéseknek, Amerikából érkezett valót­lan hírek terjesztésének. Az ilyen ámitók és hite­­getők, hamis bír terjesztők is szigorúan lennének bün­tetendők. Ha néhány ember ezen kihágásért szigo­rúan meglakol, ez másokat vissza fog tartani annak elkövetéséből. A megyékhez intézendő körrendelet­ben az ámitók elleni szigorú eljárás is hangsúlyo­zandó lesz. Előadó: a csendőrség életbeléptetésétől sokat remél, ezeknek, az eddigi tapasztalatok szerint lelki­­ismeretes fontos kötelesség tudásában és teljesítésé­ben nagy garanciát lát. A törvényt ő is jónak s a czélnak megfelelőnek tartja, mert az a kivándorlási ügynökök titkos üzelmeinek megfékezését, ha lelkiis­meretesen hajtatik végre, teljesen lehetővé teszi. Ha a közigazgatási hatóságok, kiknek a törvény az ügy­nökökkel szemben a legnagyobb hatalmat adta ke­­zökbe, mulasztást követnek el, fegyelmi uton a leg­szigorúbb, elnézés nélküli felelősségre vonattassanak. Elnök: Az előadottakból az tűnvén ki, hogy a kivándorlási ügynökségekről szóló törvény rendelke­zéseinek meg nem tartásában rejlik a hiba, tudniillik, hogy nincs meg az arra kötelezett közigazgatási tiszt­viselők és elöljárók részéről a kellő ellenőrzés, és hogy a kivándorlási esetek köteles bejelentésénél is számos mulasztás követtetik el. — ezen pontra vonat­kozólag kijelenti, hogy a szóban levő törvényt a ta­nácskozmány semmi irányban nem találta szigorítan­­dónak,­­ hanem a végrehajtás körül fenforgó mu­lasztások indokából az illető megyékhez, közrendelet intéztetik, melyben felhivatnak, hogy a szolgabirákat és községi elöljárókat a kivándorlási mozgalmaknak és az ügynökök működésének lelkiismeretes szemmel tartására, s a jelentéseknek idejében való megtételére szigorúan utasítsák, s a mulasztóknak fegyelmi utón felelősségre vonását minden elnézés nélkül eszközöl­jék. Elfogadtatott az is, hogy az állami csendőrség a kivándorlásokkal szemben követendő eljárás tekinte­tében különös, részletes utasítással láttassák el. Hileczky Béla oszt. tan. azon indítványt teszi, hogy a különböző vallásfelekezetek főpapjai felhí­­vandók lennének, a fönhatóságuk alá tartozó lelkészek­nek azon irányban való utasítására, hogy ezek a né­pet a kivándorlás hátrányairól, az abból a kivándor­­lottakra leáramolható előnyök kérdéses és pillanat­nyi voltáról felvilágosítani, már a családi élet érde­kében is, hazafias kötelességüknek ismerjék. Ezen indítvány errvlmnemlatt -­V w O"--------­annak értelmében készítendő felhívás a vallás és köz­­oktatásügyi miniszter útján fog a főpapokhoz in­téztetni. Tárgyaltatott még a nép elszegényedésével szo­ros kapcsolatban álló kicsinybeni szeszela­dás szigorúbb korlátozásának kérdése is; a tanács­kozmány azonban, hosszabb eszmecsere után, abban állapodott meg, hogy ezen kérdés a vele szoros ösz­­szefüggésben levő s ez időszerint tárgyalás alatt álló regaberendezés kérdése nélkül nem lévén szabályoz­ható, annak tárgyalásától ezúttal, illetőleg a kiván­dorlási ügygyel kapcsolatban, el kell tekinteni. Ezzel a tanácskozmány, a rendelkezésére állott anyag felett a tárgyalásokat befejezte s a miniszter­­tanácshoz bemutatandó munkálat elkészítésével az előadót megbízta. A tanácskozmány a tárgyalásokat csak a co- ban levő munkálat elkészülte után fogja folytatni.szó­ Osztrák ügyek. A bécsi belvárosi képviselők be­számoló beszédet tartottak tegnap választó­ik előtt. Mint a »Pester Lloyd« jelenti, körülbelül 2000 választó jelent meg a gyűlésre, a­mely nyugodtan folyt le, ámbár a német nép­párt vezérei készületeket tettek a zavargásra. Kuranda engedelmet kért, hogy gyönge egészségére való tekintetből röviden szólhasson és néhány szóval elmondta, hogy mint aggastyán nem lesz hitelen azokhoz az elvekhez, a melyekhez ifjúsá­gában ragaszkodott és melyeket férfi korában becsült. (Zajos tetszés. Egy választó : »Itt hátul semmit sem lehet hallani. Micsoda gyűlés lesz?« Kiáltások »Csöndesség! Ki a zavargókkal.) Jaques megemlékezik Ausztria-Magyaror­­szág szövetségéről, a­melyet csak­a németek és magya­rok szeretnek, a többi nemzetiségek azonban ellenez­nek. Az ausztriai németek politikai kisajátítása ezért nemcsak nagy hiba, hanem históriai lehetetlenség is. A szónok beszélt továbbá a választási reformokról és a kormány pénzügyi politikájáról. A kormány csak végrehajtó bizottsága a jobbpártiak követelési bizott­ságának. A szónok pártja ezért ellenzék, de hit és dy­­nastikus ellenzék. H­o­ff­e­r beszélt a nemzeti villongásról, a­mely akkor kezdődött, mikor a csehek, jogföntartással, be­léptek a képviselőházba. A németek meggyőződtek, hogy egyetértésre és sorakozásra van szükségük. Az egyesült balpárt, a­melyet sokan halottnak monda­nak, nagyon is eleven még. (Élénk tetszés.) A német nem akar üllő lenni, hanem ha kell, kalapács lesz. (Tetszés.) Ezután az iskolai törvények ellen intézett támadásokról beszél. Kárhoztatja, hogy a kormány­engedélyt adott cseh magániskolának az ős­német Bécs városában való felállítására. Ez az első lépés, a­melyet nem sokára a második, harmadik, ezredik fog követni. Ez nem ártatlan csekélység. Az egyesült balpárt a német nemzetiségért küzd és mi küzdeni fogunk érte mindaddig, a­meddig mellettünk lesznek választóink. (Hosszas tetszés és tapsolás.) W e i 11 o f az iparügyről beszélt, de azután szintén áttért a nemzetiségi kérdésre. A magyarok és lengyelek egyedül a nemzeti eszmének köszönik jelen hatalmas állásukat. A németeknek sem szabad tovább megtagadniok az önfentartás ösztönét. A vá­lasztási reformmal talán sikerül elnémítani a reichs­­rathban a német képviselőket, de az ausztriai német népet nem. A német nép nem fog meghajolni a szláv koalitió előtt, azért a németeknek nem szabad enge­delmeskedniük azoknak, a­kik szakadásra csábítják. Hédi városi tanácsos ezután a következő ha­tározati javaslatot olvasta föl: »Mi teljes bizalmun­kat nyilvánítjuk képviselőink iránt; helyeseljük ma­­guk tartását a parlamentben ; mi velük együtt min­den ausztriai német első kötelességének tartjuk a leg­­erélyesebben, egyetértve és kitartással visszaverni azo­kat a támadásokat, a­melyek a német elemnek állam­alkotó jelentőségét és államunk egységes természetét fenyegetik. Mi elvárjuk képviselőinktől, hogy korunk közgazdasági és társadalmi kérdéseit az állam érde­kében, törvényes reformok útján, üdvös megoldás elé fogják vezetni.­ A gyűlés egyhangúlag elfogadta a határozati javaslatot. A bécs-belvárosi választógyűlés minden reményen felül szépen és zavartalanul folyt le. Mintegy 1500 választó gyűlt össze a zene­egylet helyiségeibe és aztán a belváros négy képviselője be­számolt. Először Kuranda szólt, de csak röviden, mert beteg volt. Kijelente nagy tetszések között, hogy azon elveket, melyek őt fiatal korában lelkesí­tették, melyekhez férfi korában ragaszkodott, öreg napjaiban sem fogja megtagadni. Utána Hoffer emelt szót. Ő és társai azon baloldalhoz tartoznak, mely Ausztriában a németsé­get képviseli. Kifelé béke van, de fegyveres béke. .- s mely roppant terheket ró az adózókra, miért is a bal­­-­­ oldal, a nélkül, hogy a monarchia harczképességét koc­káztatná, a hadi költségek némi leszállítására törekszik. E párt tagjai a delegátióban azért beszél­tek a hadsereg új organisatiója ellen, mert azt tart­ják, hogy a német nyelvnek kell a hadsereg kapcsá­nak maradnia. Belbéke azonban nem létezik Ausztriában, és pedig mióta a cseh képviselők megjelentek a biro­dalmi tanácsban a tudvalevő óvás mellett, mely el­lenkezik a képviselői mandátummal. A Bécsben tartott osztrák-német pártgyűlésen 3000 férfiú mondotta ki az egyetértés és összetartás szükségét s a baloldal ehez ragaszkodik. A törvényhozást terméketlenséggel vádolják, de ennek nem a baloldal, hanem a többségben levő jobboldal az oka. Mióta ez kormányoz, egyebek közt az történik, hogy ősnémet városban Bécsben cseh iskola engedélyeztetik. Ez csak az első lépés, melyre fog aztán következni a második, harmadik s száza­dik. Nem kell s nem szabad e jelenséget kicsinyleni, mert az első phylloxera is jelentéktelen bogár­nak tűnt fel, mégis mily roppant károkat tett később. (Élénk, zajos tetszés.) Jaques képviselő azt fejtegette, hogy a szö­vetséget Németországgal csak az osztrák-németek és a magyarok akarják. Épen azért a németek excor­­poratiója nemcsak súlyos politikai hiba, de világtör­ténelmi lehetetlenség is. (Tetszés.) A német Bécset fenn kell tartani minden áron, mint e nagy biroda­lom szellemi, gazdasági és politikai központját. Mi — úgymond — minden jót kívánunk más városok­nak is, de nem engedhetjük, hogy Bécs jelentőségét elhomályosítsa holmi aranyos szláv, vagy szlovén tar­tományi főváros. (Viharos tetszés.) Ellenzéki szerepre vagyunk utalva és kénysze­rítve hazánk iránti szeretetből, mert a jobboldal az iskolai kötelezettség idejének megrövidítésével a né­pet tudatlanságban akarja tartani, hogy aztán a jól ismert czélokra kizsákmányolhassa. A mai kormányzat alatt — folytatja szónok — azt tapasztaljuk, hogy a korona-tartományok foede­­ralisták, ha a­d­n­i­o­k, és centralisták, ha k­a­p­n­i­o­k kell. (Élénk tetszés.) A mi ellenzékünk hű, lejális, kimondom egye­nesen, dynastikusan hű alapon nyugszik. (Tetszés.) Mi azt akarjuk, hogy az osztrák császári korona fénye el ne halaványuljon; a­mit nem akarunk, az, hogy e korona fényét ne ragyogja túl a krajnai her­­czegi kalap, vagy a cseh királyi korona. Jogunk van elmondani az angol ellenzék büszke szavát: Mi­va­­vagyunk és maradunk ő felsége leghűségesebb ellen­zéke. (Tartós taps és bravó kiáltások.) Szólt végül még W­e­i 11 o­f, mire a gyűlés bi­zalmat szavazott a képviselőknek. T­áv­i­r­a­t­o­k. Páris, decz. 2. (Eredeti távirat.) A Trades Union küldöttjei előtt a csatorna alatti alagútról így nyilatkozott Léon Say: A csatorna kérdése technikai tekintetben megol­dottnak tekinthető. Közgazdasági tekintetben csak előnyöket nyújt az alagút Hadi fontos­ságáról nem akar nyilatkozni Say. Az ango­lok más nézetet fognak idővel vallani. Fran­­cziaország és Anglia viszonya folyton barát­ságosabb lesz. A francziák nem feledték el az 1871-ben irántuk tanusított rokonszenvet. Jó viszony erősebb biztosíték mindenféle várnál. Az alagút elkészítése három évig tarthat és valószínűleg nem kell sokáig várni a munka megkezdésére. Páris, decz. 2. (Eredeti távirat.) A »Voltaire« jelenti: Az angol kormány a kö­zös ellenőrzés elejtéséért azt ajánlja a franczia kormánynak, hogy ő nevezze ki az államadós­sági bizottság elnökét. E bizottság hatáskörét később fogják megállapítani. A »Voltaire« bizonyosnak tekinti, hogy Duclerc vissza fogja utasítani ezt az ajánla­tot, Francziaországnak ugyanis nemcsak pénz­ügyi érdekei vannak Egyptomban, az a tisz­teletbeli hivatal pedig, a­melyet ezenkívül Ausztria-Magyarország és Olaszország is meg­tagadhatnának, nem elégítheti ki Francziaor­­szágot. Lehetséges, hogy Oroszország és Fran­­cziaország rövid idő múlva conferentia össze­hívását fogják ajánlani az egyptomi kérdés megoldása végett. Páris, decz. 2. A »Revue Politique« Reinach által aláirt czikket közöl, melyben a »Nine­teenth century« nevű folyóirat 1877. évi augusztus 1-én megjelent száma nyomán Gladstone nézetei reprodu­­cáltatnak az egyptomi kérdésről. Reinach constatál­­ja, hogy ha Angolország Egyptomot elfoglalná, töké­letesen elidegenítené magától Francziaországot és újólag fölidézné — nagyobb kiterjedésben — a keleti kérdést. Remélhető, hogy Gladstone, ki 1877-ben oly dicsően küzdött ama politika ellen, melyet jelenleg tanácsolnak neki, ezután is Angolország jól fölfogott érdekei szerint fog cselekedni s nem fog visszavonást előidézni, mi Angolországra nézve komoly nehézsé­gekkel járna, a keletre nézve pedig előbb vagy utóbb, de biztosan bekövetkező conflagratiók szülőoka lenne. Páris, decz. 2. (E r e d e t i távirat.) A fran­czia kormánykörök nagy figyelmet fordítanak a ma­­dagaskári kérdésre és panaszkodnak az angolok csel­­szövényei ellen, a­melyek akadályozzák Francziaor­szágot szerződések által biztosított jogainak gyakor­lásában. De azt a meggyőződést táplálják, hogy az angol kormány nem fog ragaszkodni ehhez a poli­tikához. Pétervár, decz. 2. A »Regierungsbote« követke­zőket jelenti: November 29-én a kiewi, november 27, 28 és 29-én pedig a charkowi egyetemen a tanuló ifjúság csoportosulásokra tett kísérleteket, de a rend­őrség és a katonaság megjelenése alkalmával min­denkor szétoszlott, azon ígéretet téve, hogy nem fog­nak többé csoportosulni; az előadások sehol sem sza­­kíttattak meg. A vámbevétel folyó évi január 1-től szeptem­ber 1-ig 66,024,907 rubel tehát 13 és fél millió ru­bellel több volt, mint a tavalyi megfelelő időszakban. Konstantinápoly, decz. 2. Az új kabinetről ked­vezően nyilatkoznak. Kairó, decz. 2. A Reuter ügynökség jelentése: Arabi basa és a többi vádlottak perében holnapra hívták össze a haditörvényszéket. A közönség és a sajtó képviselői szabad bebocsá­ttatást nyernek a tár­gyalásra.

Next