Nemzet, 1883. október (2. évfolyam, 269-299. szám)
1883-10-18 / 286. szám
Szerkesztőség : Barátok tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. trémentiűtlen levelet csak ismert kéztől fogadunk Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK ugy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. II. évi folyam, Kiadó-hivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épület, földszint, Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .................................................. 2 frt. 3 hónapra .................................................. g » 6 hónapra .................................................. 12 > Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ......................... 10 ESTI KIADÁS Budapest, 1883. csütörtök, október 18. 286. szám. Budapest, október 18. Míg Mukhtár pasa berlini és bécsi útját egyrészről messzemenő szövetségkötési missióval hozzák összeköttetésbe, másrészről minden politikai czélját tagadják és a kitűnő hadvezért csakis rendjelek átvivőjének akarják tekinteni. Az igazság valószínűleg itt is a két véglet közt van. Annyi bizonyos, hogy Mukhtár pasa szívesen elmondja mindenkinek, aki hallani akarja, hogy rendkívül ki van elégítve azon fogadtatás által, melyet úgy Berlinben, mint Bécsben talált, de diplomatiai missióját és eredményeit, ha ily missióval egyáltalán bírna is, alig fogja a kiváncsi levelezők előtt kizárni. Bármint álljon a dolog, annyit mindenesetre föl lehet tételezni, hogy a szultán bizalmi emberének bécsi tartózkodása is hozzá fog járulni a monarchiánk és a porta közt fennálló barátságos viszony megerősítéséhez. Mukhtar pasának bő alkalma nyílik arról meggyőződni, hogy a monarchia politikai köreiben mindenütt a legjobb indulat uralkodik Törökország iránt. Táviratok. BOCS, okt. 18. A király ma reggel megérkezett. Bukarest, okt. 18. A román király Kálnoky gr. külügyminisztert, Kállay Béni közös pénzügyminisztert és Hatzfeld gr. német államminisztert a »Románia csillaga« rend nagy keresztjével tüntette ki. London, okt. 18. Az O ’ Donne 11. Carey gyilkosa ellen indított per, novemberben fog az esküdtszék által tárgyaltatni. London, okt. 18. Tseng marquis a hét folyamán visszatért Párisba, hol nyolcz napot fog tölteni. Amsterdam, okt. 18. A belgák királya és királynéja az este ide érkeztek s a földiszített pályaudvarban a követség tagjai, a főconsul és a polgármester által fogadtattak. A pályaudvarban összegyűlt nagy tömeg lelkesülten üdvözölte a királyi párt. Athén, okt. 18. Két hadihajó, kétszáz sátorral és tetetemes mennyiségű élelmiszerrel megrakodva, a földrengés színhelyére megy. Athén, okt. 18. Tegnapelőtt óta Chios szigetén heves földrengés dühöngött, mely nagy pusztításokat idézett elő. Páris, okt. 18. A »Temps« megerősíti azon állítást, hogy Tirard pénzügyminiszter a török államadósság igazgatótanácsának Noailles marquis nagykövet által előterjesztett indítványára válaszolván, fentartotta azon határozatot, melynek értelmében a convertált török államadósság új kötvényeiért a bélyegilleték teljes összegben fizetendő. Páris, okt. 18. (Eredeti táv irat.) A »France« azt jelenti, hogy Moltke tábornagy súlyos beteg és Waldersee gróf hozzá utazott. Róma, okt. 18. (Eredeti távirat.) Decrais franczia nagykövet ma érkezik ide és rögtön Nápolyba indul, hogy értekezzék Mancini külügyminiszterrel a tunisi capitulatiók fölött. Belgrád, okt. 18. (Eredeti távirat.) A radicalis »Samouprava« szerint az 1882—83. évi deficit majdnem egy millió arany, vagyis az egész költségvetés harmad része. Berlin, okt. 18. (Eredeti távirat.) A »Nordd. Allg. Zeitung« szerint azt hírlik, hogy Francziaország tiszteletben fogja tartani Savoya és Svájcz semlegességét az érvényben levő nemzetközi szerződések szerint. Az sem bizonyos, hogy a svájczi kormány engedvén a katonai köröknek diplomatiai actiót indítson. Berlin, okt. 18. (Eredeti távirat.) Conservatív körökben is az beszélik, hogy a berlini municipális választásokban a haladópárt fog győzni. Puttkamer miniszter, aki tulajdonképpen sürgette a berlini képviselő testület föloszlatását, tegnapelőtt elutazott több napra. Szeged, okt. 18. A legfelsőbb kitüntetések alkalmából Szeged város tanácsa tisztelgett Páffy polgármesternél. Ezúttal László Gyula tanácsnok emlékül átnyújtotta a király ő felsége látogatása ünnepére veretett arany érem egy példányát, mely igen díszes és művészi kivitelű tokba van foglalva. — Kovács Albertnál, az iskolaszék közszeretetben álló elnökénél, kir. tanácsossá történt kinevezése alkalmából testületileg tisztelgett az iskolaszék, aztán külön a polgári iskola és az összes elemi iskolák tanítói kara. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délelőtt 10 órakor Zsigmondy Vilmos elnöklete alatt tartott ülésében tárgyalás alá vette a földadó, házadó, tőkekamat és járadékadó, valamint az állami jövedelmi pótadó iránti törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot. Az ülésen a kormány részéről Tisza Kálmán miniszterelnök és Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter voltak jelen. Elnök az ülést megnyitván, Hegedűs Sándor előadó megjegyzi, hogy általánosságban elfogadja ugyan a javaslatot, de a jövedelmi pótadó elosztásánál lényeges módosításokat óhajt. Nevezetesen túlságosan kimérve látja a földöe házadót, — ellenben túlságosan sújtva az ingó tőkét s különösen a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat. A II. osztályú keresetadónál is a javaslattal szemben nagyobb könnyítéseket tervez. Mindezeket statistikai adatokkal igazolja, s nézeteinek elfogadása esetén a részletek átdolgozását és módosítását tartja szükségesnek. Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter részletesen indokolja a törvényjavaslatot, melynek segélyével elérhetni véli azon czélt, hogy az államháztartás rendes kiadásai és bevételei között az egyensúly helyreállíttassék. A kínálkozó módozatok között a törvényjavaslat azon módot választotta, mely a 3 millió többletet biztosítja, de egyúttal némi arányosságot hoz az eddigi alapadókba s azáltal, hogy a földadó alapját 29 millióról 26 millióra szállítja le, ezen földadó kímélését is éri el. Egyébként nem ellenzi, hogy a bizottság az egyes részletekben s az egyes adók felosztásában módosításokat eszközöljön. Hefi Ignácz sokkal fotosabbnak tartja a javaslatot, semhogy a felett már most — néhány nap után — dönteni lehessen. Mielőtt érdemileg hozzászólana, kéri a tárgyalás elhalasztását. A tárgyalás további folyamáról reggeli lapunkban most csak annyit jegyzünk meg, hogy a pótadó törvényjavaslat tárgyában egy szűkebb bizottság küldetett ki, mely javaslatot terjeszt a plénum elé. Az albizottság tagjai a következők : Wahrmann Mór elnök, továbbá Hegedűs Sándor, Rakovszky István, Kránitz Béla. Az albizottság nyomban összeült és tárgyalását megkezdte. Tárgyalásai bizalmasaknak nyilváníttattak. Az albizottság jelentését a közelebbi ülésben fogja a plénum elé terjeszteni. Northcote bevégezte izlandi körútját és pedig, mint Londonból írják, a conservativekre nézve fényes sikerrel. Az a lelkesedés, amelylyel őt Ulster valamennyi osztálya fogadta, azt bizonyítja, hogy e grófság ragaszkodik régi loyális hagyományaihoz a home-rulerek erőlködése daczára, és hogy az izlandi conservativek legjelentékenyebb ellenségei annak a separatista mozgalomnak, amely Parnell és hívei ügyességének és az angol radicálisok rosszul leplezett rokonszenvének segítségével az utóbbi időben nagy tért hódított Izlandban. Ez ország kétség nélkül legkényesebb pontja A NEMZET TÁRCZÁJA. Október 18. Macbeth. Irta Tommaso Salvinl. *) Hamletról mindjárt áttérek Macbeth jellemének meghatározására, mert nekem úgy látszik, hogy ő épp teljes ellentéte Hamletnek. Az ellentétek, ily magas fokra és ily tökélyre emelve, csak oly egyedül álló szellem termékei lehetnek, amint Shakspere, aki különösen szerette is őket. Ha Hamletet ekképp lehet meghatározni: »A gondolat hatalma a tett fölött«. Macbeth conceptióját így vélem definálhatni: »A tett hatalma a gondolat fölött.« És itt is Shakspere juttatott e nézetre, saját szavaiva. Maga mondatja hősével a II. felvonásban: »Nagyon hideg szellőt lehelnek a szók a tettek melegére; megyek, és meg van téve.« (Words to the heat of deads too cold breath gives. I go and it is done.) A harmadik felvonásban pedig hozzá teszi: »Különös dolgok forrnak fejemben, melyeknek karra van szükségük, melyeket végre kell hajtani, még mielőtt meg lettek volna hányva!« (Strange things I have in head, that will to hand Which must he acted, ere they may he scann’d ) És végre a negyedik felvonásban azt mondja: »A tovaillanó szándék nem érezik utol, hacsak nem jár vele a tett... És épp most, hogy megkoronázzam gondolataimat tettel, egybe gondolni és tenni kell!« (The flighty purpose never is o’ertook, Unless the deed go with it.... And even now To crown my thoughts with acts, he it thought and done I) Azt hiszem, hogy definitiom több commentárra nem szorul. *) Lásd a »Nemzet« október 12-iki számát. Az október 7-iki »Fanfulla della Dominicai-ból. Machbeth oly korban élt, melyben a vasat az aranynál többre becsülték. Politika, hadtudomány, diplomatiai tárgyalások, a személyes bátorság hatalma előtt mind háttérbe szorultak. Vad, állatias, véres kor volt, melynek azonban mégis megvoltak a maga előnyei; ilyenek: az elvállalt kötelesség szigorú teljesítése, az esküdött hűség szigorú megtartása, a báttorság tetteinek igazi bámulása, a tett szolgálatoknak mindig megfelelő jutalmazás; ezek nagy és nemes vonások. Tudatlanság vagy tán rosszul felfogott és roszszul irányzott nevelés gyümölcse volt, hogy az időben Skócia népei szilárdul hittek a jót vagy rosszat jövendölő jelenségekben, és minden természetfölöttinek látszó tüneményben, mely előttük mutatkozott. Nagyban hozzájárul e babonához ama nomád népek czigány életmódja, valamint a talaj sajátosságai is. Macbeth, aki nem volt egyéb erős, bátor, büszke és kaland vágyó katonánál, szintén hitt a jóslásokban. Egy napon, győzedelmes ütközetből térve viszsza, boszorkányokkal találkozik, akik hogy dicsérjék, trónust jósolnak neki. Azelőtt nem habozott sohasem; egyforma lépésben haladt előre, kísérve a szerencsétől, bizonyos lévén affelől, hogy ez folyton új örömöket és új dicsőséget fog neki juttatni. De ez időtől fogva vakmerő harczvágya vakmerő aspirátióvá lesz, és megszokott, folyton előretörő munkássága hirtelen megállapodik. Nem az akadályok állnak útjában ; egy eszme tartóztatja fel: a gyilkosság eszméje. Vért ontani anélkül, hogy ellentállásra találna. S ha ezzel minden be volna fejezve, ő már ezt is megtette volna; de neki sok veszteni valója van az esetre, ha nem sikerülne a mű rangja, katonai hírneve, a közbecsülés, melyben részesül, a kitüntetés melylyel csak legutóbb halmozta el királya. De lehetséges-e, hogy olyan vérmérsékletű ember, mint Macbeth, aki megszokta mindig szembe szállni a veszélylyel, végképp megálljon ez akadály előtt? ".Teste minden erejénél beleveti magát a »tett«be, és űzve a legyőzhetetlen nagyravágyástól, végrehajtja a királygyilkosságot. Ha ahhoz, hogy czélját elérje, bűnös helyett nagy és nemeslelkű cselekedetekre lett volna szükség: elárasztotta volna velük az országot. De vérre volt szükség, és ő ontott vért, mert ez kellett neki ahhoz, hogy trónra léphessen, és a trónon magát fentarthassa. Vérontástól vérontáshoz rohanva, az elesettek testeiből emel piedesztált ambitiójának. Bűneit sem lelki furdalás, sem félelem nem követi. Csak mikor Banquonak és Banquo ivadékainak szellemeit látja, beszél félre, de a tünemények magukkal ragadják és még inkább edzik tetterejét; a látomások exaltálják, de nem ijed meg tőlük ; mégis, csakhogy nyugodalma legyen, jobb szeretne lefeküdni a megölt Duncan mellé, mint hogy álmatlan éjein egyre zavarják áldozatainak szellemei. Nyugalomra gondol, megbánásra nem. Az orvos azt mondja neki, lady Macbeth állapotáról: »Itt a betegnek magának kell magán segítenie.« .. . Therein the patient Must minister to himself. S erre azt mondja Macbeth: Throw physic to the dogs, I’ll none of it. »Dobd tudományodat a kutyák elé, nekem nem kell!« Ami azt jelenti, hogy nem akarja megbánni, amit tett. Mit törődik visióival ? Harczol velük és erős lelke legyőzi őket! Milyenséges e vérengző nagyravágyás! De valamint Achillésnek, úgy neki is megvan sérthető oldala, és ott meg is sebzik. Ki hinne ma erdőben, amely mozog, mely egyik helyről a másikra megy ? Ki hinné, hogy éppen csak egy idétlen gyermek verhetne le egy colossust ? Machbeth hiszi, ez az ő gyenge oldala, ez a babona, mely erőtlenné és aztán tönkre teszi. De valamint a puszta oroszlánja, mely űzve az éhségtől merészen ugrik át a tüzes karikán, és beleesve a mögötte lévő verembe, melyben emberi ravaszság foglyul akarja ejteni, a fegyveres karaván puskáitól fogadva is küzd, és csodálatra méltó erőlködéssel akarja elkerülni, de hiába, végzetét , úgy Macbeth is egyesít hatalmas lelkében bátorságot és erőt, és harczol a sors ellen; de ez kimondta ítéletét, leveri, megsemmisíti, a vas emelte, s az ölte is meg. Ha hasonló jellemmel akarnám párhuzamba állítani Macbethet, VI. Sándor pápa fiát, a híres Cesare Borgiát említeném, aki éppen mint Macbeth, szintén nem talált más módot hatalma fentartására méregnél és tőrnél ; de emez aljasságokat, ocsmányságokat követett el, melyeket Macbethnek nem lehet imputálni. Skótország trónjának bitorlója vadságában is sokkal fenségesebb. Mikor legelőször olvastam a hatalmas tragédiát, azt vártam, hogy az alvajárás jelenetét inkább Macbeth maga fogja eljátszani, nem pedig a felesége, s nehezen is tudtam belenyugodni az ellenkezőbe. Különösnek tetszhetik, hogy a mű rám ilyen benyomást gyakorolt, de azt hiszem, ez eléggé megindokolható. A sonnambulismus jelenete az V. felvonás elején játszódik le; egész ekkorig, midőn az udvarhölgy és az orvos czéloznak rá, nem is várja senki és észszerűleg nem is várhatja. Lady Macbeth alig hogy elolvasta azt a levelet, melyben férje értesíti ama jóslatról, hogy királylyá lesz, máris tervet kovácsol e jóslat megvalósítására, és ura visszatértét eszközli ki, csakhogy lelke összes erejével rábírja arra a bűnre. 5 ösztökéli, ő győzi meg, ő bizonyítja be neki a végrehajtás könnyűségét, nem hajtja végre maga a tettet, de végre akarta hajtani. Duncan vérével szennyezte be kezét, csakhogy megmutassa férjének, mennyire közömbös dolog az a pár piros folt, és végre dőrének mondja és kemény szemrehányásokkal illeti, midőn hallucinálni kezd. Soha a lelkiismereti furdalás vagy a megbánás egy árva szava, soha egy kis felindulás vagy félelem, mely feltételezni engedné, hogy majd elérkezik a magábaszállás napja. S ez az aszszony, ki oly elhatározott terveiben, oly szilárd föltételeiben, mint dobhatja el egyszerre az állhatatosság köntösét, hogy csökkentse azt a rémes, de nagy benyomást, melyet egész pillanatig a hallgatóságra gyakorlott ? Shakspere, aki minden alakjában elejétől végig olyan szigorúan figyel a jellem következetességére, miért tett éppen lady Macbethnél kivételt ? Ő érte, aki képes lett volna szopós gyermekének ketté hasítani a koponyáját, csakhogy megtartsa egy esküjét ? Aki képes elkövetni a legszörnyűbb bűnöket, folyton megőrizve változhatatlan hidegvérűségét ? Hol, mikor van jelezve a caracterében beállott változásnak még csak valószínűsége is ? A betegség teszi gyöngévé és ingadozóvá ? Tegyük fel ezt, de én mégis óhajtottam volna, hogy ne akarná lemosni a Duncan vérét ujjairól, még álmában sem, és ha teljesen megőrizte volna azt a vadságát, melylyel alakja sokkal nagyobbnak látszik. (Azt hiszem, az a jelenet eredetileg Macbeth számára volt írva, és Shakspere csak azután változtatta meg valamely színész kedvéért (még akkor színésznők nem voltak) aki talán e nélkül nem találta elég hálásnak szerepét. Köszönetet érdemel a jó úr a Macbeth-személyesítők részéről, akiknek amúgy is óriási feladat jutott!) És lady Macbethet, a gonoszság e megtestesülését, férje mégis szereti és tiszteli! Nem akarta előtte felfedezni Banquo elrendelt meggyilkoltatását, hogy legalább e részben ártatlan maradjon; épp úgy elhallgatja előtte azt a tervét is, hogy Macduffot is elteszi láb alól. Lady Macbeth »rosszkor« hal meg: akkor, mikor férjének leginkább szüksége volna rá, aki cynicus hidegvérűségével bátorságot lehelt szívébe a bűnre. Nem hiába kiált fel Macbeth, mikor hírül viszik neki neje halálát: »She should have died hereafter!« (»Később kellett volna meghalnia!«)... Menj most, ahből, szállj szembe végzeteddel, halj meg fegyverrel kezedben, úgy amint éltél volna, ha a szertelen nagyravágyás, annyi bűn édesanyja, nem rontja meg szívedet és lelkedet ? Mindenki elátkoz, de mindenki csodál! Tárgyánál, jellemeinél, szenvedélyeinél fogva, melyekben a legmagasabb mérvű tragicum nyilatkozik, méltán ítélték a Macbeth-et Shakspere legkiválóbb alkotásának! Izland politikájának és Northcote jó stratégának bizonyult, mikor ezen a téren kereste fel ellenfelét. Most már előre lehet látni azt is, hogy minő taktikát fognak követni a conservativek a választási reform tárgyalásában, a legközelebbi ülésszakban. A liberálisok ebben a tekintetben egyenlővé akarják tenni a vidéki választó kerületeket a városokkal, úgy, hogy minden adófizető angol választó lenne. A vidéki kerületekben most csak az választó , akinek legalább 10 font jövedelmet hajtó földbirtoka van. A kormány javaslata tehát rendkívül megszaporítaná a választók számát, nevezetesen a nagyvárosok környékén, és a kormány azt reméli, hogy a választók nagy része a liberális táborhoz szegődnék. A conservativek nem ellenzik ezt a reformot, de azt kívánják, hogy egyszersmind a kerületeket is újra föl kell osztani. Northcote irlandi utazása azt bizonyítja, hogy e rendszabály elkerülhetetlen, mert a home-rulerek különben többségre jutnak Irlanban, a legközelebbi választások alkalmával. Ulster grófság, a conservativek és az angol souverainitás erős vára Izlandban, 29 képviselőt választ most, a többi három grófság pedig, amelyeknek kevéssel több lakosuk van, 72 képviselőt. A conservativek azt mondhatják tehát, hogy a választókerületek új beosztását az állam legfontosabb érdekei követelik. A liberálisok e szerint azon dilemma elé állíttatnak, hogy vagy megszaporítják a conservativ szavazatok számát, amelyeknek segítségével talán meg lehet buktatni a minisztériumot, vagy pedig lehetségessé teszik a home-rulerek diadalát, akik fenyegetik az állam épségét. Oroszország és Törökország. Konstantinápolyból okt. 13-iki kelettel írják a »Poli ti tisch e Correspondenz »-nek: Neidov orosz nagykövet, családjával együtt üdülés végett Brusszába költözött. Az ő távollétében Onou követségi tanácsos intézi az ügyeket. Ez úgy hangzik, mint egyszerű személyi hír, pedig több, mert megcáfolja azokat a híreket, amelyek szerint ismét nagyobb tevékenységet fejt ki Oroszország. A szultán mindent elkövet, hogy ne legyen ürügye Oroszországnak a keleten való izgatásra. A napokban kibocsátott táde szigorú kötelességévé tette a portának, hogy rendezze az orosz alattvalók magánköveteléseit, valamint azt is megparancsolta a szultán, hogy az Oroszországnak járó hadi kárpótlás részleteit pontosan kell fizetni. Ha tetkintetbe veszszük, hogy mily nagy a más alattvalók száma, akiknek követelésük van a portán, de akik a diplomás támogatás mellett sem képesek kielégítést nyerni, azt lehet következtetni hogy a porta főképpen arra töekszik, hogy Oroszországnak ne legyen oka panaszra. Ha mégis igaz volna, hogy Oroszország folytatja régi cselszövényeit, nagy titokban folytathatja, mert semmit sem lehet be"'e észrevenni. A törökök azonban mégis őrködnek. .. porta titkos utasítást adott nem régen az örményországi kormányzóknak, hogy tegyenek jelentést arról, várjon igaz-e, hogy orosz ágensek utaznak tartományukban, méregetnek, összeesküvéseket rendeznek és így tovább. Azt még nem lehet tudni, hogy minő felelet érkezett erre az utasításra. A »Poll. Corr.« tudósítójának magán értesülése szerint Oroszország várakozó állást foglal el Örményországban, mert arra számít, vagy talán tudja, hogy Anglia föl fogja vetni ezt a kérdést és naiv nógatásával ki fogja kaparni Oroszország részére a gesztenyét a tűzből. Az orosz diplomatia különben talán okult az utóbbi időben, hogy az oly merész szereplés, a minőre Krebel Filis popolban és az orosz tábornokok Szófiában vállalkoztak, Mencsikov traditióit követve, nem illik a mostani körülményekhez. Nelidov maga a sima eljárás embere. A napokban egy előkelő bolgárt fogadott és ezt mondta neki: »Gyermekkoromban volt egy tanítóm, aki egyszer azt mondta nekem, hogy egyetlen törekvése az, hogy megérhesse azt a napot, mikor nem lesz reá szükségem. Oroszországnak szintén csak az a kívánsága — mondta tovább Nelidov — hogy idővel fölöslegessé legyen Bulgáriában.« Nem vitatkozom, hogy mennyiben alkalmazkodik az orosz politika ehhez a szabályhoz, de az bizonyos, hogy Nelidov az izgatás látszatát is kerüli és békülékeny, ha csak lehet. Az tény, hogy a pánszláv áramlat e pillanatban gyöngül. Nem utolsó oka ennek, Konstantinápolyból okt. 13-ki kelettel a következőt írják a »Politische Correspondenz«-nek: Hasszán Fehmi pasa közmunkaügyi miniszter jelentését, melyet Kuhlmann úrral, a keleti vasutak meghatalmazottjával folytatott hosszadalmas alkudozás után készített, Edhem pasa elnöksége mellett, miniszteri bizottság tárgyalja most. A közmunkaügyi miniszter helyzete itt mindenkor kényes volt, de még kényesebb, ha vasúti kérdésről van szó. Itt ugyanis többen vannak, mint bárhol, akik gyanúsítják azt a minisztert, aki kedvező módon nyilatkozik valamely iparvállalatról. Hasszán Felmi pasa, jó hazafi egyszersmind ritka becsületes ember, megkerülte ezt a szintet, midőn nem mondott véleményt arról a kérdésről, vájjon a vasúti társaság múltját is bele kell-e vonni a mostani tárgyalásba, vagy pedig nem. A közmunkaügyi miniszter erre nézve utasítást kért a minisztertanácstól. Különben a portára nézve nem kevésbbé nehéz ez a kérdés. A porta ugyanis régóta súlyos vádakkal lépett föl a vasúti társaság ellen, amelyekre a társaság viszont szintén súlyos követelésekkel felelt. E kérdés oly bonyolult, hogy az osztrák kormány választott bíróságot ajánlott annak idejében. A porta vonakodott ebbe beleegyezni, a vasúti társaság ellenben folyton azt mondogatta, hogy megbízik a választott bíróság ítéletében. A porta irtózik e függő kérdés megoldásától, pedig minden esetre el kell magát határoznia reá. A török kormányhoz közel álló körök azt állítják, hogy a porta hajlandó lenne fátyolt borítani a múltakra, ha bizonyosan tudná, hogy az új vonalak építésére nézve meg tud egyezni a társasággal. Attól fél azonban, hogy vitatott jogairól lemond, azután pedig mégsem lesz haszna belőle.Ez az aggodalom talán alaptalannak látszik, mert Hasszan Fehmi és Kuhlmann az új conventio valamennyi pénzügyi föltételeiben megállapodtak egymással, és csak egy kérdés vár elintézésre, amelyet Hasszán Fehmi vetett föl, az tudniillik, hogy a társaság mondjon le osztrák jellegéről és mint ottomán társasággal hagyjon magával bánni. Ha ezt elfogadja a társaság, csak a legelőbb említett praelimináris kérdés elintézése marad hátra. Nyilatkozat. A csángó-ügyben, mendemondák alapján, minden adat fölsorolása nélkül, több hírlapi közlemény jelent volt meg, melyek rendetlenségekről tettek említést. Később a »Pesti Napló« hozott egy czikkecskét, mely már visszaélésekről beszélt. Daczára, hogy eme közleményben sem állíttatott, hogy én követtem volna el a visszaéléseket, nehogy a közvélemény azon hitben legyen, mintha az én kormánybiztosi működésem volt volna tisztátalan önmagam iránti kötelességből, f. hó 6-án, pénzügyminiszter úr ő excellentiájához, a következő kérvényt nyújtottam be: »Nagyméltóságú pénzügyminiszter úr! Kegyelmes uram! A bukovinai székely magyarok betelepítése körül történt állítólagos visszaélésekről, a legellentétesebb és legképtelenebb hírek keringnek a napi sajtóban. Anélkül, hogy túlbecsüljem ezen kósza híreket, de miután a bukovinai magyarok hazatelepítésébe én is befolytam, és ezen cselekményből a felelősségnek reám eső részét kész vagyok mindenkor a legtisztább öntudattal elvállalni, a mély tisztelettel kérem Excellentiádat, kegyeskedjék ellenem, illetőleg eljárásom ellen a legszigorúbb vizsgálatot elrendelni hogy igy az igazság kiderülvén, úgy Nagy méltóságod mint a közvélemény előtt tisztán álljon az ügy. Excellentiád bizonyára kegyes lesz ezen tiszteletteljes kérésemet teljesíteni, mert igazságszeretete nem engedheti meg, hogy bármelyik tisztviselője alaptalanul vádoltassék, vagy büntelenül gyanúsíttassék. A legmélyebb tisztelettel maradtam.« Hogy megkértem magam ellen a vizsgálatot, nem maradt titok. A hírlapok felemlítették s egyikmásik helyeslő szavakkal is kisérte e lépésemet. A hát mögötti, névtelen gyanúsítás, melynek forrására nem lehet jutni, más módon nem volt általam elérhető, csak úgy, ha egy hivatalos vizsgálatnak alávetem magamat. Megtettem nyugodt lelkiismerettel, mert nem éreztem magamat bűnösnek semmiben. Azóta, hogy hivatott kérvényemet benyújtottam, megszűntek a gyanúsító közlemények. A sajtó hallgatott, várta s várja a vizsgálat eredményét, attól téve függővé az ítéletet. A »Függetlenség« azonban nem birt annyira türelemmel, hogy bevárja a vizsgálat lefolyását. Folyó hó 16-iki 285. számában Kozma Sándor főügyész úr ellen egy czikket közöl, melybe személyemet is bevonja, — bevonja oly szavak kíséretében, a melyeket szó nélkül nem hagyhatok. A tényállás az, hogy a »Függetlenség« a csángók javára hozzá beküldött adományok egy részét a csángó-egyesületnek mindeddig be nem szolgáltatta. Említett czikkében a lap igazolni törekszik eme mulasztást. Igazolásához csak annyiban van közöm, amennyiben takaróul az én nevemet is felhasználja, azt mondván, hogy a pénz beadásának egyik oka az volt, mert én sikkasztással lettem vádolva. Nem állítja ugyan, hogy sikkasztottam, csak azt, hogy sikkasztással vádoltattam. Ámde ez állítás, így megírva is koholmány és rágalom. Mert engem sikkasztással nem vádolt senki, sem a minisztérium előtt, sem a sajtóban. Mint államtisztviselő s egy nagy ügyforgalommal bíró jószágigazgatóság vezetője, hivatalos teendőimmel annyira el vagyok foglalva, hogy hírlapi polémiákba bocsátkozni nincs időm. De kedvem sincs hozzá különösen azon okból, mert kormánybiztosi működésemről, emlékiratomban, a nyilvánosság előtt beszámoltam, mert a sajtóban felmerült gyanúsítások alaptalanságának kiderítése czéljából vizsgálatot kértem magam ellen, tehát megtettem minden lehetőt, amit jó hírnevem megóvása érdekében s a fölzaklatott közvélemény megnyugtatására tehettem. E nyilatkozattal sem akarok polémiát folytatni. Csupán azt kívántam a »Függetlenség«-nek értésére adni, amit már fennebb kijelentettem, hogy azon állítása, mintha én sikkasztással lettem volna vádolva: rágalom. Ez utolsó nyilatkozatom a csángó ügyben. — Ezzel még tartottam magamnak. Többé semminemű támadásra felelni nem fogok. Apellálok a józan közvéleményre s arra kérem, hogy a vizsgálat eredményét legyen kegyes bevárni. Ha bűnösnek találtatom, ám akkor sújtson kárhoztató ítéletével. Szeged, 1883-ik év október 18-án. NAGY GYÖRGY, a franczia radicálisok föllépése, akik annyira compromittálják ez országot és kijózanítják a pánszlávok csöndes titkos reményét, amelyet Oroszország és Francziaország esetleges szövetségéhez kötöttek. A vasúti kérdés Törökországban. hírek. Október 18. Hivatalos. Kinevezések. A m. kir. igazságügyminiszter a biliéti kir. közjegyzői állomásra Kossa Endre makói közjegyzői helyettest nevezte ki. A m. kir. igazságügyminiszter, Nemes József végzett joghallgatót a m. kir. igazságügyminiszteriumhoz dijtalan fogalmazó-gyakornokká nevezte ki. A magyar kir. igazságügyminiszter, Leeszl Géza kaposvári kir. tör