Nemzet, 1882. december (1. évfolyam, 92-120. szám)

1882-12-15 / 106. szám

Cettinje, decz. 14. (Eredeti távirat.) A török és montenegrói vegyes bizottság, melynek fel­adata, hogy a határvonal végleges megállapítására vonatkozólag egyetértést hozzon létre, valószínűleg még e hó folytán megkezdi működését. Szófia, decz. 14. A nemzetgyűlés deczember 20-ára Szófiába egybehivatott. A krassó-szörényi alispán választása. Lugos, decz. 14. (Eredeti távirat.) Si­­monescu Leontin megyei főjegyző, a­kit Mihályi Viktor püspök indítványára és támogatása mellett a nemzetiségi párt jelölt, ma h­á­r­o­m szótöbbséggel alispánná választatott Jakabffy Imre árvaszéki elnök ellenében, a­ki a szabadelvű magyar párt je­löltje volt. Lugos, decz. 14. Krassó-Szörény megye mai köz­gyűléséhez a tagok rendkívül nagy számban jelentek meg. Mindkét párt igen erősen volt képviselve a küzd­­téren. Patyánszky főispán meg nyitván a köz­gyűlést, utalva a választási adtás fontosságára, me­legen ajánlja a bizottsági tagoknak, hogy szavazatu­kat a megye és haza javára adják. Bármiként vég­ződjék is a választás — folytatá a főispán — reméli, hogy az alkotmányos törvények tiszteletben fognak tartatni és hogy a kisebbség legálisan fogja fogadni többség határozatát, hogy a megye közigazgatása l­akosság és a haza közjavára legyen vezethető. A fő­iispán beszéde láthatólag jó benyomást gyakorolt a jelenlevőkre. Wittmann indítványára a candidáló bizottságba megválasztottak : Hatieg Titus, Asbóth János és Palik-Ucsevin Arthur. A főispán kinevezte: Bissingen Nándor grófot, Wittmann Ferenczet és Livius Andrást. A bizottság erre Jakabffy Imrét és Simonescu Leontint candidálta az alispáni székre, mire rendkívüli izgatottsággal folyt a szava­zás, mely délután 2 óra tájban ért véget. A szavazás eredménye következő volt: Simonescu Leontin fő­jegyző kapott 157, Jakabffy Imre árvaszéki elnök 154 szavazatot; előbbi tehát három szavazat­­többséggel alispánná megválasztatott. A választás eredményének kihirdetése után Simonescu a gyűlésterembe meghivatott, hol perczekig tartó zajos éljenzések közt elfoglalta helyét. A főispán meleg szavakkal üdvözölte őt, reményét fe­jezvén ki, hogy hazafiasan él az ország és megye ja­vára fogja vinni a megye kormányzatát. Simo­nescu erre letette esküjét. Megindultan mondott köszönetet, biztosítván a megye közönségét, hogy a haza érdekei és integritása előtte szentek fognak maradni mindig, és hogy reméli, miszerint az ő nem­zetiségéhez tartozók szívesen fogják kezöket nyújtani a megyében előforduló ellentétességek kiegyenlíté­sére. Simonescu után a győztes párt vezére Hatieg emelt szót, hogy pártja nevében biztosítsa a jelenle­vőket, miszerint ők, úgy a­mint az alispán megígérte, kezet fogva a másik párttal fognak közreműködni a jó, igazságos és pontos közigazgatás helyreállítása érdekében, mire M­a­k­a­y királyi tanácsos a másik párt nevében kijelenté, hogy az nem fog hiányzani béke és reformműveinél. Őszinte szivéből üdvözli te­hát az uj alispánt pártja nevében. — A közgyűlés emelkedett hangulatban ért véget és holnap folytat­­tatik. Lúgos, decz. 14. (U. É.) Miután a kir. pénzügyi tisztviselők, mint Danczkay adófelügyelő, szá­mos megyei tisztviselő és csaknem valamennyi köz­ségi jegyző a szabadelvű párt által egyhangúlag fel­állított alispáni jelölt, Jakabffy Imre ellen szavazott, Jakabffy 154 szavazattal Simonescu 157 szavazata ellen kisebbségben maradt. Az ered­ményt a nemzetiségi ellenzék szűnni nem akaró esetreascá­­kkal fogadta. Temesvár, decz. 14. A temesmegyei közigazga­tási bizottság mai gyűlésén ötvenegy községi elöljá­róság ellen kimondatott a felelősség azért, mert a községek adóhátralékából az idén még a folyó évi adóelőírásnak megfelelő összeg sem folyt be az állam­­pénztárba .A felelősség kimondása folytán az ötvenegy községben az elöljárók költségére állami adóvégre­hajtók fognak alkalmaztatni. Pozsony, decz. 14. (Saját tudósítónktól.) Az Arany-emlék javára rendezett hangverseny tiszta jövedelme 500 frt. A városi közgyűlés elhatározta ma, hogy a színházépítésre részletes terveket dolgoz­tat ki Fellner Sándor bécsi építész által. Szeged, decz. 14. A királyi biztosnál a recon­­structióval kapcsolatos ügyek tárgyában értekezlet tartatott, melyen Lechner, Kállay Albert, az egész városi tanács és több városi képviselő vett részt. A fatelepek, a vágóhíd és a halpiacz helyei megállapit­­tattak. A vágóhíd közegészségi tekintetből Új-Szege­­den állittatik fel. A favontató helyek az alsóvárosban lesznek, a teherpályaudvar a felsővárosban, a gyárte­lep közelében, a halpiacz pedig — czélszerű tiszta­sági berendezéssel — a felsőrakparton vagy a Ru­­dolf-téren lesz. A közös hadsereg számára épült kaszárnyák átadása iránt ma folytak a tárgyalást a város és a katonai küldöttek közt. A tárgyalások a királyi biz­tosság részéről Kelemen tanácsos vezette. A vá­rost Pálffy polgármester elnöklete alatt egy bi­zottság képviselte, a katonaság küldöttei: Busch ezredes, szegedi térparancsnok, Hirsch őrnagy, hadbiztos, Pflichtenfeld őrnagy, K­o­b­­­iha törzsorvos és Hancsekovics mérnökkari főhad­nagy voltak, a műszaki osztály részéről Bartsch főmérnök volt jelen. A küldöttség részletesen átvizs­gálta az egész telepet és a katonai küldöttek elisme­réssel szóltak az épületek csinosságáról és mintaszerű berendezéséről. Minthogy azonban még némi nehéz­ség forog fenn, a tényleges átadás csak néhány nap múlva lesz eszközölhető. Bécs, decz. 14. A képviselőház ülése. A költségvetési bizottság jelentést tesz a kormány azon javaslatáról, mely az Arlberg-vasút építésére 1882-ben megszavazott hitel fölemeléséről szól. A galicziai községi választókerületek részére fennálló reichszab­­­választási törvény határozatainak megváltoztatására vonatkozó törvényjavaslatot második és harmadik felolvasásban vita nélkül elfogadják. Erre az ipar­törvény fölötti részletes vita következik. A vita fo­lyamán a kormány képviselője kilátásba helyezi, hogy tekintettel a képesítésre, az építési ipar szabá­lyozása végett legrövidebb idő alatt törvényjavasla­tot fog előterjeszteni, és Matsekoval szemben utal a törvény szigorára, mely szerint tanonczi bizonyítvány és munkabizonyítvány kívántatik meg. N­e­u­w­i­r­t­h ipar­paedagogiai indokokból pártolja a képesítés be­bizonyítását, mely nem reactionárius, hanem demo­­cratikus intézmény. S­o­h­­­o­r aggódik, hogy a képe­sítési bizonyítvány sok iparosra nézve akadály, má­sokra nézve pedig szerencsétlenség lesz. Löblich azon indítványai, hogy az iparos társulatok hitelesít­sék a tanonczi és munkabizonyitványokat, továb­bá, hogy iparkamarák alakíttassanak, kevesen tá­mogatják. Bécs, decz. 14. Az urak háza mai ülésében B­e­u­s­­ gróf is jelen volt. Elnök meleg szavakban emlékezik meg Krasicki gróf elhunyt felsőházi tagról. Sternberg gróf az urak háza örökös tagja minőségében meghivatott. Issakovitz lembergi örmény érsek a szokásos esküt leteszi. A r n e t­h az iskolai bizottsági tagságról leköszön. T a a f f e gróf kormány­elnök jelentést tesz azon elemi csapásokról, melyek Tirolt és Karinthiát sújtották, vázolja a tett intézkedéseket és ismerteti az ez ügyben előterjesz­tendő törvényjavaslatokat. A kormányelnök azon re­ményének ad kifejezést, hogy a ház a két tartományt tőle kitelhető segélyben fogja részesíteni, annál is inkább, mert e tartományok saját erejökből az árvíz által sújtott lakosság ínségét nem képesek enyhíteni. (Tetszés). Falkenhain indítványára a törvényja­vaslatok azonnal a költségvetési bizottságnak fognak kiadatni. Erre a ház megkezdte a cabinet junius 20-án kelt azon rendeletének első olvasását, mely a cattaroi bírósági kerületben az esküdtszékek műkö­dését megszünteti. Az előterjesztés kiadatik az igaz­ságügyi bizottságnak. Az adók 1883. márczius vé­géig való behajtásáról szóló törvény másodszori és harmadszori olvasásban egyhangúlag elfogadtatott. Beloredi 51 szóval 21 ellenében az igazságügyi bizottság tagjává választatott. Prága, decz. 14. (Eredeti távirat.) A »Politik« megerősíti azt a hírt, hogy a cseh tartománygyűlés feloszlatása el van hatá­rozva ; az időpont nincs még megállapítva, mondja ez a lap, de a feloszlatás előbb fog megtörténni, mint átalában gondolják. A »Pokrok« jelenti, hogy a cseh egye­tem orvosi karának szervezése az 1883. isko­lai évre biztosítva van. Közgazdasági táviratok. Frankfurt (Majna mellett), decz. 14. A »Frank­furter Zeitung« írja. Mint a »Times« philadelphiai távirata jelenti, a petroleum árfolyamának tegnapi hanyatlását azon körülmény okozta, hogy egy új petroleumforrást fedeztek fel, melyből naponta 500 hordó (barrel) nyerhető. Prága, decz. 14. (Eredeti távirat.) A Nordwest-gőzhajózási társaság és a »Kette« dresdai társaság képviselői holnap fogják megkezdeni a kö­­tendő­ cartell fölött a tárgyalásokat. A Nordwest­­gőzhajózási társaságot Grosz és Mitscha igazgató ta­nácsosok és Rittershausen vezérigazgató képvi­selik. h­írek: Deczember 14. — Mai számunk mellékletének tartalma a következő : A székely művelődési és közgazdasági egylet évi közgyűlése. — Országgyűlés. — Hírek. — Tárcza : Párisi színházak. (Irta Xa­j­v­á­r­y Béla.) — Fővárosi ügyek. — Törvényszéki csarnok. — Egyesületek és társulatok. — Irodalom, szín­ház és művészet. — Idegenek névjegyzéke. — Kivonat a hivatalos lapból. — Időjárás. — Színházak. — Nyílt tér. — Erzsébet királyasszony a főváros főpolgár­mestere utján a helybeli szegények részére 400 frtot adományozott. — Személyi hírek. E­r­d­ő­d­y István grófot főlovászmesterré való kineveztetése alkalmából a felső­­eőri lakosság küldöttség útján üdvözölte vörösvári palotájában.­­ Thanhofer Lajos az állator­vostani intézet tanára ma tartotta az intézetnél való 10 évi működésének jubileumát, mely alkalommal úgy a hallgatók, mint a tanári kar részéről ováziók­­ban részesült. — Salvador Calderon ta­nár és jeles természettudós Madridból a napokban fővárosunkban időzött. Idejövetelének czélja az volt, hogy a nemzeti múzeum ásványtárát, különösen annak berendezését tanulmányozza. — Kempelen Béla a fővárosi új tűzoltó parancsnok ma tette le a hivatalos esküt a tanács kezébe. — Arany János emlékszobrára. A lőcsei férfidalkör farsangi hangversenyének jövedelmét Arany János koszorús költőnknek emelendő szoborra szánta. — A nagykun-kisujszállási ifjúság szintén az Arany-szobor javára e hó 30-án táncrestélyt rendez. A Pest megye közigazgatási bizottsága rendes havi ülését ma délelőtt tartotta gr. S­z­a­p­á­r­y István főispán elnöklete alatt. A főispán jelentését, hogy 106 ügyben történt elnöki intézkedés, a bizottsági ülés tudomásul vette. A dohánybeváltáshoz közigaz­gatási biztosokat kineveztettek: a budapesti kerület­be B­e­rt­a­g­h Imre, a szegedi kerülethez tartozó félegyházi beváltási hivatalhoz M­i­h­á­l­o­v­i­c­s Béla, helyettesül pedig B­á­n­h­i­d­y Ferencz. A solti biró­­választás ügye ismét előkerült. A biróválasztásnál előfordult zavargások folytán ugyanis katonaság kül­detett Soltra s az alispán az igy felmerült költségek megtérítésében a zavargások előidézőit, Nagy Feren­­czet, Nyámádi Istvánt és Pintér Nagy Lukácsot egyetemlegen marasztalta. Ezen marasztaló végzés ellen mindhárman felebbeztek a közigazgatási bizott­sághoz, mely az alispánnak ezen közrendőri ügyben hozott végzését jóváhagyta. Ez ellen felfolyamodással éltek a belügyminiszterhez, ki a végzést felebbezett ré­szében megváltoztatta, mert a nevezettek a büntető tör­vénykönyv 163. és 165. §-ba ütköző oly bűntettet követ­tek el, melynek elbírálására nem a közigazgatási bi­zottság, hanem a fenyítő bíróság illetékes. A belügy­miniszter leküldte a közigazgatási bizottsághoz K­a­­l­­­n­a Ferencz budapesti ügyvédnek letelepítési ügy­nökség nyitása iránt beadott kérvényét. Az említett ügyvéd t. i. a felvidéki kivándorlókat Horvát-Szlavon­ország és a megszállott tartományok nem eléggé né­pes részeiben akarná letelepíteni s szerzett tapaszta­latai alapján azt állítja, hogy a kivándorlók az Ame­rikáig fizetett útiköltségen földet s igavonó jószágot is vásárolhatnának a nevezett tartományokban, ha az állam ingyen, vagy mérsékelt díjért eszközölné az el­szállítást. Kéri, hogy a letelepítendőktől fejenkint 10 ftát vehessen. A közigazgatási bizottság ez ügyben véle­ményadásra nem tartván magát illetékesnek, áttétetni rendeltek mint leiratot a főváros közigazgatási bizott­ságához. A közmunka- és közlekedési miniszter értesí­tette a megyét, hogy a műegyetemen új gépészeti tan­folyamot nyitott s az ebben részt venni kívánók kérvé­nyeiket a megyei államépitészeti hivatalhoz nyújtsák be. Érdekes eszmecsere szolgáltott alkalmat a föld­­mivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter körira­ta, melyben tudatja a törvényhatósággal, hogy min­den erdőbirtokos rendszeres üzemtervet tartozik ki­dolgoztatni erdejének kezeléséről, de ennek készítésé­től eltiltja az erdőtiszteket, hanem az erdőmérnökök­re bízza, kiknek napidiját nyáron 3, télen pedig 2 írtban állapítja meg. A közigazgatási bizottság tart attól, hogy a napidijak mellett, akadhatnak egyesek, kik hónapokra terjedő vadászati passióik kielégítésé­re fogják az alkalmat felhasználni s ez által egyes községeket tönkre tennének. Helyesebbnek tartaná, ha munkálatukért a miniszter holdanként való egy­ségárakat szabna meg, vagy specializer engedélyez­né, hogy a megye területén rendszeresített két erdő­tiszt köteleztetnék a községek tulajdonát képező ki­sebb erdőségekről üzemtervet készíteni. Földváry Mihály alispán, dr. S­z­i­v­á­k Imre, Halász Bálint, Jordán István és Fazekas Ágost előadó felszó­lalásai után határozatilag kimondatott, hogy a köz­­igazgatási bizottság ennek engedélyezése végett fel­iratot nyújtson be a miniszternek. Az államépítészeti hivatal főnöke jelentette, hogy a budapesti kir. fő­­posta igazgatóság részéről intézkedés történt, hogy a megye területén fekvő Ordas, Nádudvar és Mogyoród községekben kir. postahivatal léptet­­tessék életbe. Az ülés helyeslőleg vette ezt tudomásul. — A budai várpalota. A felségek és trónörökös­pár közeli hosszabb tartózkodása a budai királyi vár­iakban ismét közelebb hozta a budai várpalota kiépí­tésének sürgős kérdését. Tagadhatlan tény, hogy a várpalota mostani terjedelmében és jelenlegi beosztá­sában már maga az uralkodó­ pár udvartartására sem nyújt semmi irányban elegendő térséget és kényel­met, két udvartartásra pedig épen nincs hely, úgy hogy a trónörökös-párra nézve egyelőre teljes lehe­tetlennek látszik a Budapesten való tartós vagy csak hosszabb idei tartózkodás is. Ő felsége — a­mint ér­tesülünk — a budai várpalota kiépítését elvben már jóvá is hagyta és az, ha korábban nem is, az opera­ház elkészülte után mindenesetre foganatba vétetik. A mostani épület a tervezett várlak kiépítése után ennek egyik szárnyát fogja képezni, a középtag impo­záns, mindkét szárnynyal közvetlenül összekötött, magas épület lesz, mely a nagy fogadótermeket fogja tartalmazni. Ő felsége megbízásából már a részletes tervek is kidolgoztattak e remek épület számára. — A csángók Pancsován, Pancsováról e hó 11-ről írják lapunknak. A csángók 10-én este ér­keztek városunkba, a városon kívül több kitűnőség élén, Szabadkay Ignácz üdvözölte, a szállodában pe­dig a város képviselője Péter Pál főjegyző adott kifejezést az örömnek, hogy a messze földről jövő testvéreket üdvözölhetik. Másnap 11-én a küldöttség a város kitűnőségeinél tisztelgett, s mindenütt úgy fogadták őket, mint az édes­anyának hosszas bujdo­­sásból visszatért gyermekeit. Nagy György kir. kormánybiztos szívélyesen fogadva a csángókat, ki­jelentette, hogy már a jövő évben 300 családot fog Andrásfalváról ide letelepíteni; ezután a telepítési területet, — Hertelendifalva mellett, — mutatták meg a csángóknak, s a területet úgy fekvése, mint a talaj minőségénél fogva kitűnőnek találták. A telepí­tési módozatokat bővebben megbeszélték a kir. kor­mánybiztos úrral. A városi értelmiség este a küldött­ség tiszteletére bankettet rendez, melyen számosan vesznek részt. — A színészi congressus ma befejezte tárgya­lását. A már közölteken kívül meg kell említenünk, azt az indítványt, mely a színházi próbák szabályo­zása tárgyában adatott be. Az indítványozók tudniillik Krecsányi és Bényey igazgatók kifogásolták, a szín­házi törvények azon intézkedését, hogy színházi pró­bák csakis délelőtt s egyes kivételes esetekben csak­is az az­nap előadandó darabból tarthatók s csak részlet­próbák. A vitában, mely ez indítványra kelet­kezett, részt vettek Feleky az elnök, Odry Lehel, Ditrói, Bács, Szathmáry Károly stb. végre a congres­sus abban állapodott meg, hogy próbák délelőtt s délután 2—4-ig is tarthatók. És ezzel a congressus befejezte érdemleges tanácskozásait. Ma estére Fe­leky a congressus tagjait vacsorára hívta magához. Holnap az ország különböző vidékeiről a fővárosba sereglett színészek elutaznak.­­ A magyarországi hírlapírók nyugdíjintézete javára újabban a következő bálok ajánltak fel tiszta jövedelmükből bizonyos részt: a technikusok bálja, a budapesti protestáns­ egylet bálja, a nőiparegylet hangversenynyel egybekötött tánczestélye, s a czi­­pészsegédek egyletének tánczestélye. A hírlapírók nyugdíjintézetének javára legközelebb, valószínűleg e hó 18-án, a helybeli német színházban előadás lesz, mely alkalommal Toldy István »Új emberei« kerül­nek színre, németül ez alkalommal először, Vészi Jó­zsef fordításában. — Kegyelmi kérvény a királyhoz. Párisból ír­ják, hogy Hugo Viktor az elitélt Oberbank érdeké­ben a következő kérvényt intézte ő felségéhez: »J’ai reçu en deux jours des universités et académies d’Italie onze dépéches. Toutes demandent la vie d’un condamné. L’empereur d’Autriche a en ce moment une grace á faire. Qu’il signe cette grâce et ce sera grand. Victor Hugo. 12 Décembre 1882.« (Két nap alatt az olasz egyetemektől és akadémiáktól tizenegy sürgönyt kaptam. Mindegyikben egy elitélt életéért könyörögnek. Ausztria császárja e pillanatban ke­gyelmet adhat, írja alá e kegyelmi tényt s ez ma­gasztos leend. Hugo Victor.) — Keleti testvéreink betelepítésének kérdése tekintélyes köröket foglalkoztat, s mint halljuk ez ügyben aláírási ívet is bocsátottak ki, melyet eddig is oly számosan írtak alá részint képviselők, részint má­sok, hogy vasárnap már értekezletet is tartanak, mely egy működő bizottságot fog szervezni, hogy a betele­pítés és ezzel összefüggő kérdésekre nézve módozato­kat állapítson meg, s az ügyet társadalmilag is orszá­gossá tegyék. Az értekezlet megtartásának helye és ideje közzé lesz téve a lapokban. — Rablógyilkosság. Mintegy 10 napja Laufer Simon baromfikereskedőt, 6 gyermek apját a Perkáta és Adony közti útón meggyilkolva találták. Laufernél 120 frt volt, melylyel a fővárosba igyekezett, hogy baromfit vásároljon. A gyilkosok e pénzösszeg miatt ölték meg. — Rablógyilkosság Miskolczon. Az esti lapunk­ban közölt rablógyilkosságra vonatkozólag miskolczi levelezőnktől a következő táviratot vettük: Grünber­­ger Fáni 32 éves izraelita nő ma reggel korcsmája ajtajában iszonyú sebektől vérezve holtan találtatott. A szerencsétlen fején éles eszközzel, talán késsel ej­tett hét mély seb, szivén három, oldalán egy seb tá­tongott. Az eset igen titokzatos, s alig is várható gyors kifejlet, mert a meggyilkolt egészen magában lakott. A rendőrség ma elfogott egy Szemán nevű fiatal parasztot, kit a bűntény gyanúja terhel. Lak­­say Mihály hegypásztor, ki még tegnap este 11 óra­kor a nő korcsmájában vacsoráit, ma este önként jelentkezett, hogy állítólag fontos vallomásokat te­gyen. Az eset na­p izgatottságot keltett a városban — Halálozások. T­ö­m­ö­r­y Györgyné született Pscherer Emma asszony halálát tudatja a hoz­zánk beküldött gyászjelentés. A halálesetet, mely a főváros egyik legelőkelőbb polgári családját sújtja, a »Vas-udvar« épületéről lecsüngő nagy gyászlobogó jelzi. A fiatal nő ezelőtt 8 nappal egy egészséges leánygyermeket szült; a szülés utóbajokat hagyott hátra, melyeket az orvosok nem tudtak meggyógyí­tani, bár nem egy consiliumot tartottak felette. Teg­nap az orvosok elhatározták, hogy a beteget operálni fogják. A műtét nem sikerült, sőt halált hozó volt. A beteg ma éjfél után 2 órakor meghalt. Temetése hol­nap lesz. — Özvegy Kenessey Elekné született Hollósy Somogyi Amália Székesfehérvárott elhunyt 50 éves korában. — Az elfelejtett rendláncz. Az elhunyt czár a japáni mikadónak megküldte a Szent-András-rend nagykeresztjét. A császári ház minisztere, gróf A­l- t­e­r­b­e­r­g, elküldte a rendjelet, de a hozzá való drága rendlánczot nem. A japán monarcha ezt na­gyon szivére vette, s fölszólalt Péterváron a japáni nagykövet által. Péterváron azt a magyarázatot ad­ták, hogy nem keresztyén fejedelmeknek nem szokás a lánczot is megküldeni. A japáni császár azonban ezen magyarázattal nem látszik megelégedve lenni, mert tudomására jött, hogy nem-keresztyén fejedel­mek is megkapták a rendlánczot. — A berettyó­ujfalui postarablás és gyilkos­ságról a »Nagyvárad« a következő részleteket jelenti: Kedden éjjel 11 óra táján a b.-ujfalui pályaudvarra szolgáló indóházi ajtón kopogtattak; az ott levő őr, azt gondolván, hogy valamely váltó­őr kíván bebo­­csáttatást, kinyitotta az ajtót, s a­mint azt megtette, egy uriasan öltözött férfi neki szegezte revolverét mondván neki, ha csak egyetlen egy hangot ad, agyon­lövi. A halálfélelem közt levő őr, kinek kezében nem volt semmi, egész testén remegve, megtette mit ez a rabló és társa, egy parasztruhába öltözött férfi paran­csolt, t. i. vezette őket a pénztárhoz, hol a távirda is van. A mint azt ajtót kinyitották, az inspectiós tiszt Greneczky Béla pénztárnok, ki egy divánon szundi­kált, felugrott s átlátván, hogy rablókkal van dolga (az egyik, még mindig az őrnek tartotta revolverét) a táviró asztalon levő revolvere után kapott, de már későn,­­ mert a rablók egyike, bizonyára már kívül­ről látta, hogy az asztalon egy revolver fekszik, amint bementek a szobába, azonnal a revolvert kerítette ha­talmába s a magát védeni akaró pénztárnokra egy­­­másután 3 lövést tett, melynek egyike a pénztárnok­obboldali csípőjébe befúródott és halálosan megse­besítette. A szegény pénztárnok úgy látszik még védte magát, mert arczán egy mély késszúrás is van. A földre rogyott álétt pénztárnokot a rablógyilkosok feltették a divánra, mire az egyik még egy lövést akart tenni, a másik azonban visszatartotta czinkos­­társát, mondván, »ne bántsd, már elég van neki.« Ez­után a pénztárnok nyitott pénztárát kiürítették, az állomás­főnök bezárt pénztárát pedig (mindkettő kis kézi pénztár) elvitték magukkal. A­mint a rablók el­mentek, az őr rögtön felköltötte a főnököt, ki azonnal Váradra táviratozott rendőrökért és Keresztesre a csendbiztosnak, kik külön vonaton éjfélkor kimentek. Az előhívott orvos halálos sebet constatált a pénz­tárnokon. A gaz rablógyilkosok nyomozása erélyesen folyik. Sem a pénztárnok, sem az őr nem ismeri a tetteseket, ámbár az őr tüzetesen leírta őket. Mind­kettő körülbelül 20 éves lehet. Tegnap a déli vonat­tal dr. Fuchs József főorvos ment Újfaluba, talán sikerül neki a súlyosan megsebesült testéből a golyót kivenni és őt megmenteni. Az pénztárnok még fiatal ember, nős és egy gyermek atyja. Csak nem régen neveztetett ki pénztárnoknak és Újfaluba helyeztetett át. Mondanunk sem kell, hogy e borzasztó esemény egész Újfalut a legnagyobb izgatottságban tartja és az áldozat irányában általános a részvét. — Még megemlítjük, hogy mind a két pénztárban alig volt 20 frt készpénz, miután épen az előző napon az egész készletet beszállították az itteni főpénztárba . A korinthusi szoros. Egy Calamakiról la­punkhoz érkezett távirat szerint a görög király és királyné tegnap megtekintették a korinthusi földszo­ros nagyszerű átmetszési munkálatait s hazánkfia G­e­r­s­t­e­r mérnök irányában, kinek dolgozó­ lakásán ő felségeik rövid ideig pihentek, a munkálatok hala­dása felől nagy megelégedéssel nyilatkoztak. — A toleráns sah, Nasr-ed-din persa sah ren­deletet bocsátott ki, hogy egyik fejedelmi gondját képezvén alattvalóit egyforma védelemben és jogok­ban részesíteni, Kerman és Yezd város tűzimádó lakott, a régi persák maradékait fölmenti a szokásos vallási adó alól, a­mi 2250 forintot tesz. — Rejtélyes bűntény. Lembergből e hó 13-iki kelettel a rzezowi bűntény tárgyalásának folytatásáról a következőket távírják: A ma kihallgatott tanuk egybehangzó vallomása azt állapítja meg, hogy Mnich Franciskát eltűnte előtt csak­is rokonának Stoch­­linszkinak házában látták. Franciskának olyan szán­dékáról, mintha tőlük elmenőben Ritteréket akarta volna meglátogatni, csakis a Szob­linszkiak tudhat­tak, minthogy csak ők érintkeztek vele közvetlenül eltávozása előtt. Ellenben a gyilkosság napján senki sem látta a parasztlányt Ritter­ék házánál, még Rit­ter paraszt vendégei sem, kik csak este távoztak el tőle. A holttest fölbonczolásával még találtak benne ételmaradékokat abból, a­mivel Stochlinskiék őt meg­vendégelték. Arról, hogy Stochlinszki Marcel a gyil­kosság napján mikor érkezett haza, különbözők a vallomások. Stochlinszki azt mondja, hogy ő, azon napon, midőn Mnich Franciska nála megjelent, rö­viddel azután átment szomszédja, Chilhez, hogy vel megbeszélje, mikor mennek másnap együtt a nieby­leci marhavásárra. S Chil valóban el is ment Nieby­­lecre, a­hol azonban Stochlinskit nem is látta, míg Stochlinski azt mondja, hogy ő ott volt a niebyleci lóvásáron, s csak másnap, azaz deczember 2-án ment a rymanowi vásárra. A rymanowi község irata sze­rint azonban ott a vásárt épen november 28-án, azaz a lutezai gyilkosságot követő napon tartották meg. Stochhinski erre azt mondja, hogy ő már nem emlé­kezik rá. — Elnök: Hisz az ön neje maga is azt mondja, hogy Munch Fr. meggyilkoltatása napján késő éjjel jött haza, letérdelt az ágy elé és imádko­zott. — Vádlott nem felel. A tanuk a meggyilkolt lányt teljesen szépség nélkül valónak, de sőt utálatos­nak festik, akiért bizony egyetlen luterai lakos sem érezhetett bensőbb érzelmet. El nők (a nyolc­van éves Bielhez): De hát mégis, ki ölhette meg ? — Tanú: Azt én elképzelni nem tudom. Hogy Munchnek sze­relmi viszonyai lettek volna, arra semmit sem lehet adni, mert a falusi asszonyok sok mindenfélét fecseg­nek össze, anélkül, hogy az értelmével valamit is tö­rődnének.— Telesz János tanú azt mondja, hogy Rit­ter Mózes kedvelt egyéniség volt a faluban. — El­nök: Igaz-e, hogy ő tett az ön nejének szerelmi val­lomásokat ? — Telesz: A feleségem régen beszélt nekem erről, de én el nem hittem. Azt mondták, hogy ezért Rittert panaszoljam be a bíróságnál, amit azon­ban én nem tettem. Különben Ritter Mózes azon hír keletkezte óta mindig kerülte a feleségemet, s nem is akarta többé látni.— A­­ 11 e­s vádlott azt mondja, hogy Teleszné egy csúf, 40 éves parasztasszony, a­ki járt ő utána, s többször meg is szólította őt. — Ritter Gittel vádlott: Miért kellett volna az én férjemnek Stochlinski számára 50 írtot adnia? Ha az én férjem bármikép bűnösnek érezte volna magát, azzal az 50 írttal el tudta volna hallgattatni Mnich Francziskát, akinek összes vagyona nem ért ennyit, örökre. Elnök: Hogy van ez, hogy ön (Stochlinski) előbb a zsidó Ritter családot vádolta a gyilkossággal, azután pedig mindent visszavont? — Stochlins­ki: A zsandárok engem félholtra vertek, hogy a zsi­dók ellen valljak; később megsajnáltam a szegény zsidókat, s kijelentettem, híven az igazsághoz, hogy azt a leírást, mit a Ritter pinczéjében történt gyilkos­ságról adtam, egyszerűen koholt, és tökélete­sen hazug volt. — Hét zsidó tanú, egy sebész és egy talmudista kijelentik, hogy azon állítás, mint­ha a talmud elrendelné a méh gyümölcsének erőszakkal eltávolítását a holttestből, tiszta koholmány. A haj levágásának parancsa is csak azon zsidó lányokra vo­natkozik, akik a tisztaság ellen vétenek. A tör­vényszék elhatározta még kilencz tanút, közöttük a vizsgálóbírót is kihallgatni. R z e z o w, decz. 14. Ma azon tanukat hallgat­ták ki, kik jelen voltak a Munch Francziska holttesté­nek megtalálásánál. Körülötte a bokrok között véres állatnyomokat találtak, melyek farkasokéi lehettek. A test egyes részeit az állatok összerágták, ruháit széttépték; a rajta volt ruhák közül négy darab hi­ányzott. — Elnök igyekszik az esküdteknek megma­gyarázni, minek a Ritter lakó- és pinczehelyiségei. — A tanuk nem mind vallanak úgy, hogy e pinczébe bár­mikor is lehetett lejárni. Bialasi Anka napszámosnő azt mondja, hogy ő neki bármikor szabad volt le­mennie a pinczébe, hogy ott burgonyáját elhelyezze. A gyilkosság idejetájt nagy rend volt a pinezében. De ez ő előtte fel nem tűnt. — Elnök: Igaz-e, hogy Ritter minden év­e táján ki szokta pinezéjét takarít­­tatni? Tanú: Azt nem tudom. — Szurlej, Rit­ter szolgája azt mondja, hogy neki a pinezébe men­nie szabad nem volt. — Eln­ö­k: A vizsgálatkor miért mondotta ön annak az ellenkezőjét? — Szurlej: Akkor csak azt mondottam, hogy engem nem szólí­tottak föl arra, hogy a pinczébe menjek. — Elnök: Hogy érti ön ezt ? — Tanú: Úgy, hogy el nem til­tottak tőle. — El­n­ö­k: Az már egészen más. — Ez­után fölolvasták a bécsi rabbinátusnak egy erre vo­natkozó kérdésre adott válaszát, melyben elmondja, hogy hajdan szokás volt a zsidóknál, hogy hirtelen elhalt terhes asszonyok gyermekét erőszak nélkül ki­vették a méhből, meggyőződést szerzendő afelől, hogy a gyermek nem életképes-e. A zsidóknak azonban egy nemzsidó asszonyhoz semmi közük nincsen, még ha zsidó ejtette is teherbe, mert gyermekét zsidónak semmi esetre sem tekinthetni. A Talmud rendeletei ilyen esetben egyáltalán nem alkalmaztatnak.­­ A kihallgatott tanúk ezután azt mondják, hogy Ritter Mózes sohasem viselkedett bigottkép. — Az állam­ügyész szakértők meghallgatását kívánja annak meg­állapítására nézve, hogy Ritter »chassid«-e ? — Az­után ki akarják hallgatni Mai zsandárt. — Fechide­­gen védő ügyvéd tiltakozik Mai megesketése ellen, minthogy az összes tanúk azt mondják, hogy Mai kínozta a vádlottakat. A törvényszék azonban megesketi Mait. Ő, úgymond, már korábban hallott Maich meggyilkoltatásáról, de Lujczában csak a holttest föltalálása után jelent meg. Stob­linszki magaviselete feltűnő volt előtte, s midőn őt és nejét kihallgatta, vallomásaikat ellentmondóknak találta. Stochlinskit elfogtam s igy szólottam: Én tudok mindent, ne tagadj semmit, ne azt se, hogy te vagy a gyilkos. Ő eleinte hallgatott, de midőn megszok­tam, és vasra verettem, akkor elmondotta, hogy mi történt a pinezében. — Elnök: A vádlott azt mondja, hogy ön e vallomásokat kierőszakolta belőle. — Tanú: Ez minden bűnösnek a kibúvója. Én csak azt mon­dottam neki: »Vallj meg mindent, s én szavamra fogadom, hogy szólani fogok melletted. A házmoto­zásnál találtam a késeket és baltákat. Tekintetes Törvényszék! Nincs-e két vértől átázott rongy, me­lyek a Munch ruhájából kitépettek lehetnek ? Leg­alább a színük hasonló. — El n­ö­k: De hát kinek kelle azokat előteremtenie, ha nem önnek ? Miért nem vitte ön­magával azokat a rongyokat a revisie után ? Nos, minthogy azok a rongyok itt nincsenek, azokról mi többet nem is beszélhetünk.­­ Több tanú azt mondja, hogy Ritter pinczéjében semmi vér­nyomokat nem láttak. Értéktőzsde. Bécs, decz. 14. (E­r­e­d­e­t­i t­á­v­i­r­a­t.) É­r­t­é­k­­üzlet. A speculatio a mai e­l­őt­ő­zsdén is igen tartózkodó volt, daczára annak, hogy a new-yorki váltóárfolyam javult, ezért az előtőzsde üzlettelenül folyt le, minden szilárdabb irányzat nélkül. A cou­­lissa-papírok ára tegnaphoz képest alig változott, csak a hitelrészvényekben volt némi üzlet, a többi ér­tékekben csak szórványosan fordultak elő kötések. A valuták drágábbak. Jegyzéseink a következők: Osztr. hitelr. 285.50, Magy. hitelr. —.—, Anglobank 117.­—, Unicbank 104.—. Bécsi bankegylet —.— Lóvasúti részvény 216.50, Osztrák államvasut —.—, Károly - Lajos vasút 296.25, Déli vasút —.— Aranyjáradék 76.35—, 4°/p Magyar aranyjáradék 85.15— Húsz frankos arany 9.46 ^ A déli tőzsdén ép oly határozatlan és kedvezőtlen maradt a hangulat, mint az előtőzsdén volt. Később jobb berlini hírekre megszilárdult az irányzat és a forgalom is megélénkült valamennyire a contremine közbelépésére, a­mely fedezési vásárlá­sokat tett. A korláton belül is élénkebb volt a han­gulat, különösen vasúti papírokban. Az érczváltók és valuták drágábbak. Délután 2 óra 10 perc­kor a következő árak je­gyeztettek: Osztrák hitelr. 285.90. Angol-osztrák bankrészvény 116.50. Union bank 111.50. Bank­egyesület 104.50. Magy. hitelbank 277.50. Osztr. államvasut 344.—. Károly­­ Lajos vasút 297.—. Dunagőzhajózási társaság részvénye 573.—. Osztrák­magyar Lloyd 657.—. Észak-nyugati vasút 197.— Elbevölgyi vasút 216.25. Lovaspálya 216.75. Lom­bard 136.50. Osztrák papirjáradék 76.25—. Osztrák aranyjáradék 94.75. 4°/0. Magy. aranyjáradék 85.25. 1864-es sorsjegy 167.50. Bécsi községi kölcsön 123.75. Húsz frankos arany 9.47—. Német birodalmi márka 58.521/1. Északi vasút------. Árutőzsde. Bécs,decz. 14. (Er­edet­i távi­rat.) Gabo­naüzlet. A mai tőzsdén a forgalom csak egyes kö­tésekre szorítkozott búzában tavaszi szállításra 9.88 Irton történtek egyes kötések. Kész áru elhanyagolt, ára névleg tartott. Hivatalosan jegyeztetett: Búza őszre 9.55— 9.60, búza 1883. tavaszra 9.85—9.88—, tengeri 1883. május — júniusra 6.52—6.54—, zab 1883. ta­vaszra 6.85—6.88—, magyar rozs 7.60—7.90, ta­vaszra 7.68—7.72, kereskedelmi zab 6.50—6.65, kész tengeri 8.70—8.80 forint. Bécs, decz. 14. (Eredeti távirat.) Szesz- Üzlet. Ezen czikk ára ma nem változott, kész ter­mény ára 32 frton adatott el. Naptár. Péntek, deczember 15. Nap kél 7 6. 46 p., nyug. 4 6. 5 p. — Hold két IC 6. 39 p. d. e. nyug. 9 6. 53 p. este. — Mercur a Mars mellett van. — Uranus nyugati négyszögfényben van és hajnalban keletre látható. R. kath. Ireneus. Prot. Ignácz. Görög-orosz: (deczember 3.) Zolániás próféta. Zsidó, (tebath 5.) Eleázár. Pénzügyminiszter fogad d. u. 3—4. Honvédelmi miniszter fogad d. u. 4—5 óráig. Greguss Ágost temetése d. u. 3 órakor I. ker. tábor-utcza 4. sz. alatti lakásáról. A természettudományi társulat népszerű felolvasási estélye 6 órakor a vegytani intézetben. Felolvasó : dr.­S­z­a­­b­ó József. Fővárosi középítési bizottság ülése délután 3 órakor. (Új vá­rosháza) A képzőművészeti társulat őszi kiállítása II. sorozata a társulat sugárúti műcsarnokában d. e. 9 — d. u. 5-ig. Belépti dij 50 kr. Iparmúzeum a műcsarnok épületében d. u. fél háromtól fél hatig. Országos képtár az akadémia palotájában d. e. 9 órától dél­után 1 óráig. Egyetemi füvészkert az ü­llői­ uton, délelőtt 8—12 és délután 2—4-ig. Üvegfestészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvész­kert mellett) látható egész nap dij nélkül. Múzeumban régiségtár d. e. 9—d. u. 1. Akadémiai könyvtár délután 3—7. Egyetemi könyvtár délután 3—7. Múzeumi könyvtár délelőtt 9—d. u. 1. Császárfürdőbe hajó indul óránkint, Ál­latkert nyitva egész nap. (A hírek folytatása a mellékleten.)

Next