Nemzet, 1883. október (2. évfolyam, 269-299. szám)
1883-10-09 / 277. szám
SZERKESZTŐ dÍja: Barátok tere, Athenaeum-épület, I. emelet, A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk es Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. II. évi folyam. KuntarfAVÜ: Barátok-tere, Athenaeum-épület, földtári*. Előfizetési hu: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esd kiadás együtt: 1 hónapra .......................... 2 írt 8 hónapra .......................... 6 » 6 hónapra ..........----............ 18* Az esd kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenként _ _ ____ .. 1» REGGELI KIADÁS Budapest, 1883. kedd, október 9. 277. szám. Budapest október 8. Az egyenes adók reformja Ausztriában tekintettel a magyar adórendszerre.*) Irta Wachtel Aurél. II. 1862. julius 8-án Plener pénzügyminiszter a földadóra nézve egy oly javaslatal járult a parlament elé, mely szerint az eddig irányadóul szolgált 1824. évi árak helyett az 1839—58-ikiek átlaga szolgáljon alapul, és a művelési ágakban történt nagymérvű változások — közös legelők megosztása és fölszántása, szőlőültetés stb. — számba vétessenek; a parlamenti választmány e javaslatnak Gácsország és Bukovinára terjesztését, és a némely tartományokban még meg nem kezdett catasteri munkálatoknak gyors keresztülvitelét is indítványozá. De csakis e választmány tárgyalta a javaslatot: a ház maga nem. 1863. okt. 5-én az egész egyenes adórendszerre kiterjedő reformjavaslattal állt elő ugyan a miniszter. A jövedelmi adót a személyi jövedelmek kipuhatolásának nehézsége s a viszonyaink igényelte magas adókulcs mellett keresztülvihetetlennek tartá, s ezért a hozadéki adók mellett kardoskodott. E javaslat sem haladott azonban a bizottsági tárgyaláson túl, mivel az alkotmánynak közbenjött felfüggesztése s a magyar kiegyezési törvények megalkotása, bőven elfoglalták a birodalmi tanácsot. Érdekesnek tartjuk mégis annak elmondását, hogy a keresetadóra nézve e javaslat öt fokozatot állított fel, a szerint, hogy az ipar vagy kereskedelmi üzlet 2000-nél kevesebb, 2000—10,000, 10,000— 60,000, 50,000-nél több lakóval bíró városban vagy Bécsben van. A cataster minden fokozatban iparcsoportok szerint, az adózók által nyújtandó adatok alapján tartatott volna nyilvánlatban. Az adótételt a törvény szabta volna meg, esetleg becsléssel lett volna megállapítva az átlagos tiszta haszon huszadával ért volna föl. A minimális tételeket a törvény az eddigi eredmények fonalán szabta volna meg: gyáraknál 420, nagykereskedőknél 600, egyebeknél 100, 80, 60, 40, 20 frttal, hajózási vállalatoknál 45, egyéb szállító üzleteknél 16—20 vonó állat után 140 frttal; ügyvédi, közjegyzői, alkuszi, bizományi, szállítói üzleteknél 50, 40, 30, 20, 10 írttal, kisebb nemű üzleteknél 8, 6,5, 4,2 írttal. A többi iparüzleteket becslés utján fenti tételekhez képest vetették volna adó alá. A poroszhoz hason osztályfokozat ez, mely a gyakorlatban egyenlően, az igazság követelte arányosság szerint alig egy tartományban, s így még kevésbbé országszerte érvényesülhetett volna. Az osztályba sorozás ismérvei hiányoztak, s a mely gyár Csehországban a vele egyes csoportban létező üzletekhez aránylag a minimális tételt fizette, Galicziában esetleg a legmagasabb tétel alá soroztathatott volna. Az 1868. évi tetemes előirányzati hiány új reformjavaslatot érlelt meg Breszl akkori pénzügyminiszterben. Az átmeneti évek hiányait vagyonadóval akará födözni. A földadónál a tiszta jövedelmi földadócataster némi helyesbítésével érte be, a házbéradó érintetlen maradt, s a házosztályadó a házak haszonértéke alapján szabályoztatott volna. Breszl keresetadójavaslata sokkal gyakorlatibb, mint az 1863. évi. Minimális tételt s osztályozást nem ismer, az adózók bejelentési kötelezettségét ellenben szabatosan körülírja: az üzleti tőke, műhely s eladó helyiség kiterjedése, ezek bérértéke bevallandók. Idegen tőkék kamatainak és segéd nélküli üzleteknél a segéd évi kereseténél magasb összegnek levonását a javaslat tilta. Brestl a törvényhozás évi elhatározásának óhajta a direct adók főösszegének megszabását fentartani, a hányadosnak tervezett jövedelmi adót kivéve, hogy ezzel a jövedelmiadó-javaslat elvetése esetére a fiskális érdeket biztosítsa. Brestl ugyanis, ha a jövedelmi adó elfogadtatik, a többi adók jelenlegi pénzügyi eredményével beérte, ellen esetben pedig ezek főösszegét emelte volna. Tudjuk, hogy e javaslatok közül csak a földadóra vonatkozó nyert megerősítést és ez is csak a magyar kiegyezés után 1869-ben lett végrehajtva, az adó pedig a keresztülvitt új cataster alapján csak 1881. óta szedetik be. Elmondottuk más helyen azt is, hogy a Breszl által kezdeményezett adóreform egyik fő czélja, az állami bevétel fokozása, a végrehajtásnál épp ellenkezőjébe csapott át. Midőn tehát csak megérintjük, hogy a többi javaslatok az alsó- és a felsőház nézeteltérésen szenvedtek hajótörést, csak azon nyomós érvelésre utalunk, melylyel Breszl a földadónál a főadóöszszegnek előzetes törvényhozási megállapítását ellenezte. A mi földadójavaslatunk is eredetileg fix összeget tartalmazott, mit az 1875. évi VII. törvény elvetett, az 1871. évi XL. törvény pedig 29, illetve a földtehermentesitési járulékkal együtt 40 millióval állapított meg. »Midőn — úgymond Breszl — bevételekkel kell a kiadásokat födezni, nem lehet valamely adónemre fix összeget szabni anélkül, hogy a viszonyt a többi adónemeihez ismernék. A valuta ingadozása is illusóriussá teszi a kiadási tételek állandóságát, rendkívüli viszonyok közt pedig a fix összeg betartása úgy is lehetetlen.« Bölcs szavak, melyek szélesebb látkörre vallanak, mint minővel az eddigi osztrák javaslatokban találkoztunk; kár, hogy ezen ügyes pénzügyminiszter sem tudott reformjavaslataival keresztülhatolni. A felhozott indok egyébiránt *) Mutatvány szerzőnek a M. T. Académia által jutalmazott adóügyi munkájából, legalább is illusoriussá teszi a mi földadónk fixírozását is. Midőn az Auersperg-Lasser minisztérium öt évvel utóbb Brestl javaslatait újból fontolóra vette, a közvélemény megint a gyökeres újítás jelszavával akadályozta meg az oly égetően szükséges javításokat. Pedig helyesebb lett volna a létező adók továbbképzése, ezeknek egy jövedelmi adóval kiegészítése útján legalább megkezdeni a haladást. Az 1878. évi házadó javaslat, melyről a házadó tárgyalása közben megemlékeztünk, Breszl javaslatának bizottsági átdolgozása volt. Ez a javaslat másfél évig vajúdott, hogy azután törvényerőre még se emelkedjék. A Breszl-féle keresetadó javaslat külön tárgyalta a nyilvános számadásra kötelezett, külön a magánvállalatokat, s külön az önállótlan kereseteket. Az első helyen nevezett vállalatok az 1849. évi jövedelmi adótörvényben a többiekkel egy kalap alá vonattak, s a bruttó bevételből levonható tételek szabatos meghatározásának díjában a panaszok véget nem értek. A javaslat szintén a nyers bevételt véve alapul, a föld-, ház- és járadékadó tárgyát képező jövedelmek, igazgatási, karbantartási és üzleti költségek levonása megengedtetett, de nem a szenvedőleges kamatoké, sem az értékleírásoké. A törvény értelmében az előző három év jövedelmének átlaga, a javaslatéban az utolsó évi szolgál adóalapul. Hogy az eddigi 10 százalékos adókulcs megmaradjon-e, vagy mi lépjen a helyébe, a javaslat nem mondja. A bizottság a fiskális eredményre való tekintettel, nem mert ugyan a javaslat túlszigorával szakítani s azt a jövedelmet nem alkotó összes bevételek levonásának megengedésével tiszta jövedelmi adóvá átalakítani, de anynyi javítást még is tett a javaslaton, hogy a passív kamatok és az értékleírások megadóztatását elerte. A magánkeresetek adója hozadéki adó lett volna, melynek alapját bizalmi férfiak bizonyos törvényesen körülírt ismérvek fonalán szabták volna meg. Még minekelőtte a házadójavaslatot a felsőház tárgyalás alá vette és a keresetadó az alsóház asztalára került volna, a kormány megint mást gondolt, és mindkét javaslatot visszavoná. Az 1876. őszén benyújtott uj kormányjavaslatok szerint, a földadónál, az uj cataster életbeléptéig, valamint a házadónál 10°/0-os leengy.dfsC20*tariVról 24°/0-ra) adatnék, a kiterjesztett házadó ellenben 20°/0-ról 24-re emeltetnék, a keresetadó-tarifa pedig 10—24°/0-al mérsékeltetek . Tirol és Trieszt adókedvezményei s a fenálló mentességek közül is több megszűnnek, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra nézve Breszl javaslatának bizottsági átdolgozása lépne életbe s az 1849. évi úgynevezett jövedelmi adót egy általános tiszta jövedelmi adó váltaná föl, mely Depretis pénzügyminiszter kijelentése szerint, hivatva lenne az adókötelesek körét ama jelentékeny számú állampolgárokkal megbővíteni, kik a jelenlegi rendszer mellett semmi vagy aránytalanul csekély járulékot viselnek, és a hozadéki adóknál adott kedvezmények mellett is még két millióval növesztené az állam bevételeit. Az osztrák parlamentben a javaslatok eltérően kíráltattak. A gyenge fogyasztású tartományok képviselői az egyenes adók fokozását ellenezték, az indirect adók teljesebb kiaknázását ajánlván. Mások a jövedelmi adó behozatala előtt tájékoztató jövedelem becsléseket óhajtottak , melyek elé azonban a kivitelnél nehezen legyőzhető akadály gördült volna: t. i. az adózók abbeli félelme, hogy a bevallás jelenlegi tíz százalékos adójuk kiszabásánál alapul vétethetnék. Az adómentes minimumra (600 frt) helyes észrevételt tenek, hogy az fővárosunkban csekély, falun sok. Az adótétel progresszója, mely Poroszországban 3, Szászországban 21/10/0-ig nő, ott 5°/0-ig ment volna; igaz, hogy az 5°/0 csak 70.000 frt jövedelemnél állt volna be. Tényleg valószínűen kevés idő múlva már még magasabb lett volna az adó, mert a százalék csak az adóegységek megállapítására szolgált, melyek a a kontingentált adó kiosztásánál zsinórmértékül alkalmaztatnak. A progresszó ellen a szoczialismus kísértetével ijesztgettek, és a tiszta jövedelmi adót maga a kormány buktatta meg felületes jövedelmi becsléseivel, melyek szerint hol 1000, hol 800, hol 767 milliót tenne az Ausztriabeli összes keresetek bevétele (egy képviselő éppen csak 307 milliót vélt megállapíthatni, holott egy másik Poroszban és Ausztria vagyonossági arányát 10,6-ra téve 2000 milliónál többet hozott ki), úgy hogy az adókulcs fölötte magas lett volna, ha csak a leszállítást a hozadéki adóknál akarták volna is pótolni, mely leszállítás a kormány előterjesztése szerint csak 8 millióval, alaposabb utánszámítások szerint ellenben 12 millióval apasztotta volna az állami bevételt. A földes házadó leszállítását is kifogásolták, amaz a tényleg fennálló aránytalanságot nem orvosolta volna, s emez a kiterjesztett adónál szándékolt emeléssel (20°/o-ról 24-re) nagyobbára épp azon házbirtokosokat sújtaná, kik a terhet a lakókra át nem háríthatják. A keresetadónál az alsó osztályoknak, melyek nagy része addig a harmados jövedelmi adópótlék alól mentes, csekélyebb elengedés jut mint a felsőbbeknek, s mégis az alsók a jövedelmi adóval nagyobb mérvben terheltettek volna. A személyjövedelmi adót mégis lényegileg változatlanul fogadta el a ház, az adóösszegnek kontingentálása, a jövedelmi bevallás általános kötelezettsége, a felszólalás joga, kiterjesztve még a mások jövedelmének alacsony voltára is, s a bevallások esetleges közhírré tétele mind el lőnek fogadva. Az országos érdeket azonban ezúttal a tartományi és helyi érdekek buktatták meg; azt a kérdést, hogy a tartományok szedhessenek-e pótlékot ez új adótól (mely teljesen kiaknázható és szükség esetére sikeresen fokozható csakis pótlékok nélkül maradhat), s hogy a községek, melyek az elengedett adónak megfelelő pótlékot elvesztik, miként kártalaníttassanak, a parlament nem tudta megoldani s igy a reform ismét meghiúsult Az 1883. január 15-én az osztrák parlament elé terjesztett adójavaslatok, melyeket behatóbban szándékozunk ismertetni, több tekintetben figyelmünkre érdemesek: az osztrák kormány sokban szem előtt tartá a magyar egyenes adókra vonatkozó 1875. évi törvényeket, bár sem ezekre, sem a némely határozatoknál mintául szolgált franczia és német törvényekre nem hivatkozik. A kormány, jelesen az 1875. évi magyar reformtörvények nyomán a kereseti adótól elkülönítve szabályozza a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóját, s a kamatjövedelmet és a járadékokat, továbbá a személyes jövedelmi adóval kívánja az egyenes adók rendszerét olyképp kiegészíteni, hogy a közterheknek valamennyi állampolgárra arányos és igazságos módon való felosztása, amely a hozadéki adóknál figyelembe alig vehető — a lehetőség szerint megközelíttessék. Helyesen utal e törvényjavaslat indokolása arra, hogy a hozadéki adók egymagukban mindig egyenlőtlen közterhet képeznek, mivel egyfelől valamennyi kereseti ágra nem terjeszkedhetnek, másfelől az adózó személyi viszonyainak, adósságai kamatjának számon kívüli maradása miatt egyenlőtlenül nehezednek az adózókra, de épp e miatt az állam növekvő szükségletei esetén az aránytalan felosztás súlyosbítása nélkül nem is fokozhatók. Mint számunkhoz fél év mellékletTftliMfttelTA, A kassai gazdasági tanintézet. A kassai gazdasági intézet újjászervezéséről a kassai kereskedelmi és iparkamara évi jelentése a következőket írja: Kötelességünknek tartjuk e helyen a kassai gazdasági tanintézettel és azon szervezeti hiányokkal is foglalkozni, melyek megszüntetése a szép reményekre jogosító intézet felvirágoztatása érdekében — meggyőződésünk szerint — feltétlenül szükségesek. A gazdasági szakoktatás érdemében a hetvenes évek elején felmerült abbeli panaszok folytán, hogy a hazai intézetekből kikerülő ifjak közt sok olyan találkozik, ki a gyakorlatban álg vagy igen nehezen találja magát a reá bízott teendők természetében végrehajtásába, beható tanácskozásokán azon változtatás állapíttatott meg, hogy a gazdasági szakintézetekben az oktatási idő két évről háromra emeltessék oly kikötéssel, hogy az első év kiválóan a gyakorlati oktatásra és a szükséges kézfogások elsajátítására fordíttassék és ez értelemben a tanuló ifjúság szigorúan szoríttassék a gazdaságban előforduló minden munkálatok végrehajtására. Ily értelemben — a magyaróvári felsőbb gazdasági tanintézet kivételével, mely académiává alakíttatott át, — szervezetükben megváltoztak a keszthelyi és debreczeni felsőbb gazdasági tanintézetek, ily értelemben szerveztetett a kolosmonostori és ily értelemben nyittatott meg a kassai m. kir. gazdasági tanintézet is az 1875. év október havában. Ez intézetnek immár nyolcz évi működése alatt elegendő tapasztalat gyüjtetett, hogy a megváltoztatott oktatási módnak és iránynak alkalmas vagy alkalmatlan volta fölött nyilvánult szaknézeteket szellőztethessük. Bármennyire kecsegtessen is bennünket a fent érintett intenzio a siker kilátásával, mindazonáltal be kell vallanunk, hogy támadnak nehézségek, melyek természetüknél fogva legyőzhetlenek és igy a fenti czél elérését sok tekintetben illusoriussá teszik. A kassai és vele hasonló rangú intézetekbe hat osztályt végzett olyan fiatal emberek vétetnek fel, kik idáig folytatott tanulmányaik alatt s betöltött 16—17 éves életkorukban tulajdonképpen nem szerezhettek annyi életphilosophiát és annyi komolyságot, mint amennyi a gazdasági szakképzéshez, mint jövendőbeli kenyérkereseti pályához megkivántatik és azon iskolai gondtalansággal, melyet még magukkal hoznak, oly viszonyok közé kerülnek, melyeknek természetét és horderejét megitélni s felfogni éppen nem képesek. Ezen ifjaknál sokszor még az első évnek leforgása sem elég arra, hogy az ifjút iskolás gyermeki természetéből kivetkőztesse és arra képesítse, hogy józan gondolkozással és kellő komolysággal fogadja, végezze a reá bízottakat s azok lényegét átértse, más szóval a növendék inkább játszi módon tölti idejét a munkánál, melyben már neveltetési irányánál fogva is — talán nem is egészen helytelenül —válogat, mert ő például nem azért megy az intézetre, hogy belőle trágyahordó, pöczegödör tisztogató, szecskavágó stb. napszámos neveltessék. Ez legtöbb esetben ellenszenvet szül már azért is, mert a gyakorlati szakképzettség elérése czéljából — rá van parancsolva az ilynemű gyakorlati foglalkozás. És kérdjük, megkívánja-e ezt a szakképzettség!? vagy nem tartozik-e inkább ez a földmíves iskola hatáskörébe, hol munkások, béresek vagy felügyelő gazdák neveltetnek! ? Elsősorban tehát ebben a fogyatkozásban látunk egy oly természetű nehézséget, melyet oly intézetnek, melynek hivatása a szakképzés, gyakran a legjobb akarat mellett sem sikerül mindenkor legyőzni. Nem sikerülhet pedig részben azért, mert a gazdasági tanintézet gazdasága sokkal kisebb, mint amilyen kiterjedésű megkívántatnék arra, hogy csak 15 első éves hallgatót a gazdaság gyakorlatában folyton foglalkoztathasson, de még inkább phisikai kivihetetlenség, hogy a gyakorlati oktatást vezető s felügyelő szakközeg minden egyest egyaránt ellenőrizhessen s rugalmasságát is folyton fentarthassa, mert neki más természetű hivatalos kötelmei is lévén, azokat sem hanyagolhatja el, vagy ha ezt teszi, a következéseket kénytelen elviselni. A mostani állapot mellett vagy az egyik, vagy a másik ügy minden esetre rövidséget szenved. Nehezíti — nevezetesen a kassai intézetben — a gyakorlati oktatást még azon körülmény is, hogy a fiatalság — convictus hiányában — kénytelen a távolabb eső városban lakást és élelmezést keresni. Eltekintve attól, hogy a járáskelés a növendéktől, illetőleg a gyakorlati foglalkozástól nagyon is számba veendő időt von el, a ki- és bejárás fárasztja is a tanulót és mivel a test fáradt, kétséget nem szenved, hogy a szellemi fogékonyság helyére a lankadtság és a szellemiek iránti közöny lép. E mellett nem hagyható figyelmen kívül azon körülmény sem, hogy a szerényebb anyagi vizonyokkal küzdő szülő nem képes a nálunk más városokkal szemben sokkal drágább lakás és élelmezés költségeit viselni. Míg ez irányban a kolosmonostori gazdasági tanintézetben — értesülésünk szerint — igen üdvös reform foglalt helyet, a mennyiben 1883-ban 7 állami ösztöndíjas helyre, (melylyel ingyenlakás, fűtés, élelmezés, világítás, mosás, esetleg gyógykezelés és tandíjmentesség jár) és hat szabad helyre (18 frt élelmezési dij és ugyanazon kedvezmények) pályázat hirdettetik, a kassai intézetre nézve ilynemű intézkedés a kormány részéről nem történt. Nem csoda tehát, hogy a kassai intézetnél, szemben más intézetekkel a hallgatóság száma csekély. Nézetünk szerint kívánatos volna az intézetek szervezetét oda módosítani, hogy a gyakorlati évet a fiatal ember országszerte ismeretes, jeles földbirtokos vagy bérlőnél töltvén, a nyert bizonyítvány alapján mehessen az intézetre elméleti kiképeztetés czéljából. Megjegyezzük azonban, hogy ezen birtokosokra vagy bérlőkre sem kellene három-három fiatal embernél többet kiképezés végett bízni és megengedhetőnek véljük azt is, hogy az intézet gazdaságában is egy időben legfeljebb három ifjú nyerhessen gyakorlati kiképzést, mert ennyit teljesen foglalkoztathat és alaposan bevezethet a gyakorlat minden pirasisába. Ha ezen újabb rendszer azonban el nem fogadtatnék, akkor elodázhatlanul szükséges, hogy a kassai intézetben egy convictus oly módon állíttassák fel, mint a kolosmonostori intézetben. A kassai intézetnek egy másik nagy fogyatkozását látjuk abban, hogy az intézetet látogató fiatalságnak nem nyúttatik mód arra nézve, hogy a gazdaságot érintő iparágakban is kellő szakismereteket és gyakorlatot szerezhessen. Ilyen iparág elsősorban a szeszfőzés, mely mezőgazdaságunk és állattenyésztésünk fejlődésére oly lényeges befolyással van. Intézetünk felvirágzása és az azt látogató növendékek alapos kiképzése érdekében javasoljuk Excellenciádnak, méltóztassék az intézettel kapcsolatban egy szeszfőzési tanfolyamot berendezni. E tanfolyammal azon kettős czél éretnék el, hogy egyrészt az intézet növendékei elsajátítanák a reájuk nézve a felvidéki mezőgazdaságunk jelen fejlődési stádiumában — nélkülözhetlen, elméleti és gyakorlati képzettséget a szeszgyártás terén, másrészt ezen tanfolyam megfelelő szervezet mellett jeles szeszfőzőket képezhetne felvidékünk 600—700 szeszfőzdéje számára, melyek ma rendszerint a Galicziából eredő, leggyarlóbb és legmegbízhatlanabb emberekre (mint főzőkre) szorulnak. A tanfolyam vagy akként volna szervezhető, hogy magába a tanintézetben állíttatnék fel egy szesztermelési telep, vagy oly módon, hogy az intézet szaktanára a tanodában adná az elméleti oktatást, míg a gyakorlati képzés Kassán létező, szép berendezésű, nagy szeszgyárban nyújtatnék. Az első módozatot, bár az absolute tökéletesebb, — tekintve állampénztárunk szorult helyzetét — nem merjük ajánlani, de a másikat, mint könnyen keresztülvihetőt és olcsóbbat, a legmelegebben ajánljuk Excellentiád magas figyelmébe. Nézetünk szerint az államnak szerződni kellene a kassai szeszgyárral a telepnek a gyakorlati oktatás czéljaira bizonyos meghatározott időpontokban való átengedése tárgyában és ezen szerződéses viszony csak annyiban okozna költséget, amennyiben a gyárosnak a felhasználandó nyersanyag értéke téríttetnék meg és amennyiben a telep berendezésének és a megfelelő munkaerőknek átengedéséért, valamint a netán okozható károk megtérítése fejében bizonyos szabott átalányösszeg fizettetnék évente. Nem akarunk e helyen nagyobb részletekbe bocsátkozni, de Excellentiád ismert ügyszeretetére bízzuk ezen fontos kérdésben is a kezdeményezést, mely nekünk hihetőleg alkalmat adand e tárgyra vonatkozó nézeteinket és javaslatainkat részletesen kifejteni. Vannak más iparágak is, melyeknek a kassai intézet megfelelő szervezeti kiegészítések mellett képzett erőket nyújthatna, ilyen a sörfőzés, a keményítő gyártás, sajtkészítés stb. Erről azonban ez alkalommal hallgatunk, nehogy sokat felkarolván, keveset vagy éppen semmit sem értünk el. Egy további fogyatkozása intézetünknek abban keresendő, hogy az mindeddig nem tudott egyes, reánk nézve életfontosságú tenyésztési ágakban, milyenek például a gyümölcstenyésztés, a méhészet, a tyúkászat stb. valóságos mintáteleppé, egy nagyszerű focussá fejlődni, mely felvidékszerte felvilágosítólag, buzdítólag hatna. Az intézet mintagyümölcsészete, tyúktenyésziskolája és mintaméhészete nemcsak a növendékek kiképzésére szolgálna hatalmas eszközül, de abban a kassai praeparandia növendékei, tehát a jövő néptanító nemzedék és a rövid tartamú tanfolyamokra behívható néptanítók is alapos és jövő boldogul hatásukra s a neveltetésükre bízandó vagy bízott gyermekek mivelődésére kiható oktatást nyerhetnének. A tanoda továbbá nagy mulasztást követ el, midőn mit sem tesz arra nézve, hogy a felnőttekre, tehát Kassa és vidékének birtokos- és gazdaközönségére felolvasások, kísérletekkel és demonstratív oktatással egybekötött előadások minél sűrűbben való rendezése által oktatólag, serkentőleg hasson. Nagy hiba elvégre az, hogy a tanoda nem tekintetik felülről is azon tekintélyes közvetítőnek, melynek közbenjárása mellett a gazdasági tevékenységgel szoros nexusban álló tereken létesült újítások, találmányok és felfedezések gyakorlati bemutatása és kipróbálása — ha szükséges, rendkívüli költség mellett is — az intézet nagy vidéke és gazdaközönsége javára eszközöltessék. Ezen egész kérdésnél a nélkül, hogy a szigorú objectivitás teréről lelépnénk, lehetetlen a punctum saliens elől kitérnünk és azon fontos okot elhallgatnunk mely meggyőződésünk szerint az általunk anynyira kedvelt és felvidékünkre életfontosságú intézet lételét is komolyan veszélyeztetni képes, értjük azon sajnos passivitást, melyet — eltekintve a biablonszerű, előírt működés hűséges elvégzésétől — a tanoda fővezénylete tanúsít. Egy tekintélyes, ügyes, mozgékony és az ősi, fatalistikus megnyugvást nem ismerő igazgatás egy ily szépen felszerelt és a vezetőnek erélyes, lelkes kezdeményezése folytán az életrevaló, hasznos dolgok létesítésétől nem idegenkedő kormány által még tökéletesebben felszerelhető intézetben oly hatalmas eszközzel rendelkezik a város, a megye, az egész felvidék felvillanyozására, érdekeltségének felköltésére és a tanoda megkedveltetésére, hogy valóban bámulnunk kell azon, miként juthattunk az intézet majdnem nyolcz évi fennállása után azon szomorú eshetőséghez, miszerint ezen Kassa város nagyszerű áldozatkészsége és az állam nemes jóakarata által létesített és fentartott tanoda a lét vagy nem lét kérdése alá állíttatik. Nem kívánunk világosabban szólani, de tisztelettel kérjük Excellentiádat, méltóztassék az elmondottakat magas figyelmére és tanulmányozásra méltatni és oly intézkedéseket tenni, melyek nekünk, székhelyünknek, megyénknek, sőt az egész felvidéknek a kassai életre való intézetet ne csak megtartsák, de azt új életre is ébreszszék. Mint olvasóink tudják, az igazgató személyére vonatkozó kívánság már teljesíttetett, amennyiben az intézet dr. Stodiczky Jenő személyében buzgó és képzett igazgatót nyert, aki remélhetőleg biztosíthatni fogja ezen intézet virágzását. Közlemények. Az orsz. iparegyesület szállításügyi bizottsága megkapta a komáromi kir. törvényszéktől a területéhez tartozó járásbíróságok számára 1884. évre szükséges irodai szerek szállítására vonatkozó árlejtését, hogy azt az érdeklődőkkel közölje. Benyújtási határidő f. hó 30-ika. Bővebb részletek az iparegyesület ujvilágutcza 14. sz. a. irodájában tudhatók meg, A magyar gazdák társas köre. A Gazdakör igazgatósága folyó 1883. évi október hó 10-ik napján azaz szerdán dé után 6 órakor ülést tart, melyre a tagok tisztelettel meghivatnak. Somssich Pál, elnök. A vas és fémáru munkások önképző egylete felhívta az országos iparegyesületet, hogy az egyesület köréből kérjen fel néhány szakférfiút, hogy a vas- és fémipari munkások egyesületében a folyó évben tartandó összejövetelek alkalmával, az egyesület művelődési czéljainak előmozdítása végett felolvasásokat tartsanak. E megkeresés a kézműipari szakosztálynak legközelebb megtartandó ülésén fog tárgyaltatni. A fővárosi és vidéki kereskedők köre legutóbb tartott ülésében a választmány által hozzáutasított azt a kérdést tárgyalta, hogy a közlekedési vállalatokkal szemben a köztagok visszkereseti ügyeinek elintézésére a kör kebelében minő intézmény létesíttessék. Az elnökség elhatározta, hogy a felmerülő ilynemű ügyek vezetésével egyelőre Mayer Sándor igazgatót bízza meg, aki mellé e végből egy segédet fog alkalmazni. Erről az elnökség, a tudakozó iroda életbeléptetését tudató körlevélben egyidejűleg fogja a köztagokat értesítetni.—Az első cs. kir. szab. dunagőzhajózási társaság kimutatása a szeptember hó 13-tól szeptember 19-ig terjedő hét bevételéről: 1883. év: 418,865 forint 91 krr. 1882. évi 457,038 forint 19 kr., ehhez bevételek a hajózás kezdetétől folyó év szeptember 12-ig 10.463.792 forint 80 kr., 1882. évi 9.525.084 forint 21 kr. Öszszesen az 1883. évi bevétel 10.882.658 forint 71 kr., az 1882. évi 9.982.122 forint 40 krajczárral szemben. A mohács-pécsi vasút kimutatása szeptember hó 16-tól szept. hó 22-ig terjedő bér bevételéről: 1883. évi 27,735 forint 98 kr, 1882. évi 28,890 forint 16 kr., ehhez a bevételek a m. é. deczember hó 1-től folyó évi szept. hó 15-ig 907,679 forint 64 kr.,az 1882. évi 851,613 forint 98 kr. Összesen az 1883. év bevétele 935,415 forint 62 krajczár, az 1882. évi 880,504 forint 14 krajczárral szemben. Kőbányai sertésüzlet. A sertéskereskedelmi csarnok jelentése. — október 8. A hangulat nyomott, a vevők tartózkodók. — Magyar, öreg nehéz 49.-----60.—, fiatal nehéz 51.50—.52—, közél 51.50 — 52.50, könnyű 53.-----55.—. Eredeti nehéz 49 —50, közép 51.-----51.50, könnyű 53.-----54.—. — Romániai bakonyi, nehéz 53.-----.— átmeneti, közép 53.—54.— átmeneti, könnyű 54.-------.— átmeneti, eredeti nehéz 53.------.— átmeneti, közép 54-----. átmeneti Szerbiai nehéz 53 50 —55.— átmeneti, közép 53.50—54.50 átmeneti könnyű 53.-----54.— átmeneti. — Hízó 1*/» éves élősúlyban 4°/« levonással--------. 2 éves--------. — Az árak hizlalt sertéseknél páronkint 45 kig. és 4*/, levonással kilogrammonkint értendők. Romániai és szerbiai sertéseknél, melyek mint átmenetiek adattak el a vevőnek páronkint 3 aranyforint vám fejében megtérittetik. Budapesti áru- és értéktőzsde. Október 8. Galonaüzlet. (Délutáni tőzsde.) A délután folyamán lanyha irányzat mellett folyt az üzlet. Eladatott búza tavaszra 10.51 frttól lefelé 10.47 frtig, tengeri május—júniusra 6.60, 6.61 írton. Jegyezünk: Szokványbuza tavaszra 10.52—10.54. — Szokványbuza őszre 9.80—9.82—. Bánáti tengeri május—júniusra 6.62—6 64—. — Szokványzab tavaszra 7.12—7.15. — Szokványzab őszre 6.60—6.62. — Káposztarepcze 1883. aug.—szeptemberre 168/g —16,7/8. Értéküzlet. (Esti tőzsde.) A délután végtére, a hosszan visszatartott csökkenési tendentia, nagyobb mérvű kifejezésre jutott és pedig azon hirre, hogy a franczia budgetben 200 milliónyi deficit mutatkozik. Noha ezen tény már régóta nyilvánítva volt, mégis most, a nagymérvű tespedés közepette nagyobb hatást idézett elő. Jegyezünk: Új aranyjáradék 87.25—87.05—87.071/2. — 5 százalékos papírjáradék 86—85 85. — Osztrák hitelbankrészvények 290.30 — 289.30—289.50. — Magyar hitelbank részvények 288.50—287.50. — Le- számitolóbank 90 inkább áru — Osztrák magyar államvasuti részvények 317—317.50. A zárlat 5 órakor csak nagyon keveset éledt föl sülyedéséből s a zárárak a következők: Új aranyjáradék 87.07/g. — Papírjáradék 85.85— Osztrák hitelrészvények 289.40. — Magyar hitelbankrészvények 287.75. — Leszámítoló bank 90.—. — Osztrák-magyar államvasuti részvények 317.25. Újabb izraelita ünnepek közelgése miatt, az ellátás nehézségei is nyomást gyakorolnak. Berlin bágyadt árjegyzéseket küld.