Nemzet, 1883. május (2. évfolyam, 119-148. szám)

1883-05-23 / 140. szám

SzfflHIBRITÓfán: Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetten levelet csak ismert kéztől fogadunk es Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­ hivatalból (Bánitok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. REGGELI KIADÁS Budapest, 1883. szerda, május 23. II. évf folyam. KIADÓ-mIAVAL: Barátok-tere, Athenaeum-épület, földsaint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten hashon hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .. . .. ......................... . _ 2 fel 3 hónapra ............ ......... ...... .. 6 , 6 hónapra .................. .. .. _ ................. U > Az esti kiadás postai különküldéséért feltdl­fizetés negyedévenként ....................... 1 / 140. szám. Budapest, május 22. A tiszavölgyi társulat catasteri albizottsága elnökének Keszlerffy Jánosnak a »Nemzet« 133. számában közzétett emlékirata és a vele kapcsolatban közöltek arra indítanak, hogy nézeteimet, melyek alapján az ármentesítési költségek legigazságosabban feloszthatók és az állam hozzájárulásának mértéke és módja megállapítható volna, papirosra tegyem. A közel­múlt években egymásután szokszor és eddigelé még nem ismert mértékben ismétlődő árvi­zek, szükségessé tették, hogy a Tisza árjaitól megvé­dett területek mentesítése a kellő biztonságot nyújtó arányokban kiegészíttessék, a belvizek rendeztesse­­nek stb., szóval, hogy a Tiszavölgy ármentesítése mi­előbb tökéletesen végrehajtva legyen. Az így szüksé­gessé váló nagyobb szabású munkák tetemes költség­gel járván, végrehajtásuk által az érdekeltekre jelen­tékeny teher hárami­k. Mi sem természetesebb tehát különösen, ha figyelembe veszszü­k, hogy némely öblözetet az árvíz több ízben is futott, másoknál pe­dig a hiányos kezelés roppant károkat okozott, mint az, hogy a tiszavölgyi érdekeltség tevékenységre buz­­dul, s pénzügyi, közgazdasági és közigazgatási ügyeit sürgősen rendezni igyekszik. A­nélkül, hogy ezen nagy fontosságú mozga­lom ecsetelése, vagy épen bírálatába bocsátkozni me­részkedném, csak jelezni akarom, hogy legáltaláno­sabb azon törekvés, mely a teherviselés megkönnyí­tésére irányul és leginkább abban nyilvánul, hogy némelyek az ármentesítés költségét egészben, vagy részben az államra áthárítani, mások újabb érdekel­teket bevonni, mások ismét a teherviselést az egész Tiszavölgyén egyenlő mértékben szétosztani óhajta­nák. Mindegyik óhajnak megvan ugyan a maga alapja, de nem a kifejezésre jutott alakban és módon f félő,hogy azok érvényesülése leginkább formai fogyat­kozások miatt szenved hajótörést. Tudatában annak, mily roppant horderejű a Tiszavölgy közgazdasági viszonyait alaposan ren­dezni, tehetségemhez képest megkísérlem, ezen legin­kább jogi természetű kérdést technikai szempontból megvilágítani, hogy annak helyes megoldása némileg elősegítve legyen. A folyamszabályozás nem azonos az ármen­­tesítéssel, ámannak rendeltetése leginkább a hajózást elősegíteni, emezé pedig mélyen fekvő területet a­z ár­vizek ellen megvédeni. A folyó szabályozása mind­annyiszor, valahányszor az árvízszin sülyeszté­­sével jár, az ármentesítésnek is előnyére van. Az ár­mentesítés pedig jelentékenyen megváltoztatja ugyan valamely folyam jellegét és természetét De azért még nem szabályozza azt, úgy mint a hajózás meg­kívánná. Így van ez a Tiszánál is, mert az ármente­sítés czéljából kiépített töltések a hajózást egyátalá­­ban nem könnyítik meg ; nagy vizek alkalmával, mi­helyt a víz a partokat ellepte, megszűnik a közlekedés jelenleg is csak úgy, mint a mentesítés előtt. Azért az állam hozzájárulását a hivatkozott e­mlékiratban javasolt törvényszövegezés mellett, aligha lesz lehet­séges biztosítani, főleg a mi viszonyainknál fogva, hol a folyók nem képeznek közvagyont, mert a halászati, híd- és komptartási, a malomjog stb., mint kisebb királyi haszonvételek leginkább a parti birtokosok jogaihoz tartoznak, s az állam csakis a hajózás, a közforgalom biztonságával összefüggő teendők megtételére van jogosítva, ezen jogá­ból pedig az ármentesítés kötelezettségét aligha le­hetne leszármaztatok Az ármentesítés alapjában véve ma­gán jellegű lévén, a vele kapcsolatos haszonnál tetemesebb költségeinek viselését az ál­lamra áthárítani jogi szokásainknak megfelelően egyedül azon alapon lehetne, melyen az állam segé­lyezése egyéb nagyobb szabású és az országot anyagilag is érdeklő közgazdasági vállala­toknál jelenleg is érvényben van, t. i. a befek­tetett tőke bizonyos fokú jövedelme­zőségének biztosítása jogczimén, mint pl. a vasutak és egyéb közlekedési vállalatoknál a kamatbiztosítás czimén. Az állam hozzájárulásánál azonban sokkal fontosabb a teherviselés igazságos elosz­tása, és a valóban érdekeltek bevonása. Ennek megállapításához szolgáló elvet az ármentesí­tés lényegéből folyó következtetés szolgáltatja. Az ármentesítés ugyanis különböző munkával jár, ha a folyónak csak egyetlen szakaszán, vagy egész kiterjedésében foganatosíttatik, mert a rész­leges ármentesítés, a folyó vízszínét csak igen kis mértékben, az általános ármente­sítés pedig szembeötlő mértékben emeli, feltéve, hogy az ármentesítés az árterület legnagyobb részét el­záró töltések által eszközöltetik. Ezen kívül fontos figyelembe venni még azt is, hogy az általános men­tesítéssel járó vízszinemelés a folyó egész sza­kaszán nem mindenütt ugyanaz, hanem na­gyon is különböző s ezenkívül, mi főleg a Tiszánál szintén nagy horderejű, az á­r­v­í­z tartama az ál­talános mentesítés által szintén tetemesen meg­változik, még­pedig a folyó egyes szakaszai, más és más módon és mértékben. Ebből láthatjuk, hogy az ármentesítést minden egyes helyen — mondjuk öblözetnél — kizárólag a helyi viszonyok által megszabott költségen csak azon esetben lehetne foganatosíttatni, ha a­z egy magában, elkülönítve végrehajtható volna. Általános mentesítésnél magas­abb víz ellen kell v­é­dekezni, még­pedig különböző helyen, különböző fo­kozott magasságú és megváltozott ideig tartó ár­víz ellen. A kiterjesztett ármentesítés tehát bizonyos több költséget okoz, mely a mentesítés általánosítása következtében áll elő. Ha te­hát a mentesítés költségét igazságosan akarjuk el­osztani, úgy meg kell állapítanunk, minden egyes öblözetre, hogy mennyibe került volna annak elkülönített mentesítése, mily hosszú és magas töltés­vonala lett volna annak az eredeti, mond­juk szabályozás előtti nagy víz tekintetbe vételénél, a helyi viszonyok legc­élszerűbb kiak­názása mellett. És ho­­gy valamennyi öblözet men­tesítési költségét meghatároztuk, előáll azon hozzá­járulási arány, melylyel minden egyes terület, vagy öblözet az összes mentesítési és védelmi költségeket viselni köteles. És az állam hozzájárulását azon terü­letekre lehetne egy hozandó törvény alapján biztosí­tani, melyek az így elosztott szabályozási, védelmi és fentartási költségek és az ős értéknek megfelelő tőke bizonyos százfol­jánál kevesebb hasznot adnak. Meg­jegyezvén, hogy a mentesítés nem kis előnyére volna az is, ha az államnak feladatai közé soroztatnék, azon mederszabályozási munkák végrehajtá­sa, melyek hivatva vannak, valamely vidék ármen­­tesítését elősegíteni, milyenek pl. a Temes és Bega medrének szabályozása. Végre a valóban érdekeltek bevonatását illető­leg felemlítem, hogy nézetem szerint nagyon igaz­ságtalan és minden tekintetben méltánytalan volna a mentesítés folytán előállott duzzasztott vízszin sze­rint árteret fejleszteni és ekkér azon területeket is a mentesítés költségeinek viselésére szorítani, melyek az ármentesítés által nemcsak hogy nem nyertek, de sőt még veszítettek is, mert még az előtt a legna­gyobb víz sem volt képes azokat elárasztani, most az általános ármentesítés következtében az elöntés ve­szélyének is kitéve vannak. Az eddig még be nem vont érdekelteket azt ép lehetne igazságos alapon felkutatni és a költségek viselésére kényszeríteni, hogy az ártér fejlesztésére nem az 1830-iki, hanem a mentesítés előtt előforduló legnagyobb viz vétetnék alapul. Mit régibb megbizható adatok nyomán megha­tározni és törvényhozásilag fixirozni lehetne, pl. a Tiszánál azon legnagyobb vizet, mely 1765 előtt volt, t. i. 1830-ikinál 110 métrrel nagyobb, mint azt a sze­gedi vár elbontása alkalmával a vár építésére vonat­kozó adatok mutatják. (A legnagyobb viz ugyanis itt 1765. év előtt 7­24 m., 1830-ban 6.14 m., 1881 ben 8.42 mfr.) MALINA GYULA: Mai számunkhoz féliv melléklet van csatolva. KÖZLEMÉNYEK. Kertészeti ipar a mezőgazdaságban. Légrády Károly a Nádorkertben mintegy 8 holdnyi területet kihasitott nagybani spárgatermelésre s ebben a spár­gát ekőművelés után ülteti. A telep idei terméséből több példányt küldött be a gazdasági egyesület köz­telki állandó kertészeti kiállítására, fölkérve az egye­sületet, küldene ki bizottságot a terep megtekintésére, illetve annak constatálására, hogy sikerül-e s mennyi­ben előnyös a kertészeti ipar­ágának a mezőgazdaságba való átvitele. Az egyesület helyet adott a felszólítás­nak és elhatározta, hogy a telepet, a földmivelési mi­niszternek ügyemébe fogja ajánlani. Az állami közép­ipartanoda igazgatósága arról értesítette az országos iparegyesületet, hogy a beiratá­­sok alkalmával több oly eset fordult elő, melynél oly iparos tanulók, a­kik nem végezték el rendszeresen a fővárosi alsó ipariskolákat és az előírt 4 középis­kolai osztálynál kevesebbet végeztek, felvételre je­lentkeztek. Hogy az említett iparos tanulók rendes növendékekké felvehetők legyenek, felkéretett az egyesület, hogy az alsó ipariskolákban levő azon te­hetségesebb iparos tanulókat és segédeket, kik az alsó ipariskolák 2-ik osztályát most végzik be és a­kik a középiskolai osztályokat — habár négynél kevesebbet is — végeztek, írassa össze és a névjegyzéket még e hó folyamán küldje be. E felhívás folytán az ipar­egyesület az ily névjegyzékeknek f. hó 28-ig leendő beküldése iránt körlevelet intézett az ipariskolák igazgatóihoz. Gyümölcsészeti központ a fővárosban. Az or­szágos magyar gazdasági egyesület kertészeti szak­osztályának bizottmánya tegnap délután ülést tartott, s ezen azokat a módozatokat tárgyalta, miképen le­hetne a fővárost a hazai gyümölcsészet központjává tenni, s ennek működése által a vidék gyümölcster­melésének emelésére hatni. E czél elérése végett a bizottmány szükségesnek mondotta, hogy az egyesü­let által életbeléptetett állandó gyümölcskiállítás és az azzal egybekapcsolt felvilágosító iroda vezetése egy szakértő pomológusra bizassék, továbbá, hogy az istvántelki gazdasági telepen egy kísérleti és minta­­gyümölcstelep rendeztessék be, melynek vezetőjéül egy jeles gyümölcsészünk hivassák meg. Az előbbi állásra a bizottmány Villámi Pált, s a másodikra B­e­r­e­c­z­k­i Mátét tartja leghivatottabbaknak. A bizottmány javasolni fogja az egyesület választmá­nyának, hogy a jelzett intézkedések életbeléptetése iránt írjon fel a földmivelési miniszternek. Az amerikai petroleum üzletre vonatkozólag Hu­­bonay József a következő érdekes adatokat bocsátja rendelkezésünkre. Az amerikai petróleumüzletben a főeseményt az képezi, hogy a most már áttekinthető áprilisi ada­tok alapján, a termelés csökkent. A megelőző hónaphoz képest a naponkénti termelés átlag 3667 hordóval szállott alá. Egynek kivételével, az összes petróleum-termelő kerületekben constatáltatott a csökkenés és április hóban egyetlen forrás sem tar­totta meg előbbi bőségét. A kivételt képező forrás a forest-countyi és igen nagy terület. A baisse spekulá­­tió azt hiszi, hogy e kerületben nagy mennyiség fog termeltetni, mihelyt megtalálják a kellő helyet, azt azonban nemcsak találni, ennek léteznie is kell. — A folyó május hóban a termelés tényleg kis növekedést mutat, de miután az elszállítások jelentékenyebbek, a készlet nem mutat növekedést. — Petroleum­bor­dó ma 1.70 frt, Hamburgban 4.30 márka. Gazdasági telepek megtekintése. Az országos magyar gazdasági egyesület jószágrendezési szak­osztálya tudvalevőleg erre az évre két gazdasági te­lep megtekintését és részletes leírását határozta el. E két telep gróf Batthyány Géza polgárdi (fe­hérmegyei) birtoka és Majthényi László bars­­megyei gyümölcsészete. Az elnökség ehhez képest az illető birtokosoknál megtette a szükséges lépéseket s közös megállapodás szerint az elsőt június végén s a másodikat szeptember végén fogja az egyesület megtekinteni. Ezeken kívül a jövő évre már most tervbe van véve Leidenfrost László barsme­­gyei birtokának megszemlélése. Assicurazioni Generali. 1883-ik évi április hóban az életbiztosítási osztálynál 439 ajánlat 134,281 frt 36 kvnyi biztosítási összeg erejéig nyujtatott be és 358 kötvény 1.087,944 frt biztosítási összegre ál­líttatott ki. F. é. január 1-je óta 1661 ajánlat 5.451,895 frt 64 krnyi biztosítási összeg erejéig nyuj­tatott be és 1386 kötvény 4 609,635 frt 64 kr bizto­sítási összegre állíttatott ki, a múlt évben kiállított 3.952,224 frt 64 kr biztosítási összegre szóló 1296 kötvény ellenében. 1883. január elseje óta bejelentett károk összege 404,974 frt 54 krra rúg.­­ Az élet­biztosítási osztály kimutatott biztosítási állománya 1882. deczember bó 31-én 70,822,201 frt 82 kr tőkét és 208,644 frt 91 kr járadékot tett ki 38,176 kötvény­re, a mire készpénztartalékban 16.301,454 frt 73 kr volt tartva. Az 1882. évben kifizetett károk az élet­biztosítási osztály részéről 1.204,631 frt 62 krt tettek ki s az összes ágazatoknál a társulat alapítása (1831) óta az évenkinti kimutatások szerint fizetett károk 160.174,718 frtot tesznek ki. A török dohánykezelőség feltétfüzete. Konstan­tinápolyr­ól írják: A porta és a török dohánykezelő­ség között megállapított új cahier de Charges főbb pontjai a következők : 1. czikk. Az osztrák hitelinté­zet, Bleichröder bankár és csoportja Berlinben és a csász. ottomán­ bank és csoportja feljogosíttatnak, hogy az alább meghatározott idő alatt »Regie cointeressée des Tabacs de l’Empire Ottoman« cz ég alatt a do­hánymonopol kihasználására társaságot alakíthassa­nak. A társaságnak a császári fermán átadása után hat hó múlva kell megalakulnia s a fermán kihirde­tése után kilenc­ hó múlva működését meg kell kez­denie. 2. czikk : A társaság székhelye Konstansziná­­poly lesz s az ottomán törvényeknek és törvényható­ságoknak lesz alávetve. 3. czikk: A választmány tiz tagból fog állni. A társaság külön egyenruhás tisztviselőket fog alkalmazni a dohányjövedéki kihá­gások s a csempészet megakadályozására. 4. czikk: A szükséges tőkét a társaság részvénykibocsá­tás által fogja fedezni. Az ü­zuti tőke száz mil­lió frank lesz, de a tényleges befizetésnek nem sza­bad az ötven millió frankot meghaladnia. 5. czikk: A társaság felmentetik a telek-, szabadalmi- és bé­lyegadófizetés alól. 6. czikk Az engedményesek kötele­zik magukat arra, hogy alapszabályaik kihirdetése napján 100,000 török lírát, tesznek le ezüstben vagy ottomán értékpapírokban. Ha az engedményeseknek nem sikerül a kikötött idő alatt társaságot alapítani, akkor az óvadék az állam javára elvész. Vitás kérdé­sekben választott bíróság fog dönteni. 7. czikk: A társaság a nyilvános kölcsönök igazgató tanácsá­nak vagy a kormánynak magának évenként 750.000 török líra előleget nyújt még akkor is, ha nem volna semmi bevétele. Az előleg arany­ban fizetendő s pedig egyenlő negyedrészekben három havonként. Miután az évi bruttó­ hozadékból a mondott előleg és a kezelési költség levonatott, a fenmaradó hozadék a kormány, a közkölcsönök igaz­gatótanácsa és a társaság közt következőleg fog fel­osztatni : Ha a hozadék 500,000 török lira, akkor a kormánynak jut 30°/0, a közkölcsönök igazgatótaná­csának 35°/0, s a társaságnak szintén 30°/o. Ha a ho­­zadék 500,000 török lirát meghalad, akkor a többlet egy millióig következőleg osztatik fel: a kormány­nak 34°/0, a kölcsönalapnak 39°/0 s a társaságnak 27°/0. A millió meghaladása esetén 1.500.000 török líráig kap a kormány 52°/0-ot, a közkölcsönalap 30°/0-ot s a társaság 18°/0-ot. Két millió líráig jár a kormánynak 70°/0, a kölcsönalapnak 20°/, és a társa­ságnak 10°/0. Két millió meghaladása esetén s ezen felül a kormány jutaléka 75°/0 s a maradék a közkölcsön­­alapé és a társaságé. Ha a folyó év bevételei a ka­matok fedezésére nem elegendők, a defic­it a követ­kező év bevételéből fedezendő. A jutalék, melyet az engedményesek alapítási jogc­ímén beszedhetnek, két millió hozadékig 5°/0, háromig 3°/0 s ezenfelül 2%. 8. czikk. Az igazgatótanács ülésein jelen lesz egy szavazati joggal bíró kormánybiztos is. 9. czikk. Az engedmény 30 évre szól, de meghosszabbítható. Központi tejcsarnok. A fővárosi központi tej­csarnok ügye ismét újabb stádiumba lépett. Ugyanis az országos gazdasági egyesület kebeléből a tejcsar­nok létesítésére kiküldött szervező bizottság által a tejcsarnok számára szükségelt telek végett a főváros­hoz beadott kérvény a fővárosi pénzügyi és gazdasági bizottság által véglegesen elfogadtatván, pártolólag fog a tanács és a közgyűlés elé terjesztetni.­­ Ezek szerint a főváros a tejcsarnok főüzlethelyisége számá­ra ingyen használatra ad telket és tekintettel az ügy közhasznú voltára, kész a szövetkezetnek a becsárnál tetemesen lejebb szállított árért az elővásárlási jogot biztosítani. Az e czélra kiszemelt telek igen kedvező fekvésű és mivel az a kerepesi út végén épülő köz­ponti személypályaudvarral közvetlen külön vágány­nyal lesz összekötve, — a szövetkezet régie­s költ­ségei ezáltal tetemesen csökkentetni fognak. A tej­­szállításra nézve is igen érdekes berendezésen fára­dozik a szervező bizottság. Ugyanis a Budapest felé jövő vaspályák mindegyikén, ha a vonal mentén több tehenészet lesz, egy-egy külön tejszállító vagyont fog a szövetkezet tagjainak rendelkezésére bocsátani. E vasúti kocsik nyáron hűtő készülékkel lesznek ellátva, úgy hogy a tej még a legnagyobb forróságban is vál­tozatlanul fog a központba beérkezni. A vasutak leg­többje ezenkívül kilátásba helyezte, hogy központi tejcsarnoknak ezen külön tejes kocsikon tetemesen leszállított tarifákat fog engedélyezni. A főváros környékén lakó oly gazdák számára, kik nem vasúton hanem kocsikon szállítják a tejet Budapetre, a szö­vetkezet egyrészt közös szállító kocsik berendezése, másrészt közös lerakó helyek megállapítása álta iparkodik a szállításon könnyíteni. Ez által példán a budai oldalról érkező tejet nem fog kelleni az ille- I­tőnek magának a pesti oldalon levő központi csar­nokba szállítani, hanem csupán az előre megállapí­tott budai oldalon levő lerakó állomásra leadni, mely valószínűleg a Budán kibérlendő elárusító helyiségek egyikével lesz kapcsolatban. Ezen lerakó állomások­ról a szövetkezet saját fogatain fogja a tejet a központ­ba beszállítani. Nem kevésbbé lesz gondoskodva a fo­gyasztó közönség kényelméről, így a tejet a szövetkezet épúgy a házhoz konyhára szállítja,mint azt jelenleg ten­ni szokás. Másrészt minden városrészben külön áruhe­lyiségeket is állít fel és végre külön ambulancekocsikon is fogja egész nap a tejet árusítani. Az elárusításnál előforduló csalásoknak elkerülése is biztosítva van. A jelenleg létező kitűnőbb tejtermelők sokat panasz­kodnak, hogy az általuk jó minőségben előállított tej a tejes boltok és kofák útján igen gyakran meghami­sítva kerül a fogyasztók kezébe. E részben sem ná­lunk, sem más városban még a bedugaszolt üveg­­palac­kokban való szállítás sem bizonyult teljesen meg­bízhatónak. A szövetkezet e gyakori csalások kikerü­lése végett külön e czélra szerkesztett edényeket fog használni, melyek csakis a központi csarnokban lesz­nek felnyithatók, a tejes boltokban pedig egy külön szerkezetű s szabadalmazott csap megnyitása által lesz majd a tej a vevő szeme láttára kibocsátva,­­ de ez edénybe bármit is újból beletölteni nem lehet. Tengeri-csatorna Palesztinán keresztül. Lon­donban jelenleg egy érdekes csatorna­ terv ügyében igyekeznek nagyobb érdekeltséget kelteni, sőt a csa­torna tervének tanulmányozására és az ügy érdeké­ben kifejtendő agitatióra már részvénytársaság is ala­kult 60,000 font sterling alaptőkével. A vállalat élén neves és befolyásos egyének állanak, hogy annak ko­molyságában nem kételkedhetni, még csak a terv ki­vihetőségének bebizonyítása van hátra. A részvény­­társaság czime a The Palestine Channel Syndicate,­ az igazgatótanácsban ülnek Marlborough­ herczeg Sutherland herczeg, Inglefield admiral és más kato­nai és tengerészeti előkelőségek, valamint az indiai gőzhajózási társaság elnöke. A csatorna az középten­ger mellett fekvő Carmelből indulna ki és a Jordán­nal köttetnék össze, a­mi ismét a beltengerbe folyik, a­mely az akabai öböllel egy rövid átmeszéssel hozatnék kapcsolatba. Ezen vidék eddig csak hiányosan van átku­tatva, de az 1855-ben Allan angol kapitány által tett vizsgálatok arra mutatnak, hogy ezen csatornának kivétele a terep természeténél fogva nem lehetetlen. A Palestina Channel compnak egyelőre nincs is más czélja mint a helyszínen kutatásukat eszközölni, hogy a terv kivihetőségére nézve biztos kiinduló pontokat nyerjenek, csak ha az sikerül, akkor tesznek további lépéseket. Ha ez a csatorna létrejönne, akkor vesze­delmes versenyt támaszthatna a suezi csatornának. A lótenyésztés emelésére alakult részvénytár­saság ma délben tartotta évi közgyűlését Szeni­­c­z­e­y Ödön elnöklete alatt. A közgyűlésen 58 sza­vazat volt 16 részvényes által képviselve. Az igazga­tóság jelentését Pulay Kornél vezérigazgató ter­jesztette elő, melyből megemlítjük a következőket: A nyereség és veszteségszámla szerint a múlt év 191 frt 17 kr veszteséggel záródott, minek oka a párisi lószállítmányokból eredő 12780 frt 3 kr veszteség­ben keresendő. Ezen 191 frt 17 kr a múlt évi külön­leges tartalékalapból törlesztendő. A múlt év folya­mán a társaság eddigi irányához képest Budapesten tavaszszal és ősszel lókiállítást, díjazást, ügető ver­senyeket és ősszel sorsjátékot, úgy Debreczenben ősszel lódíjazást rendezett. A főváros hatóságától új lóvásártéri helyiségül kapott telek végleges rendezésénél még mindez ideig nem sikerült a meg­oldást megtalálni, a­mi igen nehéz helyzetbe jutatta a társaságot, mert míg egyrészt a szerződésileg elvállalt kötelezettségeket teljesítenie kellett, másrészt a fővá­ros hatóságával vezetett tárgyalások többféle akadá­lyokba ütköztek s a társaság jól felfogott érdekében a további beruházások terére lépett. Az eddigi 15 épületen kívül 8 új épületet s egy födött lovardát épí­tettek, melyek jelentékeny pénzerőt kívánván, az igaz­gatóság kénytelen volt személyes jótállásával a mér­legben kitüntetett hitelt igénybe venni. Az új telep és ügető pálya azonban, hogy teljesen elkészüljön s még egy igazgatósági épület felállíttassék, kövezés, vízve­zeték stb. létesíttessék, továbbá a főváros hatóságától a beltelek megszereztessék, még jelentékeny pénzerőt követel. Minélfogva ezen fontos pénzügyi kérdésnek bármily iránybani megoldása s rendezésére nézve az igazgatóság bizottság kiküldését véleményezi, amely jelentését elkészítve, egy rendkívüli közgyű­lés elintézése alá terjeszsze s az alapszabályok ne­talán szükségek­ átalakítására is terjeszkedjék ki. A felügyelő bizottság jelentésének felolvasása s a nyeremény- és veszteségszámla, valamint a mérleg­számok előterjesztése után a jelentések tudomásul vé­tettek s az igazgatóságnak a múlt évre a felmentvény megadatott. A pénzügyi kérdés megoldására kikül­dendő bizottság iránti javaslat azon hozzáadással fo­gadtatott el, hogy ezen bizottság a társaság további működésére nézve is dolgozzon ki h­ángeszmét. A bi­zottság tagjai lettek: gr. Esterházy Miklós, br. Üch­­tritz Zsigmond, Szeniczei Ödön, Pulay Kornél, gróf Csekonics Endre, Harkányi Károly, Kölber Alajos, Lévay Henrik, Sváb Károly, gr. Andrássy Aladár, Baltazzi Arisztid, br. Bánffy György, Bernrieder Jó­zsef, Balogh Kálmán, gr. Dessewffy Alajos, Héder­­vári gr. Kluen Károly, Kozma Ferencz, Kubinyi Miklós, gr. Migazzi Vilmos, dr. Radvánszky Géza, Mátyus Arisztid. A Geiszt Gyula lemondása folytán megürült igazgatói állás, minthogy bizonyos pénzügyi kötelezettséget is foglal magában, egyelőre betöltetle­nül hagyatott, ezzel a közgyűlés véget ért. A kolozsvári második tenyészállat kiállítás f. é. szeptember hó 1., 2 és 3 napjain fog a kolozsvári sé­tatéren megtartatni. A kiállítást az erdélyi gazdasá­gi egylet állatkiállítási szakosztálya rendezi. A kiál­lítás czélja kizárólag az erdélyrészi állattenyésztés fejlesztése s emelése lévén, ennélfogva csakis a »régi Erdélyben« tenyésztett állatok lesznek pénzdíj­jal jutalmazhatók. Másutt tenyésztett állatok csakis dicsérő oklevelet nyerhetnek. A kiállítás a következő osztályokból áll: I. osztály: Ló. 1. Luxus ló, 12 díj 138 darab aranynyal, 2. Gazdasági ló, 6­ dij 37 darab arany­nyal. Ezenkívül 50 frank arany­ban (külön dijak) kizárólag kolozsvári földészek ré­szére. II. osztály: Erdélyi magyar szarvasmarha. 1. Tenyészbika 3 évesen túl: 4 dij 85 darab arany­nyal, 2. Bika 2—3 éves, 4 dij 55 darab arany, 3. Bika 1­2 éves, 4 dij 35 darab arany, 4. Fejős tehén borjastól 4 dij 55 db. ar.; 5. fejős t­eh­én b­o­r­j­a n­élkü­­l 4 dij 35 db. ar.; 6. üsző 2—3 éves 4 dij 25 db. arany. Ezenkívül 160 frt és 8 db. aranyból álló különdijak. III. osztály: Idegen fajta szarvasmarha, l. Bikák, 3 dij 42. db. aranynyal; 2. Tehenek és üszők 3 dij 28 db arany. IV. osztály: Bival. 1. Bikák, 3 dij 45­ db. ar.; 2. T­e­h­e­n­e­k és ü­s­z­ő­k, 3 dij 30 db. arany­nyal. V. osztály: Juh. 1. Hazai­ fajta, 5 dij 26 db. ar;2. Idegen faj­tá­k és ke­resztezések 3 dij 10 db. ar. VI. osztály: Sertés. 1. Hazai fajta 5 dij 26 db. ar.; 2. I­d­e­g­e­n f­a­j­t­á­k é­s kereszte­zések 3 dij 10 db. ar. Különdijak 4 db arany csakis torda-aranyos-megyei kiállító részére. VII. oszt. Baromfi dijak: 10 db. arany. A kitűzött pénz­díjakon ki­vül minden osztályban kellő számú dicsérő oklevél áll rendelkezésre. A kiállításra való bejelen­tések f. évi aug. 1-től kezdve az erdélyi gazdasági egy­let titkári hivatalához Kolozsvárra intézendők és leg­később aug. 15-ére beküldendők. Magyar királyi államvasutak. Kelubia megálló­hely azon megszorítással rendeztetett be kocsira­­k­o­m­á­n­y­­ javak fel- és leadására, hogy a fel- illető­leg leadó csakis kizárólag az államvasutak vonalain át érhető központi hálózat állomásaival Szabadka be­tudásával való forgalomban szorítkozzék, valamint, hogy a felek kötelesek a küldeményeket minden kár­pótlásra való igény kizárásával ki- illetőleg berakni. A díjszámítás az 1881 január 1-je óta érvényes kilo­­métermutatóhoz kiadott IV és V pótlékban foglalt tényleges távolságok alapján fog eszközöltetni. Kereskedő ifjak országos vándorgyűlése A bu­dapesti kereskedő ifjak társulatának legutóbbi vá­lasztmányi ülésén indítvány létetett az iránt, hogy a hazai kereskedő ifjak évenkint vándorgyűléseket ren­dezzenek, melyeken az őket közösen érdeklő tárgya­kat megvitassák s sérelmeik és panaszaik orvoslására módot találjanak s mint testület, illetékes helyeken képviseljék a kereskedő ifjúságot és hogy erre nézve a társulat indítsa meg saját kebelében a mozgalmat. A választmány az indítványt elvileg helyeselte, mi­előtt azonban a mozgalmat megindítaná, illetve a ter­vezet elkészítésére bizottságot küldene ki, bevárandó­­nak tartja a vidéki társulatok véleményét és maga­tartását az eszme iránt. A szederfatenyésztésre vonatkozó utasítást, me­lyet a föld­mivelés-, ipar- és kereskedelemügyi mi­niszter által a selyemtenyésztés emelése czéljából kiküldött kormánybiztos Bezerédy Pál állított egybe, a szegszárdi orsz. selyemtenyésztési felügyelőség több példányban az összes megyéknek megküldötte azzal a kérelemmel, hogy oszsza ki azokat oly birtokosok közt, kiknek birtokán szederfák vannak s a szederfa­­tenyésztés iránt érdeklődnek. Áruforgalom Fiume és Magyarország között. A máj. hó 10—17-ig Magyarországból Fiuméba s Fiu­méból a magyar piaczokra szállított nevezetesebb áruk forgalma főbb vonásokban, egyes áruczikkek és piaczok szerint a következő eredményt tünteti föl: Érkezett: Liszt, Budapestről 11242 mm. Debre­­czenből 1709 mm. N.-Váradról 1513 mm. Szathmárról 404 mm.. Szegedről 300 mm. Aradról 102 mm., ösz­­szesen 15270 mm. Gabonanemü. Dombóvárról 704 m­m­. Báttaszékről 202 mm. Bátéről 201 mm. Si­­monytornyáról 298 mm. Üszegről 310 mm., összesen 1715 mm. Szesz. Budapestről 597 mm. Aradról 908 mm. Brassóból 102 mm., összesen 1607 mm. Elindult: Rizs. Körmendre 20 mm. M.-Szigetre 13 mm. Győrbe 5 mm. N.-Váradra 100 mm. Székes­­fehérvárra 50 mm. Rutkára 100 mm. Székesfehér­várra 100 mm. Kőbányára 0.5 mm. Szombathelyre 62 mm. Miskolczra 100 mm. L.-Mihályra 100 mm. Temesvárra 100 mm. Kanizsára 30 mm. Sopronba 14 mm., összesen 723.5 mm. Kávé. Brassóba 4.7 mm. Tövisre 0.7 mm Temesvárra 4.1 mm. Tokajra 2.3 mm. Nyíregyházára 7.9 mm. Kassára 4.7 mm. Ma­rosvásárhelyre 2.6 mm. Debreczenbe 14.2 mm. Aradra 9.1 mm. Héjásfalvára 2.2 mm. N.-Váradra 30.2 mm. Mohácsra 3.7 mm. Kolozsvárra 40.7 mm. Báttaszékre 0.8 mm. Kanizsára 2.0 mm. Csáktor­nyára 1.3 mm. Csabára 46.5 mm. Rutkára 2.7 mm. Szathmárra 16.7 mm., összesen 197.1 mm. Kőbányai sertésüzlet. A sertéskereskedelmi csarnok jelentése — május 22. Nagyobb kínálat és vevők hiánya miatt az árak csök­kennek. — Magyar öreg nehéz 58—59, fiatal nehéz 60 — 61 közép--------, könnyű 58 — 59—. — Szedett nehéz 58­i— 59 —, közép 57—.—58 —, könnyű 56—57—. — Romániai bakonyi nehéz 58 — 59 átmeneti, közép 57 — 58— átme­neti, könnyű 55—/. — 57— átmeneti, eredeti nehéz —----­átmeneti, közép-----.-----átmeneti. — Szerbiai nehéz 60— 601/,— átmeneti, közép 57—58'/« átmeneti, könnyű 56—57 átmeneti. — Hízó 1 éves élősúlyban 4% levonással--------, 2 éves_____— Az árak hizlalt sertéseknél páronkint 45 ki. és 4°/» levonással kilogrammonkint értendők. Romániai és szerbiai sertéseknél, melyek mint átmenetiek adattak el, a vevőnek páronkint 8 arany forint vám fejében, megté­ríttetik. Budapesti áru- és értéktőzsde* Május 22. Gabonaüzlet. (D­é­l­u­t­á­ni tőzsde.) A déli tőzsdén szilárd, a délutánin ismét lanyha irányzat mellett folyt az üzlet. Míg délben 10,38 írtra emel­kedett az őszi búza ára, addig a délután folyamán, élénk forgalom mellett, mely mintegy 18,000 mmá­­zsára tehető, 10.34 forinttól lefelé egész 10.30 írtig történtek kötések. Kiadatott továbbá tengeri május —júniusra 6.76 és 6.75 forinton, június—júliusra 6.79, julius—aug.-ra 6.93 frton, végre 500 mm­ázsa repere 148/8 frton. Értéküzlet. (E­s t­i t­ő z­s d e.) A délután ugyan még némi gyengülést mutatott, a hajlandóság azon­ban az esésre többé nem jelentkezett oly nagyon, sőt gyengébb gabona árakra langyosabb időre és főleg javult berlini árakra, ismét némi vételkedv állt be. 4°/# aranyjáradék 88.95—89.—5 százalékos papirjáradék 87.20—87.25. — Osztrák hitelintézeti részvények 303.50 —303—304 20. — Magyar hitel­­részvények 300—300.50. Magyar leszámítoló bank­­részvények 90. Osztrák-magyar államvasuti részvé­nyek 333,25—333,50. A zárlat 5 órakor kedvező hangulatban történt, ámbár ma még nem jelentkezett további javulás. Hajóforgalom Budapesten. Május hó 21-én a Duna bal­partján a következő vizi járóművek kötöttek ki: u. m. Fidtli­­testvérek m. h. »Nina« tengeri, 2800 mm. N.­Becskerekről. Losics Miklós m. h. »Mária« tengeri 3800 mm. N.-Becskerek­ről. Freund és Trebitser m. h. »Kalicza« tengeri 2793 mm. N.­­Becskerekről. Jón Miksa m. h. »Vilmos« tengeri 1660, mm. Petrováczról. Popper Herman és fiai m. h. »Ida« búza 300 mm. N.-Becskerekről. Ferencz-csatorna vállalat h. 3. sz. h. búza 3600 mm. Zentáról. Wallenfeld Károly m. h. 4 sz. kocz­­kakő 6000 db Visegrádról. Luczenbacher Pál ut. m. h. 27 sz. tűzifa 325 kbml. Verőczéről. Stágli Ferencz m. h. koczkakő 9000 db. Bogdánból.

Next