Nemzet, 1882. december (1. évfolyam, 92-120. szám)
1882-12-03 / 94. szám
Budapest, deczember 2. Nagy izgalommal mentek tegnap a Bécs belvárosi »alkotmánybű« képviselők választóik körébe, hogy beszámoljanak, mert egyik beszámolójukat már meghiusitá a tüntetés; nagy nehezen — belépti jegy mellett — megtarthaták »a régi« választók gyűlését ; az 5 frtos — uj ^ — választók hivatalosak sem voltak arra. És emiatt is nagy az öröm az alkotmányhívek táborában! Hogyne! Bécs közepes-közepén, zárt választógyűlésben szabadon és ellenmondás nélkül tiltakozhattak: Kuranda, Weith, Jaques és Hoffer urak a Taafle kormány nemzetiségi és pénzügyi politikáink ellen! Nemde furcsa helyzet ? Bécsnek tiltakoznia kell a bécsi cseh iskola engedélyezése ellen és az osztrák-németek első bajnokai félnek, saját kerületökben! Rövid idő alatt a helyzetben és közhangulatban nagy a változás. És ez igen figyelemreméltó. Ezért változott meg az osztráknémetek hangulata is. Ép az a hangulat, melyben az osztrákok saját állapotaikat és ezekkel szemben Magyarország viszonyait az utóbbi időben megítélik, igen jellemző és tanulságos. Általában véve, abban vonható az össze, hogy az osztrák-németek a legnagyobb pessimismussal tekintenek saját belállapotaikra és némi irigységgel néznek Magyarországra. Épen úgy nem tekintjük ezt elfogulatlan ítéletnek, amint korábbi időben, nem tekintettük annak azt a dicsekedést, melylyel az osztrák-németek akkor, midőn kormányon voltak, kormányzásukat dicsérték és azt a megvetést, melylyel lenézték úgy saját nemzetiségeik törekvését és politikai magatartását, mint Magyarország politikai és pénzügyi törekvéseit, forgalmi politikáját. De azért kétségtelen az, hogy amint befolyással van a hangulat e változására a körülmény, hogy az egykori passiv nemzetiségek most kormánypártot képeznek, az egykor zúgolódó conservativ urak, most kormányon vannak a Lajtán túl, úgy másfelől minden elfogulatlan szemlélő észre fogja venni, hofgy az irántunk való hangfulatváltozás-ZICIÍS-ban van része a tényleges viszonyoknak is. Forgalmi politikánk győzelme ; az az erő, melyet a magyar államiság fejlesztése érdekében minden erőszak nélkül, kifejleszteni tudunk; az az állandóság és következetesség, melyet a parlamenti kormányban is fentartani tudtunk; az a befolyás, melyet épen ezen körülményeknél fogva az udvarnál és a nemzeti összeköttetésekben magunknak szerezni képesek valánk, nemcsak idehaza hatott viszonyaink megszilárdítására, hanem egyszersmind lefegyverzé a lenézést és kicsinylést a Lajtán túl is. Igaz, hogy van ebben bizonyos számítás és szenvedély is. A számítás áll abban, hogy az osztrák alkotmányhívek a magyar befolyást is maguk számára szeretnék lekötni, hogy a Taaffekormányt megbuktassák; e tekintetben az 1871. évi reminiscentia és e Hohenwart-kormány akkori sorsa inspirálja őket. Másfelől a szenvedély közrejátszik annyiban, amenynyiben a mi állapotaink és törekvéseink szépítése által, sötétebb színben akarják feltüntetni a Lajtán túl levő politikai zavart és nemzetiségi küzdelmet. De hogy a maga érdemére tudjuk is leszállítani az osztrákok hangulatát irányunkban és így azáltal sem valami nagy szeretetre, sem valami nagy elbizakodásra nem ragadtathatjuk magunkat, azt mégis el kell ismernünk, hogy sem állami fejlődés, sem a viszonyok megszilárdulása szempontjából, valami előnyösnek és egészségesnek a lajtántúli politikai hangulatot nem tartjuk. Igaz, hogy még csak az osztrák németek hangulatáról beszéltünk és ennek egyik főtényezőjéről, mely annak egyszersmind correctivumául is tekinthető, hallgattunk. Ez utóbbi áll ugyanis abban a váratlan csapásban, amelyben ők és törekvéseik Bismarck részéről részesültek. Amióta ő és közlönyei elitélik az osztrák alkotmányhívek Herbst-féle iskoláját, nevezetesen a boszniai megszállás rosszulása miatt;a mióta Bismarck a híres Herbstzeitlose-okra menydörgött, azóta elveszték az osztrákok a »contenance«-t, mert a nagy németek befolyásával akarták Taaffe-t, mint — szerintök — a németség ellenségét megbuktatni, hol a külügyminisztérium, hol Bismarck segítségével. Mind hiába, keserűen csalódtak. Azóta keseredett el a nemzetiségi küzdelem a Lajtántúl. És ha van ebben részük az egyszerre aktív politikusokká tett és az államhatalmat, valamint állami eszközöket, nemzeti intézményeik fejlesztésére felhasználó nemzetiségeknek, a többségen, bizonyára befolytak arra az osztrák németek is, épen azért, mert a hatalmat kezeikből kiesték. Igaz, keserűségüket okvetlenül növelte az, hogy hozzá voltak évszázadon át szokva hogy Ausztriát német államnak tekintessék; ha tehát most állami eszközök is bocsáttatnak a nemzetiségek rendelkezésére, sőt Bécsnek is meg kell érnie azt, hogy cseh nyelvű iskola nyílik benne, az bizony fájdalmasan eshetik nekik. Ezért aztán az osztrák lapok szempontja, saját belviszonyaik megítélésében, minden tekintetben megváltozott. Most hirdetik, hogy míg az ő uralmuk alatt az államháztartásban egyensúly volt, az utóbbi három év hiányának évi átlaga meghaladja az 53 milliót; hirdetik, hogy a hadsereg, a területi rendszer következtében, a közigazgatás, igazságszolgáltatás, iskola, a kormány nyelv- és nemzetiségi politikája következtében, szlavizáltatik; hogy Ausztriában minden desorganizáltázik , minden visszafelé megy; a reactió (clericális és nemzetiségi reactió) üli ott diadalát. És amint tudjuk, hogy mindebben nagy mértékű túlzás van, úgy másfelől nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a hangulat ezen túlzásra és elkeseredésre hajlása is politikai tényezőképen tekintendő, mi az állapotok consolidációját épen nem mozdítja elő. De ha már így vannak az állapotok Ausztriában, reánk nézve csak az a tanulság azokból, hogy a kormányzás folytonossága és öntudatossága ép oly szükséges egy állam, főleg átmenetes viszonyok közt levő állam consolidatiójára, mint ahogy a hatalomnak és társadalomnak, minden nemzetiségi és confessionális túlzástól való tartózkodása nélkülözhetetlen erre. Ha a németek ezt szem előtt tartották volna, most nem simának, és hogy mi nem sírunk, épen azért van, mert ezeket szem elől nem tévesztettük. Irányt adhat ez a jövőre is. —i Budapest, deczember 2. Azon átmeneti processus, melyet az a. e mérsékelt ellenzék azon elemeiben, melyek pártnak még nem mondtak búcsút, régen észlelnek a parlamenti élet jelenségei iránt érdeklődők, ezen átmeneti processus, mely abban culminál, hogy a hatásának hódolók mindinkább kénytelenek a mérsékeltség sokat emlegetett tulajdonságából engedni s a szélsőségek jelszavait elsajátítani, ma ismét meggyőzőleg mutatkozott a képviselőházban. Szilágyi Dezső, ki bizonyára sokat tart arra, hogy a szélsőbaltól parlamenti modor tekintetében is meg legyen különböztetve, ma erős bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy e modorbeli megkülönböztetés nem állja ki a tények azon következetes logicáját, mely a hamis politikai álláspontokból foly. Hogy a mérsékelt ellenzék tetszik magának a budgetmegtagadás azon jogában, melyet parlamenti pártnak csak végső esetben lenne szabad használni, ez felfogás dolga; szerencsés ötlet a mérsékelt ellenzéknek semmiesetre nem sugalta azt, amire bizonyíték, hogy parlamenti decompositiója tényleg azóta következett be, mióta e veszedelmes térre lépett, amelyen a megfontolt elemekre csak elriasztó hatást gyakorolhat, anélkül, hogy imponálni tudna a túlzóknak. De nem e körülmény az, ami a föntebbi megjegyzést provokálja. A parlamenti, alkotmányos fegyverek használata közben elkötvetett tévedés még nem ítél el álláspontokat és politikusokat. Amikor azonban e tévedés már a parlamentarizmus alapját képező elvek irányában lesz sérelmesé , akkor elkövetkezik az az idő, amelyben az illető álláspontok tarthatatlansága nyilván kiderül. Szilágyi Dezső ma a képviselőház elnökével szemben sajátította el ama fogásokat, melyeket eddig a házban csak a szélsőbal tett megszokottakká. Meggyőzőn mutatja ez, hogy politikai álláspontjának consequentiái hová vezetnek. Az incidens, amely e föllépésre alkalmat adott, szintén a jellemzőbb incidensek egyike volt. A szabadelvű párt irányában, az ellenzékiség rózsásabb napjaiban folytatott bomlasztási kísérletek alapgondolata mindig az volt, hogy a szabadelvű párt volt deákpárti elemei s a mérsékelt ellenzék bizonyos magasabb színvonalon álló rétegei közt elvi és személyes hajlandóságokat tételeztek föl, melyeknek másrészt a szabadelvű párt egyéb vezértényezői ellenében közös idegenkedés felel meg. Sokáig volt taktika e rokonszenvek és antipathiák létezését ellenzéki oldalról emlegetni. Gróf Szapáryt tisztelték meg azzal, hogy ez irányzat képviselője gyanánt emlegették, s ő kifogástalan lojalitása s a szabadelvű párt vezetésében neki jutott kiváló szerep ,daczára, számtalanszor emlegettetett ellenzéki lapokban úgy, mint valami elképzelhető s elképzelhetetlen combinatiók rejtett czészatú vezére. Ha a mérsékelt ellenzék ápolt valaha ily illuziókat, az bizonyos, hogy rosszul dolgozott azok valósulására, s az is bizonyos, hogy eclatánsabb cáfolatot alig nyerhetett, mint a minőben a pénzügyminiszter ma részesítette, midőn Szilágyi Dezső budgetbeszédeinek ellenmondásait, kiinduló pontjának téves, következtetéseinek merész s adatainak megbízhatatlan voltát kíméletlenül kimutatva, kifejezést adott abbeli meggyőződésének, hogy a mérsékelt ellenzék vezetése nem számíthat egyébre, mint rideg visszautasításra a szabad-elvű párt minden tényezője részéről. Ez zokon eshetett Szilágyi Dezsőnek, mindazonáltal a hang, melyet a pénzügyminiszter ellen használt, sem megengedett, sem jogosult nem volt s a visszautasítás, melyben a pénzügyminiszter s aztán a miniszterelnök is részeltette, ebből a helyzetből folyt. A mérsékelt ellenzék folyó hó 3-án vasárnap délután 6 órakor értekezletet tart. Az általános magyar magánjogi törvénykönyv tárgyában összehívott szakbizottság mai ülésén a javaslatnak az alapítványokról szóló intézkedéseit vette tárgyalás alá. A tervezet 56. §-a így szól: »Alapítvány létrejöttéhez szükséges: a) az alapítás írásbeli kijelentése; b) valamely kegyes, jótékony vagy közhasznú czél önálló elérésére érvényesen kirendelt vagyon; c) az alapító oklevél, vagy hiteles másának letétele a közvetlen felügyeletre hivatott hatóságnál (L 57. §.)« i ’ • » ... E szakasz azon módosítással fogadtatott el, hogy annak harmadik bekezdése külön §-szá különíttetett, kimondatván ebben, hogy az alapító oklevél vagy annak hiteles másolata a felügyeletre (tehát nem »közvetlen felügyeletre« mint a javaslat szövegében hivatott hatóságnál leteendő. Az 57. §. második bekezdése hosszabb vita után mellőzendőnek mondatott ki. Az 58. §. így hangzik: »Az alapítványi szabályzat az alapítványi vagyon kezelésére, vagy az alapítvány képviseletére hivatott személyeknek legalább is többségi határozatával megváltoztatható, de csupán akkor, ha a változtatás az alapítvány szellemével nem ellenkezik. Az utóbbi kellék hiánya miatt a kisebbség, a határozat keltétől egy év alatt, annak érvényességét keresetileg megtámadhatja. Ha a változtatás egyesek szerzett jogait sérti ezeket az illető személy törvény útján védheti.« E § első bekezdése olykér módosíttatott, miszerint abban kimondatott, hogy az alapítványi szabályzat megváltoztatásához a felügyeleti hatóság hozzájárulása is szükséges. Ez azonban nem zárja ki a kisebbségnek a második bekezdésben fentartott kereshetőségi jogát. Az 59. § változatlanul elfogadtatott. A 60. § következőleg hangzik : »Magántestület megszűnik feloszlási határozat által is. Ily határozat ellen a kisebbség, ha általa jogos érdekeit vagy a közérdeket sértve látja, az 52. §-ban meghatározott védelemmel élhet. Ezen azon módosítással fogadtatott el, hogy annak első alineája ekképen jön változtatva: »Magántestület feloszlási határozat által megszüntethető.« Közelebbi ülés jövő szombaton.A képviselőház Vill. Iiráló bizottsága ma déli 12 órakor Andaházy Pál elnöklete alatt ülést tartott ifj. Ráday Gedeon gr. választása ellen beadott kérvény ügyében. A bizottság a kérvényt az alaki kellékeknek megfelelőnek találván, a tárgyalást a folyó deczember hó 9-én d. u. 4 órakor tartandó nyilvános ülésre tűzte ki. A tárgyalás a képviselőház I. osztálya termében lesz. Kivándorlási enquete a belügyminisztériumban. Budapest, decz. 1-én. Jelen voltak: Elnök Prónay József belügyminiszteri államtitkár. A belügyminisztérium képviseletében: Kibáry József miniszteri tanácsos, egyszersmind előadó. Jekkelfalussy Lajos miniszteri tanácsos. A honvédelmi minisztérium képviseletében : Benárd Lajos miniszteri tanácsos. Az igazságügyminisztérium képviseletében : Hileczky Béla osztálytanácsos. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium képviseletében: Szász Róbert miniszteri titkár. A tanácskozmány jegyzője : Szabó Antal belügyminiszteri fogalmazó. Prónay József elnök előadja, hogy a minisztertanácshoz terjesztendő munkálat elkészültéig, jelen tanácskozmány lévén az utolsó, amennyiben a bizottság tagjainak még némely teendőkre volnának javaslatai, azt előterjeszteni szíveskedjenek. Ribáry József előadó felemlíti, hogy Krassó- Szörény megye jelentése szerint a dunamenti Sz. Helena és Weizenried cseh telepítvényekből nagyobb kivándorlás szándékoltatott a miatt, mert a lakosság túlszaporodván, a megélhetést a mivelhető föld csekélységénél fogva veszélyeztetve látták, s ezen szándékuktól csak azon reményben tértek el, hogy a kincstártól kérelmezett erdőterület nekik átengedtetik, melynek kiirtásával földjük szaporodni fog. Felemlítette a miniszteri tanácsos azt is, hogy Temesmegyében Brestye és Marienföld községekben, Torontálban ,-Besnyő községben mutatkoztak, mind a három helyütt a túlnépesedés indokából, nagyobb kivándorlási mozgalmak. E speciális esetekkel szemben követendő eljárás lenne tehát tárgyalandó ez alkaommal. Jekkelfalussy Lajos min. tanácsos megjegyzi, hogy ezen kivándorlási mozgalmakról az illető törvényhatóságok által annak idején jelentések tétezvén a belügyminiszterhez, ennek részéről a vonatkozó jelentések pártoló átirat kíséretében áttérettek a pénzügyminiszterhez, s a pénzügyminisztérium részéről a megnevezett községek kérelme érdemében, a tárgyalások folyamatban vannak, e részben tehát ezúttal külön intézkedések szükségét nem véli fenforogni, hanem indítványozza, hogy ezen speciális esetek a készítendő munkálatban említtessenek fel, oly megjegyzéssel, hogy a túlnépesedett ilyen telepítvények egy részének kirajzását a tanácskozmány legalkalmasabb elemnek tartja a telepítésre, azonban a kincstár által eszközlendő áttelepítés esetén csakis használható, víz ellen védelemre nem szoruló termőföldek adassanak a telepedőknek. Ezen indítvány egész terjedelmében elfogadtatott. Elnök jelentése, hogy a szepes megyei kivándorlás állásában változás történt, amennyiben a főispán újabb jelentése szerint a tavaszszal szűnőfélben volt kivándorlások ismét megindultak, — tudomásul vétetett. Felvettetvén azon kérdés, hogy a kivándorlási ügynökségekről szóló 1881. XXXVIII. törvény szigorítása iránt, nem lenne-e ezen tanácskozmányból javaslat teendő, elnök előadja, hogy ezen törvénynek, fájdalom, eddig nem sok sikere tapasztaltatott. A hibának, mindenesetre a törvény végrehajtása körül elkövetett mulasztásokban kell lenni. Edwaigelé a belügyminisztériumban a szóló elnökletek alatt működő kihágások felett harmadfokban ítélőbizottság, összesen csak három oly kihágást tárgyalt, a mely ezen törvénybe ütközött, amiből azt következteti, hogy a kivándorlási ügynökök működése a köz- igazgatási hatóságok által nem ellenőriztetik kellő szigorral. Mert afelől, hogy a felső vidéki kivándorllások minden vezetés nélkül nem történhetnek, meg van győződve. Ha tehát a törvényben nincs hiba, akkor azok ellen szükséges szigorú intézkedéseket életbe léptetni, akik annak végrehajtása körül hanyagon teljesítik kötelességüket. Jekkelfalussy Lajos a kivándorlási ügynökségekről szóló törvényt jelen szerkezetében a czélnak teljesen megfelelőnek tartja. Benne van abban minden, ami az ügynökségek teljes ellenőrzésére szükséges. Már azt is figyelmet érdemlő eredménynek kell tekinteni, hogy míg a szóban levő törvény életbeléptetése előtte Hamburgból, Brémából, kivándorlásra felszólító nyomtatványokkal némely vidékek valóságosan elárasztottak, ezen irányban ma már az ügynökök semmit nem merészelnek tenni. Azt hogy a felvidéki megyékből történő kivándorlások ügynökük közreműködése nélkül történnek, ő is képzelhetlennek tartja, s minthogy eddigelé az ilyen ügynökök ellen alig érkezett valami feljelentés, részéről elengedhetlenül szükségesnek tartja, hogy a belügyminiszter a törvényhatóságokat, s ezek utján a szolgabírákat és községi elöljárókat, a kivándorlási mozgalmakkal szemben törvény által előírt kötelességeik pontos teljesítésére a legszigorúbb felelősség terhe alatt utasítsa. Különben a felső megyékben, az állami csendőrség már január 1-én életbe lépvén, ezek, kik a kivándorlási mozgalmak figyelemmel tartása és megakadályozása iránt különös utasításokkal fognak elláttatni, okvetlen nyomára fognak jönni minden törvénytelen kivándorlási szándéknak. A kivándorlási mozgalom nagyobb mérvű elterjedésében nem utolsó része van szóló szerint a lelkiismeretlen ámitásoknak, hitegetéseknek, Amerikából érkezett valótlan hírek terjesztésének. Az ilyen ámitók és hitegetők, hamis bír terjesztők is szigorúan lennének büntetendők. Ha néhány ember ezen kihágásért szigorúan meglakol, ez másokat vissza fog tartani annak elkövetéséből. A megyékhez intézendő körrendeletben az ámitók elleni szigorú eljárás is hangsúlyozandó lesz. Előadó: a csendőrség életbeléptetésétől sokat remél, ezeknek, az eddigi tapasztalatok szerint lelkiismeretes fontos kötelesség tudásában és teljesítésében nagy garanciát lát. A törvényt ő is jónak s a czélnak megfelelőnek tartja, mert az a kivándorlási ügynökök titkos üzelmeinek megfékezését, ha lelkiismeretesen hajtatik végre, teljesen lehetővé teszi. Ha a közigazgatási hatóságok, kiknek a törvény az ügynökökkel szemben a legnagyobb hatalmat adta kezökbe, mulasztást követnek el, fegyelmi uton a legszigorúbb, elnézés nélküli felelősségre vonattassanak. Elnök: Az előadottakból az tűnvén ki, hogy a kivándorlási ügynökségekről szóló törvény rendelkezéseinek meg nem tartásában rejlik a hiba, tudniillik, hogy nincs meg az arra kötelezett közigazgatási tisztviselők és elöljárók részéről a kellő ellenőrzés, és hogy a kivándorlási esetek köteles bejelentésénél is számos mulasztás követtetik el. — ezen pontra vonatkozólag kijelenti, hogy a szóban levő törvényt a tanácskozmány semmi irányban nem találta szigorítandónak, hanem a végrehajtás körül fenforgó mulasztások indokából az illető megyékhez, közrendelet intéztetik, melyben felhivatnak, hogy a szolgabirákat és községi elöljárókat a kivándorlási mozgalmaknak és az ügynökök működésének lelkiismeretes szemmel tartására, s a jelentéseknek idejében való megtételére szigorúan utasítsák, s a mulasztóknak fegyelmi utón felelősségre vonását minden elnézés nélkül eszközöljék. Elfogadtatott az is, hogy az állami csendőrség a kivándorlásokkal szemben követendő eljárás tekintetében különös, részletes utasítással láttassák el. Hileczky Béla oszt. tan. azon indítványt teszi, hogy a különböző vallásfelekezetek főpapjai felhívandók lennének, a fönhatóságuk alá tartozó lelkészeknek azon irányban való utasítására, hogy ezek a népet a kivándorlás hátrányairól, az abból a kivándorlottakra leáramolható előnyök kérdéses és pillanatnyi voltáról felvilágosítani, már a családi élet érdekében is, hazafias kötelességüknek ismerjék. Ezen indítvány errvlmnemlatt -V w O"--------annak értelmében készítendő felhívás a vallás és közoktatásügyi miniszter útján fog a főpapokhoz intéztetni. Tárgyaltatott még a nép elszegényedésével szoros kapcsolatban álló kicsinybeni szeszeladás szigorúbb korlátozásának kérdése is; a tanácskozmány azonban, hosszabb eszmecsere után, abban állapodott meg, hogy ezen kérdés a vele szoros öszszefüggésben levő s ez időszerint tárgyalás alatt álló regaberendezés kérdése nélkül nem lévén szabályozható, annak tárgyalásától ezúttal, illetőleg a kivándorlási ügygyel kapcsolatban, el kell tekinteni. Ezzel a tanácskozmány, a rendelkezésére állott anyag felett a tárgyalásokat befejezte s a minisztertanácshoz bemutatandó munkálat elkészítésével az előadót megbízta. A tanácskozmány a tárgyalásokat csak a co- ban levő munkálat elkészülte után fogja folytatni.szó Osztrák ügyek. A bécsi belvárosi képviselők beszámoló beszédet tartottak tegnap választóik előtt. Mint a »Pester Lloyd« jelenti, körülbelül 2000 választó jelent meg a gyűlésre, amely nyugodtan folyt le, ámbár a német néppárt vezérei készületeket tettek a zavargásra. Kuranda engedelmet kért, hogy gyönge egészségére való tekintetből röviden szólhasson és néhány szóval elmondta, hogy mint aggastyán nem lesz hitelen azokhoz az elvekhez, a melyekhez ifjúságában ragaszkodott és melyeket férfi korában becsült. (Zajos tetszés. Egy választó : »Itt hátul semmit sem lehet hallani. Micsoda gyűlés lesz?« Kiáltások »Csöndesség! Ki a zavargókkal.) Jaques megemlékezik Ausztria-Magyarország szövetségéről, amelyet csaka németek és magyarok szeretnek, a többi nemzetiségek azonban elleneznek. Az ausztriai németek politikai kisajátítása ezért nemcsak nagy hiba, hanem históriai lehetetlenség is. A szónok beszélt továbbá a választási reformokról és a kormány pénzügyi politikájáról. A kormány csak végrehajtó bizottsága a jobbpártiak követelési bizottságának. A szónok pártja ezért ellenzék, de hit és dynastikus ellenzék. Hoffer beszélt a nemzeti villongásról, amely akkor kezdődött, mikor a csehek, jogföntartással, beléptek a képviselőházba. A németek meggyőződtek, hogy egyetértésre és sorakozásra van szükségük. Az egyesült balpárt, amelyet sokan halottnak mondanak, nagyon is eleven még. (Élénk tetszés.) A német nem akar üllő lenni, hanem ha kell, kalapács lesz. (Tetszés.) Ezután az iskolai törvények ellen intézett támadásokról beszél. Kárhoztatja, hogy a kormányengedélyt adott cseh magániskolának az ősnémet Bécs városában való felállítására. Ez az első lépés, amelyet nem sokára a második, harmadik, ezredik fog követni. Ez nem ártatlan csekélység. Az egyesült balpárt a német nemzetiségért küzd és mi küzdeni fogunk érte mindaddig, ameddig mellettünk lesznek választóink. (Hosszas tetszés és tapsolás.) W e i 11 o f az iparügyről beszélt, de azután szintén áttért a nemzetiségi kérdésre. A magyarok és lengyelek egyedül a nemzeti eszmének köszönik jelen hatalmas állásukat. A németeknek sem szabad tovább megtagadniok az önfentartás ösztönét. A választási reformmal talán sikerül elnémítani a reichsrathban a német képviselőket, de az ausztriai német népet nem. A német nép nem fog meghajolni a szláv koalitió előtt, azért a németeknek nem szabad engedelmeskedniük azoknak, akik szakadásra csábítják. Hédi városi tanácsos ezután a következő határozati javaslatot olvasta föl: »Mi teljes bizalmunkat nyilvánítjuk képviselőink iránt; helyeseljük maguk tartását a parlamentben ; mi velük együtt minden ausztriai német első kötelességének tartjuk a legerélyesebben, egyetértve és kitartással visszaverni azokat a támadásokat, amelyek a német elemnek államalkotó jelentőségét és államunk egységes természetét fenyegetik. Mi elvárjuk képviselőinktől, hogy korunk közgazdasági és társadalmi kérdéseit az állam érdekében, törvényes reformok útján, üdvös megoldás elé fogják vezetni. A gyűlés egyhangúlag elfogadta a határozati javaslatot. A bécs-belvárosi választógyűlés minden reményen felül szépen és zavartalanul folyt le. Mintegy 1500 választó gyűlt össze a zeneegylet helyiségeibe és aztán a belváros négy képviselője beszámolt. Először Kuranda szólt, de csak röviden, mert beteg volt. Kijelente nagy tetszések között, hogy azon elveket, melyek őt fiatal korában lelkesítették, melyekhez férfi korában ragaszkodott, öreg napjaiban sem fogja megtagadni. Utána Hoffer emelt szót. Ő és társai azon baloldalhoz tartoznak, mely Ausztriában a németséget képviseli. Kifelé béke van, de fegyveres béke. .- s mely roppant terheket ró az adózókra, miért is a bal- oldal, a nélkül, hogy a monarchia harczképességét kockáztatná, a hadi költségek némi leszállítására törekszik. E párt tagjai a delegátióban azért beszéltek a hadsereg új organisatiója ellen, mert azt tartják, hogy a német nyelvnek kell a hadsereg kapcsának maradnia. Belbéke azonban nem létezik Ausztriában, és pedig mióta a cseh képviselők megjelentek a birodalmi tanácsban a tudvalevő óvás mellett, mely ellenkezik a képviselői mandátummal. A Bécsben tartott osztrák-német pártgyűlésen 3000 férfiú mondotta ki az egyetértés és összetartás szükségét s a baloldal ehez ragaszkodik. A törvényhozást terméketlenséggel vádolják, de ennek nem a baloldal, hanem a többségben levő jobboldal az oka. Mióta ez kormányoz, egyebek közt az történik, hogy ősnémet városban Bécsben cseh iskola engedélyeztetik. Ez csak az első lépés, melyre fog aztán következni a második, harmadik s századik. Nem kell s nem szabad e jelenséget kicsinyleni, mert az első phylloxera is jelentéktelen bogárnak tűnt fel, mégis mily roppant károkat tett később. (Élénk, zajos tetszés.) Jaques képviselő azt fejtegette, hogy a szövetséget Németországgal csak az osztrák-németek és a magyarok akarják. Épen azért a németek excorporatiója nemcsak súlyos politikai hiba, de világtörténelmi lehetetlenség is. (Tetszés.) A német Bécset fenn kell tartani minden áron, mint e nagy birodalom szellemi, gazdasági és politikai központját. Mi — úgymond — minden jót kívánunk más városoknak is, de nem engedhetjük, hogy Bécs jelentőségét elhomályosítsa holmi aranyos szláv, vagy szlovén tartományi főváros. (Viharos tetszés.) Ellenzéki szerepre vagyunk utalva és kényszerítve hazánk iránti szeretetből, mert a jobboldal az iskolai kötelezettség idejének megrövidítésével a népet tudatlanságban akarja tartani, hogy aztán a jól ismert czélokra kizsákmányolhassa. A mai kormányzat alatt — folytatja szónok — azt tapasztaljuk, hogy a korona-tartományok foederalisták, ha adniok, és centralisták, ha kapniok kell. (Élénk tetszés.) A mi ellenzékünk hű, lejális, kimondom egyenesen, dynastikusan hű alapon nyugszik. (Tetszés.) Mi azt akarjuk, hogy az osztrák császári korona fénye el ne halaványuljon; amit nem akarunk, az, hogy e korona fényét ne ragyogja túl a krajnai herczegi kalap, vagy a cseh királyi korona. Jogunk van elmondani az angol ellenzék büszke szavát: Mivavagyunk és maradunk ő felsége leghűségesebb ellenzéke. (Tartós taps és bravó kiáltások.) Szólt végül még Wei 11 of, mire a gyűlés bizalmat szavazott a képviselőknek. Táviratok. Páris, decz. 2. (Eredeti távirat.) A Trades Union küldöttjei előtt a csatorna alatti alagútról így nyilatkozott Léon Say: A csatorna kérdése technikai tekintetben megoldottnak tekinthető. Közgazdasági tekintetben csak előnyöket nyújt az alagút Hadi fontosságáról nem akar nyilatkozni Say. Az angolok más nézetet fognak idővel vallani. Francziaország és Anglia viszonya folyton barátságosabb lesz. A francziák nem feledték el az 1871-ben irántuk tanusított rokonszenvet. Jó viszony erősebb biztosíték mindenféle várnál. Az alagút elkészítése három évig tarthat és valószínűleg nem kell sokáig várni a munka megkezdésére. Páris, decz. 2. (Eredeti távirat.) A »Voltaire« jelenti: Az angol kormány a közös ellenőrzés elejtéséért azt ajánlja a franczia kormánynak, hogy ő nevezze ki az államadóssági bizottság elnökét. E bizottság hatáskörét később fogják megállapítani. A »Voltaire« bizonyosnak tekinti, hogy Duclerc vissza fogja utasítani ezt az ajánlatot, Francziaországnak ugyanis nemcsak pénzügyi érdekei vannak Egyptomban, az a tiszteletbeli hivatal pedig, amelyet ezenkívül Ausztria-Magyarország és Olaszország is megtagadhatnának, nem elégítheti ki Francziaországot. Lehetséges, hogy Oroszország és Francziaország rövid idő múlva conferentia összehívását fogják ajánlani az egyptomi kérdés megoldása végett. Páris, decz. 2. A »Revue Politique« Reinach által aláirt czikket közöl, melyben a »Nineteenth century« nevű folyóirat 1877. évi augusztus 1-én megjelent száma nyomán Gladstone nézetei reproducáltatnak az egyptomi kérdésről. Reinach constatálja, hogy ha Angolország Egyptomot elfoglalná, tökéletesen elidegenítené magától Francziaországot és újólag fölidézné — nagyobb kiterjedésben — a keleti kérdést. Remélhető, hogy Gladstone, ki 1877-ben oly dicsően küzdött ama politika ellen, melyet jelenleg tanácsolnak neki, ezután is Angolország jól fölfogott érdekei szerint fog cselekedni s nem fog visszavonást előidézni, mi Angolországra nézve komoly nehézségekkel járna, a keletre nézve pedig előbb vagy utóbb, de biztosan bekövetkező conflagratiók szülőoka lenne. Páris, decz. 2. (E r e d e t i távirat.) A franczia kormánykörök nagy figyelmet fordítanak a madagaskári kérdésre és panaszkodnak az angolok cselszövényei ellen, amelyek akadályozzák Francziaországot szerződések által biztosított jogainak gyakorlásában. De azt a meggyőződést táplálják, hogy az angol kormány nem fog ragaszkodni ehhez a politikához. Pétervár, decz. 2. A »Regierungsbote« következőket jelenti: November 29-én a kiewi, november 27, 28 és 29-én pedig a charkowi egyetemen a tanuló ifjúság csoportosulásokra tett kísérleteket, de a rendőrség és a katonaság megjelenése alkalmával mindenkor szétoszlott, azon ígéretet téve, hogy nem fognak többé csoportosulni; az előadások sehol sem szakíttattak meg. A vámbevétel folyó évi január 1-től szeptember 1-ig 66,024,907 rubel tehát 13 és fél millió rubellel több volt, mint a tavalyi megfelelő időszakban. Konstantinápoly, decz. 2. Az új kabinetről kedvezően nyilatkoznak. Kairó, decz. 2. A Reuter ügynökség jelentése: Arabi basa és a többi vádlottak perében holnapra hívták össze a haditörvényszéket. A közönség és a sajtó képviselői szabad bebocsáttatást nyernek a tárgyalásra.